Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-21 / 12. szám

I

Winnipeg, Man. 1975. marc. 21.

A kanadai Kormány

Minisztériumainak

közlései

A KÖZPONTI JELZÁLOG HÁZ ÉS LAKÁSÉPÍTÉSI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

(Central Mortgage and Housing Corporation) Kanada kormánya sokféle könnyítéssel valósította meg azt, hogy a szükséges elhelyezkedéssel kapcsolatban minél több kanadai lehessen háztulajdonos, vagy bérlő.

A szövetségi lakás támogatás a Nemzeti Lakás Szabályzaton keresztül gondoskodott a könnyítésekről, amelyet a Central Mortgage-Housing Corporation irányit és minden nagyobb kanadai városban megtalálható.

A HÁZTULAJDONT TÁMOGATÓ PROGRAM

(The Assisted Home Ownership Program) Segíti a kis jövedelmű családokat, hogy gyermekeikkel saját házhoz jussanak, olyan kölcsönön keresztül, amely jövedelmüknek csak egynegyedét emészti fel.

Egy másik program arról gondoskodik, hogy egyes csoportok közösen együttműködve szerezzenek házat, elhelyezve az idősebbeket, a rokkantakat és azokat a családokat segítve, akik közepes jövedelemmel rendelkezve az öregebb házakat, lakóhelyeket kijavítva akarják tökéletesebbé tenni.

Nagyszámú közérdekű házépítést, azon családok részére, akik kis évi jövedelmekkel rendelkeznek.

Keresse fel, telefonáljon, vagy írjon a legközelebbi Central Mortgage and Housing Corporation-hoz, ahol az alkalmazottak örömmel adnak felvilágosítást a legkisebb

részietekig.

KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKEK ÉS TESTÜLETI ÜGYEK MINISZTÉRIUMA (The Department of Consumer and Corporate Affairs)

Ennek a minisztériumnak működése elsősorban arra irányul, hogy ellenőrizze: Hogy a piacok megfelelően működnek-e, hogy

a versenyszerű kezdeményezés és fejlesztés piaci gyakorlata korrekt-e, mindenki számára. A területek tevékenysége biztosítja az igazságos vizsgálatokat beleértve: a gyártmány biztonságát, a textiláruk megjelölését, a közszükségleti cikkek elleni panaszokat és kifogásokat, a közszükségleti cikkek ismertetését, a félrevezető hirdetéseket, az egyesitett kivizsgálásokat, az üzleti-vállalati bukást, a szövetségi testületi törvényeket, szabadalmakat, utánzásokat védjegyeket, ipari terveket, továbbá a súly, a mérték, az elektromosság, a gáz, a hús, a hal és növényi árúk (főzelékgyümölcs) ellenőrzését. Ellenőrzést gyakorol továbbá a kiskereskedelmi árúk minősége és foka felett, hogy megfelelnek-e az előírásoknak.

A minisztérium munkája megvédi a kanadaiakat a csalás, vagy a félrevezetés ellen, valamint a rejtett és kockázatos árúk vásárlásától. Biztosítja, hogy a gyártmány alkalmas és azt a megfelelő cimke biztosítja. Ez ad választ a jogos kifogásokra.

Biztosítja, hogy a törvény egyöntetű értelmezéssel legyen végrehajtva az egész országon keresztül. A minisztérium területi hivatalokkal rendelkezik: Halifax, Montreal, Toronto, Winnipeg és Vancouverben.

Kerületi Hivatalok 30 központban a növekvő számú Közszükségleti Segítség megnyilvánulása alkalmával amely mindenki részére sok szolgálatot hoz, egyenesen a kanadai nép részére.

Egyéb tevékenység magába foglalja a közszükségleti cikkekre a tanácsadást, felvilágosítást, a tudakozó szolgálatot, kereskedelmi és egyéni üzleti bukásoknál az adminisztratív és felügyeleti eljárásokat, továbbá vizsgálatokat a megtévesztő és félrevezető hirdetésekkel kapcsolatos panaszoknál.

Ha panasza van, vagy felvilágosításra van szüksége úgy írjon a következő címre:

“The Consumer”, Box 99, Ottawa, Ont.

Hon. John Munro Minister Responsible for Multiculturalism

L’hon. John Munro Ministre charge duMulticulturalisme

i

Hél évi börtönre ítélték Mihajlov-ot Jugoszláviában

Mihajlov letartóztatását az váltotta ki, hogy “A logikus tragédia” c. cikkét a párizsi “Oroslz gondolat” nevű emigráns orosz lap leközölte 1974 szeptember 26.-án, majd egy másik írása nem sokkal letartóztatása után jelent meg 1974 október 12.-én a New York Tímeáiban. Mindkét Írást megtalálhatjuk a francia “Contrepoint” o. folyóiratban s így egyszerre ítélhetjük meg a két tanúvallomást.

Az előbbi cikkben Míhajlov olyan történelmi tényeket elevenít fel, melyek automatikusan kiváltották Tito marsall haragját, hiszen nem lehet .büntetlenül rivaldafénybe helyezni régi, homályos eseményeket.

1941 áprilisától júliusáig Anglián kivüi egyedül Mihajlovies állott ellen Hitlernek.

Drázsa Miihájlovics a nem kommunista jugoszláv földalatti mozgalom vezére volt és Tito előtt siókkal korábban vette fel a harcot, mivel Tito csak a német-szovjet háború kitörése után fedezte fel ellenállóhajlamait. London eleinte Mihajlovircsot támogatta, de 1943 decemberében Churchill módiositotta addiggi álláspontját és politikáját a jugoszláv ellenállókkal kapcsolatosan. Azzal az ür.üggyel, hogy Tito harcosan több kárt okoznak a németeknek, mint Miihájlovics emberei, ez utóbbitól, minden segítséget megvont s minden erejével kizárólag a kommunistákat támogatta.

1944-bn London együttműködési szerződést irt alá Titoval

és minden kapcsolatot megszakított Mihajloviccsal, akit nemsokára letartóztattak, elítéltek árulóként, — hiszen a kommunisták ellen is harcolt __ majd

halálra ítélték os 19.46-bcur kivégezték.

•Ezek szerint a legelső jugoszláv ellenállókat angol segédlettel Tito kommunistái semmisítették meg. Tito teihát végeredményben egy véres bel-háború győztese lett- ‘"Törvényes uralmának” ez a dicstelen, .győzelme volt egyetlen alapja.

Mihajlov jugoszláv iró beszámolójából az olvasó ezt a történelmi tényt ismerheti meg s vetheti alá saját ítéletének.

A ‘■Contrepoint” c. francia lap ismertetője ezekután megállapítja, hogy jugoszláviában a kommunista párt történelmének bemutatása és a titóizmus és a polgárháború ismertetése kizárólag a jugoszláv párt monopóliuma. Ugyanez a helyez áll fenn egyébként az összes többi kommunista országban is. Ebiből is llátható, mily szoros határok között mozog a titóista “külön út és eredetiség” a “szocializmus építésében”. A belgrádi normalizálódás és konformizmus napról-napra növekszik s ugyanakkor az elnyomás is ugyanilyen mértékben erősödik, hogy Tito ezzel is Moszkva kedvét keresse. Ma már a New York Times is kénytelen megáMapitani, hogy “Jelenleg egyre nehezebb felfedezni, mi a különbség a mai belgrádi titóizmuis és a tegnapi moszkvai sztálinizmus között”.

Árgus —< Párizs.

A Manitoba Theatre Centre hírei:

A Manitoba Theatre Centre szezonjának következő bérleti műsora Carol Bolt, az egyik legtehetségesebb fiatal kanadai szinmüiró “Red Emma- Queen of the Anarchist” c. darabja lesz, mely március 21-től április 12.-ig kerül bemutatásra. A da- í rab Emma Goldman életé: ől számol be, kinek karrierje a radikális politikában való részvétellel kezdődött, s kit az amerikai FBI öt elnököt kiszolgált vezetője, a nemrég elhúnyt Edgar J. Hoover, a “világ legveszélyesebb asszonyának” tartott. A fiatalokhoz szól: elgon-(tolásaikról és egymásközti vi! szo.hyu.kr01. A történeti múlt jelenkori felidézését a nagyszerű színészek ragyogóan tárják a nézők szeme elé.

Zenéjét Phillip iSchreibman szerezte és Edward Gilbert, a MTC Artistic Directora rendezi. A kosztümöket Mark Negin tervezte.

A Parksiüe Ford, .Stádium

Ford, South Park Mercury Lincolni és Wiley Mercury segítségével a diarabot áprilisi 14-től , 18-ig külön az iskolák részére | is előadják, $1.25-os áron. Ápr. j 14.-én (hétfőn) dju. 2 órakor, kedden d.u. 3-kor, szerdán d.u. 2-kor, csütörtökön d.e. 10 és d.u. 3-kor. A pénteki előadásra már ninicis jegy. Iskolák részére reservációért hívja Marjorie MorreUt, MTC, (204) 956-1340.

Jegy a rendes előadásra a MTC jegypénztáránál váltható.

Vancouvert

olvasóinkhoz!

Örömmel tudatjuk, hogy régi barátunk, Lemke Gyula felajánlotta, hogy Vancouverben előfizetéseket felvesz lapunk részére ismét. Cime: Lemke Gyu>a, 4017 Fraser St. (Credit

Union irodája), házi telefon 437-6174.

A Zöld könyv" a bevándorlással kapcsolatos vita alapján

(Folytatás az első oldalról.)

“Amikor hozzáfogtunk a javaslatok, vagy inkább alternatívák kidolgozásához, az a meggyőződés vezetett bennünket, hogy bevándorlási politikánkat lehetőleg minél több szempontból kell vizsgálat alá venni. Amint már említettem: feladatunk annak az eldöntése, hogy milyen legyen ennek az országnak a népessége a jövőben. Mekkora legyen a lakosság száma, földrajzilag hogyan helyezkedjenek el az országban az emberek, milyen gyorsan növekedjen a népesség (ez ugyanig tőlünk függ) és milyen legyen a lakosság összetétele. Ezekre az elhatározásokra szinte döntően fontos befolyással van, hogy honnan, mennyi bevándorló érkezik. Olyan politikát kell ebben a vonatkozásban kiművelnünk, amely szem előtt tartja a hosszúlejáratú és1 átfogó nemzeti célokat, elképzeléseket.

“A Zöld könyv leszögezi, hogy a bevándorlóik óriási hasznára voltak az országnak. Különböző kultúrák új izeit, szaktudást, lelkesedést, érdekes új nézőpontokat és szorgalmat hoztak ide és ezzel nagy mértékben befolyásolták a kanadai

társadalom alakulását.

“A Zöld könyviben a bevándorlással és népesedés-növekedéssel kapcsolatban foglaltak iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a nemzetiségek körében. Tulajdonképpen már az összeállítására is hatással* voltak véleményeikkel és mágiától értetődik, hogy örömmel fogadom részükről a további véleményeket annak a nyilvánosság előtt folyó vitának a során, amely most országszerte megindult.

“A kanadaiak olyan bevándorlási politikát kívánnak, arnely szem előtt tartja társadal■ mi, gazdasági és kultúiális cél! jaikat ... tiszteletiben taitja a i családot ... mentes mindenféle j diszkriminációtól ... nyitva J hagyja az ajtót menekütlbeik szá mára.

“A !Zöld könyv tulajdonkép pen azt kérdezi a kanadaiaktól: milyen bevándorlási politika i szolgálná legeredményesebben az ország érdekeit. A kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy erre vonatkozólag igyekszik megismerni minél szélesebb rétegek véleményét. Ezt célozza a Zöld könyvben foglalt alternatívák ismertetése és vitára hocsájtása.”

412 A History of Hungary

in previous Chapters, could foresee that such a belief was bound to turn out a naive illusion. In Carpathian Euro: e, nationalism faced nationalism, each aiming to realize, to secure and to develop its own aspirations. But the Magyars possessed political experience in promoting the co-operation of other ethnic groups for centuries reaching back to the Middle Ages, and had begun to pass the wishful thinking phase of their nationalism, something which the best brains of the country never considered a happy phenomenon. The younger nationalisms of the neighboring smaller peoples, however, who had never had any experience in dealing with minorities, had just reached the peak of the most feverish and intolerant days of their nationalistic development. Now these nationalisms, once in power, began anew, but with greedy, realistic measures instead of rhetorical phrases, the policy for a weak experiment in which the Hungarians were formerly so vehemently denounced. The change thus did not bring progress, hut, to the contrary, it signified a marked retrogression. They considered themselves national states and pursued their own exclusive interests, whatever the costs to other nationalities. The Rumanians did not take into consideration that they were no longer living alone in their smallish Balkan kingdom, but that there were other peoples in their midst in large numbers. Ehe longer they dreamt vainly about the carrying out of their nationalistic aspirations, the more hastily and impatiently they tried to establish their exclusive and complete rule in a “unitarian national Rumanian state".

The Last Twenty Years 409

had imposed upon it also a very close economic coherence, obviously beneficial to almost all of its inhabitants. The unity of Hungary was thus something of an entirely different order from that of the Austrian or of the Ottoman Empire; it was even far more fi-mly established than that of Germany or Bulgaria”.

In the act of dismemberment, the nationality principle was generally invoked. The south-eastern parts of the country were transferred to Rumania, the southern sections to Yugoslavia, a small portion in the west to Austria, Slovakia to the Czech state; the Ruthenes, at best very distant relatives, if any, to the Czechs, were likewise joined to that state. Serious difficulties had had to be faced, even in case attempts to draw the new frontiers on ethnic considerations would have been unbiassed, because these ethnic boundaries seldom follow clear-cut lines, owing to the centuries-long coexistence and intermingling of different peoples and to more recent colonization. Thus the marking of a perfect ethnic boundary was practically impossible.

But the Peace Treaty, prompted by one-sided economic, strategic and other motives, such as, for instance, the argument that the dissected territory alone was “non-viable”, pushed the boundary over to include purely Hungarian districts. As a result of this, according to the last census preceding the Treaty, the number of Slovaks in Slovakia constituted only 60 per cent of the total of the population, Ruthenes only 56 per cent in Ruthenia, Rumanians 55 per cent in the territory annexed by them, and the Serbians only 28 per

5