Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-14 / 11. szám

W nnipeg, Mm. 1975. máid. 14. LAJOSSY SÁNDOR: ME6SZÜLEINÉK A GKEREfcEK! A (hazacsalogató) Magyar Hirek 1974 december 31-iki számában örömriportban jele il­lik és mutatják a siró-imiosolygó kisbabákat. Magábavéve ez a leg,örven be­lesebb híradás, amit valaha is olvashattunk ebben az ország­­gon kívül ciikuiáló sajtóter­mékben. A gyermekszületés nagy, hideg telében, amikor Moszkva parancsára esztelenül Nagy hudap est lakosságának megfelelő magyar életeket dob­tak szemétdombra; most bepó­tolni akarják azt,, amit elveszí­tettek. A Magyar Jövendőt! AmiKor a meg nem született magyar gyermekek százezeréi­re emlékeztettek, örömmámor­ban kiáltok fel: odahaza 'meg­születnek gyermekeink! Meg­születhetnek! — Hihetetlenül hangzik, de talán igaz. Talán nem hazudnak a fényképek? Mert, az emigrációban élő ma­gyarság jogosan idegenkedik már a jó bír elfogadásától is, mivel annyiszor visszaéltek jó­hiszeműségével. Engem határozott bizakodás tölt el, mert hogyha későn is, DALOLJUNK... CSERFA-ERDŐ ... Cserfaerdő újra zöldül, új tavasz kél, Madár dalol az ágon. Uj virág van koszorúdban, Jöjj ki még a gyalogúira, Galambom! Búcsúzzunk el, hisz szivednek Uj csillagok lángolnak. Érzem, napom lemenőben, Kint nyugszom a temetőben maholnap. Ne nézz vissza a múlt nyárba Bú-lakattal van bezárva Az ablak, A párkányát moha födte, Minek tudnád, hogy mögötte siratlak. 0 Mert a leány, valamennyi, Könnyen tudja elfeledni, Illatos tavalyi álmát ... Azt a régi hervadt rózsát, Amely nem illik tehozzád, Mért sajnálnád? — de belátták végre a magyar j anyák és apák (aligha álLitíha-, tóm, hogy az illetékesek), hogy ha nincs Gyermek, nincs Jövő sem. S ha nincs jövendője a Magyar .Nemzetnek, egy .napon nincs Magyarország sem. Azok- j mák lesz igazuk, akik már rég­óta kongatják a megmaradt kis Magyarország felett a vészha­rangot és hirdetik, hogy az alul­­szaporodás miatt kivész a ma­gyar faj és a megüresedett te­rületekre imások telepednek be ... Ezek a “mások” ismét a földéhes szomszédaink lesznek. De örüljünk az öiülőkkel. A kisgyermek kis gond, a nagy gyermek .nagy .gond. — 'Ismer­jük ezt a közmondást jól. ■Otthon az abortusz lehetősé­gét a magyar lelkiségtől telje­sen idegen körülmények terem­tették meg. Egy magyar anya elfogadható életformák között soha nem gondolt arra, (bogy születendő gyermekét eldobja magától. A kicsinek akármilyen szerényen is, de volt hely a há- j zastársak életkeretében. A ma-1 gyarmilljő egészségesein szabá­lyozta a gyermekáldást. Az én ! gyerekkoromban, is igy volt ez. Pedig a Trianon által ránk sza­kadt gazdasági és politikai csődben nem volt könnyű gyer­meket felnevelni. Most, hogy gazdaságilag kis­sé reményteljese'bb otthon az élet, ismét emelkedőben van a születések száma. Ha 'ehhez lelki növekedési is járul, akkor a nagy felismerést az áldozat­­vállalás is követi. Az az adan­dó szülői igénylés, hogy gyer­mek nélkül nem “családi szen­tély’’ a házasság. Az éiettáisak qsak idegenül élnek egymás mellett, mert hiányzik az életü­ket összekötő és megszinesitő kapocs, a Gyermek. Ezért pe­dig érdemes lemondani az idő­leges kényelemről, mert ahol gyermeket nevelnek fel, a nem­zet életét ho&szabbütják meg. Ismétlem: hinni szeretnénk a Magyan Híreknek, hogy a si ó és mosolygó kisbabák — a hozzá fűzött kommentár sze­rint — megszületnek és egyre jobb életkörülmények között nevelkednek fel. Az illetékesek felelőssége itt kezdődik: több lakás és munkalehetőség meg­teremtés formájában. Végiül, a magyar anyai méltóságát mi­előbb adják vissza, hogy a csa­ládi tűzhely szive lehessen. Ke­ressen a férj annyit, hegy az anya nevelhesse gyermekeit. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy mi, emigrációiban élő irók, miért kifogásoljuk annyi­ra az abortuszt, amikor nyuga­ton is megvan és itt is sok .nő dolgozik? Mű mondhattam ne­ki, minthogy nekünk életkérdés a természetes' szaporulat visz­­szaállltása. A “lenni, vagy nem lenni” sakespeari arany mondás igazsága fűződik hozzá. Ez élet­filozófiánk miatt megmoso­lyoghatnak bennünket, de ott, a középeuropai tarkaszotites népi térségiben étHetbemaradá­­sunk egyetlen záloga a Gyer­mek! Korunk új Heródeseii az­ért öltek meg belőttük annyit, hogy kipusztuljon a magyar faj. Így volt ez már ősidőktől fog­va, amióta magyar él a földön, s hogy mégis megmaradtunk ; és átvészeltük a “zord időket”, az életképességünket bizonyít­ja. Mert, a gyerekek megszü­letnek otthon —, én erősen hi­szek a Magyar Nép Jövendőjé­ben! Magyar Hanglemezek 8-TKACKES Éo CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legri gyobb vál sz_ tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 1 3046 E.ast 123 St., Cleveland, Ohfo. I 44120, U.S. Telefon: (216) 561-6524. HÁMORY VÁRNAGY DALMA: TAVASZ CINÉGÉ IRTA: PALOTAI BORIS Árkai Jolánnak' hívják, de mi elneveztük Gin egének: looyan átlátszó, vékoiny lábú kislány volt, a térde egy nagy kiálló csont, minden puha ibő és lötyö­gős rajta, sovány arcocskája nem volt éppen csúnya, de ne­künk gyerekeknek, olyan ide­­gemszerü az a fcoránredős hom­lok, vékony érzékeny orr a sok szép lóvéi és két nagy, szürkés szem — olyan nem köziibénk való, másfajta, hogy csúfolni kellett őt. Szegény Cinege, nem haragu­dott érte. Soha semmiért nem haragudott, nem törődött ve­lünk, kevésszavu gyerek volt, nem játszott soha, nem ipukka­­dozott órák alatt, nem süvített j tíz percekben — odahúzódott a 1 vaskályhához, fázósan melen- ! gette a 'hátát és olyan álmodo­zó volt, ha néha szóltunk hozzá ; megrezzent és ijedten kapta fel a fejét. Délutánomként egy öreg nénivel sétált, aki nagyot hal­lott, Cinege ingerült hangján fölelgetett neki, herekedve a hangos beszédtől. ■— Ki az a süket néni, akivel járkálsz? — kérdezte tőle Lip­­ták, a legrosszabb tanuló, vere­­kedős, mint egy fiú, de szeret­tük őt, mert vállalkozó termé­szetű volt, ügyes, minden játék­nak főmestere. —- A nagymamám, — felelte. — Hát nála lakói? — Nála, — szólt s már .elné­zett fejünk felett, túl a három katonás ablakon, a fekete őszi fák legtetején is túl s onman még messzebbre, nyugtalan pu­pilláival átszúrva a kőháziakat. Lipták a háta mögé állt és mindenfelé grimasszal utánoz­ta őt, fojtott kuncogásunktól kísérve. Cinege csak tovább bámult kifelé, de ideges vállrez­­düléséből látszott, hogy érzi, mi történik mögötte. Kézimunkából fel volt ment­ve, az egyedüli, amiért irigyel- 1 tóik; miig mi megszürkük, a-' gyom nyomor,gatott