Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-21 / 12. szám

»V n.upeg, Ma . 1975. máro. 21. MUDr. ián Gplelal emlékére ‘Szörnyű dolgok a diktatúrák, amelyekben sokszor a huma­nizmus mákszemnyi morzsája sincsen. Az egyik legszörnyüob diktatúra az volt, amely a har­mincas években, a német náciz­mus, fasizmus képében lépett uralomra. E diktatórikus for­ma, amely más fajok, vaUásiok és más. nemzetek létét úgyszól­ván el sem ismerte a nemete­kén kívül1, egyre erősödött, egy­re terjeszkelett és Ausztria be­kebelezése után kinyújtotta csápjait Európa több országai után is, amelyeket leigázni, ki­zsákmányolni és népeiből az az überunensC|hek szorgalmas rabszolgáit akarta nevelni sa­ját céljainak megvalósítására és végeredményben ez úton el­érni a valódi világhatalomhoz. A fasiszták szerint csakis a nordikus, germán népfaj ér­demli meg az uralmat és a töb­bi alacsonyabb rendű nép csak arra jó, hogy szolgálja az úri nemzetet, a “herrenvolkot”. A német fasizmus diadalútja Ausztria után Csehsizlovákia fe­lé vezett. Először elfoglalták a határmentá németekkel lakott részeket és ezt szervesen hoz­zácsatolták a Retekhez. De nem álltak meg itt, hanem elfoglal­ták egész Cseh és Morvaorszá­got, amelyből úgynevezett véd­nökség! területet, Protektorá­tust teremtettek. Természete­sen, hogy e megszégyenítés el­len, amely végeredményben sárbatiporta egy kultúrnép ön­­rendel'kedési jogát, szabadsá­gát, szuverenitását, fel kellett, hogy kelljen a nép jobb érzésű része és ezek között elsősor­ban a prágai főiskolások. A ná­cik az ilyen megmozdulások el­len a tőlük megszokott módon válaszoltak sortiizekkel, öldök­léssel, bebörtönzéssel és a véd­telen és fegyvertelen elfogott áldozataikat kivégezték, vagy válogatott kínzások után elszál­­litiOttk hírhedt “javítóintéze­teikbe”, a koncentrációs tálbo­rokba, ahonnén valóban csak ritkán kerültek ki a bennlakók élve, vagy helyrehozható egész­séggel. A nemzet meg szégyenités.e ellen fellázadt diákokat ért ha­lálos golyók elsőnek az ötödik évfolyami orvostanhallgatót MUC Jan Opletalt érték, aki igy a csehszlovákiai nácizmus áldozatainak “tiszteletbeli’’ első helyére került. Társakból égj néhányat kivégeztek és többel bebörtönöztek. Hogy megaka­dályozzák a diákság tovább mozgolódását, nagy bölcsesség g,el bezárták ideiglenesen £ a císéh főiskolákat és egyeteme két, amely “ideiglenesség”, a mint tudjuk, egészen a náeiz mus bukásáig vereségéig és t 1939. nov. 17.-én kilőtt fasisz­ta puiskagoiyótól, vére pirosra festette az általa annyija sze­retett szülőföldet, de neve az­óta egy egész nép és az egész szabauságszereto világ szimbó­lumává lett, amely világosan bizonyltja, hogy sokkal érdeme­sebb harcolni, vagy akár meg is halni, mint megszégyenítve, lelki, szellemi prostituaitságoan leélni egy egész .életet, amely­ben nincs egyéni vélemény, a­­melyben nincsen semmiféle sza­badság, csak a bóiiogatásé, a talpnyalásé. Opl'etal, aki 1945. in memóriám tiszteletből, telje­sen megérdemelte megkap az orvosdoktori, a MUDr. cimet, amelyről szülőháza szobájának falán egy díszoklevél tanúsko­dik, még ma, egy negyedszá­zaddal hősies halála után, a szabadságért való értelmes harc képviselője, akár csak a­­zok a vietnami hősök, akik an­nak idején az embertelenség I ellen benzinnel leöntve magu­­| kát élő fáklyaként égtek el tün­­! tetve, protestálva mindenféle j tirannia és szolgaság eben. Op- i letal, aki egy szegényparaszt nyolc gyermekének legfiatalab­­bikja volt és aki középiskolai és főiskolai tanulmányait mér­­| hetetlen nélkülözések, rongyo­­! sau és éhesen folytatta, az erős akarat szimbólumává, az embe­ri akarás szentjévé is avathat­nánk, ha ez manapság divatban ■ lenne minálunk. Életrajzírói , megemlítik, hogy a Litovel mel- i -ietti Lhotábói sokszor esőben és hóban tette meg naponta 1 rongyokba bugyolált lábakkal, I éhségtől korgó gyomorral a tiz­­| kilométeres utat a gimnáziium- i ba és mégis minden nehézség i ellenére jó tanuló tudott lenni, aki igazán a saját tehetségének köszönhette csak, hogy beke­rült a prágai Károly egyetem­re. Hálka félle diákotthonban ~itt megtalálta második ottho­nát és habár itt is volt része bőven különféle nélkülözések­­iben, sokat gondolkodott azon, hogy minnél jobban fog tanulni és minden áron jó sebész lesz, I hogy segíthessen az olyan sze­gényeken, mint amelyek közül ! ő maga is származott. ‘Sokat ■ gondolkodott a társadalmi igaz­ságtalanságokon és azon törte a fejét, haladó diáktársaival, hogy hogyan is lehetne majd valamikor ezen változtatni és legalább a legszükségesebb or­vosi segítséget mindenki szá­mára ingyenesen elérhetővé tenni. Amilyen erős akaratú volt bizonyára el is érte volna cél­ját és meg; vagyok róla erősen győződve, hiogy jó orvos és ezen belül kiváló sebész lett volna belőle. Sajnosi álmainak és ér­tékes életének veget vetett egy ellenséges hideg golyó. Ezzel azonban még több, még na­gy óbb lett Opletal János, az JUHÁSZ JÓZSEF: Eleijei a kórházból emberiesség, a humanizmus szimbóluma, amoi,. űrökké vi­lágit ebben ez embers égtelen­­séggel teli világban. S diktatúra sajnos nemcsak a múlt bozralmai közé tartozik, nemcsak a történelemkönyvek egyre jobban sárguló lapjai ta­núskodnak az eiőszakos ág ibor­­zalimairól, amikor a 'Teremtés koronája minden vadállatnál kegyetlenebből gyilkolja, pusz­títja és meggyalázza embertár­sait és sái'batipor minden szép és magasztos ideált, mint a sze­retet, tolerancia, szabadság,, se­­gitőkészség becsületesség és a demokráciának bármiféle meg­nyilvánulása. Gondoljunk csak a nemrég véget éi/t vietnami háborúra, az Afrikában düló harcokra a gyarmatosítók és az elnyomott népek között, le az önállósult államok belső tör­zsi viszályaira, az etiópiai vé­rengzésekre, ahol megdőlt nem­rég még az öröknek hirdetett “Császárok császárának” a trónja1 is. Gondoljunk a faji za­­vargjásDkra a Délaf rikai köztár­saságban Rihodéziában, az E- gyesült Államokban, az indián­törzsek irtására némely dél­amerikai államban, vagy a po­litikai bosszúakciókra Chilében, az Irországri, Argentina-i, Bo­­iivia-i vérengzésekre, stb. és akkor rájövünk arra, hogy még ma is dúl világszerte a gyilko­lás, az erőszakosság és: még ma is vannak mindenfelé Oplp­­talok, Ohe Gevarák, vagy akár­hogy is hívják őket, akik mind arra kell, hogy figyelmeztesse­nek bennünket, hogy a világ legnagyobb hiánycikke a Szele­tet, a Megértés, a Tolerane a. Nem erről tanúskodnak a ter­rorizmus mindmegannyi meg­nyilvánulásai, a repülőgéprab­lások, az ártatlan iskolások el len való véres támadások, az ártatlan túszok meggyilkolás.t, az állandó fegyverkezési ver­seny, a börtönök különféle be­állítottságú politikai rabokkal való telítettsége, a növekvő gangszterizmus és a bűnözés világraszóló diadalútja. Gondoljunk Jan Opletah a, hajtsuk meg szent emléke e lőtt fejünket és fogjunk végre valahára össze nemzetiségi, vallási és ideológiai, vagy (poli­tikai különbség nélkül, hogy a világot ne az erőszak, hanem a megértés lés boldog­ság jellemezze, ahol egyre töóo lesz a mosoly, a nevetés, mint a könny és szomorúság! MUDr. Juhász István, 07643, Tiszacsernő. 1 Az elmúlt héten sé jvunké t­­tel a Central Kórházban fe­küdtem, melynek építkezési költségéhez — sok-sokezer jó­szívű adakozóval együtt —, magam is hozzájárultam. Noha ezt nem írták érkezéskor a fej­lapomra, mégis fel-feibuggyant 1 a jő érzés bennem az egy heti ! gondos ápolási közben. E.:ső em­lékem Grando József, hervát származású ágyszomszédom ci­­báita elő, oly hálásan 'beszélt az áldozatvállalás tapintható bizonyítékáról, erről a .Sher­­bourne utcai 180 ágyas patyo­lattiszta kórházról. — Az érdem nem kizárólag a miénk, — hárítottam el szom­szédom elismerő szavait. — Mi magyarok annyiban tettünk többet más nemzetiségüeknél, hogy a kezdeményezésben, ac adakozásban fejhosszal talán | előbb jártunk. Tudvalévőén a gyűjtőakcióban több náció — köztük ‘honátok, szerbek, bos- 1 nyák ok — is bekapcsolódtak. Most néhány év után csillogó szemmel láthatjuk, hogy az e­­redmóny nem hagyott cserbe bennünket. Egy kicsike folt, egy pindur­­ka mulasztás mégis észlelhető e nagyszerűen működő intéz­mény körül. Az a folt, az a va­lami pedig az, bogy a nagy kö­zönség úgyszólván semmit, vagy csak igen keveset tud a 6 emeletes épületben folyó sike­rekről, a felgyógyultam hazain­dulók boldog mosolyáról’. Eb­ben a mulasztásban csaknem valamennyi ethnic sajtó ludas. (Tudomásom szerint minden jelentősebb nemzetiségi csoport nafc van 1-2 újságja A kapzsi kiadók viszont a jövedelmezőbb hirdetések mellett nem aknáz­ták ki az összefogásnak e soha ! vissza nem térő lehetőségét. A csorbát én azzal szépitgetem, hogy a kiemelkedő adatok köz­­zül közkinicsé teszek párat. A kórház öt műtőjében éven­ként .nyolcezernél többi operá­ciót végeznek, ötvenöt-ihatvan kívánó képesítésű orvos adja tu­dása legjavát, hogy a 350 fős ápoló — és egyéb személyzettel karöltve, évente 10-12,000 be­teg nyerje vissza egészségét s az élet különböző posztjain fo.y tassa félbehagyott munkáját. Az említett statisztika ellené­re sem merném felmérni, vajon bányán ismerik pontosan,, ho­gyan lett dr. Rékai Pál és dr. Rékai János főorvosok egykori szikrájából ekkora láng, mely­nek melegét már határokon túl is számon tartják, egyedül mi magyarok vagyunk iránta kö­zömbösek. Tudom pedig, hogy senki sem .minősítené hiúsági­nak, öntömjénezésnek, ha viha­ros éie tünknek e demostriativ­­intézményéről gyakrabban (hal­lanánk. Fajtánk számára az többet jelentene, mint a fekiigi­­tott hollywoodi pletykák rend­szeres szellőztetése. De azon sem háborodna fel talán senki, ha az esetenként megfújt pos­­taküit akkor is megszólalna, amikor dr. Nagy Zoltán, vagy más magyar orvos, olyan mű­tétet hajt végre sikerrel, amely szakkörökben ma is tapogató­zás, bizonytalanság tárgya. A politikai bűvészkedés helyett is szívesen olvasnánk egy-egy magyar család erőfeszitéseiii ől, az eleven emberről — született jó és rossz tulajdonságával e­­gyüitt. E téren, nem is annyira az al­kotókban, mint inkább a kivi­telezésben, az olvasók elszige telő közömbösségében tornyo­­sodik a ibaj. A viszont nemzeti öntudatunk szempontjából rop­pant veszélyes^ mert előbb­­utób'b a végelgyengüléshez ve­zet. Az érzelmi és gondolati ha­tárok egyre jobban elmosódnak, a vissza'kanyarodás talán már lehetetlen. Tespedtségünkre el- S kelne nagyon egy sikeres mii­­tét, egy kiadós vérátömlesztés, ; különben az idegen nyelvten­­ger hullámai1 a mi fejünk felett ‘ is esszecsápodnak. felidézni egy amerikaHorosz a­­loniparbaj veszélyét. Ez az, amivel Izráel zsarol­hatja Washingtont. Hogy ilyen fenyegetés meny­nyire a szügyin találná Ameri­kát, annak jellemzésére Frey a következőiket hozta fel: — A második világháború után Amerika és Angira legföl­jebb védekezett, de sehol sem szorította vissza szovjetet — égy pont kivételével. Ez az e­­gyetden hely pedig, ahol 'Sztá­lint hátrálásra kényszeri-tették, a Köziépkeleten volt, éspedig Peiizsiáoan 1946-han. Mert ha I az oroszok az Azerbajdzsán ne­vű eszak-perzsiai tartományban maradhattak volna, ez megnyi­totta volna előttük az uta„ a Perzsa-öböl felé. A Középkelet azonban egyike annak a né- i hány pontnak, ahol még egy pacifizmusban tetszelgő Ameri­ka sem futamodhatik meg nyilt orosz katonai beavatkozás elől. Katonai szakértők szer.nt agy újabb Palesztinái háború két-háu|om hétig, tartana s Iz­­ráel annyi fegyverrel, munició­­pal iés pót-alkatrésszel rendel­kezik, hogy az idén amerikai szállítm ány ok nélkül is meg tudna nyerni egy háborút. Az arabok azonban akárhány háborúban maiadnak alul, még mindig 130 millió marad belő­lük s rövid idő kérdése, hogy technológiában utolérjék Iz­raelt. Ennek az időnek az el­múltával pedig Izráel megint ki lesz szolgáltatva Amerikának. Annak azt Amerikának, amely csak úgy képes védekezni az orosz terjeszkedés ellen, ha az arabokat távoltartja a Sapvjet­­úmiótól. Vagyis Izráel léte, csak úgy mint az araboknak a Nyu­gatim z való viszonya Ameriká­tól függ, az amerikaiak (politi­kai bölcseaégétől. A kérdés tehát végső soron arra redukálódik, hogy mennyi­re lehet megbízni ebben a hol­es eség’ben. Ha arra gondolunk — mon­dotta az előadó — hogy Ameri­kában találták fel az egyoldalú détente-ot ési hogy tetejében ezt egy antikommunistának hirdetett elnök találta fel, nem sok jót várhatunk az amerikai politikusok jellemszilárdságatól és judieiumától. Ha pedig ászt is száinbavesszük, hogy Vietnam­ban mind a két nagy párt ás egymásután három elnök tiz éven át mind katonai, mind dip­lomáciai téren 'hibát hibákra halmozott s milyen szomorú látványát nyújtották a kapko­dásnak és a demagógia előtti meghuinyászkodásnak, akk^. nehéz remélni, hogy Washing­ton sokkal okosabban fog vi­selkedni a Középkeleten, mint viselkedett Vietnamban. Papírforma szerint tehát va­lószínű, hogy nem megoldás, hanem rákos képződmény felé haladunk. 'Szerencsére — mon­dotta (befejezésül Frey — az Úr­isten nem a papírforma szerint igazodik. A vitában a következők vet­tek részt: Czikánn-Zichy (Móric, dr. Domony Péter, Gellért An dor, Páthy László, dr Sipos La­jos, <lr:. Szilvássy ívűn, Teleg­­dy György, Tokay János, Ve­­zsenyi Pál és Viczián Béla. A MAGYARSÁG VONZÓEREJE Vilaesl a new-yorki Magyar Házban Believeit. Cancer can be beaten. For further information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY i. (Folytatás) I Az amerikai-arab viszony I rendezését ési Izráel fennállását csak két esetben lehetne ösz­­j szeegyeztetni. Vagy úgy, hogy atz arabok, .mint távoli célt is feladnák az izráeli állam fel számolására irányuló törekvé­süket. Vagy pedig, ha Izráel megbízhatnék az amerikai kor­mány adott szavában. Az előbbi, már mint hogy az arabok végleg belenyugodjanak Izráel létezésébe, épp oly va­lószínűtlen, mint amilyen meg­gondolatlanság. lenne az izr. áe­­liek részéről Washington Ígére­tére hagyatkozni. Ilyesmire csak az kénysze­­rithetné rá Izráelt, ha — úgy, mint 1973 októberében tette — Kissinger megint azzal zsarolná az izráeli kormányt, hogy ha nem hozza meg a Washington­tól kívánt engedményeket, ak­kor Amerika teljes pénzügyi és katonai bojkottal harcképtelen­né teszi Izráelt. Az is lehet azonban, hogy újabb amerikai erőszakra Izráel végső eszközökkel válaszolna. Mégpedig azzal a fenyegetéssel, hogy ha a visszaadandó terüle­tek ellenében Izráel nem kapna nyugalmat ígérő politikai en­gedményt, akkor