Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-10-31 / 35. szám
2 Winnipeg, IMan. 1975. okt. 31. A ZÖLD KÖNYV - KIEMELKEDŐ RÉSZLETEI (Folytatás) A miintac,soportilioz tartozó férfi bevándorlók munkanélkülisége az első két éviben erősen csökkent, később, lassabban, így, a munkanélküliség az első 6 hónap utáni 10.1%-ró 1 4.8 %ra csökkent a harmadik év végére, (19712'). Ez az utóbbi szint magasabb volt ugyan a kanadai 3.7%-náI, de kevesebb volt a kanadai fénfiimunikaerő általános 6.8%-os munkanélküliségénél. Ugyanakkor, a munkanélküliség időtartama csökkent és a Iharmadik év végére a bev-ándorlócsoport átlaga 2.8 hétig volt .munkanélküli, ami nagyon közel van a kanadai kontrollcsoport értékéihez. Mindent öszszevetve és tekintetbevéve, hogy a munkanélküliség Kanadában a vizsgált időszakban ma gas volt, arra következtethetünk, hogy a bevándorlók nagyon sikeresek voltak elhelyezkedésükben Kanadáiban. A bevándorló szakképzettséDALOLJUNK... NEM VALÓ... Nem való bokréta gyűrött süveg mellé, Nem való a szép leány szegény legény mellé. Minek jár utánna, ha nincs neki módja, Selyem pántlikára, gyöngyös rokolyára Cifra viganóra. És én mégis, mégis csak járok utánna. Piros rózsák nyílnak a lába nyomába ... Ezrével nyílnak ott nyomán _ á virágok, Mért van az, hogy mégis,u?a utána járok, Tövisekre hágok. LEMKE GYULA: KUTYAVILÁG, KUTYAKOMÉDIA j | Az idősbödő ember gyakran visszatekintget. Eljátszadozik emlékeivel. Távolról nézve a csúnya is megszépül, a szomorú is vidámnak tűnik. (Mlultkorilban például elibém toppant a történelem leggono- ^ szabb fantomja, maga a kegyet- | len Sztálin. Azonnal letéptem j söprünyi bajuszát, lekopasztot- 1 tam őszülő sörtéljét, kihúztam agyarait, és máris kacagtam. Eszembe jutott, hogy Sztálint a magyar sohasem mondta Sztálinnak, hanem Sztálinnak. Ez bizony jóízű, bohócos név. ! Pencen bejü ráemlékeztem, hogy a Kiskunságon, ahová háború után keveredtem, az idősebb kutyák nagy része Rabló, Néró meg Sztálin névre hallgatott. Még évekkel előbb adták nekik ezeket a neveket. Tehát korántsem gúnyolódásból, célzatból, vagy csakazértis házasságból. Kizárólag, mivel olyan kézenfekvő kutyanévnek hangzottak. Aztán jöttek a fcgmegek és elcipeltek egy gazdát, mert jelenlétükben, gyanútlanul, Sztálinnak szólította a házőrzőjét. Az ártatlan jószágot meg nyomban lepuskázták. Nosza niég azon éjszaka, széles — a határban átkereszteltünk minden pulit, kuvasz és komondort. Melyik Bodri lett, melyik Hektor. melyik Bogár. Máramint a kutyiusók nagyságához illett. Ám az ebekkel nem lehetett megértetni a népi-demokratikus fejlődést. Hiába ittunk nagy áldomásokat a keresztelésihez.. A kutyák öregek voltak és nem fogadták el az új neveket. A fiatalabbak meg a vénekhez igazodtak. Ordítozhattunk torkunk szakadtából Bodrit, Hektort, Bogárt. .Nem terelték azok se ma marhákat, sent a birkákat. A házat sem őrizték igaz tisztességgel. Még a farkukat sem csóválták. Ugatás helyett vakkantotttak. Éjszakai vonításuktól borsódzott gére való igény döntően Ibefo- I llyásolta gazdasági beilleszke| désében. Azok akiknek foglalkozására a kanadai munkapiacon szükséglet nem volt, (bevándorlásuk első három