Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-03-28 / 13. szám
w ■ T W nnipeg, Man. 1975. marc. 28. Márciusi emlékünnepély Hamiltonban A Hamiltoni Magyar Kultúr(bizottság rendezésében nagyszámú közönség részvételiével lelkes hangulatban folyt le az 1848 március 15.-i emlékünnepély f. hó IG.-án d.u. Hamiltolibán, a (307 John St. .S alatt lévő Szent Erzsébet Auditóriumban. A magyar és kanadai Himnusz hangjai nyitották meg á műsort, majd a Liszt Ferenc Kamarakórus Antalóczy Imre karnagy vezényletével, Liszt ünnepi dalát adta elő. 'Ezt követően a (helybeli 27 sz. Fiú- és 59 sz. Leányicserkészcsapatok már itt született tagjai szép magyarsággal az 1848-49-es évek dicsőséges eseményeit elevenítették meg. A Nemzeti Dalt ifj. Szők László szavalta, nagy lelkesedéssel. Ez, valamint a cserkészfiúk Kapuvári Verbunkos tánca nagy sikert aratott. Antalólczy Éva Ei’kel Hunyady László q. operájából Ilona áriáját énekelte élénk érdeklődés mellett, majd Antalóczy Imre magyar népdalokat énekelt az általa szokott átérzéssel. Zongorán kisérte Slcarlet leányuk. Deme Lajos ünnepi beszéde következett ezután, aki ölömének adott kifejezést, bogy az ez évi márciusi ünnepély ilyen különös gonddal került megrendezésre, mert tudjuk, hogy Magyarországon ezekben a napokban nagy ünnepségek során kell majd dicsőíteni azt a vörös hadsereget, amely elfoglalta Ma j gyarországot, elnyomta a magyar nép szabadságát és 30 éve tartja Hazánkat megszállva. Ezek a gondolatok sugalmazzák beszédét és hiszi,hogy szerte a világon az emigrációs magyarság erre is emlékezve ünnepli március 15.-ét. Történelmi visszapillantásai során hangsúlyozta, hogy 1849 óta még három ízben, 1918, 1945 és 1956-ban orosz (befolyás j folytán és a vörös hadsereg embertelen akciójával nyomták el azokat a magyar szabadságtörekvéseket, amelyek hivatva lettek volna visszaadni a magyar népnek azt a szabadság t, amelyhez minden népnek joga van. A szabadságért való küzdelemhez együttműködésre, az egyházak, a magyar sajtó, az egyetemi tanszék és minden ilyen irányú magyar kezdeményezés támogatására hívta fel a hallgatóság figyelmét. Az ünnepi beszéd után Varga Márta Elhagyom ä falumat c. dalt énekelte áhítattal, zongorán János fia kísérte. A helybeli róni. kát. magyar iskola növendékei melodrámát adtak elő, amelyet erre az alkalomra Antalóczy Éva ht és tanított be. (Szabó János, Petőfi Egy gondolat bánt enigem, ifj. 'Csorba András pedig Arany János, Az örökség e. költeményét adták elő. A Liszt Ferenc kamara kórus Antalóczy Imre vezényletével a János vitézből Mellettem csatázó bajtársam adj kezet c. dalt énekelte ünnepi hangulatban és végül a kórus a közönséggel együtt a Magyar Hiszekegy-gyei zárta be a felejthetetlen ünnepséget, amelyben minden szereplő tudásának legjavát adta. Műsorvezető Szabó János volt. Sister Elizabeth, azonkívül, hogy a szép új auditóriumot teljesen díjmentesen bocsátotta a Kultúrbizottság rendelkezésére, kávéval és ízletes süteményekkel vendégelte meg. az egész jelenlévő közönséget. K.A. Ne várja fel hívásún katkiíldje be előfizetését honfitárs mielöbb! Pillanalioivóioi ogy-kél év munkájáról A Magyar Cserkész Szövetség sajtótájékoztatója. — Recseg-ropiog az emberiség talpa alatt megannyi veszedelem, orvosolhatatlannak látszó