tafcakendő- ! kön piszmogtunk, izzadt, aka­­qiozó újakkal, Cmege fel és alá sétálgatott a gangon, máanapi leckéjét mormolva. Tornaóra- j kon sémi vett részt. Félreüli a fapad szélére, meg nem moc­cant, néha mosolygott, kicsit öreges fölénnyel, amint mi kör­ié loholva, korláton lengve, fut­kosva, lihegve, az előző órák álmositó unalmát prüszkölve leráztuk, mint a partra miszott kutya a vizet ... Cinege ült a rengeteg tornateremben a ti­tokzatos tornaszerek közt; óra vegén felállt, törődött mozdula­tokkal s leghátul ment a sor­ban, féloldalasán, le-lemanadva. , il^ovemberi naippk jártak, e­­sős hó szitált, az udvaron tó­csákba igyüilt a víz, senki sem járt le tizperpekben. — No nézd. ... nézd csak, nem a Cinege az ott . .. — IMenj odébb ... hol a Ci­nege? , Muti csak . . . tényleg, ő. , — Mi lelte ... ,biz Isten, el- ! ment a sütnivaiója ... így kiabáltunk össze-viss'za' az emeleti folyosón, orrunkat az ablakhoz lapítva, néztünk le az iskolaudvarra, ahol Cmege állt egyes-egyedül, szétgombolt kapáltai. — Minek ment le Cinege ? — kérdeztük egymástól, mert meg­szoktuk, hogy Cinege eltűnjön I közöttünk jelentéktele nségével !— e most hiányzott, hogy nem tűnhetett el. Könyvünkkel taszi gáltuk egymást, hogy jobban lássuk Cinegét. Ő pedig megindult, lassú trappban futott pár lépést, kar­jait mellére szorítva, aztán meg állt egy farakásnak dőlve, ki­fulladva s szinte látszott, hogy emeli fél a szívverése ruhája., ak vékony 'szövetét. Azontúl azzal szórakoztunk, hogy figyeltük Cinegét, aki 'minden nap töl|tíet loholt, .biztatva magát, erőlköd­ve, no, még egy kicsit, még csak addig a pinceajtóig ... és utána lihegve, összeizzadt hajjal, re-, megő cimpákkal roggyant a padjába s fújta meggémberedett' ujjait. Lassan tél lett s Cinege még mindig futott. Már meguntuk kérdezni egymástól, mire való ez? Hógolyozás köziben megáll­tunk néha és nagyokat nevet­tünk, ha elszaladt mellettünk lesoványodva, szinte .niegker­­gülve futott s ha feltartóztat­tuk, szőke homloka elborult s riadtan szabadította ki magát. Egy délelőtt — lyukas óránk volt éppen s egész idő alatt lent ogyelegtünk az udvarom, egy -szemüveges polgárista vigyá­zott ránk, amikor elénk állt Ci­nege és azt mondta: — Fussunk versenyt ... — Veled? Hisz te fel vagy i mentve tornából ... Te nem is I tudsz ... | — De már tudok, — mondta Cinege .gyorsan. És hozzátette: — Legyőzöm a Liptákot. — A Liptákot ••• no, ez. jó. Ha féludvar fórt ad 'neked . . . még akkor se ... Összenéztünk gyorsan. Lip­­ták Cinege mellé állt s végig­mustrálta a lábujjától felfelé, aztán újra vissza. Kenyeret és faswozott húst vett ki a zsebé­iből, oeliiharapotit. Teli szájjal mondta: — Hát indulj el, is tiszámol­tok húszig, akkor indulóik én. i— Nem! Egyszerre akarok veled futni, — mondta Cinege felhevü'lten s már vette is le a kabátját. — Mit csinál, maga sza­már. Hiszen meghűl — ési to­­vábjbi olvasott valami pirosfede­­iiü regényt. Egy kislány a sarkával éles vonalat 'húzott a földire, elka­parva onnan a piszkos havat. Egy fahasábot odacipelt s rá­dobta a Cinege 'kabátját. Ez violt ix jcéj. ( , . iPáran odaálltak ibirónak. — Egy... kettő... há-rom... j Cinege auiea piros lett, égett és lüktetett az egész kislány, j amint elindultak ... Mi