Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-04 / 23. szám

EURÓPÁBAN TÁRGYALT FORD Al EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE Tornádó pusztítóit Quebecbon ST. REMI, Que. — Momtreal­tól 20 mérföldre, délire, borzal­ma» erejű tornádó pusztított, a­­máikor legalább négy személy megsebesült. Az anyagi kár fél és egy millió dollár klözött van. A jéggel és. záporral pusztító forgószél egy 68 láb bosszú nioz gió házat döntött romiba, — és távolabb egy istállót rombolt le. Töibb telefon- és villanypóz­nát ledöntött » a tövestül ki­szakított fák több helyen le­szakították a vezetékeket. — Engedményt adott Israel Sueznáí Békét és igazságot hirdetett Sadat, Egyplom köztársasági elnöke — A csatorna 19 mériöldes szakaszán, a hajózás megindulásakor 24 mérföldre vonla vissza hadseregéi Israel Eltemették a diák-gyilkost és áldozalait MARIST L.: A¥£ atm... (Folytatás) Portugáliában a szocialista sikerek nem maradnak hatás­talanok a spanyol '‘haladás” erőire. Mi lesz a NATO-vai, lia aiz 1 bér-félsziget politikai ar­culata radikálisan megváltozik? Mi lesz Washington reakció ja, ha az európai nemzetek a “dé­­tente”-ra hivatkozó USA köz­vetítést kikapcsolva, maguk lesznek készek egyollidalú en­gedményekre a Szovjetünk) fe­lé? A 11. világ babot, u óta az ok--* kult erőktől bénított amerikai külpolitika vietnami kudarcáért egyedül Saigont kárhoztatta. Vigiéctre jellemző halandzsával a Noibel-dijas külügyér így: “Dél­­vietnam moist is, de mindenkor ötször több emberrel .rendelke­zett a harcok folyamán, mint a komin unisták'. Seg itséginyu jtá­­siunk jóval meghaladta a 100 milliárd dollárt, ami ötszöröse annak, amit Északvietnani ka­pott Kínától és az UÍRlSS-től. A Pentagon .helyzetjelentése szerint a délviietnami hadisereg fegyverben és lőszerben bővel­kedett. Mégis a kommunisták akadálytalan folytathatták elő­nyomulásukat, mert a déliek hadseregének harcszelleme tel­jesen megtört. Ezért tartózko­dott a szenátusi a további se­gélynyújtásitól.” — Viszont cso­da-e, ha idestova 30 éve tartó háborúskodásba egy szeren­csétlen nép .belefárad? Vájjon Kis--inger dir.. milyen bírálatot gyakorolt a USA kötelező ka-1 tonai .szolgálatot megtagadó i 150,000 bébivottjával! és több-* 1 ezernyi katonaszökevényével j szemben? Pedig, föltételezzük, | ők már csak tudták, miért kei- j lene harcolniuk, sőt talán még 1 teLlo«ebben is, mint a szegény vietnami bastardoknak. J gos-e, de főleg reálisáé több küzdőszellemet, vagy hősi élet­szemléletet elvárni olyan kato­nától, aki uu ‘-amiericjan way of life”-val egyetlen nagy fekete­piaccá és bordély házzá változ­tatott hátországra támaszkod­hatott ! ? Most, hogy a USA baljós kü.­­politikája érleli rothadt gyü­mölcseit, egyre többen döbben­ne k rá a közelgő katasztrófára, így még ennek a politikának olyan meggyőződött védelme­zője, mint Dean Rusk is, most BÖtétenlátóvá válva, ezeket mondta: (Folytatás a 4. oldalon) SALTZBURG, Ausztria. — Ford US elnök, az Európai Kö­zös. Piac konferenciája után két-napos diplomáciai tárgya­lást folytatott Egyptian köztái - sasági elnökével, Anwax iSadat­­tal, a középkeleti igazságos bé­ke érdekében. A tárgyalásról nem adtak ki hivatalos jelentést, de annyi ki­­szivárgott. hogy mindkét elnök nyomást gyakorolt ez ügyben Israel kormányára, Sadat kifejezetten ragaszko­dik ahhoz, hogy az “igazságos bébe” érdekében Israelnek visz­­sza kell adnia az araboknak a Yom-kippuri háború idején el­foglalt területeket. Junius 5.