évében 10%-ban voltak munkanélküliek. Ez 50%-al több mint azoknak átlagos munkanélkülisége, akiiknék szakképzettségére szűk ség volt és háromszorosa annak a munkanélküliségnek, amelyet azok között a bevándorlók között találunk, akiknek foglalkozására szükség volt és biztosított állással rendelkeztek, mielőtt bevándoroltak volna. A független és ajánlott bevándorlók között megfigyelt munkanélküliség között érdedekes külölnibségek vannakt A bevándorlás utáni első hat hónapbaii az ajánlott bevándorlók munkanélküliségié, két és félszerese volt a független bevándorlókének. Elgy évvel érkezésük után az ajánlott bevándorlók munkanélkülisége tölbb mint 16%-ról 10% alá csökkent. A következő két éviben az 1 ajánlott bevándorlók helyzete továbbra is erősen javult és en-' mek eredményeképen imunkanélküliségüfc a hármadik évben először közelitette meg a független (bevándorlókét. Az aján- 1 lőtt bevándorlók .sokkal nehezebben illeszkedtek be a munkafolyamatba, mint a független 'bevándorlók. Bár nehézségiek idővel (határozottan csökkentek. j A bevándorlók 1969-cs min-| j tacsoportjában 91 szmély volt, aki szabadfoglalkozású lett. E- j zeknek jövedelme kereskedelmi | vállalkozásból eredt, vagy olyan 1 professzionista vállalkozások- j ból, amelyeknek tulajdonosai és , vezetői voltak. Bár általában az j önálló vállalkozók a ibevándor- , 'lóknak -csak 5%-át teszik ki I mégis fontosak, mert ezek uj-1 munkaalkalmakat teremtenek.1 Valóban a 4-ik év végén az önálló vállalkozó bevándorlóik által teremtett munkaalkalmak | száma 606-t ért él, bár a vállal- í kozások meglehetősen kicsi- j nyék voltak és csak 6 olyan j volt köztük, aki 11, vagy több í munkást foglalkoztattak. Az, önálló vállalkozó bevándorlók j jövedelme kb. kétszerese volt, | mint a mintacsoport többi tag- j jaié. A bevándorlók jövedelmének változásai párhuzamos szokott lenni alkalmaztatásának sikerességével. A bevándorlók, .minta csoportjának jövedelme elég hatásosan emelkedett a második év végén, a kezdeti tényleges, $5.766 évi jövedelem, $9,096 szintre emelkedett. A jövedelem .emelkedése, a $10,040 szintre, a .harmadik évben még elég erős volt, hogy a bevándorló lépést tarthasson az inflációval, de néhány csopoit elmaradt a kanadai kontrol-csoport mögött, akiket jövedelmük emelkedése, az átlagos $10,263- ról, 1971-ben, az 1972-es évben, $12,115 átlag jövedelmi szintre emelt. Figyelemreméltó, hogy azoknak a bevándorlóknak havi jövedelme, akiknek óhajtott munkaköre iránt kereslet volt Kanadában, $118-al magasabb volt és azoknak, akik előre elrendezett állással rendelkeztek, $408-al volt magasabb, mint azóknak a bevándorlóké, akiknek szakmájában, fölösleg mutatkozott. A jövedelem változásának megfelően, változott szegénység előfordulása, a bevándorlók mintacsoportjai között. Azok a bevándorlók számaránya, akik a szegénységet jelentő szint alatt éltek, erősen .csökkent az első hat kanadai hónapban 22%-ról, 4%-ra, a harmadik év siorán. A harmadik évben, a munkanélküliség növekvően fontos, a szegénységet jelentő szint alatt maradók jövedelmi helyzetének megmagyarázásában. A tanulmányozott időszakban, a lakásviszonyok súlyos problémát jelentettek. Az érkezés utáni első hónapokban, lakás és háztartási költségek nagyon magasak voltak bármely méretű család számára. Ezekhez járult a bevándorlók, eleinte alacsony jövedelme1 és a szűkös kanadai lakáspiac. Ennek, eredményeként, a bevándorlók i állandó, bár az idők .során csők- | kenő problémája a megfelelő j lakás. ' I Jobb és tartósak!) szálláske- i resés folyamatának mintegy része, hogy a bevánorlók gyakran költözködnek. Rendszerint azon a városon, vagy kisvároson, községen (belül , költözködnek, amelyben kezdetben letelepedtek, a bárom nagyváros: Montreal, Vancouver és elsősorban Toronto különösen helylhezkötötte a bevándorlókat. A kérdezetteknek csak 15% nem költözködött a három éves szakaszon belül, minden bevándorló, átlagosan kétszer költözködött. A bevándorlók olyan körülmények között élnek új .hazájukban, amelyek nyilván fokozott mozgékonysághoz vezetnek. Az első Ihiároim kanadai óvük alatt, a bevándorlók csaknem 50%, részleges, vagy rövidített időtartamú tanfolyamon vett részt, vagy képzésben részesült. Foglalkozást, vagy szakképzettséget nyújtó tanfolyamok voltak a legnépszerűbbek és körülbelül 20%, szabályszerű nyelvi képzésben részesült. Részben ezeknek a nyelvtanfolyamoknak jóvoltából alapvetően csökkent • azoknak a bevándorlóknak száma, akik nyelvtanfolyamot végeztek ez a .szakasz alatt, a franciául folyékonyan beszélők száma megkétszereződött és az angolul beszélők száma körülbelül felével .szaporodott. Mindent összegezve, az 1969- ben érkezett bevándorlók többségének gazdasági beilleszkedése elég, gyorsan történt meg. A bevándorlók harmadik kanadai évének végén, a különbségek többféle gazdasági mértéken mérve, elég csekélyek voltak, összehasonlítva a megfelelő kanadai csoporttal. Néhány tényező ----mint életkor és tamultság, például befolyásolta ennek a gazdasági beilleszkedésnek gyorsaságát. (Folytatjuk) Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! Lajossy Sándor: Ha számon kérnek Ha számon kérnék mindenkitől mindent, amivel tartoznak —• És megfizetnék : mindenkinek mindent, | hogy Isten és ember előtt igaz legyen az igaz! i I Az én igazságom egyedül Krisztus. Őáltala nincs számonkérés csak megbocsájtás — Ő az Igazság, az Élet és az Ut! Lajossy Sándor: Ä nagy titok (Töredék) ! Ott nincs ősz, tél, tavasz és nyár 1 az életszigeten nincs idő . 1 A halandó ember ott halhatatlan lesz | és megistenül, mint a Teremtő! Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. ; Kérje ingyenes lemezárj:gyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. i 44120 U.S. Telefon: (21S) 581-5524. a hátunk. Vészt szimatoltak és féltek. Megszomorodtak a kutyák. | Lehangoló látvány a szomorú kutya. Megszomorodtunk mink, | magunk, emberek is. Keserű j arccal szürcsölgettük esténként a jó homoki .rizlinget, pohárkicintás nélkül. Egyszer aztán nem bírtam tovább ezt a kutya-gyászt. Úgy éjféltájt kiálltam a széles pitvarba. A nyári holdvilág szelíd békességgel csörgött végig a j háztetőkön, akácfákon, meg az , udvar közepén hasonló okmon- j doron. — Hektor! — léptem köze- • lebb a bozontos bundájú jószág- j hoz. Mozdulatlanul feküdt to- i vább. Farkával sem intett üd- i VŐzletet, búsa, nagy fejét sem \ emelte föl a két lába közül. Te- j hetetlen haragomban már-már , glonosz cselekedetre .rugaszko- , dott a lábam, amikor hirtelen | átvillant az agyamon, ihogy ezt | a ránkszakadt keserves fordu- I latot csalafintasággal lehet j csak átvészelni. Kutyának is, • embernek is. \ — Hektor! — kiáltottam most már lelkesen. Hangom pressze,gyűrűzött az éjszaká- j ban. Minden rendőr kopó, min- j den besúgó meghallhatta. Az-| tán még hangosabban karjan- \ tóttani: — Hektor! — Higyje j minden áruló, hogy kunok földtisztelá a véres haramiát. .Nincs kutya már, amelyik iSztálin nevét viselné. Harmadszer már diadalmasan, szinte kacagva szállt a rikoltásom. A komondornak pedig megsimogattam gubancos hátát, belesunyitottani szpmorú, okos szemeibe és azt súgtam: — Sztálin —. Hej!, mekkorát csapott a far- ! kával, talpra szökkent és örö- ‘ mében lekapta fejemről1 a kői- | Ósönzöitt bugaci kalapot. Évőd- j ve nyomtam öklömet a kutya bordáiba, a hatalmas állat pedig két első mancsával könyökölt a vállamra. Erejével és súlyával lehuppant ott a földre. Hanyatdölve, két marokkal citáltam a szőrét, a négylábú koma föléin terpeszkedve cibálta a galléromat. Birkóztunk, hanouroztunk, höngerbócáztunk percekig. Mindkettőnknek nagy j kő esett le a szivéről: a remény- j telenség. . i iuneurózis köziben az járt j az eszemben, hogy titkomat; megosztom a tanyás szömSzé- j dokkal. Hát, amint iSztálin nagy j csaholással körözött a a kaz-1 lak körül, én meg veregettem 1 le orcámról, ruhámról a port,1 innét is, onnét is hallok ám ki- | áltozást: — Hej Bodri!, az a- 1 n,yád Bogár!, ne homolj Hektor! — s .utána, kisvártatva, ' mindenünnen vidám kutyaugatás. i .Sirás környékezett örömömben. Nem kell oktatni ezeket a tanyásokat. .Megtalálták a helyzet kulcsát ösztön,szerüleg: mást kell harsogni és mást kell súgni! Azon ' éjszaka nem lehetett aludni. A kutyák csoportokba verődve ugattak és csintalanul tépték egymás bundáját. Vendéglátóm odajött fekhelyemhez, két nagy, .szinültig tetézett pohárral. Kocinto,ttunk. Egyhajtókára giurguláztunk le a .mérges folyadékot. .Szó nem esett közöttünk. Később sem, holott éreztem, amint Csarény Estvány — igy nevezte magát a házigazdám. — velem együtt, nyitott szemmel bámulja a mestergerendát. Kimondhatatlan megnyugvás melengetett. A bolhákkal' sem törődtem, amik a komondor szőréből pattantak rám. .Pedig regigelre-helve csókokat rágtak a nyakamon. Ujjongva harangozott .bennem a fölismerés: most sem vész el a magyar. Bölcs és furfangos ez a fajta. Nem hátrál egy* tuppottat. sem. de nem is ugrik fejjel a falnak. A pulik, kuvaszok és komondorok meg dühösen űztek el minden settenkedőt, őrizték a portát, mint tették ez-redeken át: Tigris-völgyétől Pannóniáig. Másnaptól kezdve a rend új őrei szemmel láthatóan nyugtalanokká váltak. (Szimatoló körjárataik során gyáván pislogjak a haragos ebekre, a kiismerhetetlen arcú emberekre. Nem tudták mire vélni, hogy minden tanyásgazda és minden bojtárlegény sugdolódzásba esett a kutyájával. ASSZONYT szerez A KUN LEGÉNY IRTA: BENGE TIBOR Nem sok év telt el azóta, hogy a magyfejü Deák Ferenc úr megcsinálta a “kiegyezködést” a Császárral. Erdőn, rónán még igen sok “szegénylegény” van szaladóban. Nem annyira lopok és kapcabetyárok. Hiszen Ráday uram nemcsak ezeknek, hanem a “hírős szögedi kakasnyakú betyároknak” a javát úgy is elkapdosta legényeivel, hegy magnak is alig maradt belőlük. Más itt a bibi. Inkább egy-egy lopott csók, de főleg az késztette a rövid és vastagnyaku kun fiakat “ló rászállni”, hogy semmi áron nem akartak a császár katonái lenni. Ez a lóraszállás aztán a mindig szaladóban lévő, a betyárélet kezdetét jelentette. Ne tartsa tehát senki egyszerűen bűnpártolóknak azokat a nemes kunokat, akiknél az i- 1-yen- szalladóíban levő szögényle- ; gény részére mindig, készen ál- | lőtt néhány falatozásra való, é- ! lelem, lovának meg az qbralt. j Bizony nem sokra ment a ' császár a verbuválással. Hasz- j tálán zengett a kocsmák udva- | rán a daliás, hogy: “Gyere patás katonának, Jobb nem kaszálsz, se nem kapálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz!” I j Hiába folyt az ingyembor. A “személyek” hiába ropták1 a verbuváló katonákkal tüzesen j a verbunkost a muzsika előtt ' csak az “igön elárvult” legények csaptak bele a rendszerint “vargyuszárny-bajuszu” j strázsamester tenyeribe. Ingyen .se higyje azt valaki, I hogy gyávaság szállotta meg, a kun legényeket. A török tatár J dudások idején számtalanszor megmutatták, hogy eleje férfiak valamennyien. Csak a “niejjük” nem állja, ihogy 8-10- 12 évig idegen náció idegen nyelven ugatározza a fülükbe a “likszum-rekszumot”. A császári katonáskodástól való idegenkedésnek a legfőbb okai mégis azok a nyitott sebek, amelyeket a Bach-korszak mart ennek a népnek a lelkén. Ha ezek felvéreznek, bizony nem a legistenesebb könyörgés kíséretében sorolják fel Becs összes hátaiul as ságai-LkAz ilyen elgyötört és eJibúsult Mikii népből még kötéllel is nehéz katonát fogni. Könnyű elképzelni milyen indulatok lazulnak meg Ortbán József gazda szivében, amikor a szeptemberi virradásban ott áll az istállóban, a Jóska fiú meleg de üres -dikéja mellett. Hogyne, mikor az a kölyök azt mondta az anyjának, hogy ha az apja nem engedi 'Pólya Klárit elvenni, akkor inkább a császár katonája tesz, de nem marad az, apai háznál. — Császár katonája! — dohog az öreg keserűn és megsajdul biccenő lábban a selb, amelyet a szabadságharcban osztrák szurony hasított bele. De talán az még jobban hasog, amit az a gyerök most hasit a szivibe. — Pólya Klári! — dörmögi megvetéssel. — Talán az egész Halason nincs kúdusabb jány. Inkább agyonütöm azt a gyerök-öt! De császár katonája se lösz, a négyezer ördögit! Most veszi észre, hogy legjobb paripája is eltűnt Jóskával az istállóból. — Vájjon hová mehettek? — tűnődik mérgesen. Aztán -eszébe jutott, hogy a szeptemberi nagy hanmatlhullásban könnyű a friss nyomot követni. Nem régen indulhatott az a fiú, hiszen a hajnal alig. í sízöíkült fel és a vacka is meleg | még. Hirtelen «nyerget kap le az ágasról és az egyik pékára dobja. Éppen a hevedert igaz tja, amikor megszólal az asszony az ajtóiban: — Hát téged mi lelt, hogy nyargalászhatnékod támadt? — Csak utánajárok, hol bucorog az a .gyérük ilyenkor? — Ugyan már hol bucorogna? Bizonyosan a Klárihoz szaladt el. — Éppen azért! Ennek meg végöt vetők! , — Azért mert sző,gény? — Azért hát! Ne kiullanososkodjon módos fiúba! — Apjuk - .reszket az aszszony szava, — hát~nii .nem voltunk szögények. — Az más! Te is az vótál, én is az vótam. Egyformák vóttunk. Együtt ültettük az akácokat, hogy megkaphassuk a futó homokot. Verejtékünkkel nógattuk a földet, hogy teremjön. Viaskodtunk minden garasért. Ha lőtt valamink, megszenvedtünk érte! De nem azért, hogy most egy senki beleüljön ! Hát nem! Amíg a keserű mondatok zuhogtak belőle, kivezette a lovat, s nyeregbe ugrott. A félegyházi útnak fordult. Már régen eltűnt, de az asszony még mimdjel remegve nézett utána. * * * A félegyházai út a Harka- és Bodoglárpuszták szélén keresztül északkeletnek szalad. A romladozó csárdán túl kis halom. Rajta négy akác pergeti a korahajnali szeptemberi szélben sárguló leveleit. Mintha aranypénz hulldogálna arra a két kun fejre, amelyek össze,simulva né! zik a felkelő nap ikigyuló szinjátékát. A legény meg a lány, mögöttük a ló mozdulatlanul nézik, Mintha szobrot állnának, j A lány meztelen lábbal tapossa a harmatos füvet. Derekát faku, kurta, kék kartonszoiknya szántja. Előtte a lányság kendője, a kis fehér kötény. Durva háziszőtte-s, de patyolat ingvállj takarja a mellét. Három térdig érő, feltette hajfonat veri a há- j tát. Két nagy, fekete kun szeme ' Úgy ég, mint a tűz. Aki abba be- J lenéz, nem látja a testét takaró ; szegénységet. A legényein gunáros rámáscsizma, feszes nadrág. Takaró? kislajbli két sor “pakfond”giombbal, zsinónos ködmön. Süvegén rezgő tolibokréta. Vállán tulipános szűr, melybe 'betakar- I ja a leányt is, hogy ,ne fázzék. iNiem fáznék. az úgysem. Nem | a hajnali széltől reszket, hanem attól, ami a síziivét szőrit ja. Előttük a Szánk, amodébb a Móriegát-puszta végtelenjét eső kolják a hajnali sugarak. Meszjszire szaladhat a sízem a_ gyérül,t füvön csillogó harmatoseppek millióin. Előbb ezüstösen, majd meg rózsaszínben re' megmek azok aszerint, amint a kelő sugarak váltogatják a szint. Amikor a nap kidugja a fejét a látóhatáron, olyan a puszta, mintha rulbintkővel volna behintve. A lány piros szájából félve, remejgive indul a szó: | — Itt találkoztunk először, 1 Józsi. Tavasz kezdetin. Amikor j még csak a hantmadár gyütt1 inog . .. Azért mondtam, hogy ! | itt találkozzunk ma virradós- i 1 kor ,mert itt akarok tőled elhuj csúzni. i — Elbúcsúzni? — höfcken I ! meg a legény és ijedten nézi azt a két nagy ragyogó cseppet, a- ' mely a lány vadrózsaszinü arcán leperegj | — Igön. Nem való vagyok én tehozzád. iSzögény vagyok. A legény egy rántással maga elé penditi a lányt, hogy szembe nézzen vele: i — Klári! Hogy te szögény vagy? Hát szögény a harmatos rózsa, akit az- Isten meg/terem; tett. Szögény a temérdök virág, aki fehérön, kékein, pirosán tetszi gyönyörűvé a rétöt? Hát szegény a te szépségűd, meg az a melengető jóság, aki a szivedből árad? J A lány már lankadni kezd a szavak parazsában, de kun lány. Keményen kihúzza magát. i — Hasztalan mindön, Józsi. Apád gazdag. Maga szőrözte. Büszke rá. Sosem nézne rám jó szemmel. U,gy mö:g nem lönnénk boldogok. — Hát ha az a gazdagság vá-' laszt