baj, mégis egy maroknyi “hangya”had fiatalos lelkesedéssel és feltűnés nélkül építi a magyar világ jövőjét. Tájékoztatót olvasunk. A négy (kontinensen működő Magyar Cserkész szövetség múlt évi eseményeinek táblázatszerűén összeállított, változatos összefoglalóját. És örvendetesen állapíthatjuk meg, hogy dinamikus irányítás mellett derekas munkát végeztek. így is van ez rendjén egy olyan intézményünknél, amely a háborút követő lágerélet talajából 30 év során életképes világszervezetet tudott létrehozni. A jelentésből megtudjuk, hogy társadalmunk, főként a cserkészetbe tömörült fiaink és leányaink szülei — átérezve a cserkésznevelés jellemalakitó értékét r— anyagilag is felkarolta a mozgalmat. Ez tette lehetővé, hogy az elmúlt két év során nem kevesebb, mint 10 ifjúsági nevelő-könyvük jelent meg tízezer példányban. A “Magyar Cserkész” és a “Vezetők Lapja”, mint két fontos folyóirat ezeken felül rendszeresen bekopogtat a cserkész-otthonokba. A Sik Sándor emlékére elnevezett, 100 holdas központi tábor tökéletesítésére szintén gon dot fordított és az eddigieknél is nagyobb befektetést eszközölt a központ. A lány-őrsvezetők részére 150x100 láb méretű ház épült, egyengetett játéktérrel, sármentes pázsittal. A tábor többi épületének villanyvilágítással ellátása volt a követke- j ző jelentős befektetés. Az.án a központi konyhaépület ímegtoldása és végül a szabadtéri ebédlő készült el. A világ minden táján működő 84 csapat újabb csapatokkal gyarapodott a közelmúltban; ezek: Woodlbridge, New Jerseyben a “Bulcsú” ősimagyar vezérről elnevezett csapat; a kanadai Torontóban a “Bethlen Gábor” erdélyi fejedelemről elnevezett csapat; Brüsszelben, Belgium fővárosában "Bátbori István” nevű cserkészcsapatunk emlékeztek arra, hogy (Székelyország e kimagasló' államférfin volt a lengyel történelem legnagyobb királya. Frankfurtban, a nyugatnémet kereskedelmi élet lüktető metropolisában pedig “Lehel vezér” a csapat neve. A vezetőképzés szintén iramos volt a közelmúlt két esztendőben, 169-el növelvén a 1-ioí.ttík és segédtisztek lét§2ámát. A különböző fokozatú nyári iskolákban pedig nem kevesebb, mint 165 rendes hallgató vett részt. Fényes bizonyságául annak, hogy édes anyanyelvűnk elsajátíttatása és a magyarságtudományi ismeretek mélyítése a Cserkész: Szövetség egyik legfontosabb, rendszeresen fejlesztett feladata. Hiszen nem is lehet cserkész az a fiatal fiú, vagy leány, aki nem beszél, vagy nem tanul szorgalmasan magjcirul! Mindez csupán pillanatfelvétel, mely mögött rengeteg ügyszeretet és lázas tevékenység rejlik. Filmkockáinkat tovább pergethetnénk, de legyen Ízelítőül ennyi is elég ahhoz, hogy akinek van szeme a látáshoz és füle a zsenge magyar emberpalánták danájának hallásához — karolja fel a magyar jövő e legszebb kivirágizását. BÁCnKA! BÉLA. XXIII. János a világtörténelem legnagyobb pápája A “'Le Monde” cimü igen tekintélyes franicia újságból végre megtudhatjuk, miért “kell” Jánost a világtörténelem legnagyobb pápájának tekinteni: “A szeretet és a testvériség pápája” halála előtt az alábbi imát szerkesztette meg, hogy kimutassa vele, müyen véleménye violt az Egyház és a zsidóMagyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSMANY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ság