például Da­­masz elpusztításával Moszkvát ejtőernyős csapatoknak Szíriá­ban való bevetésére kényszerí­tené. És mivel ez valószínűleg amerikai közbelépést provokál­na, Izráelnek ma módjában, áll 410 A History of Hungary The Last Twenty Years 411 cent (all South Slavs 33 per cent) in Voivodina, also known as Bácska and Banate. Magyars formed about one-third of the population in t.ich territory detached. More than one million of them were t ansferred to Czechoslovakia, 1,700,000 were placed under Rumanian domination, about half a million were shifted to Yugoslavia and 24,000 to Austria. The number of Magyars detached from the mother country was almost one-third of the whole Magyar people. This proportion made the above figures even more pronounced. As a comparison, wc may note here that in prc-War historic Hungary the 1910 census showed out of 18,264,533 inhabitants (Croatia and Slavonia excluded) 54 per cent Magyars, 16.1 per cent Rumanians, 10.7 Slovaks, 10.4 Germans, 3.6 South Slavs, 2.5 Ruthcnes and 2.2 others, based on their mother-tonguc. It is to be stated that from the view­point of the proportion of nationalities no substantial improvement was achieved through the change. In the place of one state, containing different nation­alities, the Peace Treaty created three new, artificial nationality states. For the sake of this, it ruined the economic unity of the Carpathian Basin. Not evim mentioning here the usual Hungarian arguments, as that the nationalities were comparatively recent immi­grants, the question nevertheless crops up unintention­ally as to what purpose was served by such a catastrophic upheaval. Creators of the Treaty were led by the unspoken belief that the Hungarians were “born oppressors’ , who always mistreated the nationalities, while the Czechs, Rumanians and Serbs would represent hu­manity and democracy, an idealistic and decent rule. They believed that the Czechs intended “to make of the Czccho-Slovak republic a sort of Switzerland” to use the catching phrase of Benes, and that the former “oppressed”, in running the show, would in their turn heartily respect the rights of others. It was assumed by the Allied Powers that so far as possible all non-Magyar peoples should be “freed” from Magyar rule. The suggestion that the nationalities to be transferred may be partly pro-Hungarian was never seriously enter­tained. “It was supposed that the neutral or third-party minorities”—such as the Zipser-Gcrmans in the north, the Saxons in Transylvania and the Shwabians in Southern Hungary—should also be reckoned in the non-Hungarian camp. “Thus in the Voivodina, for example, the Germans were added to the Serbs and it was found that the Magyars were in the minority, whereas if the Germans had been added to the Magyars, it would have been the Serbs whose claims might have appeared thin”. The Allies were misled into believing that Hungarian administration was “bad” in its very nature from the beginning, while the future rule of the Succession States would, naturally, be “good”. It was certainly regarded as good also because the Allied Powers obliged the Succession States to sign agreements for the “protection of minority rights”. However, those acquainted with the nature and development of nationalistic movements, as related to (Folytatás a 2. oldalról) nyilvánult meg Heltai Gáspár­nál is, aki mint erdélyi szász szülők gyermeke először a Cas­per Melth névre hallgatott!. De ugorjunk át háromszáz évet és nézzünk körül múlt századbeli irodalmunk berkeiben, Vörös­marty és Bajza hires triászán an harmadik tagját, Toldyt erede­tileg iSchedel Ferencnek hivták. Ennek, ellenére, — úgy látszik — már annyi magyar vér csör­gedezett ebben, hogy Toldy to­vábbá Hunfalvy Pál és Mátray Gábor koponyáját egy világlhiiü német orvos a legjellegzetesebb magyar koponyának minősítet­te. Nagyot nézett, amikor utó­lag megtudta, hogy az elsőt Sichedel-nek, a másodikat Hunsdorfer-nek, a harmadikat pedig Rothkopf-nak hivták ré­gebben. A magyar nyelv hír­hedt nyesegetője, “Helmeczi, ki a szókat elmetszi”, szintén ide , sorolható. Herman Ottó kiváló ■ ornitíhológusuriik, 'csak egyetlen N-betü elhagyásával kurtította I német nevét, viszont Henszl­­j mann Ire régész mindkettőt I megtartotta. Ettől eltekintve, ! a magyarság elszánt néimet­­í nyelvű védelmezője volt. Érde- I mes ‘megemlíteni Rákosi (ax- 1 előtt Kremsner) Jenő írót és laptulajdomost is. — A liberális ifjúság egyik vezetője, Irányi Dániel a Halbschnih nevet örö­költe apjától. A vidám, de ha­nyag Tfhallóczy Lajos — ami­kor bécsi békebeli fogadtatás alkalmával figyelmeztették nem éppen étiké ttszerü öltözékére — azzal vágott vissza, hogy “jó ez a nimetnek”. Bezzeg őt ma­gát egykor Strommer néven vezették ibe az anyakönyvbe. Az önkéntes beolvadás ke­­vésbbé ismert, de a dolgozó kis­emberek tízezreinél szinte át­lagos keresztmetszetnek tekint­hető a komáromi Nem bran di­­család példája. Amibár, mint Németországból érkezett sván telepedett le Korná; ómban, mé­gis Jókai szülővárosának cso­dálatos magyar légköre olyan hatással volt Nembrandt Ferenc szappanfőzőre, hogy magyaros öltözetet viselt etgész életében, csak magyarul beszélt és gyer­mekeit is példás magyar neve­lésben részesítette. Klapka had­seregében a Habsburg elnyo­mók ellen küzdött. Lánya aztán a magyarul alig tudó Lehár karmester felesége, illetve a hires Lehár Ferenc zeneszerző anyja lett. Megjegyzendő, hogy a hagyományos magyar varázs hatásaként irta nevének Á-be­­tüijét ékezettel az egykori ko­máromi katona-karmester. A kisebbségek elnyomásáról terjesztett alaptalan vádak tart­hatatlanságát nemcsak a té­nyek tömkelegé,, (hanem a ma­gyar lelkiség is igazolja: Sokat adtunk azoknak is, akik meg nem éredemelték. 'Sajnos, túl jók és túl becsületesek voltunk. Ez okozta vesztünket. Hiszen Móricz Zsigmond szerint a jó­ság a magyar ember legna­gyobb betegsége . . . Itt a végső ideje, 'hogy ezt a jóságot első­sorban magyartestvéreink felé éreztessük és gyakoroljuk. Ne feledjük dr. Liptay Lajos egy­kori felsőházi tag ma is érvé­nyes intelmeit: “A mi köteles­ségünk a magyarok megmenté­séért dolgozni, éljenek a tria­noni határokon belül, Erdély­ben, a Felvidéken, vagy a Dél­vidéken igen — valamennyiért, mert valamennyien halálos ve­szedelemben vannak, valameny nyit meg akarja semmisíteni a szláv nyomás.” Dabas R. dr. HALLGASSA! Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, bogy adásaink ó,ta ideje és adásaink napja a> tél! műsor­­idényre való tekintette] megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től. egy órás szórakoztató műsorunkat m nd n szombaton este 10.C0-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetköz, Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszá 1. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádió Stúdiónk felelős vezetője és müsorszer kész lője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta köz­kedvelt kanadai munkatársa, MÁRF1 M. LORANT. Ries.: 3G2-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: Pb.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja Márfi M. Lóránt

Next

/
Thumbnails
Contents