Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-03 / 31. szám

DABAS R. dr.

A HAIAR-RÍVIZIO VEDEIM8E«

nak, de még a csángóknak is, j pedig vissza kell települniök Erdélyt)0. Bármennyire drasztikusnak látszik is, ez az egyetlen reális és végleges megoldás minid a két fél számára.”

Félre tehát a gyáva kishitűséggel! A Kárpátmedencében még ma is a 15 milliónyi magyarság képezi az absziolut többséget. Ha rá kerül a sor, újból kardnak keli Ihelyreállita- J (Folytatás a 7. oldalor) j

Winnipeg, Man. 1975. október 3.

3

Hamilloni Nemzetiségi Kiállítás

ifjú magyarokhoz

Ti még nem láttátok;

Négy folyó országát, Bujdosó apátok Elhagyott Hazáját.

Országunk házának Méltóságát,

Szent István Jobbjának Halhatatlanságát.

Ős Budavárának Büszke kupoláját,

Széles Hortobágynak Délibáb játékát.

Még nem éreztétek; Honvágynak fájását,

Meg sem könnyeztétek Magyarok Himnuszát.

Ti még nem tudjátok; Három halom táját,

Bujdosó magyarok “Hontalan imájá”-t.

SE6EUAIALTÁS ERDÉLYBŐL

'-'•«Mit

St. S. Hamiltoni lakosok honfitársaink munkája.

Itt meg kell említenünk (hogy mindkét művészünk festményei sikerült alkotások, amelyeket nagyon sokan megtekintettek, élénk tetszésnyiivánitássali. Különösen ki kell emelnünk Bakos Ernő, nemrég Kanadába érkezett testvérünk “Hungarian Vinegrower” Munkácsy Mi hály tónusában, szép magyar vonásokkal megfestett magyar szőlősgazda portréját, amint a jó szőlőtermés betakarítása és leszűrése /után megelégedetten pipázik a pince gádorában. Sok bámuiója volt még a “Nile” c., az alkonyati Nikist ábrázoló képének Is.

Bakos Ernő testvérünknek, a fiatal magyar Ígéretnek valamint Mrs. Vecseynek sok sikert kívánunk munkáikhoz és remélyük, hogy művészeti vonalon is még sokszor találkozunk nevükkel.

A. K.

INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN

KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT

Ha majd eléritek Magyarvilág honát,

Akkor megértitek

Mi az: Magyarország!

Osváth Sándor.

Á BIBLIÁBÓL

KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK

TORONTO - BECS - TORONTO

és EURÓPA összes országaiba

valamint

BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST

^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron ^ Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vízumok, hotelf^glalás, autóbérlés,

garancialevelek \

IKKA - TUZEX - (OMTURIST

Pénzküldemények és vámmentes csomagok

PÉNZ- £S GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb.

IKKA.'TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE.

LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI

IROŐa

INTERNATIONAL

AGENCY TRAVEL SERVICE

DIVISION OF INTRAGSERV LTD.

519, Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131.

AZ ATYAFIAK

P^SZTuR JÓZSEF

vár katedrálisát. Az “ipari for- j vadalom’’ óta a magyar lángész J alkotásai ( vasutak, hidak, csa- f tornák, iskolák, színházak, köz- j épületek, gyárak) felbecsüihe- , tetlenek. Az utódállamok ezek bitorlásával teremtenek jólétet saját elmaradott népünknek. (Ó-Rumléniában, vagyis a Kárpátokon kívül, az 1910-es nép- j számlálás szerint 60. (hatvan) _ százalék volt az analfabéták a-! lánya!) A Vaskapu szabályozása Széchenyi nevéhez fűződik. E kimagasló magyar műszaki tejesitményt mé|g a “Donau” (Becs, 1968) magyarellenes osztrák szerzője is kénytelen elismerni.