viszonyáról: Most már beismerjük, hogy sok-sok évszázadon át vakok voltunk s nem vettük észre a Te választott néped szépségét, s nem fedeztük fed arcán idősebb testvérünk vonásait. Beismerjük, Ihogy Kain jele van homlokunkra írva. Századakon át feküdt Ábel vér- és könnytócsában, csak azért, mert mi megfeledkeztünk a Te szeretetedről. Bocsásd meg nekünk, hogy igazságtalanul illettük átokkal a zsidók nevét. Bocsásd meg nekünk, hogy ezzel Téged feszítettünk másodszor is kereszt re. De nem tudtuk, mit cselekszünk ... — üALULJUNK... SZIVEMBE, HA BELENÉZNÉL Fehérvári János verse, Hajdó Gábor zeneje. Szivembe, ha belenéznél, Ott látnád a keped, Ha beszzélne, elmesélné, Mit szenvedek érted. Tudom, akkor meghallgatnál, Nem lennék oly árva, Hűségemet, szerelmemet Nem taposnád sárba. Nem kell nekem már ezután senki a világon, Vig nóta meg muzsiKaszó lesz az imádságom. De, ha egyszer az a másik 'hütlerrol elhagyna*, Gyere hozzám bánatodat lelkem betakarja. KETTEN Á HÓBAN augusztusi időben Putnára. Utitársam rendszerint Dezső volc. Vásárhelyi születésű székelyember lévén, szintén rajongója volt az erdélyi hegyekben felhalmozott természeti szépségesben, amidnek pariját a kerek Földön sehol sem találjuk meg. Már pedig az ő elhájasodott termetével nehezen esett a hegymászás, de őt, mint engem sem, meg a hétfejü sárkány sem tart háttá vissza a nyári kirándulásoktól. Rendszerint kora reggel uiüuhunk és alkonyatkor értünk le a völgybe. Útközben alig ejtettünk szót, nehogy elriasszuk a legelésző őzeket s más vadat, íme.t nem lett volna teljes boldogságunk, ha meg nem figyelhettük volna bohókás játékükaj,, mem hallhattuk volna a .búgó gerléket. 'Szedegettünk a máshol nem tenyésző gyógyfüvekből, szemelgettünk az illatos szamóicákból a nagyszemü szedrekből és a kiválóan édes áfonyából. A körülöttünk lévő csönd és az illatos levegő elfeledtetite velünk a rohanó, zaklatott emberi sorsunkat, s önfeledten adtuk át magunkat a szábad természet varázsának. ■Lent a völgyben aztán éjjeli pihenőre a fürészgazda vendégei voltunk. A békés, csöndes környezetben frissen s korán ébredtünk. Felmásztunk a tetőre, keresni és figyelni a vadakat, csintalan gyermekek módjára fészkekért másztunk fel a fákra. A legmagasabb pontról letekintettünk és gyönyörködtünk a völgy szépségében, majd leereszkedtünk a mélybe, ahol kis patak hivogatóan icisörigedezett. Hű® vizében vörösre dörzsöltük bőrünket, utána pedig egymást kergetve szaladtunk végig a parton szikláról, sziklára ugrálva. Horgászbotjainkra akasztott szöcskékkel incselkedtünk a fenékre lapult piszrángok orra előtt és kacagtunk nagyokat, amllkor láthatólag undorral húzódtak hátra tőle a minálunk okosabb halacskák. Délután napfürdő következett virágszedéssel, majd vágyakozva néztünk a magasba kiterjesztett szárnyakkal úszó sasra, elmerültünk a bodros felhők nézésében, a pillangóik táncaiban, a méhek zsongásában. A| lig tudtunk 'betelni a szűzi természettel és békével. E?gy ily kirándulás után hazafelé Dezsőnek az az eszméje támadt, hogy télen kellene Putriára kirándulnunk. — Mit szólsz hozzá Jóska? ; Te elhozod a vadászfegyvered, én is szerzek valamily lőalkalj matosságot. Esetleg lőhetnénk egy farkast, — mondta és má; ris elhatároztuk, hogy a Karácsony előtti napokiban ketten j neki vágunk ismét a putnai há- 1 gónak. így történt tehát az, ; hogy egy csípős téli nap regge’ lén ismét ketten, gyűrtük talpunk alá a havat az égibemeredő hegygerinc oldalán Putna felé. Farkas lesen szándékoztunk kint maradni. ! Korábban indultunk, mini nyáron. Még nem derengett, de mi mán útban voltunk. Az előző ,nap égjelén jócskán hullott a hó, reggelre azonban kitisztult az égbolt és csípős hideg zúzmarával szórta be a puha ha-; vat. Gyönyörű időnk volt. Ru- j ganyos izmokkal, fiatalos ke- i déllyől vágtunk neki a hegyol-! dalnak,, de most nem a gyalogcsapáson, hanem azon a szerpentinen, amelyet a fuvarosok használnak a csúsztatásra. Nem azért, mintha nem bírtuk volna a meredekebb részt, Ihanem a sok kukkanó miatt, amelyeket most a szél vastagon betömött hóval és ezekbe könnyen nyakig huppantunk volna bele. iSzüz fehérség mindenütt!. I- gazi Karácsonyt varázsolt mindenüvé a természet. A fákon, a bokrokon ’vastág párnákban feküdt a galyakra ülepedett ihó, mintha angyalok által díszített karácsonyfa lenne minden fenyő. A természet szobrászkeze csodás alakzatokat formált mindenütt, mintha csak megfagyasztott tündérvilág közepett nyomultunk volna egyre magasabbra. A csodálattól eltelve, nem éreztünk fáradságot a mély hó taposása közben, még Dezső sem, pedig lassan haladhattunk az egyre bővebben felbukkanó akadályok miatt. Különösen az első gerinc élén. Itt már magas torlaszokat emelt a szél az alacsonyabb bokrok fölé és még a fuvarosok sem vontak gyenge csapást, ami megkönnyítette volna a tájékozódást,, a menetelést. Délben a fuvarosok pihenő helyén felállított őrbódéba pihentünk ki utunk első részének fáradalmait. Azi öreg székely, aki az itt továbbszállításra lerakott fűrészelt anyagok részét látta el, örömmel látott bennünket vedégüL DuriuzsLó kályha mellett eszegettünk s beszélgettünk. — Hová igyekeznek? .— kérdé az öreg, amint letelepedtünk. — Putnára Bátyó, — adtuk meg a választ. — Későn lesz küssé, — mond ta ő fejcsóválva. — Jócskán taposhatnak odáigb ha sötétig el akarnak érni. — Beérünk addig bizonnyal. — Ühürn! Ha el nem rekednek. i— Nem hinnénk. Jártunk mi arra többször. — Miikó? 'Nyáron? — Nyáron Augusztusban. — A más! Az akkor volt. Most tél van, s a Nemere jól befújt mindent a tetőn. Van hó rajta elég. A fuvarosok sem me; részkedtek idáig. Tegnapelőtt ! láttam az utolsót. I '— Tán csak átvergődünk m rajta gyalqgszerrel. Lefelé meg I könnyebb a>z ereszkedés, — mondta Dezső, azután másra , terelődött a szó. Dezső a farka sok iránt érdeklődött. ! — Van-é? ... Lássák a 'kutyám? Nagy darab állat. Mégi | éjjel úgy szükölt, hiogy hé eresz I tém, s itt sem nyugodott,, csal szükölt erősen. Erre jártak í j ház körüli A nyomok most is ot : vannak, csak nem messzi. | Kimentünk az öreggél, ak Ojt'oztól délre, a Kárpátok liegyóriásai közé beékelve, van egy kis völgy, Putna a neve. Oly felre esik minden emberlakta helytől, hogy reá igazán el le- 1 hét mondani arra még a madár sem jár. Oly szűk és oly mélyen fekszik két, fenyőkkel borított hegyoldal tövében, hogy régi vulkánkráternek is vélhetné valaki. A csodálatosan kék erdélyi égboltból' is csak egy csipetnyit Láthat az, aki a völgy mélyére ereszkedik. Ritkán jár arra idegen. Egyedül a fuvarozó székelyek merészkednek odáig apró lovaikkal, de csak té- | ieir, nu'klor a jói- leülepedett ha- ^ von szántalpaikkal megkezdhetik a fa szállítását. A völgyet körülvevő hegyoldalakon nő a legkeményebb, görcsrnerstes fenyő, amit egy kis fűrészüzem apróz fel deszkává ott a helyszínen nyári időben. A deszkákat azonban csak télen lehet felvontatni a völgyfelettr gerincre s 'onnan le egész Gelencéig. Tavasztól őszig legfeljebb lóháton, vagy gyalogszerrei lehet megközelíteni, mert az oda vezető minden más, csak nem út. Sziklás kapaszkodó, amelyen nyaktörés veszedelme nélkül ló s embert nem jut feil, se le száraz időben. i Valóságos kis Paradicsom ez a kis hölgy. Keleti oldalán, a hegyhát lábához simulva egy csodás tl'sztavizü patakocska csörgedezik szikláról, sziklára s partján dús legelő, szinpompás virágokkal teleszőtt pázsitszőnyeg húzódik végiig. Köröskor ül a hegyoldalakon hatalmas fenyőáriások zárják el a kilátást a tetőkre, lent mélységes csönd és béke honol. A patakocska vizébe mélyesztett vizikerék is oly halkan, álmosítóan duruzsol, mintha nem merne hangosabb zakatolással megfordulni tengelye körül. Még a szelek is csak légiéiül suhogtatják meg a fenyők csúcsát, nehogy za* várják a völgyecske paradicsomi békéjét. Többszöir ellátogattam meleg megmutatta a bódétól alig néhány méterre alaposan letapo sott havat. A bódé körül, mindenütt a jóllátható farkasnyom. Sokan lehettek. A hatalmas eb sem szükölt volna egynéhánytól. Jelentőségteljes pillantást vál tottarn Dezsővel, ami annyit jelentett: jó lesz vigyázni. Az öreg még nehány esetet mondott el a farkasokról,, mi azonban már szedelőzködtünk is. Nyakunkba szedtük a jól megtelmött hátizsákjainkat és a búcsú után ismét nekivágtunk a havas tájnak. —• Igyekezzenek, hogy sötétig beérjenek, — szólt utánunk még az öreg, aki e szavakban erősen figyelmeztetni akart a sötétség Veszedelmére. Nem- igen bízott valószinülleg a városi ember vadászkészsé,gében a hegyi farkasokkal szemben. Az erdőjáró székely jobban ismert a havasi farkast, amely egy 'borjút is elhurcol erős fogazata é.s inas nyaka erejével. Nem is nagyon kérettük ma-1 gunkat, 'habár a magas, és tö-; rétién hó ugyancsak próbára tette izmainkat, így is csak egy óra múltára értünk fel arra a tetőre, ahol már a völgy felé hajlik a lejtő. Itt azonban a Nemere oly nagy kínai falakat emelt több helyen, hogy csak kerülgetéssel és süppedéssekkeí tudtuk rajtok áttornázni magunkat, Egy helyen egy láthatatlan gödörbe suppantam nyakig annyira, hogy Dezső ugyancsak erőlködhetett, mig kikapasizkodtam belőle. Máshol j meg Dezsőnek kellett segédkezet nyújtanom. Azért mégis megküzdöttünk az akadályokkal, s nemsokára már a lejtő szélén szusszantunk egyet., Ültünkben egy szép fehér té- ! liibundába öltözött nyestben gyönyörködtünk, amint egy fenyő derekán le s fel futkáro.zott. Dezső unszolt is, hogy lőjem le. Hiszen, ha a sörétesem van velem, meg is teszem. De ezzel a gyilkos mordályómmal? Csak cafatokban szedtük volna fel. Aztán .megkezdődött az eresz kedés. No meg a csalódás. Azt hittük, hogy lefelé jobban haladhatunk. Nem volt igazunk. A hó néhol ugyan vékonyabb volt, mint a tetőn,, legtöbbször azoban .oly nehézzé tette a járást, hogy Dezsővel sokszor meg kellett állni. Amily jól birta az iramot eddig, annál szembetűnőbb lett fáradtsága, minél mélyebbre hatoltunk. Bőven volt még utunk Putináig. Addig még csak felét tettük meg az útnak. Néhányszor' beléje diktáltam egyegy korty pálinkát, s ment is szaporábban egy ideig. Aztán ismét csak panaszkodott a fáradtság miatt. Kísérleteztem tréfákkal, figyelmeztettem a farkasokra,, mindhiába. így bezzeg lassan fogyott az út, annál jobban az idő. Már aikonyodott, de mi még nem jutottunk el arra a tisztásra, amely fele útját jelölte a délután megmászott tető és a Futna völgy közti távolságnak. Dezső izzadt és nyöjgött. — Dezső, add ide a hátizsákodat. Majd én viszem. Én még jól bírom, az iramot. Teher nélkül nem lesz. nehéz jönnöd, — mondottam végre, amikor minden lehetőséget kimerítettem. Dezső nem nagyon kérette magát s én magamé fölé nyomtam a szintén jól megpakkolt hátizsákját. Ezzel újabb iramot szadhattam. Karabélyom a karomra akasztottam és Dezső előtt tapostam a (havat, hogy könnyebben léphessen. Elég okom volt siettetni a menetelést. Ha kellő időben nem érünk le a völgybe, az est leszállta után ezen, minden emberlakta helytől távolpc- rengetegben a fai kaskaland ut áni vágyunk ugyancsak .beteljesedhetett. Nem áltattam magamat. Igazán nem vagyok félénk, sőt néha vakmerő voltam inkább, de egy farkas horda támadása nem lesvadászat ám. IMi az én golyósom és mi hasznát látom Delzsőnek az ő zsebéiben szó- 1 rongó ismétlőpisztollyal? Ismer 1 tem a havasi farkasokat. Azok nem állatkerti csenevész vadak, < hanem kisebb borjunagyságu vérengzők, amelyek alkonyat- ! kor a falu házai körül ragadják ' el a juhot, borjut és a 'kutyákat. J Már teljesen beesteledett. A : fák koronáján át, a sötétlő égen megjelentek a mirriádnyi < fényes csillagok Az ég tele vo’t 1 velük és a tiszta páramentes lé- 1 gon át sziporkázó fényüket a 1 deres hófelületre szórták ,reá. E fény enyhítette a sötétséget, i bár újra több pihenést kellett t tartani. |Az idő állásáról mit sem tudtunk, vagy inkább .nem is ' gondoltunk reá. Minden gondo- ' latunkat a haladásra összpon- ! tositottunla^s a lábunk rakása- 1 ra volt gondunk. Elég magasra 1 kellett kiemelni a hóból és is- - mét előre rakni a most már ro- 1 pogőssé vált kőfelületen. — Jóska! Én már nem birorn ; tovább, hallottam hátam mö- I gött Dezső elfúló hangját. : f >— Ne bolondozz Dezső. Enr| bereld meg magadat, hisz nem J vagyunk már oly messze. Csak ! ! még ezt a fordulót kell letud- 1 í inunk. — Csak ezt a fordulót? Tévedsz. Még jó darab útunk Van hátra. — Nó jó! Csüggediéssel azonban nem segítünk magunkon. Tudod jól, hogy sietnünk kell. Remélem nem akarod, hogy csak a bakkancsiod maradjon ^ meg kirándulásunk emlékéiül. Dezső nem válaszolt. Csak fújt és szuszogott. Az az ötletem támadt hátha a jó régi katonai indulóik segítenek a bajon. Hozzá kezdtem dalolni. Az induló ütemére mértem lépteimet. Egyszer! egy dJalszünetiben gyanús csönd volt nnögötte'm. Hátra néztem,, de Dezsőt nem láttam sehol sem. Hol van Dezső? 'Kiáltottam neki. Jókora távolságból válaszolt halk, fáradt hangján. Visszamentem és egy kanyar mögött egy havas | kőtuskón láttam magábaroskad i va ülni. * — Mi van veled Dezső? — Hagyj engem Jóska .. . Én j nem megyek egy tapodtat sem, I ... történjen bármi. '—• Ugyan? Miként gondolod ezt? — Te csak menj. Engem hagyj itt ... én neim ibdrcrn tovább ... — Ejnye Dezső. Nem szégyeled magad? Nem válaszolt. Gondolkodtam. Mi tévő legyek? Nincs mit könnyíteni rajta. — Igyál egy kis sziverősitőt. j Jobban megy: majd. — Nem iszom. Hagyj békén...; — Dehát nem maradhatsz itt. I Megesznek a farkasok. j — Mit bánom én nekem i már mindegy. i Ily határtalan csüggedés láttára képtelen voltam válaszolni. De nem is. volt alkalmam, mert , abban a pillanatban egy éles, velőkig ható vonitásszerü hang , tört elő a sötét fák árnyékából. 1 Nem fáztam, sőt izzadtság gyön győzte be arcom, de e hang hal- ; lattára hidegborzongás futott végig a hátamon. — LVI'i volt eiz Jóska? — kérdé Dezső reszkető hangon. — A farkasok! — mondtam neki hirtelen, miköziben egymás után kétszer, azonban sokkal közelebb, újabb üvöltés hangzott fel. — Dezső! Menjünk az Isten ért. Hallod? Itt vannak a farkasok. Menjünk innen és örülhetünk, ha épp bőrrel menekülhetünk. — Miért? Van fegyvered és nálam is van egy ismiétrőpisztoly. Ketten elbánunk velük. — Gondolod? Ha kettő, három, vagy négy jönne. De ez az üvöltés többeket csal ide. Mit gondolsz, miként védekezünk ellenük, jha minden oldalról támadnak? Ismered taktikájukat, — mondtam és karonragadva, magammal vonszoltam Dezsőt. A beállott mélységes csönd aggasztott. Nem hittem, hogy a farkasok e ló dalos tak. Nem bizony. Itt-ott a sürii sötétjében villázásokat, vöröslő pontokat vettem észre mozogni. Dezső figyelmét is felhívtam erre. — A farkasok? — kérdés megdöbbenve. — Azok. Nem is egy. — Válaszoltam, egyben karabélyom záváryát feloldva, a nehéz teh; r ellenére lövésre készen tartottam. Dezső isi ke'zébe vette az isrnétlőpisztolyát. — Lőjj beléjök Jóska! — Lőjjek? Mibe? A farkasokba, amiket nem látok. A fénylő pontok hol .megjelennek, hol eltűnnek. Nem vagyok Teil Vilmos, hogy ily sötétben pontosan találjak. Még az irányozót sem látom. Ha még látnék belőtök valamit. Jobb lesz nem lőni, .mert csak árthat, mint használ. Közben oldalra és bátra tekintgettem, nem tátok-e ott is fényiőpontokat. Nem láttam, de ez nem nyugtatott meg, mert baloldalunkon mély szakadék sötétlett, mögöttünk meg a védetten háttér. Dezsőt a veszély tudata űgylátszik felrázta tespedtségjéiből, mert most már ő diktálta az iramot Egy óra hosszat loholtunk, .bukdácsoltunk a láthatatlan havas akadályokon keresztül. Időközben hol feltűntek a fénylő villózások, hol eltűntek egy időre. Tehát követtek bennünket. Nem tudom, mennyi ideig botorkálhattunk még, merre járhattunk, amikor végire egy kanyar után elénk tárult a völgy és mélyén nagy vörös cs Uagként szemünkbe tűnt a kis fűrésztelep ablakának lámpafénye. Dezső felugjongott és. valósággal futott a fény irányába. Én, bár gyorsítottam lépteimet, jobbra s .balra óvakodva, lövésre készen vártam a támadást. De nem történt semmi. Tán azért, mert emberlakta hajlék volt a közelben, vagy a fürészgazda ! kutyáinak ugatása mentett meg minket? Nem tudom. (Folytatás a 7. oldalon) 1 VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. kolbász, pörkölt, gulyásleves, paprikáskrumpli, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIK A fontja $2.50, 1/2 f°nt $L50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legujabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.