el bennünket! — robbant ki a legény, — verje mög . . . — Józsi! — sikolt a lány. — Ne! Ne! j — iMost mán aztán ölég,! — | dörren a szó a hátuk mögött. ! Ijedten fordulnak hátra. Ori j bán gazda villámió szemmel, j mellét kifeszitve áll a hajnali fényben, ősz bajusza tiszteletet parancsol. Vastag kun nyakán j kidagadnak az erek. | — íMit taknyoskodsz itt azzal a lánnyal, ahelyett, hogy a dogodra mönnél? | — Apám! — Apád? Nem nézői te mán enigöm annak. Császár katonája akarsz lönni? Azé a császáré, akinek a szuronya engem nyomorulttá tőtt? Apád? Még megátkoznád azt a kis vagyont, mit anyáddal vérös verejtékkel szőröztünk, ezért a ... j — Ne tovább! — ordít fel a 1 legény. — Hallgas gyérük, míg meg nem ütlek! — Éngöm? — hördült fel a fiú. — Éngöm? Hát tudja meg, kegyelmöd, hogy szaladóba megyok! istten áldjon, Klári! Csókot lehel a lányra és -ugrik 1 a lóhoz. — Józsi! — sikolt a lány és j lassan összeomlik. | A paripa már messze' vágtat, j Monostorpuszta felé, ahol a sü■ gelyes tüskevárak között szám- i tálán búvóhelye van a .száladéban lévő legények, j Az öreg áll még egy idei|-i, az, bán ennyit mond viharzó kese! rüséggei: — Eriggy Azzal megfordul és kemény, döngő léptekkel biceg a boldoglári csárdához, ahol a lovát hagyta. A négy aranypénzt pergető akacfa alatt nem marad senki, ( csak az összeomlott leány, aki- 1 nek fehér ingválla úgy virit a I fűben messziről, mint egy ma- 1 rék odahullott fehér folt. * * * I Orbán gazda szőlőjében ko- i moran múlik el a szüret. A gazda feléje sem néz. Csak ül az I ámbitus ai-att. A nyilszár-pipa j mellől naphosszat sem buggyan j egy szava sem. Csak néz maga elé. i Az asszony -tudja, hogy keményen viaskodik magával. Nem bántja. Maga végzi a gazdaságban, amit tud. j Már szállongó hópelyhek ver! de-sik a fagyos ablakot és karácsony közeledik, amikor egyszer nekimerészkediik: t— A Csolyós-puiS'Zitáin látták igön megsoványodtak ! — Nincs nekünk Józsink — ■ hörren föl az öregi és olyat vág az asztalra, hogy a cseréptál leugrik róla. Töblb szó nem esik róla egész télen. Ak asszony titokban hord egy kis tyuklevest Klárinak, aki * ágynak esett a búsulástól. Vikasztalná is, ha tudná, de csak ennyit mond néha: j — Majd mögjuhádzik az I üreg. Várni kőül. ! Már a tavaszi szelek szalad; gálnak a puszták felett. Az öreg j Orbán egyre komorabb lesz. j Nagynéha,. ha megmozdul, ész- I reveszi, hogy csontjait kikezdte j a köszvény. Az anyjuk is mi- I ly-en ösztövér lett azért a fiúért. I Mi lesz a birtokkal? .. . Egy taj vaszi alkonyulásban aztán aj mikor a zsendülő élet új illatát | hordják az esti szellők és kint .j ülnek az ámbitus alatt szótla! nul, mint rendesen, halkan, mintha szégyenkezve, megszólal az öreg: — Asszony. — Izenbetsz annak a fiúnak. Dermedt csönd. — Mög annak lánynak is, — ; teszi hozzá még halkabban. ! Kényelmetlen valahogy, de mégis jól esik, hogy a párja o- i daborul a nyalkába boldciiian zokogva. (Folytatás a 7. oldalon)-rrnr nmKKMyi llml"|IB ■ "TM""" mmmmmm» VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legujabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és száliitás. L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
