Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-21 / 8. szám

Winnipeg, Man. 1975. fetor. 21. Mindszenty bíboros emlékiratainak visszhangja a francia sajtéban (Folytatás) RIVAROL — (35,000 pél­dányos 'hetilap) 1974. novem­ber 4. Miiudseenty Miboros — az aatikommunizmius bőse 'és a hit őre cím alatt 2 oldalon fog­lalkozik az Enüékiiátokkal. S külön kiemeli a magyarság lueghurcolását a háború utáni Csehszlovákiában, idázve a prí­más többszöri tiltakozását ez embertelenségek ellen. iA “Ri­­varol” már számtalan esetbén közölt megemlékezést Mind­szenty biborosn ól, s most a cikk bevezető részében ezt írja: Mindszenty biboros neve e­­gyenértékü lett a római Egyház egyik legkiválóbb főpapjának tántoríthatatlan 'harci jelképé­vel a kommunizmus és a szov­jet befolyás ellen. E küzdelem­ben még azt a kockázatot is vállalta, hogy szembekerül a Va tikánnal, — melynek Kelet felé ajtót nyitó politikája ismeretes tény. A szerző maga is bevall­ja, hogy Emlékiratai Róma kí­vánsága ellenére kerültek ki­adásra. ö igazán nagy kán lett volna, ha nem részesülhettünk, volna e történelmet jelentő la­pokból, melyeken az igazságot mesteri módon állítja helyre a bíboros —'minden ikiommunista és társutas hazugság és* 1 * * propa­ganda dacára ... A “CARREFOUR” (40,000 példányos hetilap) szintén két oldalon méltatja Mindszenty bi­­boros könyvét 1974. akt. 31.-i számában. Különös érdeklődés­re tarthat számot az alábbi né­hány idézet: Ez a mü nem fog örömet okozni azoknak, akik Francia­­országban és másutt jelenleg az “emberarcú kommunizmus” elvét szeretnék elfogadtatni a közvéleménnyel. Már eddig; is tudtunk csaknem mindent a szovjet és más népi demokrati­kus politikai rendőrség vallató eljárásairól; melyekkel hírhedt politikai pereiket előkészítet­ték s áldozataikkal soha el nem követett hiüntényeket is bevallattak. A rádió, a mozi és egyes regények bemutatták e gyalázatos bírósági komédiák mechanizmusát. Mindeddig a­­zonban ritkán volt alkalmunk személyesen átélt tanúságtéite­­leket olvasnunk. Egyrészt azért, mert csak kevesen szabadultak élve a meglhurcolásokból, más­részt az a kevés szerencsés, ki­nek sikerült túlélni a fogságot s nemcsak haláluk után kaptak rehabilitációt, — oly legyen­gült, kimerült és testileg-lelki­­leg összetört és megfélemlített állapotban került ki a börtön­ből, hogy nem merte, vagy nem tudta elmondani azt, a­­min keresztül ment. Ma azonban egy rendkívül értiéikes dokumentum van a ke­zünkben, mivel Mindszenty bí­boros perdöntő bizonyítékot tett közzé. . . . Miután a háború végétért Európa földjén, XII. Piusz pá­pa, kiinek tudomása volt Mámd­­szenty püspök korábbi maga­tartásáról, esztergomi érsekké és Magyarország prímásává ne­vezte ki. E magas méltóság a gyararok számára 'különös fon­tossággal Mrt. A magyar nép ezer éve .él Európa közepén, de határai nincsenek pontosan megvonva s nagyszámú magyar kisebbség él Erdélyben, Szlová­kiában, a Bácskában és Hor­vátországiban. Minden magyart összefűz azonban egy erős ka­pocs, az, hogy mindnyájan Szent István örököseinek vall­ják magunkat, ki a magyar ál­lamot megalapította s a ma­gyarok védőszentje lett. A jog­szokás szerint pedig az eszter­gomi érsek és prímás koronáz­za meg a magyar- királyokat, Szent István koronájával. E ténykedés a magyar prímást az állam második legnagyobb mél­tóságává emelte és neki vitat­hatatlan tekintélyt kölcsönzött. 1918-ban bekövetkezett a Habs­burgok bukása sí azóta Magy r­­országnak nem volt uralkodója, viszont a királysági államfor­mát megtartotta. Mikor Mind­szenty József elfogadta az esz­tergomi érsekséget, ezzel e­­gyütt arra is vállalkozott, hogy a vele járó felelőséget is ma­gára veszi, így leginkább a ma­gyar nép erkölcsi és anyagi vé­delmét s az Egyház szolgálatát. 1'945-ben 'Magyarország a szó szoros értelmében orosz csizma alá kerül s a Vörös Hadse.eg főparancsnoka, Vorosilov mar­shall a íegmesszebbmenőleg támogatja a magyar kommu­nistákat, kik a hatalom átvé­telére törekednék. Mindszenty bíboros könyve kitűnőién ismer­teti a hatalom átvételének fo­lyamatát, mely 3 óvet vett i­­génybe, s csaknem hasonlókép­pen zajlott le a többi keleti ál­lamokban is. Kezdetben a kom­munisták csak elenyésző 'kisebb séget képeznek s igy az első választásokon látszólag kis i­­gjénnyel is beérik a választási listákon. Később, a 'bajokra hi­vatkozva, nemzeti egységkor­mányt követelnek s ott néhány tárcát kapnak. Mikor pár mi­nisztérium van kezükben, azo­kon (keresztiül mindenhova be­szivárognak, zsarolással és e­­gyéb erőszakos nyomással él­nek, “fasiszta’’ összeesküvése­ket lepleznek le, letartóztatják ellenfeleiket és ampereket nen­­deznk. Majd végül minden el­lenfelüket félreállitva, maguk­hoz ragadják az állami gépezet ellenőrzését. A'MINUTE (300,000 példány­­sízám) hetilap 3 oldalon idéz henoegprimásunk könyvéből. Bevezetésül ezeket irja a nagy olvasó közönséggel rendelkező hetilap: Ma, mikor a francia KP főtit­kára, Marchais el akarja ve­lünk 'hitetni, hogy a kommu­nizmus a szabadság fáklyavivő­je, feláll egy tanú és beszélni kezd. Mindszenty biboros jól is­meri a kommunizmust. “Emberarcú kommunizmus”? Hát van ilyen? Meséljék ezt másoknak ... A kommunizmus arcára 'gyűlölet, kínzások, testi és lelki megrontás van írva. Az “önkéntes vallomások” az ál­landó megalázások, az alvás­tól való megfosztottság és e­­gyéb kínzások képezik Mind­szenty bíboros emlékiratainak tárgyát. A magyar főpap ker'esztútja, a börtönök világa, az emberi méltóság tönkretételére kidol­gozott eljárások, a biboros leí­rása szerint minden elképzel­­hetőt felülmúl. (Cardinal Mindszenty: Mé-moires, Editions de la Table Ronde, 52 Francs.) ÁRGUS (Párizs) Emlékezés Kernéi Pasára KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald särok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 Irta: Székely Csípős, téli időjárás kei ing a város; felett. Az autók csak las­san nyomatodnak előre a tér­dig. érő Ihó'ban, szállítják az a­­ranynál is értékeseb1' olajat, hogy meg ne fagyjanak az em­berek. Nekem ebben a zimankó® i-. dobén hazaszáli a gondolattom. Az, évre már nem euJéaisaem pontosan, talán 1940-et irt a kalendárium, amikor ott szol­gáltam a Vilma Királyné-út 1G. szám alatt. Ablban a hely .Bég­ben volt a munkaszolgálatos el-! osztó központ. Ilyen zimankó,s,, csipős hideg tél volt akkor is,' mikor Bartha Albert volt hon-1 védelmi miniszter meglátoga­tott. Civilruhuban volt s vele volt egy jól öltözött, elegeáns asszony is. — A menyasszonyom -— mu­tatta ibe — sí az öi egúr egy kis­sé el is pirult,, mert abban az időiben szégyen voit munkaszol- , gálatas ügyben protekciót ke­resni. Hamar kiderült, hogy mi a haj. Az asszony 'zs.dó fiáért kéri a 'kiözbenjái ásómat. Egészen könnyen ment a do­log, mart a fiatalember még csak pár napja tartózkodott ná­lunk, nem nyert beosztást se­hol, ezért a személyi lapjára, könnyen rávezettetni az orvos­sal, hogy nem alkalmas semmi­lyen szolgálatra. Tudni kell, hogy akkor nagy­­baconi Nagy VE mos volt a hon­védelmi miniszter, aki nagyban megkönnyítette a munkaszol-Molnár Imre. gálatosok éledét. Emberséges bánásmódot üt elő, megszüntet te a testi fenyítést .és szigorúan parancsba adta, hogy a munka­szolgálatosok 'kiosiztját meg kell javítani. Hosszú évek múltak el, mi­kor újra találkoztam Bartha Albertékkal, aki feleségül vette a nőt, akinek az ügyében köz­benjártam. 'Salzburgiban talál­koztam velük. Szállodai lakásu­kon kerestem őket, akkor ép­pen nekem voit szükségem va­lamiféle segítségre. Bartha. volt honvédelmi miniszter minden­kinek igyekezett megkönnyíte­ni a helyzetét. Nekem is meg­ígérte a segítséget és elbúcsú­­zóban az asszony egyszer csak felkiáltott: — Nini- Bébi, ez volt az a ka­tona a Vüma-királyné úton, a­­ki mentesítette a fiamat a munkaszolgálat alól. Bébi bácsi (mert mindenki igy becézte) a felesége felvilá­gosítására megölelt, majd meg­fenyegetett az ujjával: — T.e nem tudtad, hogy a há­ború ultán honvédelmi minisz­tere voltam az országnak? — Dehogyis nem. Tudtam én, hogy nem is első Ízben, — mert élete siorán háromszor volt honvédelmi miniszter. — Nahát, ha tudtad, miért nem kerestél fel?! Elő akarta­lak léptetni. — És mindenki jött, aki csak isiméit, csak Te nem jöttél, Te, (Folytatás a 6. oldalon.) DALOLJUNK... SZEMEM KÖNNYBE LÁBAD ... Szurok Gyula verse, Szűcs Gusztáv zené,e. Szemem könnybe lábad, amikor meglátlak Téged, Senki meg ne sejtse, hogy titokban, rejtve nézlek. Szomorúan nézlek, holnap már másé lesz, ölelésed, csőkod, Eladhatod százszor magad, de a szived nálam marad, sosem leszel boldog. Lázong majd a véred, ha rovod a vétked, bűnöd, A csókot reszketve, könnyet­­könnyre ejtve túrod, Hallgatagon szenvedsz, únod a szerelmet, sóhajod hoz­zám száll, Megveted a vagyont, a pénzt, sírva jössz majd a szived­ért, amit nálam hagytál. FÉLTÉKENY VŐLEGÉNY IMÁJA IRTA: PINTÉR BORBÁLA Kisfalvi‘Miklós a hazelőtt ült, gondolataiba mély ed ve, a ro­zoga tapadón, mely javításra szorul, de soha nincsen -ideje hozzáfogni, mert ilyenkor nyá­ron -sok a munka a határban, no meg szerelmes, esküvő -előtt áll, csak néhányhét még és bol­dog ember. így hitte még tegnap éjjel, a­­zon a táncmulatságon, hogy is történt? Elővette kopott ciga­retta tárcáját, az ócska dohány ból cigarettát sodort, magának Gondosan megpöndörte a ciga­rettát rágyújtott, éls a holdvilá­gos csillagos eget bámulta mintha onnét várta volna a vá­laszt helyzetére. Fáradt volt na­gyon, mert mikor Erzsitől elváll tegnap este, egész éjjel szeméi nem hunyta le. Nem éppen £ mulatság viselte rne-g, hanem a: ott ért fájdalom, mely ha neú szé'gyelné, könnyeket csalni szemébe, de hát ő legény, déréi szépszál fiú, kit a lányok meg néznek, ha végig megy a fő utcán. És még nem is szegény, ti zenöt holdon gazdálkodnak e desapjával, mióta szegény édes anyja váratlanul, hirtelen tüdő gyulladásban meghalt. A há azóta elárvult, nincsi gondos a nyal kéz, mely mindent helyre rak, és ha báj van megkérdi mi bajod édes fiam? Ha mos itt lenne, becézgetné1, mint gye mekkorában tette. Ő elmen egy szebb, nyugodtabb világiba hol nincs gond, csak pihenés Most amilyen elkeseredett, sze retne ő is ott lenni, pihenn hol már nem iáj semmi. Ugyan a nővéré, ki férjnél van, elvég­zi mmuenuap a -Házimunkát itt az o portájukon is, gondoskodik az elárvulták, ól. De ha anyain meg nem hal, Kormos Erzsi lég a félesége.n, s nincs semmi baj. Vagy Ki tud­ja? A felzakiatoti képzelet még oiyan képeket is vetíti eléje, a­­íniiyen taian sohasem fog, tör­téni vele. Keserűségében csak­nem felsírt. Ha nem szeretném azt a cudar Erzsit, hát nem fáj­na ennyire. He hat szeretem. Már légen kezciodott, meg gyermekkorúk­ban. Szomszédok lévén öcS-zeba­­ratkoztunk, mint gyermekek, már akkor elhatároztuk, hogy­ha megnövünk, hat tférj és fele­ség leszünk. Jól is ment minden aduig, míg- engemet be nem iliiv­­táki katonának. Megígértük egy I inasnak,, bogy levelezünk éts hü­­j segestík leszünk igéi etünkhöz. Írtam is éli Erzsikének sok­­sok szép levelet, mar ahogy a kevés- zsoidomból tellett. De in­káén megikopiaitam, már ügy­­értem, hogy nem ittam annyit a kollegákkal, s olcsóbb dohányt szívtam, de Erzsikének mindég kijárt a neki járó tiszteiét, ké­pes levelezőlap, és egytb -figyel­messég, miár ami, az ilyen egy­szerű fiiutói, mint tőlem egy leány, kit szeretek elvárhatott. Mert én nem tagadom, szere­tem -Erzsikét. Amint a hajmáskéri kaszár­nyái emlékeit visszaidézve, tü­zéravatás a .Szent Borbála na­pon és a sok vicces mulatság, mely azt követte mosolyt csalt Miklós arcára,, s a jóindulatú angyalkák mosolyogtak oda­fenni az Égből, hogy Miklós már megnyugszik. Nem lesz ön­gyilkos bánatában, kár volna egy ilyen jó fiúért, -mert ő va­jában jó is, ha valaki más véle­ményen van, hát nincsen iga­za. A fájdalom szülte azokat az áldatlan gondolatokat, de a friss hidegviz a kútnál, magá­hoz térítette. Meg, úgy mondják, ki éjjel legény, hát legyen az nappal is. így gondolkodott Miklós is, amikor reggel a szo­kott időben munkába sietett. Hiányzott volna munkája a gazdaságban, tehát dolgozni ment. Egész napi elfogla.tsága nem engedte, hogy gondolkod­jék, sokat foglalkozzon bajá­val, de most este van, bizony itt a csendes magányban, csak a közeli mocsaras patak békái kuiuttyulnak, a tücskök zenéje hallatszik, no-meg a bagoly és egy-két repülő denevér veri fel, a vidék megszokott csöndes nyugalmát. (Mert -csak itt lehet igazán pihenni, ha fáradt az ember. ’ iMiklós már nem mérges Er­zsikére. Már megbékült gondo latban vele. A szivét hirtelen melegség járta át, hirtelen fel­villant agyában egy gondolat Igazságtalan voltam. Hisz talár nem is udvarolt neki, -Rejtő Pis­ta. De tehetek én róla, ha a szivemet varami gyilkos féltés jarta át, amikor latca-m okét ue­­szdigetnr, tegrmpeste. Biztattam magamau, iViikJó-s, ne légy fél­tékeny. lAz nem jó. Azzal csak magúdnak ártasz, es csak gon­dolj vissza arra az időre, míg Hajmaskéren, katona idődet tofüotced. Rosszindulatú, névte­len leveliid azt irta, nogy Erzsi­ké eiment a szüreti mulatságra, nélküle. De hi-s-z az még; nem is lett volna baj, mert azt -máskor is megtette, mert hát azt ö sem kívánhatta tőle, hogy mindig ottnon üljön és -gondoljon őrá. De a ieveluen más is volt, hogy az a Rejtő Pista csapja a szelet Erzsikének. Es -ha nem igyek­szem haza, hát nem lesz eskü­vő, azaz lesz, csak nem -velem. Óh, ha visszagondolok azok, a a keserves órákra, melyet egy ilyen névtelen levélíró, szerzett nekem, még most i-s izzadok. ! írtam is Erzsikének azonnal,; hogy ii ja meg az igazat nekem,' mert a bolondiulás határán- va- I gyök. Jött a gyors válasz. -Kö-! íülőéiül igy hangzott: Édes Miklós. Ha szeretsz, hát ne ülj fel hasonló mesének töb­bet, mert az igaz, hogy elmen­tem a mulatságra. Te tud,.d, hogy azt nem szoktam eltitkol­ná előled, hisz te is azt mondot­tad1, hogy csak menjek, ha ked­vem tartja, hát mentem is. El­mentem, jól éreztem magamat, de rólad nem feledkeztem meg, arról biztositlak. Ha szeretsz bízol bennem, csak annyit ir­hatok. S hogy bíztam én. Amikor le­szereltem, hazajöttem, mint ki­szolgált katona, -s miiJyen boldo­gan terveztük az estóvő napját. Hirtelen Anyám halála, -hát el- ! halasztottuk az esküvőt, mitg a gyász letelik. Hisz az már, el is telt. Itt az idő, hogy végre bol­dog ember legyek, s mi történt? i Megint a hitetlen-kedésem, ösz­­szeszólalkoztumk azon az estén, de miért is -hívta el annyiszor táncolni Erzsikét? Miért nem látta elégedetlenségem tüzét a szememből. Miéirt nem olvasta ki, hogy már sokalom. Most ez nem az a szüreti miultság, most én is itt vagyok. Kisfaivai Mik­lós vőlegénye Erzsikének). Tu­dom, hogy Pista szerette. -Erzsi­két, már az iskolapadjában meig kérte kezét. De az r ég volt, igaz sem v-olt talán. Az az idő már régen meghalt, a múlté. De ma, a felnőtt ember eszével, gondol­kodásával, miért nem áll fé're már? És- ne kérje örökké tánc­ra, az ő menyasszonyát. Hisz az egész falu tudja, hogy Erzsi­ké az ő menyasszonya, s talán azok mulatnak rajta, ha lássák őt, szomorúan várakozna egy j táncra, mikor ő úgy szeret tán- I colni, de csak Erzsikével. Talán, J ha nem szeretinéim annyira, nem • is fájna, sirt fel az emlékezés i Miklósból. Mikor Erzsikének csak szép szóval említettem nemtetszéseimet, neki állt fel­jebb. Azt merte mondani, hogy í-n bolond féltékeny vagyok, s jó is, hogy még nem a felesé­gem, mert hát úgy sem lesz jó házasság egy ilyen féltékeny -érj oldalán. Méig neki áll, föl­jebb. Hazament szüleivel, anéi-1 kül, hogy elbúcsúzott volna. Hogy mardosott a kétség egé;=z­­íap. Dolgoztam kétnapravaiót s, bogy megnyugtass,am zakla­tott idegeimet, g hozzá fájó szi­kemet, felkavart érzelmeimet, melyek az »J*“"vád kínjával fü­­izereződn^-r később a map fo­lyamán. De most nekem kell bocsánatot kérni Erzsikétől, ne­kem kell azt a végtelen hibát jóvátemnem, amit tegnap este d követtem* Miért nem tartot­tam 'Vissza, niikor láttam, ho-gy indul haza? De a féltékenység mardosta szivemet, kép cel-en coliam mozdulná. IMIár vagy a hatodik cigaret­tát -szívta, csavarta, nagy -gond­jai Miklós, hogy idegességét és vágyakozását palástolja. Az e­­gléisz ismeretségük, bizalmas be­szélgetésük, meleg szavaik, me­lyek úgy szermélyesen, mint a hosszú levelezés ideje alatt ki­cserélődtek köztük, -most mind átélve, vissza jött, fülébe csen­gett, zakatolt. És most talán mindennek vége? Nem! Azt nem lehet! iHirtélén elhatároz­ta, hogy -nem vár tovább. -Félre a büszkeséget. Ha én nem je­lentkezem, lehet, Pistának a­­dom át a helyet. Nem annak a senki-házinak. Azért sem. fel­emelkedett ültéből, az eresz a­­latt lévő kerékpárt hirtelen meg ragadta és -gyorsan elindult Er­­zsikééik birtoka felé, mely kö­rülül három kilóméterre volt, a falutól. Amilyen hirtelen elin­dult, később olyan lassan haj­tott a hepeh-upás- vidéki úton, melyet a tegnapi eső, mégjob­­ban megrongált. Amikor az út­­pzéli kereszthez ért, a hoMVilá­­gos csillagos (éjszakában meg­állt egy gyors fohászra, -mert Miklós vallásos ember volt. Nem ült ő mindég a templom­ban, de Istent szer ette, hitt-ben­ne, s most úgy érezte, hölgy so­ha nem volt ilyen nagy szükség az Ő segitsé-giére. Imádkozni kezdett, ilyenformán. Én Istenem ne hagyjál el, Légy velem mint halálig, Fordíts felém a mátkámnak, Hűséges, tiszta szivét. Hallgattasd el a szivembe. Féltékenység ördögét, Tartsd meg a mi szerelmün­ket, Most s örökké a sírig. Nekem m'yiijon minden virág. A szép mátkám kertjében, őrizzem ,és vigyázzak rá, Mikor az ősz, dl jő újra, Ne jöjjön rá, bei vadás, Ő legyen nekem a legszebb, Hervadhatatlan virág. Mikor az imának szánt, nó­tát Ibiefeezte, maga i® megdöb­bent merészségén. Hisz ő, imád­kozni akart, azt a jó Isten iga­zán tudja, megérti őt, megfog­ja bocsájtani ez elvakult sze. el­més legénynek, hisz semmi nin­csen a fűjében, sem a szivében, ErzAlkjén kívül, minden gondo­lata ő. -Érezte, hogy könnyebb. A féltiélkemység ördöge meghalt benne. Hisz ez volt Erzsiké kí­vánsága, és semmi más. Bizni benne, szeretni őt. És ő most rá­jött arra, hogy igazságtalan volt ho-zzá. Mert amilyen -csinos lány volt ő, akár minden ujjára tiz vőlegény is akadt volna. De ő reá várt éveken keresztül, s most ez a kis félreértés, melyet qsak ő kezdte, volt mindenért hibás. Vájjon mit gondol Er­zsiké? Vájjon sir? Biztos kese­reg, fáj neki is, hogy ma este nem látták egymást. Miért is nem indult el előbb már? Ha most lefeküdt, vagy lehet, hogy úgy megharagudott, hogy szó­ba -sem fog velem állni. Rálépett a pedálra, azon vette észre ma­gát, hogy már ott is van, va­gyis nagyon közel. Hány óra is lehet? Van vagy -tizóra. Ott a kis kapuban szokta Erzsiké vár ni őt, ha ilyen szép volt az idő, mint ma. Biztosan nem -lesz ott. És már, ha a ház alszik, ő nem zavarkodhat ott, mert mit szól­nának Erzsiké szülei. Még jó, hogy a Bojtor, fekete pulikutya ismeri és szereti őt, nem fogja MEGÉRKEZETT a sokak által várt ERŐSíjMAGYAR PAPRIKA Tekintette! arra, hogy úgy a tengeri, mint a száraz­földi szállítás nagyon megdrágult az ÉDESNEMES KALOCSAI PAPRIKA fontja: $2.25 az ERŐS MAGYAR $2.50 — szállítás külön! K.M-U. Kereskedelmi Osztálya 21G SherbrooK St. Winnipeg, Man., R3C 2B6. megingatni, ha kémldjő korút, a mum, a ház körűn. Míg így goud'uifeonőtt azon vette eezre magát, nogy a haz­­noz ere. Bojtor megismerte, men mar messzinél jött eJébc, i/Oiiuogaiii örömteli GsanoiaSsal. A maznkpe már ( nyujgvor^ tért, csalit Erzsiké a Mami volt világos csillagos, gyönyörű nya- i resten. Megrántott menyusz­­szuny nem tuuott nyugvóira tér­in. O is átélné mánfeamguK hosz­­szu ruejet, goodoiatbam felvo­­nuatana a szép iaoket, s a vá rakozas üres éveinek Igönyör­­teien napjait, éved es mind ezt Miklósért tette. S most kéret, hogy mindennek vége. Ha nem szeretném Miklóst, mái rég Pista telesé ge lennék, b ő, ez. nem latja be? Hát nem éuz., mogy az én szivem csalt érte tiouoig, érte él. De minek is gon­­üoiofe reá? Most mái- tíz óra, es an trJkon azt reméltem jönni fog, bocsánatot kér, jova te. z mindent, bóhujtott, (hiába vár­tam, könnyek folytak végig ar­cain, már készült, hogy aluuni megy, kedve nem volt úgysem semmihez; sem. Hiába kapott beie a kézimunkázásba, gondo­latai Miklósnál jártak. Később könyvet kezdett olvasni, nem finom regényt, csak olyan fillé­res ócska könyvet, azok is az Édesanyja tudta nélkül kei ültek a házba, mert ő ellenire volt minőén ördoigiúbliájának (a- i hogy ő nevezte, a sokak által 1 úgy szeretett, megbecsüli iro­dalomnak. De hát az ízlések külömlbözők. Kormosné asz­­szony, amikor férjével, Kormos Jenővel házasságra lépett, bi­zony ők is szegény kézdők vol­taik, mint megannyi fiatal há­zas. De amdkoir Kormos édes­­atyja meghalt tizenötévvel ez­előtt, egyetlen fiú lévén a csa­ládban, minden reá maradt, j Magához vette Édesanyját, meg , becsülték szerették őt, s a bit­­tok rendes megélhetést biztosí­tott mindenki számára. Erzsikének már, sóikkal jobb dolga volt, mint édesanyjának, ki szegény szülőik gyermeke volt, s bizony korán munkára fogták őt. Neki nem volt ideje olvasni-lustálkodni. Talán ez is volt az oka, hogy nem szerette látni leányát könyvel a kezé­ben, akkor mindég haragira ger­jedt. De most az igazaik áfinát aludta, igy Erzsikének jó gond­­üzőként jött, egy kicsit olvasni. A szép irodalom, neves írók könyvei sohasem jutottak el hozzá — de minek is az eszét megi ontani haszontalan köny­vekkel — szokta mondogatni édesapja. Mert hisz ő csak a munkának lélt, szabadidejében a pihenésnek szánt időt pipatöl­téssel és a jó vörösbor kortyol­­gatásának szentelte. Ilyen kö:­­nyezetben Erzsiké irodalmi szomjúsága nem elégülhetett ki,, is már csirájában meglett | fojtva. De ihász ő sem törődött ezzel sokat, jókban akkor kel­lett neki, mag Milliós katona voit us a »zubaa idejét an..ak szentelte, no meg álmatlan éj­­szaiiiaüon szokott olvasni, de azo'ii is elmúlnak akkor mikor végre iMJkiós hazajött, azokra sem voit szükség töboe. Most előszedte —talaui segít — gon doita. De sehogy sem ment az olvasás. Gondolatai vássza-vrez­­sza tentek Millióshoz. Még teg­nap is boldog volt, s ma min­dennek Vége. S míg igy elmél­kedett, könnyeivel küzdve ál­matlan éjszakának akarta haj­tani fejet a zakatoló, nyugta­lan szivét — gund'olta — soha nem 'bocsátóik meg többé MLi­­lósna'fe, mert nem szaladt hoz­zám, nem kért bocsánatot, pe dig ártatlanul bántott meg .S hogy vártam őt egész este. iá aifeiior hallotta Bojtár jóíismért örömteli csahlinolását, mely min­­deg megdobogtatta szivét. Mik­lós itt van. Tehát eljött, meg s szereti öt. ö sem tudott volna semmit sem aludni, ha nem' bé­­liültne kit Ha megnem issizak a békepoharat, mely nem pohár­ból lesz mérve — hanem két szerelmes fiatal lény, fiú-lány ajkáról, csókban. A béke órá­jának nevezik el e pe.cet, mi­kor most már örökre megtalál­ják! egymást. Hogy ne várassa sokáig a pá­don Miklóst, hisz ő is várta ezt a pillanatot — 'hát lesétált a kerti káispadhoz, hol Miklós vá - ta. — Jóestét Erzsiként. — Jó estét Miklós. Egy ideig csend volt, egyik sem tudott szólni. 'Miklós tör­te meg a csendet. — Meg tudsz boesájtani Er­zsiké ? ígérem, nem leszek soha féltékeny többé. — Igen inegbocsááok Mikié ,, még tegnap megtettem. Amikor olyan .hirtelen elhagytam a bál­­terhat, utána én is 'beláttam, liogy nagyon hirtelen vagyok. S utánna éreztem, hogy nagy üresség szakadt reám, amint gondolkodni kezdtem, nem csak a szivemmel, hanem az eszemmel is. Tudod Miklós, rá­jöttem valamire, hogy sokkal jóiéban szeretlek, mint gondol­tam. — Én is Erzsikéin. ígérem, hogy ilyesmi, soha többé nem fog történi — Megfogta Erzsi­ké kezét, melegséggel hangja halk lett sízinte suttogó, amikor azt suttogta Erzsiké fülébe: — Már csak két hét és a fe­leségem leszel. A hold és a csillagok, a lan ­gyos nyári szellő megértőén mosolyogott a kettőre. Ők c.em látták, mert elfoglaltak voltak á (kibékülés édesperceiben. Boj­­toir ott ült a lábuknál, elégedet­téin nézett reájuk, szinte moso­lyogva csóválta farkát, ő tudta, hogy minden rendben, van, mert az ilyen hűséges kutya, min­dent megérez, mindent tud, ha beszélni nem is tanult meg. (Még az a jó.) L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents