Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-06 / 6. szám

Winnipeg, Man. 1976. február 6. k MAGYAR GYíkMEKIKnEK KANADABAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. Kedves Jó Magyar Gyermekek, űrága nis.Olvasóiml Nem tudom ki, hogyan van vele, de én sokkal szívesebben fogyasztom el' azt az ételt, amit magam készítek, mint a leg­drágább vendélőben feltálalt, esetleg ismeretlen fogást. Gyermekeim, most meg már az unokáim, igy vannak a já­tékokkal. Ti is? Amit maguk készítenek. az sokkal-sokkal kedvesebb, mint az üzletből vá­sárolt drága holmi. Persize ne egy Maerklin vasútra gondolja­tok, hanem valami egyéb, olyan ra, ami praktikus is. Most pl. az új esztendő kez­detén, amikor a tavalyi naptár már a szemétgyűjtőbe került, szolgált cipődoboza van kéznél, az is hozzáfoghat. Persze a fa, tartósahb és szebb. Talán még­is tudtok hozzá szerezni, hiszen ilyen boltok is mindenfelé akad­nak, ahol a fúró-faragó, mai nyelven szólva Hobby-mániás embereknek nyersanyag áll rendelkezésre. 1. ) Készítsetek egy 15 cm átmérőjű kprít. 2. ) Készítsetek egy 10 cm átmérőjű kört. 3. ) Készítsetek két 7 om, átmérőjű kört. Munkamenet! A 15 cm. körön csináljatok három rést. Az egyiken a hór napokat, a másikon a napokat, a harmadikon pedig a számo­kat fogjátok látni, ha a másik rom körre, először körbe ráír­játok a hónapok, napok neveit és a számokat. Ennek a három kis körnek a közepébe a szélé­től 4 cm.-re csavart helyezze­tek, melyet a nagykörbe úgy kell felsrófolni, hogy a napok és számok pontosan a nyílás­hoz essenek. A 15 om. kört azaz az öröknaptár elejét beragaszt­hatjátok színes papírral, vagy be is festhetitek. A csavart olyan módon kell felhelyezni, hogy akadálytalanul mozgat­hassuk a megfelelő irányba. Ha papírból készítitek az öröknap­tárt, akkor a tengelyt, ami: a keiek lapokat mozgatja körbe, nem csavarral, hanem valami egyéb erre a célra megfelelő al­kalmatossággal: pótoljátok. Hív játok mindég segítségül, az édesapát, nagyapát, vagy na­gyobb testvéreiteket. Tanácsot kérni nem szégyen, mert az idősebbeknek mindég, több a tapasztalata. Jó szórakozást kí­ván nektek kedveseim szerető Dalma nénitek. Hámory Várnagy Dalma: ZÖLDIKE ÍIPÓíiÁION Smaragd szinő pázsittal bo­rított domb tetején őszi ülte­­tésü fáeskákat hibáit a késői napsütésben fogóc-fkát játsza­dozó szellő. Ezt a dombot úgy hívták — a formája miatt —, hogy .Cipóhát. A dombocska legmagasabb pontján élt a legszebb facseme­te: Zöldike. Róla szól a törté­net. Amikor Zöldike mamája, gyér mekeit útjukra bocsátotta, an­nak iymiije s módja szerint ikiok tatta őket arra, amit egy fa­csemetének okvetlenül tudnia keli, ha már elhagyja az édes­anyját. Zöldike, annyira nem­törődöm volt már akkor, hogy akg figyelt az okos beszédre és csak a:ra gondolt, milyen jó, hogy már más vidékre kerül. Mivel Zöldike volt a legszebb, a leixicsinoisabb a facsemeték között, ezért faültetők a Ci­póhat legmagasabb pontjára höijezték, ahonnan büszkén, öntelten tekintett le a testvérei­re.. Napa ól-napra hűvösebbre vált az idő. A természetben minden; téli pihenőre készült. Az álla­tok bundát, tollat növesztettek, sűrűbbet az eddiginél, hogy az­által yédjék magukat a viszon­tagságos, szabad élet, téli meg­lepetéseitől. Élelmet gyűjtöttek egyesek, mások fekhelyeiket bélelték melegebbre, hogy ab­­,:an fázás nélkül áthassák át a telet, akárcsak a Mormota. A fák ési a bokrok, levetették elvénült leveleiket, — ahogyan anyjuktól tanulták —, Ihogy e­­r éjükből, mely a tél beálltával igen kicsire csökken, ne kell­jen a már amúgy is hasznave­hetetlen, ruházatukat gondozni. Tudták, hogy Tavasz, a jó tün­dér, sokkal szebb, pompásabb új ruhába fogja őket öltöztetni, ha felébrednek téli álmukból. Zöldijének, eszébe sem ju­tott, hogy annyira kedvelt és büszkeséggel viselt dús Roko­lyájától megváljon. Mérgesen gúnyolódott a többiek csupasz­ságán, amikor a Gipó'hátról le­tekintve azok meztelen testét észrevette. Ó, da utálatosan néztek lei ruhátlan testetekkel. Leta­gadom, hogy a testvéreim vagy tok, annyira szégyellem! Zöldike természetét jól is­merték testvérei, igy nem is vá­laszoltak locsogására, egyre csak az édesanyjuk tanácsaira gondoltak, aki különösen a té­li előkészületek megismerésére helyezett igen nagy gondot. Inkább Nedvecskével, éltető táplálékuk forrásával társa­log tak. kedvesen figyelmeztet­ve a Tél közeledésére. — Bújj be Nedveoske gyöke­reinkbe ! Jó mélyen a puha, me­leg földscske alá. 'Pihenj te is nagy munkád után, hogy ta­vasszal újra elég erőd legyen a mi táplálásunkra. Nedveoske is szívesebben vet­te volna, ha örökké nyár lenne és nem kellene téli pihenőre menni a fagy dermesztő hidege elől, de annál okosabb volt, mint — hogy mást cselekedjen, mint amire a tapasztaltabbak, értelmesebbek jóakarattal taní­tották. — Siess! Siess! Bújj jó mély­re. Majd, ha a Hóvirág, kidug­ja sipkás fejecskéjét, éi te si­tiink, akikor újra a felszínre jö­­u-i—t 'bíztatták a facseme­ték. Zöldike, mint egy rossz szel­lem az ellenkezőjére unszolta Nedvecskét; Ne fogadj szót a mara­diaknak. Maradj csak lomibkar­­jaimnan és tápláld gyönyörűsé­gemet. En neon akarna aludni. Látni akarom a telet, amit még sohasem láttam. Havat téli szép ségeket akarok megismerni. Fagyhalál? Mesebeszéd! Csak ijesztgetnek minket vele. — Amikor már a Fecske csa­lád is útnak indult, egy né­­hányan Zöldike ágaira teleped­tek, s meglepődve látták, hogy a kis fa még lombruhájában pompázik. — Mondd Zöldike, te miéit ne készülsz a télire? Már a vad­rózsa álomba is merült, szende­­regnek a többiek is, lassacs­kán és te, meddig, mire vársz még? — érdeklődött szeretettel az egyik vándor, Fecske Fáni, Zöldike, megrázta zöld szok­nyáját és mérgesen suttogta: Senkinek semmi iköze, hogy mit, mikor cselekszem, de ha annyira kiváncsi vagy, diát e!­­ujságolhatod a messze, idegen országban is, hogy én sohasem fogom levetni a ruhámat, mint a többiek, láthatod az enyém milyen finom, hibátlan még most is, nem úgy, mint a test­véreimé. A kedves Fecske Fáni, még megcsóválta kecses fejét és lát­va a vezérük jeladását délnek szállt a többiekkel. Zöldike, fitymálva szemlélte a nagy készülődést, de csak az­ért sem cselekedett úgy, hanem önmaga szerinte Egyik reggel, az őszi Szél unokahugának Szellőcskének az altató dalát elnyomta az. ü­­völtő, dühös Orkán rikoltozása. Orkán, magával hozta legjobb barátját Fagyot, s dermesztő leheletüket ráfujták minden út­jukba kerülő növényre, állati a. A Cipóháton feltűnően és szabadon álldogáló Zöldikéihez különösen jól hozzáfértek. Vi­har, belecsimpaszkodott karjai­ba, leoijbálta lomöruháját, föld­höz vagdosta fiatal, gyenge karjait, letördelte ágait. Hiába sirt, könyörgött Zöldike, -nem volt szánalom. Ráadásul még Nedveoske is szidta^, mert már nem volt ideje a menekülésre, sí belefagyott .Zöldike húsába. Zöldike karcsú, szép teste jéggé fagyva bizonyította a szo­­fogadatlanság következményét. Szép, sima kérge, megrepedt, bőre is elpusztult. Testvérei va­­lamenyien egészségesek marad­tak és jóízűen aludták a leg­hidegebb napokat is. Ágaik hó­bunda takarta, védte, s a gyö­kerükben alvó engedelmes, okos Nedvere skélf türelmesen várták Hóvirág jeladását, a ta7 vaiszi ébresztő csilingelősét. Bottrop, 1966. PÉNTEK VOLT TIZENHARMADIKÁN Csütörtökön este azzal a csu- az en jó feleségem. Leültem az dajó érzéssel bújtam az ágy/ba, hogy négynapos munkaszünet következik. Szombaton másnak dolgoztam, cserébe megkaptam pénteket. Szombaton, vasárnap hétvégi pihenő és hétfőn nem­zeti ünnep. Elhatároztam, hogy másnap délig akkor sem kelek fel, ha iszerecsen gyerekek po­tyognak az égből. ' 'Programot is csináltam, de nem értem a végére, mert elaludtam. Hajnalidé iszonyú gyomor émelygés és főifájás riasztott fel. Borbáséknál voltunk az éj­szaka. Remek házaspár, náluk minden mintaszerű. Félesége kifogyhatatlan kedvességgel ül­tetett bennünket a pompás va­csorához. Borbás is kedveske­dett saját készítésű borával. Öt­­percenként töltötte tele a félli­teres poharakat. Kitanultam a .borkészítés minden titkát, di­csekedett. Mamár ott tartok, hogy a csopaki rizljng az én bo­romhoz képest kismiska. Kinál­­gatta is szüntelenül. Ilyet nem ittál pajtás, amióta elkerültél hazulról. Való igaz, vélte a mel­lettem ülő Pali, ilyen bicskanyi­­togató penészes káposztalé nem oltja iszomjjamat. Három ember - márkáju 'bora van Bolhásnak, súgta nekem. Ivás közben két emiber fogja a harmadikat, hogy el ne szaladjon. Borbás ecetes borát éreztem magamban szódabikarbóna sze­dés és vizesruha borogatás köz­ben. Nem tudtam elaludni. Vár­tam az én édes kis feleségemet, aki szokás szerint azzal ébreszt fel, hogy megcsiklandozza tal­pamat! Kelj fel lusta medve, kész a reggeli, szokta mondo­gatni. Elmúlt 9 óra, amikor talpra szöktem. Gyanús csend a ház­ban, feleségemet sehol nem le­lem. Rápillantok a naptárra. Péntek van és 13.-a. Szeren­csétlen nap. ze mice jutott, hogy Boribáséknál Kopácsiné, az örökké pletyikázó vénkisasz szony arról karácsait, hogy ilyen napon zárva kell tartani a há­zat, mert egyszer eladólány ko­rában egy ismeretlen fiatal em­­gert talált a hálószobájában. Fél lehúztam a függönyt. Be van borulva, fúj a szél és osiepe­­reg az eső. Esik azzal a k tar­tással, amit úgy hívtunk ott­hon, hogy heteseső. Harapnivaló kedvem volt. Nem találtam egyik papucso­mat. Padlóra hasalva az ágy alól bottal kotortam elő. Bo­rotválkozás köziben megvágtam az államat. Hát persze, elfelej­tettem uij pengét vennái Kifo­gyott a sebtapasz .is, alig tud­tam a vérzést eláliitani. Bosszúsan kitámolyogtam a konyhába. A reggeliző asztal terítve. Két tojás szalonnával a kredencen. Minden a helyén. Lám, hogy gondoskodik rólam - — ~ — — —- •' asztalhoz és. akkor történt az, amitől majdnem frászt kaptam. Nálunk régi szokást, hogy cé­dulát hagyunk az asztalon, a­­melyre fel van írva, hogy Ihová mentünk és mikor térünk haza. Rendszeriint az. van ráírva: Be­mentem a városba hajat igazí­tani. A feleségem mániája, hogy minden héten kétszer a haját igazittatja rendbe és ilyen al­kalommal ruhát néz, vesz, cse­rél, vagy átalakíttat. Ez utób­bi uja’oban ritkán fordult elő, mert a divatlbpl kimenő mini­szoknyát nem lelhet leereszteni. El is határoztam, hogy megve­szem azt a ruhát, amely neki e'gy tucatra valóból legjobban tetszett. Ez volt ugyanis a leg­drágább. Teaviz forralás közben unal­mamban elővettem a cédulát. A megdöbbenéstől majdnem ha­nyatt estem. Ez volt ráírva: “Isten nem ver bottal, köllcsön­­kenyér visszajár.” Mit jelent ez? ... kérdeztem magamtól aggodalommal. Hát adtam én okot arra, hogy megverjen az Isten? Igaz, hogy Borbásné na­gyon szép és csinos asszony, dekát telhetek én róla, hogy en­gem tüntett ki bájos mosolyá­val? Ami pedig a rosszindulatú pletykát illeti, azon az én okos feleségem nem indult meg. Vagy talán kihagy az emléke­zetem? Erről szó sem lehet, leg jobb tudásom szerint házaséle­tem alatt nem követtem el hűt­lenséget. Azt is irta a feleségem, hogy kölcsönkenyér visszajár. Te jó­isten, tán csak nincs valakije az asszonynak? Barátaim közül senkit sem ismerek, aki erre vetemedne. Dehát mégis, ki tudja, merült fel bennem a szo­rongó érzés. Nyilvánvaló, hogy felszarvazott az asszony és1 hűt­lenül elhagyott. És, ráadásul en­gem' okol. Ez már több annál, amit egy tisztességes férj elvi­selni képes. Töprengésem közt úgy izzad­tam, mint egy hámos ló. Izgal­mamban nem vettem énzre, hogy fojtogató füst éa szag: terjed a konyhában. Ijedten pil­lantottam a tűzhelyre. A tea­főzőből elpárolgott a víz és az edény a nagyhőségtől össze­esett. Elolvadt, mint a tavalyi hó. Akivel ilyen nem történt, elképzelni sem tudja, hogy a feketére égett olvadt alumí­niumból milyen fertelmes szag és füst árad. Megtölti az egész lakást és beleeszi magát a bú­torokba. Kinyitottam minden aj tót és ablakot, a cuig engem is majdnem kihúzott, de a szag és füst makacsolta magát. Magamba roskadva vártam a vég bekövetkezését. A szeme­met nem vettem le az ablakról. Visszajön-e az asszony, vagy talán már be is kiöltözködött annak a valakinek a lakásába? Ha ez igy van, lelövöm a csá­bítót és az asszonyt azzal1 bün­tetem, hogy magam mellé ve­szem. Mert hát hiába, szeretem az asszonyt és nem engedem másnak. Elemi erővel tört ki belőlem a féltékenység). Talán órák teltek el, amikor megláttam. Éppen befordult az utcasarkon. Amint közeledett, megfigyeltem minden lépését. Nem láttam rajta semmi válto­zást. Az ablakhoz érve szokása szerint kedvesen integetett. Biz tosan tetteti magát. Ennyi meg­­átallkodottságot néni tételeztem fel róla. Azért jön, hogy össze­csomagolja cókmóíkiját és elvi­gye. Barátságosan köszöntött Miért vágsz olyan savanyu ké­pet? . . . kérdezte. Kis idő múl­va beleszagolt a 'levegőibe. Nen — Nem lehet rádbizm semmit dörögte, hányadszorra égetec a teafőzőt? Levetette kabátját, kötény kötött és. tett-vett a konyhá­ban. Odajött hozzám és meg csókolt. — Ne haragudj, hog: kések az ebéddel, szólt hozzán kedvesen. 'Sokan voltak a fri sörnél, mégegysszer felpróbál tam a múlt héten visszavárt ru I hát, aránylag nem is olyan drá 1 ga, éppen megfelelő cipőt i n ta láltam hozzá, ha Kovácsné mej ‘ látja menten megpukkad a: irgységtől, — mondotta eg; 1 szuszra. Látod, milyen jó vagyok hoz zád, rámutatva a cédulára Rosszul aludtam az éjszaka sokszor rád gondoltam és tör ! tem a fejemet. Amint látod, si került is kettővel felszaporitan . közmondás gyűjteményedet. iNem tudta elképzelni, hogy mi ütött 'belém, amikor a fel­­szabadulás érzésével magam­hoz öleltem és körültáncoltam —1. -v nonyhát. leg' Másnap megvettem neki a drágább ruhát. Pár nap múl­va azt is átcserélte. Mert hát ilyen mániákusók az asszo­nyok. Dr. N. Gy. I. Igy leli “kanadai" az Északi Sark MARCUS VAN STEEN (•Canadian Scene) — Egy fél évszázada mutatják a térképek, hogy a sarkvidék Kanadához tartozik. Legtöbbéin ezt termé­szetesnek vészük és nem is gon­dolnak arra, hogy Joseph El­­zear, francia-kanadai tengerész kapitány szerezte meg jogiun­kat. Hatvan .esztendőt töitött sarki vizeken és tudatában volt annak, hogy nem mindenki és nem mindig ismerte el jogun­kat a sarkvidékhez. Joseph Elzear Bernier kap - tány idejében, még senki sem gondolt az olaj és igáz-kincsek­­re, de Bernier tudta* hogy ame­rikai bálnavadászok és felfede­zők nagyon szerették volna ki­tűzni ott az amerikai lobogót. Nem volt ebben semmi megle­pő, hiszen amerikai politikusok már az 1812-es háború idejétől kezdve neon egyszer kifejezésre juttatták, hogy egyszer még Amerikáé lesz a sarkvidék. Abban az időben Kanada —■ az atlanti-óceáni övezettől — a St. Lawrenioe Valley-oi felfelé a Nagytavak vidékéiig terjedt. Északi területek nem tartoztak hozzá 1870-i|g, amikor a Hud­son’s Bay Company átadta óriási biirodaknát. Egy évtized­del később Anglia átengedte északi felségjogát Kanadának. Ezt a felségjogot tulajdonkép­peni csak a felfedezések révén szerezték meg. Olyan nagy em­berek vállalkozása eredménye­képp, mint Hudson, Sir John Ross, Edward 'Party 'és 'Sir John Franklin. Kanada csak lassacskán töl­tötte be ezt a birodalmat. Admi­nisztratív ker ületek létrehozó - sára 188'2-ben került sok magán a kontinensen, a District of Franklin-t azonban csak Idő­ben létesítették ezekből az észa­ki .vidékekből. AJbíban az időben már erősen, jártak arrafelé az amerikai felfedezőik. 1909-ben érkezett Admiral Robert Peary az Északi Sarkra. Az amerikai lobogó kitűzését sok amerikai úgy értelmezte, hogy az a világ amerikai fennhatóság alá. ke­rült. Bernier kapitány oszlatta el ezt a hitet, amikor a kanadai kormány Artic nevű hajója pa­rancsnokaként a Melville Is­­land-ra érkezett 1909 július 1-én és Winter Harbour^bam1 emléktáblát állított fel ezzel a. felirattal: “Ezt az emléktáblát a,írből az alkalomból állítottuk fel, hogy VII. 'Edward király ne­vében a Dominion of Canadá­­hoz csatoltuk az .egész északi szigetvilágot . ..” Sok-sok útja alkalmából Ber­nier kapitány más szigeteken ik állatott fel hasonló emléktáb­lákat. Irt is sokat erről a kér­désről, előadásokat is tartotjt, hogy a .kanadaiakat értesítse, ráébressze; jogúdé van az észa­ki világnak ehhez a részéhez. Ha ezt nem hangoztatják, köny myen előfordulhat, hogy az má­sok birtokába kerül. Bernier 'kapitány 1934-íben hiúnyt el. Öt éwe'l később ad­ták ki memoárjait “Master Ma­riner and Arctic Explorer” tőim­mel. > Jeruzsálem, a szent város TÉLEN A kályhában pattog a tűz, minden gyermek játékot űz. Kint hó esik és fúj a szél, bent nagyapó szépet mesél. Irta Hámory Lacika, Sárospatak, 1942. április 28. Kik vagytok és mii csináliok (Folytatás az 5. oidalról) 0HAZ4BA SEGÉLYT az IKK A utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVABBiTJA SZKREXTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.C0; $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) |A KÓDOK MUNKÁJA (Folytatás a 7. óljairól) becsű lést, hanem a való élet­ben ... no igen, a való életben ezen a téren is valahogyan másként alakultak a dolgok. Vagy nyolcvan évvel ezelőtt egy kanadai vadász, aféle Eu­rópából kiebrudalt kalandor, akinek itthoni még csikorgó ja­nuárban is foirró volt a lába alatt a talaj, egy szép napon észrevette, hogy a diód1 prémje majdnem olyan szép és pazar, mint a cobolyé, ami pedig ak­koriban BiZiűte az egyedül ud­­varképes prém volt Európáiban és hogy igen szép pénzt lehet keresni vele. A továbbiakat ta­lán mondanunk is fölöslege : pár hét múlva már a kalai bo­rok egész gyülevész-csordája lövöldözte ezeket a Szelíd, csen des kis indzse.Iéreket, sőt ami kor az egyik rájött, hoigjy a löt sebbel is kár a bunda értéké csökkenteni, az ő szaktanácsé ra áttértek a mérgezés terére ilyenformán igen alkalmas mó dón Hálálva meg. e furcsa ki állatoknak azt a rengeteg műn kát, amit évszázadokon kérész tül végeztek el helyettük. A szabadon élő diódökat m: már szigorú vadászati tilalmai Őrzik Kanadában ,ezzel szem ben, külön erre a célra épül farmokon, rendszeresen te nyésztik őket, persze szintén : — bundáink miatt . . . C’est li vüe ... ez az élet, — mondán: a müveit faucia. Cholnoky Lászl (Folytatás a 2. oldalról) A völgy kinyílásánál a Ge­­csemáné bazilika vonja magára a figyelmet. A mai formájában már nem az eredeti. Azt, amely a IV. századba«, épült, a per­zsák rombolták le és a keresz­tes vitézek építették újra fel. A most látható szentélyt ennek az alapjaira építették. A temp­lom közepén tisztelik a “halál - tusa” szikláját, ahol az Ur i­­mádkozott, miig tanítványai a- Ludtak körülötte ... A bazili­kát és az olajfák hégyét évszá­zados fáival a ferencesek gon dozzák. Kissé távolabb van egy s r • hely, melyet Mária sírjának tar­tanak. Már az V. század:an volt itt egy sir, majd templom j és kolostor. A mai kripta c ak agy része a keresztes vitézek által emelt épületnek. A Damiaszkusz-kaputól pár száz méterre van a vértana Istvánról elnevezett bazilika. Az első templomot itt Eudoki i osászámő épitttette. Ezt szám­talanszor elpusztították és újra építették. A mostani 1900-ban épült. Az anglikán székesegyházon túl, a királyok sírját mutogat­ják. Közülük elsősorban Adia­­bene királynő sirja maradt meg azonosítható állapotban. S ha valaki felmegy a Sco­pus hegyre — amelyen száza-, dokon át Jeruzsálem hóditói táboroztak és onnan lenéz, — gyönyörű kilátás nyílik a vá rosra. A legfontosabb tudnivalókat mondtam csak el a szent vá­rosról. Sok minden kimaradt. mint pl. Jeruzsálem modell­kiállitása, stb. Én, azonban a “lelki Izráel” bemutatását tűz­tem ki feladatomul, körülbelül úgy, ahogy végig néztük. Ter­mészetesen, az előbbi élesen el­különül a körülötte épülő mo­dern Izraeltől. Az Krisztus láb­nyomát őrzi, — ez a megmara­dásáért küzdő Izt'áel alkotása. A kettő együtt nagyon, impo­záns, a mai Szent-város képe. Nyüzsgő, színes, kavalkádé, a­­hol a nagyvilág minden részé­ből érkező zarándokok adnak egymásnak találkát. Karácsony kor külömölsen sokan látogatják meg a szent helyeket. — MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL M~N_Ja EL MÁSNAK. ..HA P,N ,S2e, VAN, -■ ÍRJON NEKÜNK! í vényeket hozzanak, új rendel- i 11 kezéseket foganatosítsanak. A ' | minisztérium állandó kapcso- j latban van a nagyvállalatokkal, ! hatással .próbál rájuk lenni ab- 1 ban a tekintetben is, hogy mi- ' nél inkább szem előtt tartsák a j fogyasztók érdekeit és — kii j löfnböző tájékoztatók kiadása- ■ !' val — is előmozdítja, hogy a fo- ! . gyasztó minél hathatósa; aba.i i védhesse saját érdekeit. | Akinek panasza van, fordul- j ! jón Ottawában a Box 99-hez, ! j vagy a minisztérium, helyi hi­­í vatalaihoz, ezek híjján szerve - i zett “fogyasztó csoportokhoz” érdekei megvédésére. Az a leghelyesebb, ha egy fo-, gyasztó sem zárkózik el a dol­gok tisztázása elől, hanem or­voslást keres, ha valami pana- ' | sza van. 1 APRÓH1RDETÍE .Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3 0C SZIGORÚAN ELŐRE! FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! M E G R E N D E L Ö -1V .....................—Ilii IITHir ■min ■ KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küld; k t ább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság $ •• • Sajtó Alap ..........................................$........... Összesen: $ ........ Név: ........................................................................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box)................................................ Város tartomány: . .......................... ................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—•.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents