Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-28 / 9. szám

6 Winnipeg, MdI. 1975. febr. 28. ORVOSI TANÁCSADÓ El lehet tüntetni a szeplokei! A Ibőr színe attól függ, bogy mennyi benne a felgyülemlett barnás-fekete bőrfesték, az úgy (nevezett melanin, amely a bőr mélyebb részeiben. foglal helyet a speciális piganent-se jteikaen, az. úgynevezett melauiofcrc'k­­ban. Az ultraibolya sugárzás hatására, a kvarcolásnál, vagy a napozásnál megszaporodnak a melanofóroíkban a pigment­szemcsék és ezárt a bőr meg­bámul, lesül, vagy leég. Tudjuk, hogy a sötéthajú és sötéteblá bőrű emberek sóikkal könnyebbe^ barmainak, le a na­pozásnál, mbit a vöröls, vagy világodbajú emlberek. A világos liaju egyének az ultraibolya su­garak hatására nem képesek a bőrükben egy összetett pigment réteget alkotni én ezeknél a szép lebarnulás, a kívánt bronz szín helyett csupán tarkább pettyek váltogatják egymást a teljesen világos alappal s így nem kívánatos szeplők kelet­keznek. A szeplősség egy örök­lött tulajdonság és nem lenet külső beavatkozással megvál­toztatni. Ezekben az esetekben nem segít a napozás! krém, vagy olaj sem. A napozásnál használatos kozmetikai készít­ményeknek az a feladatúk, hogy megvédjék a bőrt az égés­től, de egyúttal nem gátolják meg ä sugárzás barnító hatá­sát és ezért nem akadály ózhat­ják meg a szeplők keletkezését. A szeplőik (epth elides) külö­nösen gyermekkorban jelent­keznek és a huszadik év eléré­se után rendszerint maguktól eltűnnek. Néha csak egy né­hány jelentkezik a napozás a­­latt és ékkor nem okoznak na­gyobb szépséghibákat és sok­szor a fiatalság tünetiéinek ve­szik őket. Sokkal nagyobb gon­dot okoz az a szeplősség, ami­kor úgyszólván! az egész test felszíne el van velük boritva az egész éven át s a gyereket ezért puljikatojásnak, katicabogár­nak, sbb. csúfolják. Az ilyen helyzet súlyos lelki zavarokat is előidézhet. Azokban az ebe­tekben, ahol csupán egy né­hány szepl'őről van szó, nem csinálunk semmiféle gyógyá­szati, hámlasztó beavatkozást és türelmesen bevárjuk a pu­bertás utáni időszakot, amikor majd ezek maguktól eltűnnek. Néha !bizonyos hatást el tudunk KÖTELES M.6YÜLA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 érni a fehérítő kenőcsökkel, a­­melyek higanyt s hizmutot tar­talmaznak. Sajnos, hatásuk csak addig van, aimig a kent bőrfeiüiet nincs napozásnak ki­téve. E fehérítő kenőcsöket csakis orvosi előírásra lehet megkapni a patikában és leg­nagyobb hatást télen, vagy ké­ső ősszel lehet velük elérni, a­­milkor már nem olyan erős a nap sugárzása. Rendszerint há­­! rom hété kezelés után eltűnnek j a szeplők. Nyáron nincs értelme a kúrának, mivel az erősebb sugárzás hatására úgyis meg­jelennek a szeplők. Nyáron a szeplős emberek legjobban te­szik, ha miméi kevesebbet na­poznak és ha kint járnak a nap fényben, akkor védjék arcukat kenőcsökkel, napolajjal, make­­uip-pal. Ha nagy felszínen vannak a szeplők és súlyos szépséghibát jelentenek, például leányoknál, akkor sokszor hámilasztást al­kalmazunk a kezelésnél. Ezzel a módszerrel teljesen és nyom 1 nélkül eltávolithatók a szeplők és nem is alakulnak ki újra, 1 ha nem visszük majd azután : sem túlzásba a napozást. Ez a j kezelési módszer eléggé igé­­j nyes és csakis speciálisan fel­­| szerelt kozmetikai intézetekben j végezhető. A hámlasztásra fe­­! nol és éther keveréket haszná­­! lünk. Legsikeresebb tavasszal I és ősszel alkalmazni e mód- 1 szert. E módszer csupán a 15 éven felüli, teljesen egészséges egyéneknél alkalmazható. A fent) említett keverékkel beke­nik a 'bőrt, amelynek felső ré­tegéi feloldódnak s elhalnak,. A bőr alsó rétegei új rétegeik fej­lesztésére vannak serkentve. — Vigyázni kell, hogy a maró fo­lyadék ne sérthesse meg az al­sóbb rétegeket, mivel ezzel egy életre szóló rútitás keletkezne, amit néha a plasztikai sebé­szet sem hozhat helyi e. (Néha a .hámlasztásra szén­dioxid iés acetom is használatos, de ez is csak intézetben vehe­tő igénybe. Nehogy valakinek is eszébe jusson csak úgy a sa­ját szakállára valami hámlasz­­táslhoz kezdeni! Vannak esetek, amikor szép­­lőként nevezik a bőr különféle barnás, feketés pettyeit, pont­jait, foltjait, mint például a pig­­mentes anyajegyek esetében. — Tudnunk kell azonban, hogy a Pigmentes, színes anyajegyek, naevusok nem szeplők, hanem veleszületett fejlődési eltérések, amelyet a korai gyermekkor­ban válnak jól láthatóvá, de né­ha már az újszülöttnél is meg­találhatók. Máskor azonban csak a későbbi időszakban je­lentkeztek, főképpen a szerve­zet hormonális változásainak időszakaiban, mint például a pubertásban, a terhesség és a ’ szoptatás idején, vagy meg ké sőbben, a nemi élet iKáalvásánál, az úgynevezett klimaktiénum­­ban, klimaxban. Az anyajegyek elkülönítése a szeplőktől nem nehéz, ha a foltos hely kiemelkedik a. kör­nyezetből. Ez csak az anyaje­­gyeknéi van igy. Az anyajegyek színe és szánra egyáltalán nem függi össze az évszakokkal, míg a szeplők ősszel és tavasszal halványodnak és néha el is tűn­nek, majd tavasszal és főikép­pen nyáron újra megjelennek. Több egyénnél úgy a negyvene­dik élet év körül az orron és a halántékon meg szoktak jelen­ni a szeplőkhöz 'hasonló fol­tocskák, amelyeket hyperpig­­mentatio senilis, vagy időskori túlfestettségnek nevezünk. Végezetül annyit, hogy a legjoiblb semmit sem csinálni, csak türelmesen várni, hogy a szeplők az évek elmúltával el­múljanak. Lehetőleg iné tegyük ki a szeplősségre hajlamos fia­talokat a napozás káros hatá­sainak. Abban az esetben, ha a szeplősség súlyos szépséghi­bát jelent, forduljunk képzett kozmetikushoz, aki ugyanúgy, mint a ibiőrszakoivoB, ellát ben­nünket kellő tanácsokkal és in­tézeti kezeléssel megszabad.t bennünket e szépséghibától a­­nél'kül, hogy laikus módszerek­kel bármiféle 'kórt okoznánk e­­készségünkben. MUDr. Juhász István. SORSUNK (Folytatás a 3. oldalról) jük, hogy mielőbb megnyíljon a helybeli magyar iskola, mely megajándékozza fiainkat és leányainkat drága anyanyel­vűnk minden kincsével!! E he­lyen 'kérem az illetékeseket, Do­bós Lászlót, Tolvaj Bertalant és mindenkit, akinek ereje van se­gíteni, segítsenek tiszacsernői iskolánk létrehozásában, mert,_ ha nem sikerül ezt az iskolát létrehozni az idén, akkor ezzel az itteni magyar iskola sorsa örökre meg van pecsételve. — j I Ez nemesük 45 gyermek sorsát jelentheti, hanem csatavesztést az egész szlovákiai magyarság lxarcmezején is. Remélem, hogy soraim nem fognak kárlbavesz­­ni úgy, mint1 a pusztába kiáltott szavak, — és szeptemberben ö­­römimel jelenthetem majd, hogy nehéz volt ugyan a szülés, de végre mégis életképes gyerme­künk született a helybeli ma­gyar iskola, képében.” Sajnos, e cikkem is pusztába kiáltott szó maradt éa Tisza­­csernőn nem sikerült megindí­tani a magyar iskolát még most sem. öt évvel a fenti cikk utá i. (Folytatjuk!) Ke várja /elhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mtelöbb! Fránciaorcaigi zenei hírek A Végh-vonósné'gyes a Ka mara-ze|ne Baráti Köréneik (ren­dezésében a párizsi Madeleine­­szimházban adott hangversenyt. Műsoron Mozart, Kodály és Beethoven mrvsk szerepeltek. * * * Ligeti György, zeneszerző, a Musique en jeu c. időszaki lap egyik legutóbbi számában a Pierre Boulez francia karmes­ter és zeneszerző “Troisiéme Sonata”-járó, irt méltató cik­ket. * * * Kőmives János irta a szöve­gét és a zenéjét annak a játék­nak, amit a francia televízió most mutatott he “Nikita, az operaénekes kutya” címmel. Több kormányszinten támogatják a bevándorlókat (Folytatás a 3. oldalról.) az egész csoportot érintő gon­dokkal foglalkozzunk, hanem azon belül — személyi, egyéni problémák megoldásában is közreműködjünk.” Mr. Stoneman meg van győ­ződve arról, bogy a kezdemé­nyezés nemcsak társadalmi, ha­nem gazdasági szempontból is jelentős. “Ha három kormány­szinten folyik a munka, köny­­nyebb elkerülni a kettőződést és megelőzni azt, hogy vala­mely területet az illetékesek el­hanyagoljanak.” A központot eredetileg csak hat hónapra tervezték, kísér­letképpen. De annyira bevált, hogy biztosra vehető további működtetése. FŐHADNAGY ÚR BENDEGÚZ —i Irta: v. NAGY LAJOS. _ Bendegúz főhadnagy úrnak semmiféle rokoni kapcsolata nem volt a magyar mondák Bendeguzálioz. Hogy miképpen ragadt rá ez a szokatlan név, arról soha nem nyilatkozott. — Feltehető, hogy születésekor valamelyik jókedvű atyjafia, a­­ki a keresztelő előtti iszomo­­zásnál kissé felöntött a garat­ra, találta ki, hogy az újszülöt­tet a köznapi Jóskák, Matyik, Misikák helyett Bendegúz név­re keresztelje a fekete palástos kálomista pap. 1942 tavaszán, amikor a m. kir. 2. Honvéd Hadsereget, ne­met kívánságra, mozgósították, hogy messze-messze Oroszor­szágban, a Don mellett átve­gye a “folyam megfigyelő” szol gálatot, a miskolci m.kir. 13. Dobó István honvéd gyalogez­redet is hadilétszámra emelték, melyből kifolyólag behívták a tartalékos tiszteket, valamint a legénységi állományú “öreg csontokat” is! igy került századunkhoz Ben deguz főhadnagy úr! Utbaindulásunk előtti hetek­ben megmásztok úgy hasmánt a diósgyőri és a Szt. Anna temp lom mögötti hepehupás tere­pet. Pihenők alkalmával, ami­kor a többi tisztek körül állták magasabb parancsnokainkat, Bendegúz főhadnagy úr közénk ült az akkor még dercés -— áp­rilis hó elején voltunk — fü­­torzsokra és vidám ajbauji tré­fákkal derítette jókedvre az asszonyt és füstölt sódarokat sirató angyalbőr viselésétől el­szokott öreg csatárokat. — Édesanyám 'katolikus volt és a római pápát tisztelte, mint Krisztus Urunk földi helytartó­ját — mondotta. — Édesatyám a “kálvinista Róma”, Debre­cen felé fordulva énekelte örök­szép zsoltárainkat. — Amikor HALLGASSA! Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy .adásaink óra ideje és adásaink napja, a> tél: műsor­­idény re való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től, egy órás szórakoztató műsorunkat minden szombaton este 10.C0-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉG! ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádró Stúdiónk felelős vezetője és miisorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta köz­kedvelt kanadai munkatársa, Márki M. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK és ÜZENETEK FELVÉTELE: Ph.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja Márfi M. Lóránt megszülettem, egyezség, ide, — egyezség oda, — drága jó a­­nyám katolikusnak akart ke­­reszteltetni. Apám, ki rajongásig szerette jó édesanyámat, ihüm­­mögött, berzenkedett, de 'végül is 'kötélnek állott és elvittek a katolikusok papjához. Amikor Pohánka sógor, aki egyúttal a keresztapa lett volna, meg­mondta a jó üreg plébánosnak, hogy Bendegúz: névvel Írjanak be az Anyakönyvbe, az taga­­dólag rázta a fejét, mondván, hogy ama bizonyos Bendegúz nevezeti! úriemher pogány volt, lovat áldozott és amikor a csa­tába lándzsanyéllel hátha ver­ték, valami Hadúrhoz és nem a jó 'Istenhez fohászkodott. — Találjanak ki kendtek valami más nevet — mondta —, hi­szen van annyi szent a Regélő Bácsi naptárjában, hogy ma­gam sem tudom számontartani őket, — s a keresztelőre össze­gyülekezett társaságunkat ki­zavarta a plébániáról. — Megyünk az én papomhoz, adta ki az ordrét Pohánka só­gor, a keresztapa-jelölt. A reformátusok papja falunk másik végében rezideált. Amíg odaértek, útjukba ejtették Wein stok fízruelt, akit hosszú neve helyett egyszerűen csak “tak­­nyosnak” hivtak. Ott megittak egy-egy meszely törkölyt. Nem lett semmi ibajuk, mert Szruel hamarabb megkeresztelte a pá­linkáját, mint engemet pap­jaink,. Nt. Beretvás, apám és Pohánka sógor- papja, megke­resztelt, megrángatta füleimet. Ordítottam, mint akit nyúznak. Ezt anyámtól tudom. Így kap­tam én egyik legendákba ve­sző ősünk nevét — fejezte be a. beszédet. Még akart valamit mondani, de századparancsno­kunk sípjának a hangja belénk fojtotta a kuncogást. Szerettük Bendegúz főhad­nagy urat, aki civilben Forró­­enesen malom ellenőrös'ködött, ott csipkedte a zsákokon kueor ] gó menyecskéket és veszeke­dett a “mázsáiéval”, iia észre­vette, hogy az a jobb-, esetleg ballábát 'rajtafelejti a mérle­gen. Május első hetében rakodott zászlóaljunk a miskolci Göniöri pályaudvaron. Onnét tólták át szerelvényünket a tiszai pálya­udvar rendezőjére. Barkát elő­csaló nappalok után, csipős ta­­vaszeleji hidegek szele fújt Zsol ca felől és mi fázósan 'bújtunk bele a hat ló és negyven ember számára készített “marhako­csik’’ padlójára terített szalmá­ba. • Intéző bajuszt viselő minisz­terelnök búcsúztatott bennüví­­ket. “A magyarság szent hábo­rújába küldetek benneteket — mondotta, — és elvárjuk, hogy m,élték lesztek hős apáitokhoz, meg vádit ek hazánkat az orosz hordák ellen!”... Kürt rivalt, meghajlottak a zászlók, áldásra emelkedtek a lelkészek jobbjai. Sírtak az otthonmaradtak és megindult velünk a nagy feke­te gőzös, messzi-messzi idegen­be, Oroszország felé. Bendegúz főhadnagy úr a 8 napig tartó utazás alatt be­beült közénk és inkább» tréfál­kozva, mint komolyan mondo­gatta, hogy mielőtt elindultunk megfogadta, hogy “Lovag-ke­reszttel” jön vissza, mivel hogy édesatyja, a'ki nem is volt fő­hadnagy, csak szürke baka a kassai ezredből, “NagyezüstteF tért haza a dig.ó frontról. . . Napoleon azt mondta, hogy minden katona tarisznyájában visizi a marshall-botot, csak ki kell emelni. Futott velünk a nagy fe­kete gőzös, hegyek után sík­ság, pusztaság, irdatlan erdők váltották egymást. Rombadőlt kiégett városokat hagytunk magunk mögött, a háború Apo­kalipszis lovasai rettentő rombolásának nyoma minde­nütt, Vitebszk, Szmolenszk, Orel Itt fordult, útirányunk délnek és egy koromsötét éjjelen beérkez tünk Kurkszk-ba. Egész éjjel és másnap is zuhogott az eső. Bőrig ázva, lucskosan értünk be az óriási német repülőtér melletti bozótosba, mit Kurksz­­ki erdőneki hivtak és amit e­­zer és ezer magyar honvéd nem látott meg többé soha. Timo­­senko orosz marsall, akit egyéb ként ott nvomiban Timsójanc i­nak neveztek el bakáink, elha­gyott állásaiba rendezkedtünk »be, “pár-napi” pihenőre, hogy a hosszú utazás alatt elgémbe­redett csontjainkat egy kis reg­geli csuklóval és né mi-nem ü feigyvenfogásos gyakorlattal e­­gyeneshe hozhassuk. Álom­­áloon, édes álom ..., így vált á­­lommá pár-napos pihenőnk is. Első nap estéjén sós szalonnál és rumot osztottak szaká­csaink. Koleszár, az első» világ­­háborús »öreg szaki, rázörgött a rumot osztó szakácsra: — Mérd meg telibe, az anyád kis-ké'sit, hogy holnap dalolva álljak Szent Péter elé, mert hogy sokan odaállunk, az szent igaz. így volt ez az Isonzónál is, hogy a kétséges frász esne bele, aki a rumot kitalálta.9... Halk vezényszavak ... ! — Aki pipára, vagy cigaret­tára gyújt, agyonlövöm! — mondta inkább tréfálkozva, mint komolyan Bendegúz fő­hadnagy úr. Koleszár, a vén szaki, utolsó »cseppjét nyalta ki kulacsából az, égfelé daloltató i umjának. — Főhadnagy úr alássan . . . holnap, úgy vélem, megkaphat­ja azt a íhogyishivját ló keresz­tet ... de lehet az is, hogy nyírfából részen, »amint hogy ez már a harctéren szokás.. . mert igy volt ez a diigóknál is, hogy a nehézség esne beléjük, mivelhogy megzabálják a macs­kát is. Az erdőszéfen ieponyvázott te bérkocsikba rakodtunk Éjsza­ka volt, degesz sötét és ráadá sül nem esett, szakadt az eső. Hogy mennyi időt mentünk nem tudom. Ki számlálja ilyenkor a kilometer eket. Hirteiien leálltak a kocsik. Leszállói! — hangzott a parancs. Lassan derengeni kezdett. Egy legalyazott üteg mellett mentünk el. — Miskolciak, — mondta Bendegúz .főhadnagy. Kemenes százados ütege. Horhosokon he resztül haladtunk, bukdácsolva, — amikor’ az egyikből kibúj­tunk, orrunk elé veretett ak­náival az orosz,. — »Csatárlánc!. .. Öt lépés! ... A fiatalok összebújtak, mint a juhok. Koleszár szaki puska­tussal csapott közéjük: — Az anyátokat .. egy is sok lesz »belőletek »Szent Péter­nek! — szidta őket. —„ Feküdj!... jött az újabb parancs. Az aknák robbanását és saját tüzérségünk ágyúinak dörgését túllicitálta géppuskáink! sorozat tüze. Benne voltunk a liáborúban! Jelentő futó jött. Szádadjpa­­rancsnokunk parancsát hozta. Bendegúz főhadnagy úr két szakasszaű húzódjon az előttünk levő Horhosba és onnét fogja tűz alá a baloldali cserjést, a­­honnét ellenséges aknavetők lőnek bennünket. Szentgyörgyvári hadnagy úr géppuskás szakasza s vele én is, a százados úrral visszama­radt félszázadhoz csatlakozott. Rövid idő múlva. Szentgyjörgy­­vári »hadnagyot, két géppuská­val, Bendegúz főhadnagy támo­gatására küldték. . . Ési. . . nem láttam őket él.t­­ben többé soha! Koleszár szaki, aki niegjá ta az első világháború valamennyi csataterét és társai, öreg oson­tak, fiatal ténylegesek, ott fe küdtek sorjában a Tyim-i temp­lom előtti téren. A m. kir. hon­védség »hősi 'halottal. A háború szörnyeteg lovasai elvonultak a hírhedt Tyim-i sánc mellől Keletre, a Don part­jára. Ott tudtam meg Jónás zászlóstól, aki Boconádon volt tanító, hogy 'Bendegúz főhad­nagy úr halála után megkapta a Magyar 'Lovag Keresztet és feje fölé az ott dolgozó munkft­­szolgálatosok hatalmas nyírfa­­keresztet állítottak. 386 A History of Hungary when three divisions of Hungarian troops, composed mostly of Transylvanian Szckelys, stopped them. At this point Premier Bratianu was able to have Paris demand a “neutral belt” between the Hungarian and Rumanian forces, which turned out to be just another farce, for it permitted a further advance by the invaders. The American delegation to the Supreme Council was of the opinion that a plebiscite was, the proper procedure in Transylvania. But when Lloyd George asked Bratianu about the genuine desires of the popula­tion and the fate of the Hungarians in Transylvania, the Rumanian premier’s plain answer was that “Ru­mania fought in order to impose her national will on the Hungarian minority in Transylvania”. The Czechs and Rumanians, supported by their influential friends, operated with such information and arguments as dis­regarded the real situation and were used as sheer excuses to assure the carrying out of their nationalistic dreams. Such new steps meant, beyond doubt, as was ex­pressed in the Memoranda of General Tasker Bliss of the United States army to President Wilson on March 27, 1919, the breaking of both the Padua and the Belgrade Armistices. General Bliss pointed out that according to official reports the Hungarians ha^ car­ried out conditions of the Armistice, but that the Rumanians had not and that the advance of their troops “subject the Associated Powers to a charge of breach of faith” which “cannot be justified morally before the people of the United States”. General Bliss further Hungary in the World War 387 branded the decision of the Supreme Council which facilitated the advance of Rumanian troops as “abso­lutely unjust” and deemed its revocation desirable, lie also wanted the Supreme Council to assure the Hun­garian people that it was the desire of the Allies to sign a peace with Hungary on the basis of President Wilson’s declaration.1 \\ hen Lt.-Colonel Vyx presented still further de­mands on March 19, the government of Count Michael Károlyi resigned and the Social Democratic leaders, despite opposition by a few of them, soon came to terms with the Bolsheviks. I11 a statement, Károlyi unin­tentionally exercised the severest criticism of his policies, admitting that his faith placed in President Wilson’s principles and in his own Entente sympathies had been doomed to failure. Károlyi then suggested that the good will of the Workers’ International was to be se­cured. “I turn to the proletariat of the world for justice and assistance,” he exclaimed. The scant four months of what was known as “Octobrism” came to a sad end, handing over its place to the Bolshevik terror that had been allowed to grow freely under Károlvi’s regime. With this, the dictatorship of the proletariat began. This was, in fact, the terror of a small but well organized group, which for four months tried to consolidate its rule with every conceivable method of coercion and 'David tiunter Miller, My Diary at the Peace Conference. Vol. 16, p. 495, also Vol. 17, p. 261. Baker, Woodrow Wilson and the Wo'r.ld Settlement, New York 1927 Vol. lit, pp. 238—245.

Next

/
Thumbnails
Contents