hajtotta őt, hogy úgy futott azokon a gyenge lábakon, alig érve a föl­det, nem érezve a testet, a cson­tot, int, húst, bort, rongyot, a mi fedte, mintha a lélek rohant volna, árnyéksulyával belehasit va a térbe, egyenesen előre ... a dobogó Libták elé ... Egymás háta fölé hajolva, to­pói zékolva omditottiulk: — Lipták! Lipták! Riémes! Ha Liptákot ... de nem, hiszen ez lehetetlen ... hogy a legelső tornászt ... aki ev végén stafétában is fut a fel­sőkkel, legyőzze ez a semmi ... ez a pi'passzár ... ez a cinege. Egyhelyben ugráltunk fel'iz­­g|ulva, kinyújtott nyakunkban kalapált a szivünk. ütt futott Cinege elől, zihál­va, nyitott szájából dőlt a pára, elhagyva a hadonászó Liptá­kot . . . Még egy pár lépés .. . és ő érinti meg, a hasábot, a­­mellyen a kabátja lengett. De most váratlan dolog tör­tént. !A célnál áliák összesúg­tak, egy pillanat volt az egész ... eiii'amodtak helyükről, szét­tárt karokkal! belefutva Cinegé­be ... A kislány elesett .. . Lipták rohant he visítva, el­tépte Cinege kabátját és oda­dobta neki. Tapsoltunk, rá a­­kaszkodtunk Liptákra, aki ne­vetve hátbavágsott minket. A polgárista ekkor észrevet­te, hogy Cinege még mindig a földlön fekszik. Odáimenlt hozzá, de az mozdulatlanul, arccal a földre borulva maradt. Ekkor mi i's köréje gyűr,üztülnk, leha­joltunk hozzá, szólongattuk. — No, hisz csak játék volt, ; Cinege, kelj fel! | Vékonyka ruhája réz gelt a | didergéstől. Mindterősebben ráz­­j klódott a feje, oda-odakoppant. | ahogy dideregve, fulladozva va­­| cogott a havon. | A polgárista rátette a kendő­­j jét, leguggolt hozzá, becézően ! átfogta a nyakát és felhúzta j magához. ! Cinlege lassan felemelkedett ; és egyszerre kibuggyant belőle 1 a zokogás, oly nyöszörgő fájda- i lommal, iho,gy érthetetlenül néz- i tünk rá. Szemétén rémület bor­zoiódott. Nem tudtuk, micsoda mély és névtelen borzalmak si­koltoztak ebben a csöppnyi test ben, amely itt vonaglott a pol­gárista ölében. •— 1N0, Árkai ... kis Jolánka, hát ne sírjon, — suttogta a pol­gáris ta és 'simogató melegség zengett a hangjából — Hát mi­ért? Majd fut velünk 'máskor... no ... 'U'gy-e? Cinege ingatta a fejét. Ve­­rébvállait megfázta a zokogás. — De ... máskor ... nenn ér ... se-niit ... ,csak most ... most én ... arra gondoltam . .. ha ma legyőzöm Lip-tá-kot ... mert az én anyukám olyan be­teg ... és mesze van ... ha én olyan enős tudok lenini ... hogy az Is-tenke meg . .. meghall-ga­­tott és meggyógyítja anyuká­mat .. .Is ps ő hazajön . .. Nagy csend lett egyszerre. — És már :ott voltam majd­nem, miikor ők fel-dön-böttek! ... és most ... most már ... A pol|g|árista kezéből kihullt a regény. Ott álltunk, megrázva valami ismeretlentől, valamitől, * amit tragédiának hívnak, amely nyer sem ési brutálisan rontott ránk. Úgy néztünk egymásra, mint a gyilkosok. .Zavarodottan nyúltunk Cine­ge felé, ki oly nagyra nőtt, oly fájdalmasan nagyra ■ • • hogy nem mertük nyakába vetni ma­gunkat, nem mertünk hozzáér­ni sem ... csak kinyújtottuk uj­júnkat utána gyöngéd esetlen­séggel és lenyeltük meleg köny­­nyeinket. Cinege másnap niem jött Isko­lába. Mindegyikünkben ott kóvály­gott a tegnapi vilhar emléke, vé­gigseperve zöldelő, alig senkedt lelkünket. Minden szó ráemlé­­kezett és reszketve kerestük, a dolgok mélyebb értelmét, meg­bolygatva, véglghasitva egy vil­lám léles fényétől, amely bevilá­gította a távoilli horizontokat. Gsoporfoklba verődve ücsö­rögtünk az utcán. A kiflit elha­jítottuk, savanyu nyál gyiült a Tavasz jön. Itt már megér­kezett, bolondos, szeszélyes, I>ajkos, szelíebuidi — kissé ve­szélyes! — 'Ifjú hévvel méri ere­jét az elöregedett Télhez. Lát­szólag haicot vívnak, pedig az előd, már nagyon fáradt, át­adta .magát sorsának és nem marja áLszinre az arcokat. Tavasz van! A fecskéket, vándormadara­kat keresem, kiknek minden mozdulatában, — mert vágylom utána, — a hazai emlékeket ke­resem a pattogó rügyü fákban a gödöllői Enzslébet sétány illa­tát, a Bakonyt, a Bükköst, a szellő muzsikájára himbálózó rózsaszínű kecskeméti barac­kost, a Rajna mellett a sárga Bodrogot, ahonnan a villásfar­­ku fecskék fáradhatatlanul hordják az agyagos sarat a Rá­kóczi vár csonka tornyára, a történelmi omladiékon új fész­ket alkotnak. Most rakják a fészküket. Otthont építenek, Magyarorszá­gon, a hazámban, a szülőhelye­men költeni akarnak ... Ibolya, gyöngyvirág illattól terhesek az erdők, meg a pesti Nagykörút az ánúsoik csokrai­tól. Meglibben valahol Budán szájunkba. Csend feszült kö­zénk, ‘nyugtalanító. Végre meg­szólalt Lipták: ■—• Nézzük meg,, miért ma­radt otthon. Nem mondtuk ki a nevét. Hagytuk, hogy Lipták vezessen minket. 'Szerettük volna, ha be­szél még, de ő c:sak ment szót­lanul1 s mi utána. Az utca végében, egy ala­csony, Lefüggönyözött ablaku házban lakott a Cinege nagy­mamája. A sötét kapualjban visszaverődtek lépéseink. Fel­ágaskodtunk a toonyhaablakig, eigy tál volt a párkányra téve, megfagyott pecsenyezsiri al. Bent kantáit valaki, elnyújtott hanggal. — Kérem szépen, itt laknak Árkai Joiámkáék? — kérdeztük akadozva. Az éneklés visszanyekkent, mint a becsukott bicska. — Jolánka itt lakik — felelte — de tegnap este elutazott az öreg nacaságával, mert sürgö­­nyöztek, hogy meghalt a ma­mája • • • Behúzta az ábfliakot és tovább dörzsölte a mozsarat. Mi ott maradtunk az ablak alatt sokáig. eSy orgomaág. Győrnél a vén , Duna tükrében ciicomázza ma­gát az április eleji égbolt, a tavaszi ég ... Millió fülándzsa bukkant ki kíváncsian itt és a hortobágyi pusztán. Kényesen jár a szél. Az új tavaszi ruhán, az új év­szak illata henyél. Sárospatakról híre jött, hogy az Ismert háztetőn a régi gó­lyapár tataroz. De jó lenne lát­ni, csak egy pillanatra ... de ideköt a számkivetett Slews. Az őszi vetés szárba szökött Kardoskúton és iBiharugián. Milyen ,magas lelhet már? A Gsanádnalmta-i irn harát.omék-i nál — a kis tanyán —, készül-e már a húsvéti himes? Az új vers, mely kököcsinről rimes. A porhanyós földbe itt is mag kerül, ezen a tájon, ahol most lakom. Szép Alföldünk népe, magadnak aiiatsiz e Péter Pál napon? Tavasz van! Szeszélyes, földszagtől illa­tos. Otthoni, irnak-e rólad köl­tőink néhány maradandó sort, avagy csak a munka, dicsőíté­séről adnak adatot? Élő .smaragdtól ékes rákos! rét, öreg nyúliszigeitá és tabá. i fák, idegen madarak dalánál emlékezem rátok tavasz küszö­bén, lelkettépő honvággyal imádkozom viszontlátáséi it drá­ga szép 'Hazánk! Bad — Pyrmont 1965. KÖNNYŰ LÁSZLÓ: Szülők iskolája Ez a 70 oldalas füzet a ma­gyarságismeret tanításának ká­téja. Röviden összefoglalja, i hogy mit tanítsunk és: hogyan tanítsuk gyermekeinket, uno­káinkat? iSokat beszéltek a buzdítók a tanítás fontosságá­ról. Végre egy könyv, mely el­mondja: hogyan kél! csinálni? Szülőknek, nagyszülőknek, ta­nulóknak, iskoláknak, cserké­szeknek nélkülözhetetlen' se­gédkönyv. Lyndjaurot: Kaláka, 1975. Ára: $-2.50. .Megrendelhető a pénz előze­tes beküldésiével: Amerikai Ma­gyar Szemle, 5410 Keirth Road, St. Louis, No. 63126. Csoportos rendelésnél kedvezmény. sétapáicáját, keztyüit nyújtót- , ták< íeieje és mindezt annas, a búsás borravalónak reményé­ben, amelyet adandó volt. Az éttei em tulajdonosa ns ott sür­gő jouuL Körülötte es miközben ajtót nyitott neki, alázatos haj- ; -tongas Közt keretezte meg vem- I deget: — Ne hozassak kocsit, her­ceg? i— Nem, köszönöm — felelte I a főúr. — Szép, száraz téli az ! ójszaKa, inkább majd csak gya­logszerrel sétálgatok. Azzal megadhatta karcsú, a­­ranyfogantyus sétapalcáját és nekivágott a hou lévai dokinak. A herceg boldog férfiú volt, aki c,sak hírből ismerte a sze- I glémységet. Amennyire csak 1 visszaemlékezni tudott, élete j mindig potinipával, fényűzéssel volt tele, soha semminek nem : maradt -híján, ami csak mint 1 vágy megvillant a fejében. E- g.yé|ű|bel sem törődött soha,1 inJnt a szórakozással. Teli kéz­zel szórta a pénzt, igaz, hogy nem is igen volt egyéb dolga- A szegényekkel csak igen keveset töltődött, nem is rosszaságból, mint inkább azért, mert ideje nem jutott a mások bajával tö­rődni. Oh, sokkal fontosába ü­­gyek foglalták le maguknak, i Az előrehaladt késő éjjeli óra 1 dacára is nagy sürgés-forgás 1 uralkodott még, a boulevaido- ' kon. A karácsonyt megelőző napok járták, amikor a vásáros bódék között csak úgy hemzseg a vásárlói nép. Persze mindez tömérdek lármával járt,, az al­kalmi árusok nem fukarkodtak hangjukkal, csakhogy tuladhas sanak olcsó portékájukoui. A tömegen törtetett át a her­ceg, amikor egyszerre csak főj- ! tott, rekedt honig ötöitte meg a fülét: — Isten irgalmasságára kö­­nyöigök uraim, ... alamizsnát kének. Piszkos vászondarabc kba bu- ! giyolált csöntos kéz nyúlt a her- 1 oeg fele. Malours -erre odafor- ! dúlt és egy elzüllött, 'rongyos koldus visszataszító alakjat lát­ta maga előtt. Undortól elfő,got­ten a herceg borzadva rázkó­dott meg és egyszeriben heves I vágyat érzett, bár inkább oda­haza lenne kényelmes, nyiugal-, más palotájában, mint itt a to­longó lármás .utcán, ahol ilyen alakok férkőzhetnek az ember ( közelébe. Kelletlen hárította el maga- 1 tói az. esdeklőnek kezét, aztán tovább folytatta útját. Ámde a : koldus ma kacsul ott maradt az oldalán és újra, meg újia elis­mételte .kérését sajátságosán rekedt, Csúnya hangján. És a kezét is, csontos és piszkos ke­zét, egyre 'ott járatta az elegáns férfi arca előtt. Most aztán haragra gerjedt Maloiurs herceg. Hagy meri őt | üldözni és terhelni ez az aláva­­j tó. Nyersen ráförmedt a koldus­­| ra, hogy takarodjon. Ez azon­ban, ahelyett, hogy engedelmes kedett volna, csak tovább efeen­­! gett, sőt a karján fojgfa meg az elkelő urat. Erre aztán a herceg felemelte a sétapálcáját s rávágott a kol­dus piszkos kezére. A koldus fielorditofct. Bosszúsan és fájdal­masan -kiáltott fel, a 'nagy úr azonban végre célt ért: az al­kalmatlankodó t'ovábbállt. D,ör­­möigve, szitkozódva, átkot mor­zsolva, de továbbállt. A herceg most már, gyors lép­tekkel sietett a klubba. Való­sággal fellélegzett, amikor be­lépett ide, az elegáns termekbe, ahova esténként el szokott lá­togatni és ahol csupa ismerős, kedves arc köszöntötte. Valamivel utóbb már ott ült az egyik játékasztal mellett. De hát a hercegnek ma este nem v olt sze rémesé je. Már az első negyedórában öt­száz frankot veszített. Oda se neki, hiszen nem veszteség ez, nem is az összeg bántotta a herceget, hanem az a konok, kitartó balszerencse, amely e­­gész időn át üldözte szinte ... Hogy elhajtsa a balszerencsét, pezsgőt hozatott és felhajtott belőle néhány pohárral. De a helyzet nem változott. És a le­hető legrövidebb idő alatt már ötezer frankot veszített a her­ceg. Körülötte mintilan'ki nevetett és 'üdvözölték az illusztris játé­kost, akinek bizonyára hihetet­len. szerencséje van a szerelem­ben, ha már; a játékban olyan rossznak bizonyul a keze. Ma­lom» bosszúsan kacagott ezen a következtetésen. A játék vé­ge felé. sajátságos, dolog történt. A kis 'Salnt-Croix már márki arra kérte a hei cégét, váltson neki egy nagyobb bankjegyet. A herceg átnyújtotta a pénzt ba­rátjának, de amikor ez, kinyúj­totta kezét, hogy átvegye az összeget, a Iherceg hirtelen, elsá­padt és elejtette a váltott pénzt. Csengve-lbongva futott, gurult szét az a/raniy ... Malours előtt úgy tetszett, mintha a Sain-Croix jól ápol;, arisztokratikus keze egyszeri­ben a koldus piszkos kiezévé változott volna át. 'FelsLkoltott s eltakarta ijed­ten az arcát. Az urak mind a heiceg köré­­gyiülteifc és résztvevőén kérde­zősködtek, hogy mi történt? A márki pezsgőt öntött a pohará­ba és gyorsam arra kényisze i­­tette a herceget, hogy hajtja fel az italt. Amikor aztán Malours újra felpillantott és a márki kifogás­talanul finom, kezét, briliáns gyűrűs, ujját maga előtt látta gúnyos nevetésibe tört ki. Kacagva mondta: j— Az idegeim űznek tréfát velem . . . Meg, mertem volna esküdni rá, hogy a márki ke­ze ... no, de nem .. . Túlságo­san badar história. Bocsánat .uraim, amiért -megizavaatam szórakozásinkat . . . Igazán csak az idegen hibája ... Aztán .még mosolyogva fűzte ! hozzá: —- No, meg, talán antnak is, hogy a kelletémé] több pezsgőt ittam . .. j Hajnali három órakor a her­ceg kocsit hivatott, hogy ihaza­­j hajtasson. Nagyon fáradtnak és , álmosnak érezte magát, alig (Folytatás a 6. clrialcn) AZ UIOLSO SARJ Irta: Alphonse Courtlander IMálours herceg, ősi család utolsó sarja, kitünően megva­csorázott. A fehér daanaszt ab­rosszal leteritett és virágokkal, kristályos 'poharakkal bőven megrakott asztal még magán hordta a dús és. pompás vacso­ra maradványait. A széken, az asztal mellett pezs'gős vödör volt, amely a Boulevard des Ita­lienisch lévő előlkelő étterem tu­lajdonosának monogrammjával volt ékes. A herceg felállt aiz asztal mel­lől és engedelmesen tűrte a pin­­öénhad tolakodó előzékenysé­gét, amint a kabátját, kalapját, VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, j/2 f°nt $1-50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai K A M ! L L A TE A fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents