Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-21 / 8. szám

LEGENDA IRTA: BIBÓ LAJOS I A szüle félrehúzta a firhan­­got ée előrehajolva kikémlelt az ablakon. A kocsi éppen befor­dult. — Hoó, hó! ... — mondta András, a gazda, s hogy a két ló megállt nagyot szitt az 0'­­rán. Aztán lekeverkőzött a subá­val. A két lába térdbe nem a­­kart hajlani holott a karjait, meg a hátát nagyon is könnyű­nek ér ezte. A pitvar aj tóban a szüle állt és fogta kötője sar­kát. A szeme repdesett, legjob­ban könnyezni szeretett volna, de nem tudott. Azalatt a két nap alatt, Ihogy András felesé­gét Marist, aki meghalt, elvit­ték, elsírta minden panaszát és lelkiében már megbékült han­tok alatt pihent a gyász. Nem szólt hát, engedte be a pitvarba. Kardost. A suba leke­rült, azután az ember csöndes méltósággal befordult a szobá­ba és leült az asztalhoz. A pi­pa a petróleumlámpa mögött, az ablakiban pihent. Kardos karja mozdult, de félútról éppen olyan lassan vissza tért. Csak a két lábát nyújtotta előbbre. A szüle a szoba közepén állt és várta, hogy ez a nagy csönd elbontsa. Akkor egészen halkan megszólalt: — Hát elmönt ... A hang azt mondta, hegy el­végeztetett, Mans meghalt, a teremtő akarta Így, a dolgot pe­dig haladnak tovább zajtalanul a maguk útján. Kardos nem ügyelt a szóra, a poharat, meg a levegőt nézte és, úgy ködlött, hogy az asszony, (Máris, a ha­lott, a pitvarban áll és a feje fö­lött nagy diófák oporsó feketéi­nk?. Egész utón ezt a képet lát­ta, s amint gondolataiban odáig ért, nogy kiszól az asszonynak, a szive egyszerre hangosan vert és lehunyt szemét felnyitotta. — Hát most mán nincs ... — ismételte meg a szüle és 'Kar dos ra nézett. Az hallotta a hangot és látta, hogy az öregasszony a szoba közepén áll, mögötte ott van a kemence, emitt az ágy, a falon pedig jár az ó.a. A gyomrában megmozdult va­lami és a rémület, amely ful­laszt© döbbenetével most sza­kadt rá először, a bekövetke­zett halál kietlen, bizonyossága, amely ellen nem tehetett most már semmit, egyszerre fagyott medrekben állította meg egész testében a vért. De most csak pillanatra, azután a megsebzett állat dühe horkantott hirtelen a szive alatt. Érezte, hogy kar­jaiban nagy, ölő erő viharzik és testében a legyőzhetetlen élet ágaskod/ik, amely szembefordul a halállal. Az öregasszony a szoba köze­pén várt. Kardos a száját, az orrát és a! bér és ismét megállott. A kutya homlokát nézte. Világosan lát-1 szeme közé nézett és láuta, ta most életébe! először, ihogy hogy annak a hátán egysze.re a szülének két szeme van s néz. Eddig erre még sohasem gon­dolt. A szeménél 'állt meg: — A kisebbik hordóból! — szólt. A hang rekedtes volt és fe­nyegető. A szüle felérzett. Az ember felé szimatolt, önökké éber ösztönével rögtön megérezte a veszélyt. Érteni azonban csak ezután értette meg, amit az ember mondott és megdöbbent. — Bort? .. . csodálkozott és elengedte a kötőjét. Kardos még mindig nézte és nem szólt. A szüle gerincén hideg sza­ladt végig és tekintetével hirte­len végigKiutatta az embert. Az nem mozdult, de ebben a lángo­ló nyugalomban sötétlő tűz lo­bogott. A szüle az asztalhoz lépett, arröbb tolta a poharat és kötő­jével eltörülte az utána maradt vizet. Aztán kiment éis vissza­térve. Aztán a borral teli kan­­csót az asztal közepére. Negyedóra múlva Kardos ki­szólt. A szüle jött-fordult a kan­osával. Később az ember hát­rány u.t a pipáért ‘is. így esteledett be. Akikor Kar­dos vérbeborult szemekkel fel­állt és kitántorgott az udvarra. S csak úgy, suba nélkül, neki­vágott az alkonyatnak. Éjfél, vagy hajnali két óra le­hetett, mire hazakerült. II. Kint hullott a hó és mozdu­latlan puszta csöndjében a kö­zeli kétágasok virrasztottak. Kardos a fagyos csapáson ha­ladt. A boa-, amit ivott, a nagy hidegben savanyúra erjedt ben­ne. Düllöngéízett is, hullott megi­sz o Miatta volna, mert a harma­dik hónapja eljárt, nem taitva számon többé*az időt, amely ez­alatt a három hónap alatt ha­raggal, vad keserűséggel vetet­te be a szivét és néma félelem­mel a tanyát, amelyben az asz­­szony halála óta tompa, fájdal­mas és hulló élet bujkált. A föld, az emberek, az állatok, mind hallgattak, mintha ostor verte volna az éjszakákat és mintha ebben a dermedt csöndben el­­bitangolt élet leskelődött volna. Az ösztöne mélyén érezte ezt a lapulást Kardos is, valahány­szor csak hazafelé igyekezeté­ben a dülőútra tért és a félho­mályban feléje sötétlett az alvó tanya. A kéményt nézte most is, az­után, hogy a kazlakig ért, ott megállt. A szérűnél a kutya várta. A farka mereven kunko­­rodott és mind a négy lábát a földnek vetette. — Na !■.. — szólt oda neki Kardos és előrebotlott. A Ikiutya nem mozdult. — Hm ... — morgotit az era­égnek mered a szőr. Nem tet­szett neki a dolog és ahogy a kutyát vizsgálta, most már visz­­szaemlékezett, hogy az tegnap is tegnapelőtt is igy várta s az­óta morog, hogy egyszer ittas állapotban megrugta. Düh ka­­varodott föl benne és megint belerúgott az állatba. Az meg­­hemperedett és hái om lépésnyi­re tőle szembefordult vele. Kardos ott hagyta. Beérve a tanyába bevágta mögötte a pit­­vai ajtót. A hold éppen a tanya fölött delelt, amikor másnap a szérű­höz ért. A gyep szélén a kutya állott, Kardos látta, hogy az ál.at két szeme sötét fényben ég. Úgy rémlett előtte, hogy az ál­lat tekintetében halálos gyűlö­let izzik. Szétvetette a lábát, és össizehuzot szemeikkel vizsgálni kezdte a kutyát. Daiabig igy maradit, azután elkezdte az alsó ajkát rágni. — Gyere ide! ... — mondta. A kutya szőre szálanként hú­zódott fölfelé a gerincén. Kardos előrelépett és el a­­karta kapni a kutya száját. Ha­rapást akart, vért, veszett, gyil­kos düihött, hogy kiszakítsa az állat ibelét. A kutya elrántotta a fejét és óvakodón hátrált.-— Te! .. . — bődült el az em­ber és bele Akart rúgni, de a síkos földön hanyattvágódott. Nem tudott azonnal felkelni, hol a könyöke, hol a lába csú­szott ki alóla. Végül is négy­­kézlábra fordult, nyögve feltá­­pászkodott és úgy nézte a ku­tyát. Most már tudta, hogy az ál­lat elszánt, halálos gyűlölettel gyűlöli és végezni akar vele. Az utón, másnap, ahogy jött, egyszerire fölgyulladt, amikor arra gondolt, hogy a kutya me­gint várni fogja. Kivette a szá­jából a pipát, a nadrágját fel­jebb húzta. A jeges úton zihált, a nagy sieté'ben felső testével minden második lépésnél elő? e­­botlott. A csapás végén meg­csúszott, elesett és meghempe­­redett. Négykézláb maradt és piusztitó dühében belemart a le­vegőibe. Tíz körmével felkarcol­ta a fagyos földet, aztán fel­állott. Üzembe éppen a kortyával. Az állat most remegett és be­esett horpaszán látszott, hogy hosszan, mélyeket lélek; jik. Nem mozdult, várt. Kardos óvatosan közeledett feléje. A kutya mélyebbre húzta a fejét, szütoölt, majd egész testé­ben remegve, könnyű, nesztelen szökéssel oldalt ugrott. Az ember ránézett és egészen részegen, mély megvetéssel ki­köpött. Ekkor a kutya váratla­nul, morogva előlépett. Most már lapított, majd hirtelen, mo­­ih,ó», «uőreszimatoit. a szabadu­lás, az élet kiáltó szava csen­dült fel henne, a menekülés vá­gya az ismeretlen veszedelem elől a puszta végtelenje hivta—, de ebiben a pillanatban nehéz, kegyetlen ütés érte. Vérző száj­jal odakap ott és 'csontig felna­­sitóttá az ember kezét. Utána, nyitott szájjal, ajkait felhúzva a I hegyes fogak fölé hátraugrott. Kardos eiboi ült dühvei támadt rá és a kezében lévő bunkós­botot két kézre fogva lesújtott. Az állat alulról ugrott nekr és i Kardos a földire zulhant ütés után bukott. Hangtalan, forró halálos küz­­! delem kezdődött. Kardos még ! estiében a kutya torkához ka- i pott, de keze az összecsukódó ! szájoa került. Baljával le.ántoc­­! ta magához a kutyát, de az jó­­; formán földet sem érve, a mel­­| lének ugrott. Kardos maga aiá ' szorította és oldalt rántotta a ! lábát, hogy tőből kicsavarja. A kutya azonban megint csak gyorsabb volt és a hónalj alatt átharapta a vastag posztót s mélyen felszalkitotta a karnúst. Kardos orditott, s térdre vágta magát. Annyi ideje volt csak, hogy előre kapjon, mert a ku­tya most már tajtékzó szájjal egyenesen a torkának ugrott. A levegőben kapta el, de mert a umyos áhat ezúttal teljés erővel és felkorbácsolt dühe utolsó megfeszítésével rontott neki, hanyatt vágódott és fordulva, véresre sértette arcát a fagyos földön. Hörgött és szájával ka­pott a kutya után. A hátulső combjába harapott bele és. fel­vágta fejét. A levegőibe emelt kutiya nyakán ujjai összetalál­koztak. Ráhasalt, áthempere­­dett rajta, hol ő, hol a fuldok­ló állat került felül, ő egyre job­ban szorítva a kutya nyakát, az pedig lábaival feltépte a mellén és a hatián a ruhát, az inget, körmeivel felszaggatva a nya­kát, mind erőtlenebb és gyen­gébb kapálódzás-sal. A kiét első lába aztán lassan előremeredt, a két hátulsó pedig vonagló mozgással kezdett verdesni a levegőben. Kardos érezte, hogy a csomósra dagadt inak eler­­nyednek az njjai alatt. A kutya hasán térdelt és ekkor belené­zett az állat szemébe. A kuvasz két szeme könnyben úszott és a szembogarak fátyola alatt megkövült, mégis élő, harmatos békesség virrasztóit. Kardos szédült, zúgott füle, feje, amikor feltápászkodott. Körülnézett nem mozdult sem­l\e várja f elhívása nkat­­küldje be előfizetését honfitárs mielőbbi mi. A puszta mély véget nem ér ő csöndben aludt 'és még csak sóhaj sem hallatszott a holufé­­nyes éjszakában. Hátára vetette a megfojtott kutyát, s a kerítéshez érve, be­dobta a kertbe, a hóra. III. Másnap odahaza maradt, az­óta, hogy az asszony megjhalt. először. Estefelé benyitott az istállóiba. — Hónap hordunk ... IMihály, az öreg béres kivette a pipát a szájából. Szólni akar t, de hirtelen nagy melegség ön­tötte el. Négy hónap óta nem hallotta Kardósnak hangját s ez a négy hónap, amely nehéz verésével a temető éjféli csönd­­pét borította a tanyára, a szi­vükre, az életükre, s amelynek nyomasztó bizonytalansága el­vette a mindennapi falat kenyér izét, hosszúvá tette a nappalt, egyetlen perccé az éjszakát, ez az örökkévalónak tűnő négy irónap most egyszerre a messzi emlék fájdalmas pillanatává omlott össze. — Trágyát. Mert azt köll . . . mondta és nagy, meleg könny­csepp gördült végig, barázdás arcán. Kardos bement a házba és le­feküdt. Másnap hajnalban kelt és csak naplement felé szólt be a szülének, hogy tálalhat. Hanem aludni ezen az éjsza­kán sem túdott. Harmadszor si­ratta el a halott asszonyt, gyer­mekes, árva nagy zokogással, harmadszor érezte, ihogy a ron­tás, amellyel pörbe akart száll­ni az éggel, meg a földdel, ki­költözött belőle, a szivéből mé­gis műiden éjjel megindult a pi- I ros meleg, vér. Ekkor egy éjsza­­! ka felkelt és kilopódzott a szo­­j bából. | A puszta fölött március ébre­dezett és az olvadó hó lassú szi­­, várgással utat vágott a vizecs­­j kéknek a lebomlott csirák felé. Kardos megállott a holdfé­­| nyes éjszakában. Az égen hó- 1 fehér bárányfelhők csapata vo­nult és a magasságban tavaszi szelek kergetőztek. A tanya a- I ludt s az istállóból hallatszott a két pihenő ló csöndes aibratoolá­­sa. Kardos az eresz alatt húzó­dott el a kamráig. Halkan be­nyitott. A sarokban megtalálta az ásót, meg a kapát. Hátul.ól került be a kerbe. A kerítés tövében ott feküdt a kutya. A fejét két összefagyott első lába elé hajtotta és szeme le volt csukva. Kardos megállott az állat e­­iőtt. Darabig» nézte, azután, a nagy, erős ember megingott. — Vitéz!! !... — mondta. — Vitéz, né haragugy! ... —or­dította kiáradt,, zuhogó zoko­gással. ■ Winnipeg, Man. 1975. fetr. 21. 7 Tótágast áll a világ (Folytatás a 3. oldalról) hogy teljes a bábeli zűrzavar, itt csak röviden utalok egyket­tőre: A kis népeik semmibevé­telével a másoidilk világháború után az úgynevezett győztes hatalmak, az Egyesült Államok és a iSzovjetúunió, megosztot­ták a világot nyugati- és keleti félgömbre. Az első világháborús igazságtalan békeszerződéseket nem csak megszilárdították, de fél-gyarmati sorba kényszeTi­­tettek független, szabad népe­ket és a veszélyesnek (kikiáltott Németországot kettészakítot­ták. Majd időközben Kina, mint harmadik nagyhatalom, kilé­pett elszigeteltségéből, inig vé­gül az Európai Unió (Cornmon ! Marikét) államai szerveződtek | laza- egyesülési tömb keretében, ! kérdések árnyékolnak be, “po­kollá” téve lassan életünket. Az óriás világ-méhkaptái tö­­tnegiszuggesszióban szenved és nőttön nő a válágöngyilkosság veszélye. Ez a világ — amint szokás mondani — megérett a pusztulásra. Más szavakkal: éppen az ellenkezőjét tesszük, mint amint szeretnénk, hlogy megvalósuljon az életünkben, így tartós békéről és jobb lehe­tőségekről álmodozunk (sokan agitálnak mellette!), de örök nyughatatlanság uralkodik raj­tunk. Tudva, vagiy tudomást sem véve róla, hogy ebben a nagyon beteg világunkban a nukleáris fegyvergyártók a végpusztulás sírjába döntenek bennünket. Ta ián soha sem volt aktuálisabb ránk nézve, mint most: orvos, gyógyítsd meg magad! Szerencsére, van egy másik táboir is és jelentségie semmivel sem kisebb. Ez a józanok ki­sebb csoportja, akik, -mint vi­­lágmentő messiások, elkövet­nek minden tőlük telhetőt, hogy i a megbillent egyensúlyt helyre ; állítsák. Velük a világ jobb lel­­j kiismerete küzd, de nagyon ke­­: vés eredménnyel. Illetve, a leg­­j többet elérték: háború nélkül is, állandó rettegésben élhe­tünk. Ebből a világkrizis'ből eléé; ez a pamacsszerü vázlat, hogy a feltártakat igazolva lássuk. Kiút keresés? — Az eddigii ta­lálgatások sokaságát toldanám meg eggyel, ha ezt, vagy azt mondanám. Szerintem, csaki e­­gyetlen mentség volna: ha a magát keresztény világnak ne­vező Nyugat, őszintén keresné Istent. Ilyen megújhodás azon­ban nincs. Helyette letargdás forrongás van és nyers keleti erő áll szemben vele, pillanat­nyilag megosztottan. Az újabb riasztás szerint, a kinai-orosz közeledés nagy változást idéz­het elő. Azt már rég^n megállapítot­ták, hogy a kis super-hatalom el tudja pusztítani egymást. Ha ez a cél, sloiha jobb alkalom. Kell is, hogy változás történjen hogy e fejetetejére állított ren­detlenség után, a normális vi­lágrend helyre álljon, abban minden nemzet az őt megiullető helyét megtalálhassa. Felvidéki hírek (Folytatás a 3. oldalról.) ti, hogy “szocializmus ide, vagy o d1 a ” — az elszakított terültetek magyarságát egysze­rűen nem lehet “leírni”, de még “elhallgatni” sem. mert a Kár­pátmedence minden köve, röge, vize az ősi magyar múlt és kul­túra beszédes tanúja ... A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA cimü, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angoi nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.0J Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabadítása............... $ 3.00 Galgoczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.2-J Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ........................% 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ........................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 Nagy Sándor; A magyar nép kialakulásának története .................................... ........... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Ruzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ........ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.C0 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” " A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 " ” Ö " $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian.Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás ás csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-t kell számítani. K. ffl. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg. Manitoba. R3 236 PÁSZTOR JÓZSEF a&.ssai, Sárika könnyed, szeld ai alle iával mondta: ■— A királynak1? — Ó! — siklott le a Sárika 'kipirult bársonyos arcai a Csobáncz pillantása. •— Néha király leszek, néha rabszolga. A- nogy te akaiod. Hirtelen a -Sárika szemébe nézett. — (Mitől vörös a szemed? Sárika belefúrta a fejét a Csobáncz mellébe. — (Sírtam. Csobáncz a két kezébe kapta a felesége fejét. A szem­­pillák nein emelkedtek fel. — Miért sírtál? Sárika teste meg,reszketett. — Azért, — kezdte halk, reszkető hangon — mert nem akartál jönni, mikor az előbb hívtalak. Csobáncz hatalmas teste nagyot lendült. — Ezért sir tál? — Meg akartam neked mutatni a szobámat ... Hiszen tulajdonképpen néked; csináltam ... Fájt, hogy nem jöttél ... Csobáncz elkomolyodva nézett Sárika szemébe s a ha­ját simogatta. — -Meg kell értened, kicsim ... Ez különös rabság. ... titokzatos, boldog rabság, (ha az ember a munka lázában va­júdik ... Sárika felnézett a (Csobáncz szemébe. — Majd megértem ... és még sok mindent. Csobáncz átkarolta az asszonyt. — Hiszen nekem is .. . Uj világ -ez mindkettőnknek. Még szokatlan. Összeboiult hirtelen a testük és összeforrt az ajkuk. A küszöbön Irma néni jelent meg egy virágos slafrok­­ban. Sárika felrebbent s- hirtelen kibontakozott a Csobáncz kar­jaiból. Mélyen elpirult, a, hajához kapott © Irma nénihez lendült. Csak egy lépéssel torpant meg az öreg, asszony előtt, akinek merev és komor volt az arca. (Sárika csodálkozva nézett rá s egy szeiket húzott el az ■asztaltól. — Ide, Irma néni. Hozzák a levest. Irma néni leült, mereven, egyenesen, mintha nyársat húztak volna belé. Idegesen igazgatta az asztalkendőjét és xá­­rápillantott szigorúan a Sárika arcára. — 36 — — Hát hogy képzeli, Irma néni? Én elsczedjem a pénzét. Pláne, amit ő keres! — El kell szedni tőlük. Hát azt hiszed, hogy Péter lát valamit a koppácsi 'bél-lécből? Valami csekélységet 'kell nekik adni, villamosra, cigarettára. Sárika szomorúan rázta a fejét. — Ezt nem tudtam megtenni ... Ebben a pillanatban lépett he Csoibáncz. Az arca ragyo­gott, a sáros ujjait a fehér vászonköpenyegébe türölgette. Egy kicsit lelohadt a kedve, amint Irma nénit meglátta, de azért harsányan kiáltotta: — Milyen kedves meglepetés! Irma néni hűvösen nyújtotta felé a kezét s kurtán kö­szönt vissza. — Jónapot! Aztán összeakadt a szeme a szobrászéval. — No, mit csinál? — Dolgozom. N Hű télén körülnézett a szobában, f ölmelegedett a lelke. Kereste a Sárika szemét, hogy tekintetével megköszönje a meg“ lepetést, de Sárinak nem nézett a szemébe. — És» fog sok pénzt keresni? — kérdezte Csobánczot Ir­ma néni. — Azt nem lelhet tudni .. . Nem pénzért dolgozom. Irma néni szeme rámeredt. — Hát mi az ördögért? Sárika próbált beleszólni: — Géza a művészetéinek él, Irma néni. De Irma néni felé sem nézett. Csobáncz idegesen meg­mozdult s hűvösen! mondta Irma néninek. — Még mindig akadt pénz. Keresik a dolgaimat. Irma néni szippantott egyet. — Mégis csak legjobb a biztos. Elsején a fix, vagy egy pontosan fizető bérlő. Csobáncz komolyan szólt: — Nekem legjobb, ha sikerül, amit akarok. Irma néni nem' felelt. Szivcxgatta az orrát s a szúrós te­kintetét körülhordoizta a lakásban. Egyszerre felállt s élénk mozdulattal megindult. — No, nézzük meg a többi szobát. Keresztül mentek az ebédlőn, a nappali szobán s a Cso­­— 33 — AZ ATYAFIAK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents