Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-09-19 / 29. szám
BIÜaMIíU IRTA: KOVÁCS DEZSŐ Egy középkorú iparos állított be hozzám az irodába. A városban többször láttam, de eddigelé se a nevét, se a foglalkozását nem tudtam. — Azért jöttem kiérem, hogy segítsen ki egy nagy bajból, mert máskülönben felakasztom vagy meg,mérgezem magam, — mondotta komoly elszántsággal, mélyen elkeseredve miután illendően bemutatkozott. Mindjárt tudtam, hogy idegbeteggel van dolgom, óvatóskioldani. BegöLöződ'ött. S ezt olyan kedvesen és bájosan mondicitta, hogy én kénem azonnal felajánlottam szolgálatomat. — Csak egy percig tessék várni! Kioldom azonnal. Letettem a szerszámot és odadmentem hozzá. — Na, mutassa lelkem! — j mondom nieki tréfásan, moso-! lyogva. Ö a szemembe nézett, én meg1 az övéibe. Magam alá húztam egy háromlábú ikdsszéket s leültem. Kezdem kigömbözni a cjpőfüzőjét. — Jól be igömböződött, ugye? Miért, miért nem, felnéztem rá- Ö megint a szemembe nézett, de most még hájosabban, kecsegtetőbben, mint az előbb, j Szerelmes fekete szemei ege- • szén elbájoltak. A huncut! Jól értette a módját — Elég jól begö'böződött, — . mondom neki nevetve. Nehezen nienlt a munka. — Ah, elvágjuk! Adok helyébe újat. 'S azzal abbahagytam a dolgot. :— iMondja kérem, nem unja magát ebben a szép nagy lakásban 'egyedül? S nekem .ez a megjegyzése is feltűnő volt. — Hát egy kicsit nehéz,, ■— | feleltem teljes őszinteséggel, ! mert sokszor óra hosszúkig sincs kihez beszélnem. Meg aztán ream hárul minden házi munka is, mivel jelenleg mégcsak inasom sincs. Elszökött a' huncut. Részvétteljesen nézett rám. j Fekete szemei oly melegen kezd ! tek ragyogni, sugározni, hogy szinte felmelegedtem tőle. Aztán újra hozzá fogtam a cipőfűző kigöbözéséhez, ő egy kissé feljebb húzta a szoknyáját. Szép, 'Csinos1 lábai kezdtek megigézni. Fellálottam, hogy a késiemért menjek, de ő isméit a szemembe nézett,, nyájason, biztatóan, 'huncutul. Elfeledtem, hogy miért állottam fel s akaratom ellenére melléültem a díványra. Lassan, enyhén megöleltem. ő egy cseppet se védekezett. Erre még jóikban felbátorodtam ésí megcsókoltam. Ő bizony ettől se riadt vissza. Egy ideiig szépen illedelmesen ültünk egymás mellett és beszélgettünk. Azután újra megakartam csókolni. — No, no! -— mondja bájosan, — az ajtó nyitva van. Még betalál valaJki toppani. Felállottam . és becsuktam az ajtót. Visszaültem mellé és a pillanatban teljesen megfeledkeztem mindenről. Hát képem eninek a ballépésnek 'köszönhetem Ihárom évi szenvedésemet, pokoli életemet. — .Miért éppen ennek? — kérdem tőle szerényen. — Hát azért kérem, mert egy hét múlva visszajön hozzám az asszony és azt mondja nekem: — Juhász úr! Baj van! ■Megszeppentem. — Baj? — Igen! Még pedig nagy baj! Bioldogáilapotbau vagyok — jelentette ki bánatos, kesergő hangon, a huncut. Eihült bennem a vép. pár percig elgondolkoztam, ő meg leült a bórdiványra, sírt és zokogott. itt elcsuklott a férfi ,remegő szava. Majd elérzéikeny'edett. — No, no! — mondom neki, — azért nem kell mindjárt kétségbe esni. Ez még nem olyan nagy baj. — Nem, nem kérem! Ez még nem olyan nagy haj, de azt mondja a nő: — J uiiáWz úr! Ennek maga az oka. Ezt magának köszönhetem. — Hát már, hogy volnék én az oka — feleltek rá gyorsan. Hiszen ma|ga jött hozzám és niem én mentem magához. özerelmesen rám nézett, a hiuncut. — Az igaz!----mondja ő, félbeszakítva zokogását, — de én nem azért jöttem magához. Ellenben maga leült mellém és erővel megöleli és megcsókolt. Nem így volt? Elővette a zsebkendőjét és ismét elkezdte magát törülgetni. — igen, igen kérem, igy volt! — mondom neki. Érne ő azt mondja nekem: — Juliáisz úr, kérem! Csináljon velem valamit, mert iha nem Inát én a .Szamosba ugrok, ott ahol legmélyebb a viz. De mielőtt meigtehném, megírom egy levélben, hogy mindenki tudja a városban, hogy kiűzött, a halálba. Tiestem, lelkiem megiramegieitt. — Mái csak ilyen bolondságot ne csináljon! — mondom neki, — üinMlblb feleségül veszem. Erre aztán azonnal 'elhallgatott és egy kissé felvidult. Oda- Somforduitam hozzá, ő felugrott, a nyakamba borult és öszszie-vissza csókolt. Itt aztán a férfi szavába vágtam. — Elvette? — kérdeztem tőle kíváncsian. — El, kérem, mert én 'becsületes, tiiazteséges ember vagyok. Megint elkezdett érzékenykedni. — Mi lett? fiú vagy leány? Rám mereszti kicsiny ikékj szemeit. — Mi lett? Semmi! — feleli mérni léhangoltoságigal, csaló-I dússal, j — Sfernmi? — Semmi! — Mit csinálták? — Semmit! — És még Ele lett semmi? — Nem kérem, becsapott s huncut! —. Mivel csapta be? Ismét rám nézett. 'Majd iz| gatotJtan hozzá fogott. — Azzal kérem, hogy hazudott, mikor azt mondta, bőgj boldogállapotha esett. Későbl be is vallotta, hogy csak azérl cselekedte, miért iagyo.ii szere- ( tett, és aac akarta., hogy elvegyem. Azóta már károm év telt el, de még meet sincs gyerekünk. Igaz, hogy neki volt kettő első férjétől. Ilit kérem azé/it jöttem, hogy leadjam ellene a válópert. Mert ha nem választanak el tőle, én kérem a Szamosba ugrok, vagy felakasz tóm magam. Kezdtem vele erélyesebb lenni. — 'Szép dologi! — figyelmeztettem. Előbb az asszony akart a Szamosba ugrani, mivel nem akarta elvenni; most meg maga aka,r öngyilkos lenni, ha el nem választják tőle. Hát férfi maga, vagy mi? Könnyüelábadtak islzemei. Majd hozzá fogott: — Tovább nem bírom. Becsapott, hazudott! Három év alatt tönkre tette az egészségiemet, és tönkre tett anyagilag is. Még ő csak hagyján, de az a két kölyök! legkevesebb tiz esztendőit' levett az életemből. Vagy elválunk, vagy elpusztitioan magam, mert én tovább nem birom. — Rendben van! Halljam, Ihloigy milyen alapon keresi az elválást! Erre felvidult az arca és idegei leoaillapiodtak. — Elször is azon az alapon, hogy a feleség®111 'becsapott; legzett és feli tűnőén 'bágyadtnak, fáradnak nézett ki. A széken idegesen ült és jobb kezével folyton a szájához kapkodott. Sizájaszélét pedig hol leeresztette, hol behúzta, mintha leakarta volna harapni, hol pedig kicsucsoiiitoíita. Időt adtam neki, hogy összeszedje erejét és bátorságát. — Halljuk kérem, hogy mi légyen az a nagy baj? Elérzékenyült. Elővette zsebkendőjét és újra elkezte magút törülgietni. Pedig, nem is izzadt. Láttam, hogy arcán gyöngy nagyságú könnycseppek (gurultak végig. Lassan léilöiülte és hozzá fogott a beszédhez. — Megtetszik bocsájtami, de legelőiről kell kezdenem a dolgot. — Tessék! — ügy volt az kiérem, (hogy egy nap, úgy ebéd1 után, belép a műhelybe egy szép elegáns özvfegy asszony, régi ismerősöm, kuncsaftom. Azt mondja nekem szelíd, nyájasi hangon: — Juhász úr! Nem lenne szives a cipőmre uj sarkot tenni? Szeretném megvárni. — Hát kérem ez nekem egy kicjsit feltűnő volt, mert urinők nem szokták megvárni a munkát. — De igen! — feleltem, csak tessék ideadni. Az asszony leült a bőrdiványra és jóideiig bíbelődött a cipőfűzőjével. Én persze el voltam foglalva és oda se néztem. Sokára megszólal: — Juhász úr! Nem tudom másodszor, hogy elhagyott. — Elhagyta? — El, kérem. Összevesztünk a gyerekeik miatt ési otthagyott. —Úgy? És mikor hagyta el? — Két hete. — Megkérte, hogy térjen vissza ? — 'Csak nem vagyok bolond? — És két 'bét óta nem látta? — Nem! — Ő se látta magát? — Nem! — Nem is akarják látni egymást 'Jobbét? — Nem, képem! Papírt veszek elő. Kezdem leírni az adatokat. — Hogy hívják? — Juhász Károly. — Hol lakik? — Bagoly utca 19. szám. — Mi a foglalkozása? — Úri cipész. — Nős? — Igen! — Hány gyerekük van? — Nekem egy sincs. Neki két fia. — Eiz volt az első házassága ? Elkezd habozni, töprengeni. Megint elérzékenyül. — Muszáj epre kérem válaszolni ? — Persze! — Ő volt a második feleségem, — vallja be borziongva. — Mi történt az elsővel? ? Mélyen hallgat. Lesüti a fejét és lelvöröslödiik. —- Meghalt'? Elváltak? — Bár meghalt volna! — susogja halkan. — Elvált? Megint elhallgat. Még jobban elvörösödik. Kezd izzadni. — Megszökött? Erősen felzogoik. — Igen! Megszököt a huncut a (segédemmel. Szemei csak úgy szikráztak a dühtől. —S elvál,tak? — Niem! Azóta hírét se hallottam. Azt mondják Amerikába szökjek. Erősen ráförmedtem. — És maga kérem megmert nősülni, mielőtt elvált volna az első feleségétől? Tudja, hogy mi maga? Remeg és gagyog, mint akit a Ihidegi ráp. — Tu-tudoim! ValóságOsi bigámista! Megszólalt a teleföa. Egy kollegám hivott fel valami fontos ügyben. Amíg 'beszélgettünk, az én kliensem szépen kisomfordált az irodából. Mire végeztem, már 'eltűnt. Este a vacsoránál mondják a fiaim: — Apuka! A Révész bácsi ma délután égy élő embert halászott ki a iSzamoisból. tizenöt perc múlva ültetik To mot a íegyházban a viliim székbe. — 'Bárcsak gyorsan esnék túl rajta — jegyezte meg ‘ vezér”, nála szokatlan rés zve tel. Tömet nagyon szerette, mert rokonszenves, éleseszu, rette Hihetetlenül bátor fiú volt. Ben érezte, hogy egész lénye remegés járja át, de képiéi n volt ellene küzdeni. Amikor az óra mutatója ha óra tizenöt percet jelzett, hi. Hellénül elaludt a villanyvilá.tás és a pincére koromsötétsé . borult. Ben alig tudta rnegiálln. hogy fel ne hördüljön a remii lettől. A többiek! hangtalanul ül bek elhelyeiken. Eg,y perccel k. - sőbb felgyűlt a villany. ‘‘A vezér” Benne nézett és különös hangon megjegyezte: — Halálsápadt vagy. Mióta lettél ilyen ijedős? — Idegessé tett, hogy a világítás hirtelen kialudt — felelte Ben. “A vezér” meglepetten nézett Benre, a többi gengszter is cső dálkozó arcot vágott. — Nem aludt el itt a világítás. Nem tudom miről beszélsz. mondta a vezér és a fejét cső vál'tia, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy ez az emb. , megőrült. De egy perccel ke sőibb újra elaludt a villany é , Ben érezte, hogy kinyílt az a. tó. Tisztán hallotta, hogy va lakli halkan a “Pariez moi d amour”-t fütyöli. Amint u.ra krgyult a villany, senkit sum látott a szobában azokon kívül, akik eddig is ott voltak és a. ajtó be volt csukva. Annál éri hetetienebb volt! mindez, me. c az ajtó előtt, a pince folyosója., a néger Jimmy állt őrt gépfeg, - vérnél. Bemen kívül mindebből senki sem vett észre semmit sem. Halkan beszélgettek arról, heg Tom már nincs az élők sor. ban. Ben hajaszála az, egri . állt, mert eszébe jutott, am . Tom mondott, hogy négy Lét után személyesen elkezdi a bosszú munkáját. Ezután egymást követték a I kísérteties jelenségek. I Ben egy este hazajőve! a :t J látta, hogy az ezeiri dollár véi díj, amit a rendőrségitől Tom el árulásáért kapott és amit ő eg. ' jól elrejtett falszekrényben du goüt el, az ágyára k(i van raikv , J mintha valaki kiiakós; kártyaj. ' I tékot rendezett volna a bank.! - gyekkel. Amikor pedig lefe- I küdt, hangtalanul kinyílt az a, tó és a folyosóról behalliatsz t a “Parltez moi d’amour” iha] .1 fütyszóval. Kiugrott az ágy cl és ismétlőpi'Sztoly|ival kefében kirohant a folyosóra. Senkit . e talált ott. Visszament a szobi ba és égve hagyta a villanyt. A kimerültségtől elaludt. De njr felriadt ... a szobában siötiéts g volt, érezte a légvonatot, am t a nyitott ajtó okoz ési újra ha - lotta a francia dalt, halkan, a hogy Tom szokta fütyülni. Fii ordított és holtan hányát! tt vissza az ágyra. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések .................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 üalgóczy János: A Sumir kérdés .............. $ 8.20 Lundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................................ $ 5.00 I Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................... $ 2.00 1 Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő; öt könnycsepp (versek, elbeszélések) .............................. $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig " | (elbeszélés) .............. . . ......................... $ 3.00 I Nagy Sáno'or. A magyar nép kialakulásának története .................................................... $ 6.00 ] A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 I Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 J Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: a rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ......... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: •j Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 j Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange“-! kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA ‘ 2i0 Sherbrook Street. Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6 I "Vörös lom" bosszúja (Folytatás a 2. oldalról) Tom. — Meg fogok halni, de az árulómon 'bosszút állok. Az ! ijel,etet, mint tudod, négy hét múlva hajtják véigr.e és én egy ' nappal később cl fogom kezdeni ^ a bos's'zuáltást. Nem sejted, Ben, hogy ki árult el engem? — Sejtelmem sincs, Tóm — felelte Ben és aira gondolt, vaj-I jón csak ő érzi, hogy remeg, , vagy Tom is észrevehette ? — A banda boldog lenne, ha meg tudna engem 'bosszulni, én azonban ezt magam akiaram végróhajtani és Isten legyen irgalmas az árulómnak, amikor velem szemtőiszembe fog állni. De nem is tudom, hogy miért beszélek erről veled, akinek mindenhez nincs semmi közöd! j Csak azért 'kérettelek, hogy megköszönjem neked az állandó, baráti érdeklődést, amely lyel, mint megfigyeltem, a ibiróság minden ülésén izgultál értem. Ben most már biztosan érezte, hogy Tom tud az árulásáról és nagyon örült, amikor a fegyőr megszólalt, hogy vége van a látogatásra engedélyezett időnek. Miközben kifelé ment, hallotta, hogy Tom újra a “Par'le z moi d’amour .. .”-t füty|öli. Négy héttel később az egész gengszterlbanda együtt volt a rejtett pincében, ahol a megbeszéléseiket szokták, tartani és lesték az óra mutatójának mozgását. Reggel hat óra volt .. .