A sopánkodó szépleik ek vessenek futó pillantást Kanada térképére. A kontinensnek is beülő birodalom kiterjedése 1 csaknem egyezik Európával. Volna bőségesen miből leka-, nyaritani területet. Mégis elképzelhetetlen, Rogy seregnyi kisech-nagyolb-b jeges: szigetének egyetlen egyikéről is lemon dana Ottawa. A magyarság pépig ellenkezés nélkül tűrje búza mezeinek, erdeinek, bányakincseinek elidegenítését? Mi lenne, ha egy béfceparanes* Kamij da kétharmad! részét ötfelé osztva, idegen államoknak Ítélné oda? Vagy mit szólnának hozzá az amerikaiak, ha Kanada bekebelezné Main Statenek azon részét, amely a 45 szélességi körtől északra ékelődik be Kanada “testiébe”. Pedig ez a terület még ma is ősvadon néhány törpe perem-településsel, vagyis mindössze néhány ezer főnyi lakosság (indiánok és franciák) elvesztésével járna. Az ezeréves történelmi Magyarország területének kétharmadát vették el (ma már) több mint ötmillió magyarral. Mind a USA, mind Kanada árva barázdát sem hajlandó átengedni, pedig mindkettő csak 1-200-év óta cárja területét önálló államként. Viszont a magyar nemzet közel tizenegy évszázaddal ezelőtt alapított egységes szabad és független államot. Nem holmi prémvadász gyarmatból vedlett át önálló államszerkezetté.

Senkinek sincs joga másfélezer éves tulajdonunk visszaszerzését megtiltani. Csak nem fogunk a rablóktól engedélyt kérni? Sem a nyugatiak, sem i . oo^n-oiau-szerb hordák nem kérdezték 1919-ben, hogy .szabad-e ! betörni magyar főidre. Attila, Árpád .területfoglalásának és államalapításának jogosságát épp úgy nem .lehet kétségbevonni, mint az angolszászok kanadai, vagy amerikai honalapitását. Ha ez a módsz.r még száz-kétszáz evvel ezelőtt is nemzetközileg elismert formája volt egy állam keletkezésének, mennyivel inkább volt az a kilencedik században. A mai jelentős országok közül alig akad egy is, amelynek nép;e 'kezdettől fogva ott tanyázott volna. Alti' a magyarság honszerzését betolakodással azonosítja, ‘annak az analógia alapján pl. az angolszász,c!k britániai, vagy a franciák galliai letelepedését is erőszakos foglalásnak kell minősítenie. Különben is — ellenségeink töirténethamisitásó.val szemben — a honfoglaláskor Pannónia gyér lakosságától eltekintve, az ország öthatoda lakatlan: hegy, őserdő és mocsár. A tótok miéig a Káirpá.o! kon kívül éldegéltek, a dákok I már rég’ neun léteztek, az olá- I hók pedig a balkáni hegyekben i kg eltették kecskéiket.

Mindazok, akik lemondó, egy | oldalban engedékeny javasla| tokkal állnak elő, ellenségeink, j nem pedig hazánk javát sziol- i gálják. Ez a “reálpolitikának”

! álcázott áfium semmiféle kedj vező Eredményt nem képes fel- 1 mutatni, “kölcsönös megbéké! lés” kommunista politikájának I csődjére legjellemzőbb az a ke- 1 gyetlen bánásmód, amelyben az ! utódállamok bolsevista supersovinisztái az akaratuk ellenére j elcsatolt magyar milliókat ré■ szesitik A magyarságot hibáztató megalkuvók figyelmébe ajánlomi a velünk szemben resz - iildulatú, megbékélésre nem hajlandó, nagyzási hóbortban szenvedő tótok, szerbek, horvátok. külföldi sajtójának, könyveinek eredetiben való szrrgos tanú': nányozását. Ezek olvása nyomán meggyőződhetnek, hogy az “uszitók” nem köztünk

Az 1956-os szabadságharc I:gmegráróbb le rási. Szép, fincm szere’ml történettel. R ndelje meg bármelyik magy r könyvkereskedésben, va y újságáru silónál, vagy kö :veti?n a KMU Kereskedelmi Oszt;'lyáná’, 2,0 Winnipeg, Man.

mert me|gtörténhetik . .. sőt egészen bizonyos . . . dia a túrós íétes nem lesz olyan jó; nálunk, mint Irma néninél. IMl lesz akkor, hogy az; én szivem meg ne repedjen?

Irma néni szeme, csodálkozva meredt a Sárika szemébe.

•— Tudod mit, lelkem? Ha én jövök hozzátok, sose süssetek túrós rétest. Ment minden jó lehet nálatok, de a túrós í'títes nálam egészen, biztosan jobb. Ez már kétségtelen.

— Ez az igazság, — fejezte be Péter bácsi.

XXXII.

Cs'obáncz hallotta, hogy taxi zúg fel a hegyoldalra s megáll a kapu előtt. Az inas rohant a kapuhoz s hordta be a csomagokat. Sárika a Csofoámeíz szemébe nézett s ragyogó pillantással mondta:

— Hát megérkeztem.

Karonfogva mentek a műterembe, ahol a spanyolfalra didbva még ott függött Sárika köpenye s egy szék előtt a pár ars piroscipő.

Megálltak, kéz-kézben a féligtoész “Ad astra” előtt. A durva agyagiból — melynek lomha tömegje évezredekig pihent a Ildidben — már sugárzott a formák szépsége s az élet lehelete , w..^zott a megelevenedett testből.

Csobáncz meghatódva nézett a szoborra.

— Ebben benne leszel te s bennemaradok én. Mi ketten Ez köt össze bennünket örökre.

Sárika boldogan mosolygott s a férfihoz simult.

— Megmarad benne az ifjúságom s a te szerelmed.

A szobor két kitárt karja az ág, felé emelkiedet. A finom, légies alak átszellemültem kiönnyed mozdulattal libbent fölfelé.

Sárika 'kiét karját az ura nyakába fonta, fölnézett a szemébe s csillogó pillantással kérdezte:

f— Esi mi lesz a bérem, amiért modellt állok?

A fénfi átölelte: s a szivéig átmelegedve felelte,:— Csak az életem . . .

Mindössze az inas csodálkozott, amikor a modell a munka után is ottmaradt s a kis nőből nagyságos asszony lett később, de o is belenyugodott.

Az inasokban sok bölcseség van és az urak dolgát sohasem szokták boncolgatni.- VÉGERáaranylotlt a Sárika szeme.

— Hát maga, Péter bácsi!

Péter bácsi magához szorította a Sárika karját.

— Ugyan, tel De ha sokat nézek rád, nekifogok egyszer ón is!

Innia néni hevesen átkarolta Sárikát.

— Drágám! — sivitotlua. - Láttuk, hogy mulatsz! Kiféle ez a tengerész?

Sárika vállatvonit. Leereszkedett a piros) ülésre Mosolyogva mondta:

— Hogy ki? Az egyik a sok közül.

— Hallottam, hogy a maharadzsa is?

Sárika hetykén feltartotta a fejét.

—- Igen. Megtisztelt ő maharadzsája. El akart vinni Indiába.

— Ls te?

— Gondoltam: hátiba jön még gazdagabb.

— Vigyázz! *

— Miért?

— Mert megég,etiliebedi magad. Anyád ugyan nem bánja, mert neki minden, mindegy.

Sárika elkomolyodott.

— Ne. Az édesanyám csak a boldogságomat alkarja.

— Hát én nemi?

Sárika szelíden váliatvont. Nem szólt.

Egy klils csönd után kérdezte Irma néni:

— Tetszik neked valáki?- Nekem? — mutatott1 magára Sárika. - Nekem az élet tetszik.

— Mintha boldog lennél?

Sgrika mosolyogva hajtotta le a fejét s, halkan mondta:

— A boldogság belükön jóm, Irma néni. Innét.

Ezzel a szivére mitutatotv.

Irma néni az arcába, nézett.

— Ha nincs senkid? '■

Sárika felemeltei a fejét. Titokzatos volt az arca.

— Hegy senkiim? - susogta. — Ezt nem tudom ... Irma néni .parancsoló hangon, szólt rá:

— Nem foíytatfhaLod ezt az életet! Megszólnak. Miár is

— 181 —

(Folytatás)

Amikor az ezer sebből vérző hazánkat tovább csonkították a qsehek, a hatalmat kezükben tartó lakkcipős kisgazdák, a tildyk, nagyferencek és vargabélák tétlenül nézték a pánszláv bolsevisták garázdálkodását. “At the Peace Treaty conference (Paris, 1947), the Hungarian Communist Party had not tried to get Hungary’s boundaries revised in her favour, nor did it oppose; except by rhetoric the expulsions from Czechohslovakia of 600,000 Hungarians.” (David Pryce- Jonesi: The Hungarian Revolutioh, London, 1969.)

A revízió a magyarság létkérdése még ma, a 30 -évi moszkovita megszállás után is. T.i. hazánk a ’kommunizmus ellen is hatásosabban foglalhatna állást gazdaságilag, politikailag és katonailag egyaránt, ha a kettős járom alatt sínylődő több mint öt millió magyar, az arányának megfelelő területtel) e - gyütf Budapestihez tartoznék. Továbbá a “survivance”', népi állagunk átmentése és fejlesztése is biztosítva lenne, ha a Kárpátmedeuce 15 milliónyi magyarsága —. az átmeneti marxista rendszer ellenére is — saját államának keretében élhetne. Rumania és Titoszlávia is a nagyobb területi (anyagi, katonai) és népi. erejével támaszthatja alá a Kremüinnel szembeni állásfoglalását. Rossz indulaté és gyanús szólam, hogy “csak a kommunizmus ellen keli küzdeni.’’ Miért nem halasztják a menekült csehek, tótok, oláhok, szerbek, horvátok a területi kérdéseket a felszabadulás utánra? Egyedül mi, — akik a legtöbbet áldoztunk és veszítettünk — mondjunk le arról, amit erőszak elrabolt 50 évi megszállás és a pánszláv kényszer hatására létrejött pesti statusquo távolról sem szentesiti a rablást. Volt már sokkal tovább tartó török és Habsburg megszállás is, de Dobó, Zrínyi, Rákóczi, vagy Kossuti egyetlen járásról sem mondott le. A muszkavezetők érdekeit keresztező trianoni revíziótól ne ijedjen meg senki, aki magyarnak vallja magát! Avagj talán csak a franciáknak, osztrákoknak szabad revíziót hirdetni, mi pedig hallgassunk? EL: zász-Lotharingiát félévszázadon át követelte a “gloire” népe és vissza is szerezte, jóllehet a lakosság többsége’ német. A magát semlegesnek álcázó bécsi marxista politika sem mondott le Dél-Tirol 200,- 00:0 germánjáról. Népellenes bűn és árulás öt millió ideger rabságban kínlódó magyar nem zettestvérünkről könnyelmüer lemondani.

Csak megalkuvó, gyáva magyar nézheti tétlenül milliárdos nemzeti értékeink tékozlását Talán meghunyászkodva tűrjük, hogy saját birtokunkból kitúrjanak az elődeink által befogadott, vagy beengedett és jól tartott hálátlan jövevények ? Ősi nemzeti örökségünkhöz mindenegyes magyarnak nemcsak joga, hanem kötelesség is ragaszkodni. Apáink szorgalma, esze és verejtéke teremtette, kardja pedig védte Pozsony várát, Kassa és Kolozskeresendők. Felfedezhetik a I vak gyűlölettől sugalt hazug,sá-II gok és rágalmak halmazát, amit sízünitelennül reánk zúdita- I nak. íMeigismérhetik azt a rab- j -! lási ösztönt, amellyel képzeletz; bel országuk határait “rende- :-1 zik” a mi kárunkra.

I "■ I

Engedékenységig6!1 nem me- , " | gyünk semmire. Kétségtelen, i J hogy a mai áldatlan világhely- j 1 zet miatt semmiféle pozitív ak-1 • ciót sem lehet kezdeményezni. I ‘ , Eljön majd ennek is az ideje, j " : Addig is maradjunk a jól bevált j I airany középúton, követve!

' | Mindlszenty útmutatását. A fe' ! Időtlen teirületfosztogatók vej gyenek példát az egykori eger*■ | szegi apátpliébánostó], aki IMuj rakö'z visszacsatolásával megs mutatta, hogy jogainkhoz való , 11 ragaszkodássá! mit lelhet elérni.

Csakis tevőleges állásíoglalás- tói várható eredmény, “mert a valahányszor alkudozik a mas gyarság, abból csak Csallóköz e lehet.” Cselekvésre alkalmas i !. helyzetek (a történelem ismét- i -, lődik) bármikor adódhatnák és - akkor egész emberekre, magyar i honvédekre, nem pedig aikudó- zó, piaci emberkékre, gyáva dip a lomatákra lesz szükség.

i

~ I Kishitűség és lemondás hea lyett a megoldási lehetőségekét ~ ! kell mérlegelni, még ha pillanatnyilag, csak a reményt táplálhatjuk is magunkban. A jó e gazdát sem keserűi el a tudat,

” j hogy az általa ültetett fákról ^ ; az unokái fognak majdan diót ‘ j enni. Legyünk rendületlenek '*■ i hitünkben. iA MAXIMÁLIS KÖ- | VETÉLÉS TUDATÁT TEGYÜK e | MAGUNKÉVÁ ÉS HIRDESSÜK j a MINDENFELÉ. Ez nem kerül j " j fáradságba. Senkisem kesereg- j ^ ! jen a megvalósítás mikéntjén és | r I “reálpolitizálással” ne árusitsa j s ki őseink hagyatékát. Jönni fog, ! L- mert jöhni kell a végleges új- j ~ I járendezés, miután a vörös rab- j ~ j sáig alól felszabadul a Kárpát- | 0 í medence. Addig pedig dolgoz- i ‘ zunk, imákozzunk, tűrjünk, ] ‘ várjunk és a sirlba is reménysu- í L gárral szálljunk, a költő bölcs ; v tanácsát követve. Legyen fil" gyelmeztetés eleink áldozata, szenvedése, szüntelen védefcezé- í ■" ; se, akik csak az Enns-nél, vagy i Bécsnél álltak meg és sióba se j Dévénynél, vagy Bécsújhelynél j odább. Árpádkori nyilas lőve-1 szeink védték a nyugati vége[- két, váraikkal őrizték a Kárpá- L- tok koszorúját.

11 A megalkuvás nélküli és — 4 felszabaduló utódaink által — 11 minden bizonnyal megvalősit- 11 ható elméletek közül a legmagyáribb, a legcélszerűbb CSIK-• MÁNASÁGI javaslata (a KMU.

L_ 1974. .évi 37. s 38. számában): ’■ “Ahogy csak erőhatalommal tudták szétrombolni a Kárpát- j !• medence évezredes politikai R egységét, azt ugyanúgy csak 1 erőhatalommal lehet majd visz- 4 szaállitani. Tanulhatnánk a : társemigrációktól, amelyek min

k _

"Nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megj§merjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem j amelyekre a Szentlélek tanít, | j lelkiekhez lelkieket szólván. Érzéki ember pedig nem fog-1 hatja meg az Isten Lelkének j dolgait, mert bolondságok néki; meg sem értheti ..

(I. Koir. 2:112-14.)

rencsétlen, árvizsújtotta ea-dé- I lyi magyarokon. Most a mi | közleményünkön kívül legfel- ' jebb csak néhány ,slo.ros 'hirt lehetett estiről olvasni még a magyar lapokban is.. Megsegítésről pedig semmit.

Hogy ez mennyire igy van, kerülő utakon nem rég urkezett levélből idézem az alábbiakat: |

"Bizonyára hallotta, 'hogy j idén nyáron a tartós esőzések következtében borzalmas árviz ! pusztított nálunk. Kiöntött a ^ Számlás, a Maros, Küküllők és | a mellékfolyóik. Az árvíz nem- | osak a lakótelepekben, közüze- I mek'ben, gyártelepekben oko- J zott súlyos károkat, hanem ala- | posan megrongálta a közúti és j vasúti hálózatot is és azok mü- i tárgyait. Nem is szólva arról, i lilogy a vetések, gyümölcsösök! tekintélyes része teljesen elpusz tűit.

A gyárak és közüzemek las- j san megindulnak, de a közieke- , dés és szállítás még mindig erősen akadozik. Kétségbeejtő ek I ' a közállapotok. A legfontosabb j | elelmicikkekért már éjjel 2 óra - j | kor sorban kell állni, hogy vaí lamit lehessen kapni. Cukor, | I o.aj már hetek óta nincs,. így j , elképzelheti, hiogy a legkisebb 1 élelmiszer és használt ruhacsomag milyen nagy seigitséget : jelentene. De sürgősen, mert a ■ külföldi ajándék csomagok c-nx dec. 31-ig vámmentesek. A vám pedig különben olyan nagy,

I hogy egyszerűen nem tudjuk megfizetni.

Bizonyára hallotta azt is. Rogy Páskándi Géza áttelepült Magyarországba. Aki csak te- I heti, megy innen, legalább Ma- I gyarországig- De az *'s nagy1;n nehéz, mert a magyar hatóságok lakás és munka garanciát kérnek az áttelepülőktől.”

Eddig a levél, ami maga he' lyett beszél.

Itt a 24. óra, Ihogy a szabad földön élő magyarok újból ösz- I szefogjanak és segítsenek sokat I szenvedett, a természeti csapa I soktól is sorozatosan megláto- i gatott erdélyi véreinken. Aki I csak teheti, sürgősen adjon fel I egy ajándék csomagot, hogy az i még idejében odaérjen.

A VIRRASZTÓ

hi; szolgálata.

Beszámoltunk arról, hogy a júniusi tartós esőzések folytán ismét borzalma« árviz pusztított Erdélyben. Az 1970. évi árvízkatasztrófa óta ez immár a harmadik. Az első alkalommal szinte az egész világ, s benne az egész magyar emigráció megmozdult, hogy segitsem szedeti történelmi,jogi és erkölcsi alap nélkül rru'dig többet és töböet követelek masuknak és mindig a mi óvásunkra.'

igaza van Csk,ménaságinak: Rogy “az erdélyikérdés ma már csak lakosságc£r®vel oldható meg, csak ellendő előjellel. Az utolsó 50 év aRt tervszerűen és tömegesen oetelepitett ruméneknek és ot született utódaiknak vissza cell települniök a Regátba, az of 6|ő magyarok-Hamilton é,s környéke Citizenship Council keretében működő Multicultural Centre-e szept. 20 és 26.-a között képzőművészeti és népművészeti kiállítást rendezett Hamiltontoan a Multicultural Centre 35 Catharine St. S. alatt levő helyiségeiben.

Mint minden esztendőben, ez úttal is részt vettek azon derék asszonyaink, akik Butty Lászlóidé és Gyenge Zsigmondné vezetésével Magyarországból és Erdélyből hozott gyönyörű háziszötteseket, tájegységenként népművészeti kézimunkákat, hímzéseket és porcelánokat mutattak be ízléses elrendezésben.

Egy külön teremben összegyűjtve a nemzetiségi festőművészek gazdag terméke tárult a látogató szeme elé. Összesen 206 festményét állítottak ki, amelyekbol 5 db. Bakos Ernő, 57 Forest Ave., Hamilton és 4 db. Mrs. F. Velcsey, 228 Queen