-én adják át a for­galomnak a Suez-csatornát. Yi­­fczak Rabin israell miniszterel­nöki elrendelte, hogy a jóindulat kimutatására Israel vonja ki a UN semleges zónából a 7000 fő­nyi hadsereg felét, a tüzérséget és tankjai felét 18 mérföldre hátrább vonja vissza. Rabin továbbá hangoztatta, enyhíteni akarja Israel az E- gyptommal s a többi arab állam mai szemben fennálló feszültsé get. Előzőflteg viszont az israeli kormány szószólója kijelentette hoigly a Csatorna megnyitása E- gyptom érdekét is szolgálja és a béke érdekében nem tekint­hető “engedménynek”. — BRAMPTON, Ont. - A Toron­tótól északnyugatra fekvő vá­rosiban megrendítő tragédia ját­szódott le a múlt szerdán, mi­kori» a 16 éves Michael Slobo­­dian agyonlőtte a '25 éves Mar­garet Wright angol és, art taní­tónőt, majd a lövöldözés során halálosan megsebesítette a 17 DIÓSZEGHY TIBOR: Mindszenty halálával kialudt a földön a ielkiismeret utolsó lángocskajajs éves Pat SMngert, továbbá köny nyebiben 13 más tanulót. Az eszét-vesztett gyilkos az­tán saját életének is végiét ve­tett. John Slimgert s a gyilkos Slobodiant múlt szombaton te­mették el Bramptonban, — míg Mrs. Wright-ot, a New Bruns­­wick-i Lover Nortonban temet­ték el. jla ygy«zear megírják majd a pártatlan történészek a 20. szá­zad történelmét, korunkat az istentelen vére&kezü diktátorok, és a lelkiismeretlen politikai kalandorok korának fogják ne­vezni. És joggal .. . MIND-SZEX TY haláláig a ha­talomból kirekeszte ut, a külön­böző előjelű zsarnokságok — mert mi más a demokráciának csúfolt monoka.pitaKz.mus, mint zsarnokság? — szemében egy­szerű számot jelentő embennil­­láfók csak Krisztus földi egyhá­zától kaptak és remél nettek vi­gasztalást, bátorítást a földre szabadult sátán tobzódásával szembeni. A 11. Vitakáni Zsinat óta az emberiség' megdöbbenve tapasztalta, hegy a lelkiiismeret A trianoni békediktáium a közvélemény előtt francia Fenti cimü dolgozatom be­mutatott olyan tekintélyes fián cia közéleti személyiségeket, a- j kik a magyarságot sújtó igaz- i ságtalanságot már azon időben ’ szóvá tették, sürgetve a revi- | ziót. (Ld. KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 1972. ,23. és 25. s,z.) — Nyilatkozataik kíméletlenül bí­rálták a francia hivatalos: poli­tikát, amelynek áldozata lett nemcsak a magyar, hanem a vele, a Kárpátok övezte tájon évszázadokon át békés egyetér­tésben élt “nemzetiségek” is. Többen rámutattak aura is, hogy Trianonban Európa halá­lig döfést kapott. Az említett dolgozatban nem esett szó F. Jean-Desthieu (he­lyesebben Desthieux) 1920-22 között feladott müvéről. A föl­kutatásukra irányuló keresések sokáig meddők maradtak. Med­­dők, mert nagy a valószínűsége, bogy eltüntetésükre Benes és tá.'.-ai mindent elkövettek. Ta­lán írnom sem kell, hogy a szolgálatukba állt iSavadjan-fé- Le kouyvészet egyszerűen vagy •— mindegy! szigorúan mellőzi mindegyiket . . . Az első, a két kiadást meg­ért lm, lecon die Pyrr hus ou la Paix n’est pás faite. — De Proudhon á Wil'&on. (A pysnrhu-si lecke avagy nem alkottak bé­két) (Paris 1920, Brossaid, XVIII, 166 1.) — Avatott olvasó mindjárt sejti: a rnü szerzője előtt megoldásként föderációs elgondolás lebeg. így inkább ál­talánosságokban veszi tollhegy­ír a párizskörnyéki békediktá- Iuniókat. Módszerét jellemzik a következő idézetek: ‘. .. adjá­tok meg minden népnek a sza­badságot. amit kívántak. S ez volt egyhangúlag a versa llesi értekezlet tagjainak óhaja. Ám­de, ti kellett ismer|ni. hogy az egyesek szabad-ága ártott a mási kioknak, avagy hogy a kis nemzetek túlnagy szabadsága a szomszédok becsapásával jár...” — “Mielőtt vádlottat törvény­szék elé visznek, tudni kell, milyen bíráskodástól függ.” (Vagyis milyen jogalapon ítél­keznek? ,— “Szerbia védelme­ié Franciaország maga fölkelt az Oroszországhoz fűzött szer­ződés folytán ...” — “A nem­zetiségek elve nem a fajon és a nyelven alapult, hanem min­denek előtt az akaraton, hogy együtt éljenek, — szögezte le valahol A. Cheradame . . (Tudná kell, hogy ez az A. Ch. mindig magyarellenes volt!) Benesétoet Desthieux és má­sok párizskörnyéki “békéket” elitélő elemzései izgalomba hoz­ták. A vita tehát kiéleződve, szerzőnk is szükségesnek látta hogy ismét csatasorba álljon így adta ki 1922-ben La Paix n’est pás falte. II. La Petite en­tente c. jóval pörölyösebb Írá­sát. — Már az első lapokon ilyenek olvashatók: “Figyel­meztetem . . . Benes és Take Joneseo urat (Vesnitch ha­lott!), hogy kedvükért igen ke­vés francia polgár fogadná el hogy harcoljon és meghaljon”— “. . .Csehszlovákia, mihelyt meg alkották, feltűnt, továbbélésre képtelen. ..; a szlovákok és cse­hek házassága legközelebbi vá­lást Ígérő. A prágaiak fennható­ságát a szlovák területeken csal rideg ostromállapot biztosítja.. a szlovákok történelmi érvel erejével követelik visszacsato­lásukat a magyar köztársaság­hoz.” Ruménia “nem tudot.1 győzelmet élvezni olyan termé­keny zsákmányban.” Ami £ ci d cekce Sieti, “féktelen impe­rializmus tartja életben ezt a szétszórt darabokból (vagyi:­­népekből, nemzetiségekből) al­kotott népet. (Folytatás a 3. oldalon] lángja egyedül mór csak a meg kínzott, börtön viselt, száműze­tésbe kényszeritett MINDSZEN TY bíborosban ég, lobog töret­lenül. De az utolsó években még nagyabb megdöbbenéssel kel­­uei.it tapasztalnia, hogy eimek a tiuzta lángmak az eihoanályosi­­tásán, kioltásán éppen a Vati­kánnak az istentelen pánszláv­­bolsievizmusisal alkudozó jelen­legi urai serénykednek a leg­jobban, álszent, jobb ügyhöz ouag ósággal,. Most, hogy az Úristen meg­elégelte hűséges szolgájának, MINOSZENTY bíborosnak föl­di szenvedését, megaláztatásiát és kiszabadította a vértanúság tiizében megtisztult lelkét a gyarló emberi, test .börtönéből, végleg lehullt az álarc a Vati­kán1 uráliról. . . A félmilliós példányiszámiban megjelenő L’AURORA francia lap, május i20.-i száma “Mind­­j szenty utolsó megsértése” — I címmel többek között a fcövet- i kezűket hozta: i “A hit öreg bajnokának ez j volt a végső megsértése. Az I ausztriai Máriacellben csütör- i tökön nem jelent meg egyetlen I vatikáni kiküldött, egyetlen ma gyarországi egyházi képviselő, 1 sót egyetlen osztrák állami mél tóság sem, hogy lerója végső tiszteletét a vértanú bíboros e­­lőtt. Mindszenty Józsefet útjának végéig megalázták, feláldozták az Egyház és a keleti államok közti kiegyezés oltárán. Mint volt magyar prímás é(s eszter­gomi érsek, Mindszenty megr­­érdemelt violna egy utolsó tisz­telgést attól a magyar Egyház­tól, amelynek vezető személy.­­■ fee volt Hitler éis Sztálin a­­latt, ikdk egyformán börtönbe zárták ... A Vatikán azonban szélesre tárt keleti politikájával fordított egyet a történelem lapjaim és a budapesti kommu­nista hatáságakkal modus viven di-t kötött. Azóta a magyar katolikus Egyház a marxista vezetőktől függ s megindult a ‘békepapok’ előretörése, a rendszer által tá­mogatott vörös reverendák fel­ső rak ozása. Mikor Mindszenty halálhíre a világ tudomására ju­tott, .egy magyar főpap sem ként vízumot, hogy a temetésén részit vehessen. Ha kérte is va­laki, nem lett kellőié semmi, mert a gyászsizeirtiairtá-iom senki sem volt jelen. Mindszenty halálát bizonyára azért hallgatták el az egyhá­ziak Magyarországon, Uugy ne húzzanak ujjat a hatóságokkal. VI. Pál papa viszont más ón­ból nem küldött senkit a Vati­kán képviseletében a máriacelli temetésre. Még a bécsi nuncius sem jelent meg, hiszen éppen akkor ünnepelték a Hofbui gban az osztrák államszerződés meg kötésiéinek 20. évfordulóját. Ma­ga helyett egyik beosztottját küldte el Máriac.ellbe. Az osztrák állam szintén az ünneplés miatt nem képvisel­tette mag;4t .. . Így az első sor­ban egyetlen nem-egyházi sze­mélyiségként a steierországi tartományi főnök ült, egy kis megye vezető — az egyháztörté­nelem egyik legnagyobb egyház fejedelmének földi .maradványa előtt. Megjegyzendő, hogy ez a megyevezető is az ellenzéki nép párt .tagja, s így a hivatalos bé­csi szocialista kormányt senki sem képviselte. — (Na, és: hói voltak az amerikai magyarok képviselői? — kérdezem én.) A .szertartás1 drámai légkör­ben folyt re, eizac és ezer pap, apáca és hivő előtt, kik a v.lág­­ban szétszórt magyarok képvi­seletéiben rótták le tiszteletüket bihoirosuknak. A koporsó mel­letti ott volt a franciaországi magyarok zászlója is. Megjelentek azok a nyugati egyházfők is-, akik 1974—hon tiltakoztak a pápánál Mina­­szenty lefokozása eliten: König bécsi, Döpfner, minichei.ri bíbo­ros, Van Straften beygá szerze­tes, a “Szevedő egyház segitő­­szervének” megalapítója, apo­kaliptikus hangulatban mondta el félelmetes gij upi beszédet: “Több, minti tízezer igaz pap és ezer megalkuvást nem isme rő püspök ül most is a kelet országok börtöneiben. Millió és millió gyermeket nevelnek le­folytatás az 5. oldalon) rohogogorcsosok tosság boncolgatására kerül I üor, lévén a diák- (elv, kar) tár­sak okosabbak, felvilágosultab­bak. mint az a sok nemzetközi tekintélynek) örvendő — nem­­,csak magyar — tudós bohóc­­,társaság, akik a szabad tudo­mányos kutatási demokratikus elve mellett, kétségbe mernék vonni az általuk megdőltnek vélt tudományos nézeteiket és tételeket. Kedves Diák-Szerkesztő Urak! Mi fiatal korunkban aze­­r etl t ü n k volna valamihez hozzájutni, valamit elérni, vágytunk valami után s kérés­sel kezdtük óhajaink feltárását. A mai fiatalság egy kisebb, de annál hangosabb s ezért véle­ményt alakitó részénél a kérés, a;z óhaj, a vágy ismeretijein fo­galma szavak. Nálunk csak követelés van, akarás van, Jog van valamire, mielőtt .még éle­tükben jog,ot formálhattak vol­na valamire, az emberré, a be­csületes emberibb emberré való váláson kívül. S lia szóbeli kö­vetelés , kuriózusabbnál-kurió - zuisabb plakátok huirooílása nem vezet a kívánt eredményhez, azaz a világmegváltáshoz, az emberek boldogabbá tételéhez — akaratuk ellenére te, akkor jön az ököljog,, az erőszak, ár­tatlan emberek barbár lemé­szárlása. A fiatal szélsőbalolda­li “értelmiségiek” szívesen si­ránkoznak a nemzeti szocializ­mus “kristály-éjszakáján” és könyvégetésén, de felháborodot tan tiltakoznak az ellen, hogy az ő terveik s azok kérész tül­­vtibeli módozata egy jottányit sem különbözik amazokétól! (Noha látva és olvasva a mai könyvpiacok ajánlatait és a le­vélszekrényeket nap, mint nap elárasztó ‘ ‘ny omitátványo kát”, egyik-másik ma is megérdemel­né a máglyahálált, anélkül, hagy a korom és pernyén kívül jelentősebb károk származná­nak.) Arra azoíniban nem gon­dolnak a Szerkesztői Urak, hogy a iMagyar Gimnázium fennállá­sát évtizedek óta éppen annak a magyar emigrációnak kö­szönhetik, melynek hit és haza­szeretet sugallta — néha — túl­buzgóságain, de becsületes ma­gyar szándékán gyomor görcsös röhögésben törnek ki' >b í z n - nyos diáknölvendékek! Hová jutott volna a Magyar Gimná­zium, hová sok értékes kultu­rális és segélyező kezdeménye­zés, ha a magyar emigráció is, és éppen azok, akiiben r ö h, ö g ni kell, “olyan hülye” lett volna, “hogy egy eleve elve­(Folytatás a 4. oldalon) Mindszenty Hercegprímás te­metését követő napon (május 16-án) ért el hozzám a “Koldus­­diák” legújabb száma A tetsze­tős kivitelezésben megjelenő s a felső osztályos diákok által szerkeztett időszaki lap a Burg Kastl-i1 Magyar Gimnázium fa­lai között lát napvilágot, “fő­szer kesztőki”, “szerkesztők” és sok más okos fej, — ha nem is mindig apafej, — irányítása mellett. Eddig azt hittük, hogy a iMa­gyar Gimnázium diákjai sorsuk nál és történelmi “teh-ernélküli­­ségüknél” fogva, hivatva tesz­nek egy napon a külföldi ma­gyar emigráció összességének képviseletére, tekintet liléikül annak sokrétű múltjára”, — a fiatalság mintegy történelmi múltat figyelő és regisztráló tárgyilagosságával. Éppen ezért rögtön megütöt­te a szememet egy cikk, mely olyan problémával1, illetve prob­lémákkal foglalkozik, — névte­lenül — melyet még' komoly tu­dományos körök és, politikai kommentátorok sem intéznek el olyan sumanásan, mint azt a cikkíró, vagy cikkiró-kollektiv teszi. (A cikk hangneme ugyan is inkább a keleten divatos “koEektivára” enged következ­tetni) . A cikkírói “A nap fiai” ci­­mü cikkükben “egyszer volt, hóiméin volt ...” stílusban — s ez bölcs iróniát szándékozik va­lószínűleg kifejezni, — elősző. is az USA-ban megjelenő Szity­­tyakürt nevű emigrálta lapnak esik neki s a legsikerültebb “viccnek” többek között egy “Magyar Nemzeti Felszabadító Arcv:o>na!” tervét tekinti, mely­nek olvastán “az Óperenciás tenger innenső partiján tevő Magyar Gimnáziumiban egyesek röhögő-, mások gyonnirgct csó­kot kaptak. Egy diák patétiku­­aan felkiáltott: Oh, ti legbár­gyúbb ökrei az emigrációnak! Merthogy “nemzeti vallás”, “kommunista pápa” és egye­bek, az még elmegy. De hogy már a kiképzés, is folyik, az va­lami nagyszerű dolog. Hát azt hiszik az agyalágyult turáni testvérek, hogy Magyasnhonban a Belügyminisztérium nevű épü letben (Lánchíd, pesti hídfő) nem olva-sák a lapjukat? Sze­rintem halálra röhögik magu­kat az e: vtárs. ik. Mert — attól tökéletesen eltekintve, hogy az USA és Magyarország között: normális diplomáciai kapcsolat áll fenn -— mái a határon fel­vágott! leime a felszabadító “hadseregből”. Apropos: hány embert számlál az “Arcvonal”? És. még valami: ki olyan hülye Még kapható 1975 Képes Naptárunk. Ára: $2. Ha minket is elfúj a sors zivatarja. Nem lesz az Istennek soha több magyarja

Next

/
Thumbnails
Contents