Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-04 / 14. szám

A LEGFURCSÁBB BIRTOKPER

IRTA: CSERMELY GYULA

Máhárám Mehmed, akinek atyja egyszerű őstermelő ember volt Kirjatih el Árba nevű községben, tizéves korától tizen hétéves koráig a bagdadi papképző iskolában járt. Olyan vallásos volt ugyanis és buzjgalmas mecsetlatolgató már fejletlen gyermekkorában a kis Mehmed, hogy jóllehet egyetlen gyermek volt éa több gyümölcsösön kivül egy nagy darab szántóföld is vári rá, atyja iinámnnak, allah emberének szánta és beadta a medreszébe, Bagdadba.

De amikor 'Máhárám íMebmed tizenhét éves lett, az öreg Máhárán Junuszért eljött Allah lélekszállitó angyala és elvitte a nagy tubafa kertjébe. Mehmed tehát -otthagyta az iskolát és hazament Kirjáth el Arbába, hogy átvegye édesatyja örökét. Azt mondta a fiú: Allah nem akaita, hogy pap legyek, hanem úgy akarta, hogy műveljem a földet, amelyet édesapám örö leül rám hagyott.

Atyja tél végén halt meg; amikor kitavaszodott, a fiatal Mehmed kiment a gyümölcsöseibe s itt a fügefáit hernyózta s nyesegette, ott a gránátalmabokrokat látta el és iporhanyitotta tövük körül a földet, közben verseket mormolt a szent Koránból: “Allah az egyetlen Isten az .örökkévaló Egy-isten, aki magától lett s nines hozzá hasonló senki!’’

Amikor elérkezett az ugar szántás ideje, tevét fogott ekéje elé, hogy barázdákat 'hasitson a földjébe. Jobbkéz felől egy élősövény volt szántójának keleti határa, balkéz felé, nyugatra, egy Bilál nevű községbeli őstermelő szántója következett.

Napszállta idejére Mehmed befejezte a szántást és átszelt Bilálnak, aki tevéjével szintén ott dolgozott

__Allah segítségével kész vagyok a szántással és holnap reggel hozzáfogok a vetéshez.

Dehogy is készültél el a szántással, — mondta erre Bilál, a szomszéd. — Hát ezt a darabot, ezt a tíz lépésnyi sávot, miért nem szántod fel, Mehmed?

,— Mert ez nem az enyém — felelte a fiú.

_ Nem a tiéd? — csodálkozott Bilál. — Hát kié, fiatal barátom'?

— A tiéd, — válaszolta Mehmtd.

— Az enyém? Ugyan ne tréfálj.

— De a tiéd ez a tiz lépés — erő-sködött Máhárám Mehmed. — Ameddig felszántottam az ugtart, odáig az enyém ez a föld, a többi a tiéd, nem az enyém.

— Ilyet mégse mondj, — haragudott Bilál. — A tiéd az hát csak s-zántsd fel lés holnap vesd be.

— Hogyan vehesse m birtokomba, ami a tiéd? — áUhaiatoskodott Máhárám Mehmed.— Megverne Allah, 'ha jogtalanul a tiédből foglalnék.

— Engem is, ha jogtalanul a tiédből, — fakadt ki haragosan Bilál. — Te árva gyerek vagy, Mehmed, már pedig megkárosítani egy árvát, ezt a nagy bűnt én nem veszem a lelkemre.

i■— Akkor menjünk a kádihoz — indítványozta Mlrárám Mehnred. — Döntse el a kádi, hogy kié ez a tiz lépésnyi föidsáv. Én azt állítom, hogy a tiéd ez a rész.

— Jól van, menjünk a kádiluoz — fogadta el Bilál az indiiványt. — ihn meg azt állítom, hogy a tiéd ezi a tíz lépés.

Kirjáth el Arbában nem volt kádi, tehát 'bementeit Bagdadba amely félóra járásnyit a volt (Kirjáth-tól s ott; előadták szokatlan ügyüket. Máhárám Menmed kezdte:

— Kötelezd, te bölcs kádi, szomszédomat, Bilált, az a.perest, hogy a magáénak ismerje el azt a tíz lépésnyi szántót amelyre én azt mondom, hogy őt illeti meg, — mire Bilál szomszéd, az alp&ies, igazsága tudatában azt kérte:

— Kötelezd bölcs kádi, Máhárám Mehmed felperest, hogy a magáénak ismerje el azt a darabot, mert én azt mondom, hogy nem az enyém, csak az övé.

— Tán átok van azon a darabon, hogy egyiktek sem akarja? — kérdezte legelébb is a kádi.

— Dehogy is — feleibe Mehmed. — Áldott darab föld az, mégis kiváltom, hogy Bilálnak ítéld, mert az övé az a darab, nem az enyém.-— De bizony Máhárám Mehmedé, neki itéld, — nyakaskodott Bilál.

— (No, ilyen port sem látott még a világ! — csóválta fejét a bölcs (kádi.— Huszonkilenc éve, hogy biráskodom itt Bagdadban, de olyan pöröfm még nem akadt, hogy a felperes akarta, hogy az alperes nyerjen, aia alperes mg azt, hogy a felperes nyerjen! Más gazdaember csak egy barázdányiért is ökölre megy, ti meg egymásra erőszakoltok tiz lépésnyit is.

— Mondd, te Máhárám Mehmed — kérdezte folytatólag a kádi — sohasem voltál kint a határban, amikor édesapád ott megművelte azt a földet?

— Sohasem, kádi, mert én gyermekkel,ómtól fogva Bagdadiban voltam, a medreszben.

.— Hát te Bilál alperes?

— Én sem, bölcs kádi, mert én csak most vettem meg a tulajdonostól azt a földemet. Méh rned atyja akkor már nem élt.

Erre arcra borult a kádi és

könyöiígött: — Világosítsd meg az elmémet, Allah, te az igazság és igaz ítélet önök forrása, hogy törvényt tudjak tenni e két peres között, akiknek mindegyike azt mondja, hegy a másiké a föld ... De mert Allah nem sietett, hogy máris világosságot gyújtson a fohászkodó öreg kádi fejében, ez, hogy időt nyerjen azt mondta a két peresnek: — Most menjetek haza és jöjjetek el holnap ilyen Időtájt s hozza el kiki a maga igazát. Vagyis, hogy a bizonyítékait hozza e!*,

Másnap délután megjelentek megint a kádi előtt, aki éjszaka is fohászkodott Alláh-hoz, hogy az igazságos törvényteves s itéikezés útján vezesse .

— Nos — kezdte másnap délután a kádi — hoztái-e valamit, Máhárám Mehmed -fexperoS rés, amivel bebizonyíthatod, hogy a vitás tiz lépés szántó nem a tied, hanem Bilál szomszéd alperesé?

.— Igenis hoztam, -bö.cs kádi,

— felelte Máhárám Mehmed és egy pergament göngyölített ki, a kádi előtt. — Alidhoz meg „ért apám ebben azt irta, hogy a szántóföld határa, amelyet rám hagyott, észak felől a pa.ak, dél felől az országút, ke.et felől az élő sövény és ettől 46 lépésnyire van a szántóföld nyugati határa. Én megléptem a íöxu-e„ a sövénytől negyvenhat lépésnyire nyugat felé és csak addig az enyém az a szántó, a többi, mintegy tiz lépésnyi, Biiláléi.

— Mégsem az enyém, hanem a tiéd, — makacskodott Bilál szomszéd alperes. — Csak, nem veszem el azt, ami a másé!

— Allah, Allah! — fohászkodott magában a kádi és egyszerre szikra lobbant, fény gyűlt gondterhes fejében. Már megvilágositotta Allah az elméjét, már rátalált a helyes Ítélet útjára.

— Te, Máhárám felperes — j mondta és a szeme úgy ragyo- I gott, mint valakié, aki igyémán-! tot talált. — Én nem ismertem az apádat. Milyen emiber volt az apád, akkora volt-e mint te?

— Dehogy is. bölcs kádi — felelte gyanútlanul a felperes.

— Magasra nőtt ember volt az apám és> mert hosszú lába majd a nyakáig ért, teveláb-Junusznak nevezték a faluban a parasztok.

— Akkor. Allah szent nevében már Ítélek is, — hallatta igazmondását a kádi. — Téged Máhárám felperes, elutasitlak kereseteddel és arra kötelez az Ítéletem, hogy vedd birtokodba azt a tiz lépésnyi földsávot, amely küzted és az alperes között a pert tárgya s amelyre azt mondottad, hogy az alperest illeti meg. Csak neked van jogod alihoz a földsávhoz, Bilál alperesnek ahhoz lehelletnyi joga sincsen. A megokolásra vagy kiváncsi? Nos, halljad. Te a te kurtácska f iu-lábaddal léptél negyvenhat lépést, apád pedig a tevelábnyi hosszú lábával. S mert a szántófölded szélességé- | nek helyes mértékéül csak édes apád negyvenhat lépését lehet elfogadni, nem pedig azt a kurtább negyvenhat lépést, amit te léptél, ezért pervesztes lettél, Máhárám- felperes, a vitás, tiz lépésnyi szántó a tiéd. S most menjetek békével, én meg kivánam, hogy sok olyan becsületes felperes és alperes keressen igazságot és törvényt, mint ti ketten, Máhárám Mehmed és Bilál.

rieíopoiamidi napüieo-oevek a Szamos monien és rtapoKa környékén

(rolytutas a 3. oldalról.)-Nem lehet semmi kétség afeiői, hogy NaV a NAPOKA helység nevében a Napistennek ah egyik neve . • • talán Elameloiti niév, talán szumir-előtti név, — és hogy SZAMOo, a folyónév, a megfelelője: a Nap- j isten akkadi neve. A Szamos ! folyó mentén és a környező vi- i dékeken vannak helységek, a- I melyeknek a .neve a mezopotámiai NAPŰstennek a más-más elnevezései. -Ezek a nevek megerősítik. a tételemet.

r<„.D i_ingir (Tündér).

A NAPOT a mezopotámiaiak úgy tekintették, mint az emberiség legfőbb bitóját. Szűnik - ban a “biró” a KID. A NAPOT, mint Isten-bírót úgy is hívták KID-Tündér. Valami húsz kilométerre az ókori N^p^kátal (Kolozsvártól) van egy falú, KIDÉ, ami a szumir Bitó — Istennek a neve.

DEó Dingir (Tündér).

Tovább a Szamos partján van DES városa. A DES név, amely eredetileg szumirban ezt jelenti: “EGY ... az EGAWDLILI”, úgy van az istenek gyülekezetében, mint “DES Dingir (Tündér)”: DÉS Isten. Biztos, hogy itt a DÉS nevet csakis SZAlMD'Sra érthetjük, a NAP- istenre.

NABRATE Dingir (Tündér).

Még tovább a ,Szamos mentén, a partján van NiÁBRÁD falva: újra egy másik neve a mezopotámiai Pantheonnak, az istenek gyülekezetének. NABRATU Tündér: biztosan a Napistennek egy másik neve.

ILAN.

A NAP képjelének egy másik kiolvasása ILAiN. A Szamos mellett egy kis helységnek a neve ILON-DA, ami a Napnak ez a másik neve. (-da” helyjelölő képző, ami sok Kárpát Medencei helységnévben van meg).

KEND-ILONA, NAP-KOR, j HADA s még távolabb TASNÁD | napisten-nevek a Szamos me a- - tén és a vidéken. KEND-ILONA neve valószinüleg a kultúszéia vonatkozik TASNÁD pedig csil lag neve.

NAPÓRÁTÓL délre van egy néhány kis helység, amelyeknek a neve a Bábyloni istenek gyülekezetében szintén megvan, vagy azzal kapcsolatos.

A SUrlURMAá csillag NABU istennek szentelt s ennek a csili«x0iuiiv a neve SÁRMÁSé, egy kis helység.. S-ZlN-t, a holdat úgy tekintették, mint a napnak az atyját. SZluD. egy kis faiú neve Napoka vidékén, Shamash .xcipisce.il apjának a neve.

MAGÚRA Dingir (Tündér).

Még kell még említenem egy fontos erdélyi nevet. Főképen a Szamos hegyvidékein nagyon sok hegynek MAGÚRA a neve. A tanulmányom Füigigelékében több lehetőséget ajánlok a -MAGUAR névnek a magyarázatára, de jelzem már itt, hogy a Babylom Planetáriumban (Égitestek Könyvében) M.VGuR ezt jelenti: “NABU-nak

szentelt, (felajánlott).

A valószinü-ség az, hogy ezek az erdélyi -földrajzi nevek: NAP, — NAPOKA, NAB — -RÁD. NAP — KOR, SZAMOS, KIDÉ, DÉS, I-LONda, KEND-ILONA, HADAD, SZIND iSÁIRÁiMS, TASNÁD és a sok MAGÚRA azt jelenti, hogy ezeket a helyeket a mezopotámiai napistennek ajánlották fel s a NAP- istennek különböző neveiről nevezték el. Véleményem az, hogy ezek a nevek a simított kőkoriból valók, s a réz- és -bronzkorból, amelyek viszonylag! fejlettek voltak a Kárpát Medencében sí arra mutatnak, hogy meglehetősen nagy és értelmes népessége volt, amely kapcsolatban volt Mezopotámiával.

(Folytatjuk!)

W.nuxpeg, Ma . x'975. ápril s 4.

Ái ücseui bírok

(FolyLátás a 2. oldalról)

— Ez itt a Lajos komám, szerkesztő úr. Egy faluból valók vénánk, meg egy szekérrel is gyüttünk iki idle emigrálni. — iS -mivel az öreg hiába nyújtogatta bütyköseit levegőbe, föltápászkodott, hogy személyesen hozzon valami itókát Lajos barátjának.

Lajos meg kihasználva gyorsan a távollétét megálilapította: jó “gyerek”, jó gyerek ez a Pista, csak egy kicsit hamar megárt neki az ital. o bezzeg akár a fél falut is leitta odahaza, merthogy v-ót -gyakioilatja, meg vét is mibüK-mert teöcik tudni én vótam az ücsedi biró.

— Maga volt az .ücsedi -biró? — kérdeztem csodálkozva.

— Én biz, vagy nem néz ki az- úr belőlem annyi enteligenciát?

— Hogyne, -hogy Lajos -— dadogtam zavartan és azon töprengtem, vájjon meiyik -lódított a kettő közül, avagy mindkettőjük.

Közben visszatért Pis.a ,.4’. A nehéz út alatt fele kilottyant az italnak, de fő, hogy megérkezett. Aztán Ők ketten visszaszaladtak a múltba, vagy negyven évvel s inig végigrágták magukat az évek esemény teljes során, ahhoz nagy idő kt-Llett. Úgy hogy én meg sem vártam, míg eljutnak az emigrációig, hanem az első világháború közepetáján angolosan megléptem.

Kifelé igyekezvén a teremből, a söntés előtt Pitty úrba, a tábori zöldségkereskedőbe ütköztem. Mindjárt karon ragadott és innom kellett az unokája egészségére, akinek tegnap vo-lt a keresztelője.

Mitagadás, egy kicsit- kótya-gosodini kezdett már a fejem a sok italtól és majd összeestem, mikor Appooyi Alberttól, meg a Népszövetségről kezdett el beszélni. Tudtam, hogy ennek UNO lesz a vége.

Tőle azonban nem lelhetett angolosan meglógni, mert úgy markolta a karomat, mint egy dijbirkózó. Igaz Pitty úr nem is borsón élt mint mi, hanem feketén vágott sváb malacon.

Próbáltam tehát csellel élni, s mikor levegőt szippantott egy nyakatekert mondtat után, megkérdeztem:

— Pitty úr is Miskolcról való?

— Nem. Ücsedi vagytok — büszkélkedett — az apám is, s talán a nagyapám is, de arra már nem emlékezem.

Ücsedi!? Eire már felcsillant az én szemem is és -nem tudom

7

milyen ördög vezérelt, hogy megkérdezzem:

— Tán csak nem Pitty úr volt az ücsedi bíró?

Rám meredt .csodálkozva, aztán te-leszivta magát szusszal, hogy -pocakja a pultott megrecs cseniette és akkorát ordLctt, bogy a polcon a (poharak -összekoccantak:

— Lajos! -Lajos! Egy palackozatiott ide!

Végem volt. — Ücsedi bíró volt.-Nem tudom mit mesélt ó. ákon keresztül. A söntés mellett kénytelen voltam leülni, mert lábaim már dagadozni kezdtek. Uj arcok jöttek hozzám, kocintottunk; elmentek. tPaty úr, azt hiszem mégis: eljutott a UN'O-ig, bár biztosan soha nem tudtam megállapítani.

Mi-kor már a nap bekacsintott az ablakon, meg,prób„ut..m, hogy haza cipeljem magamat. De valami ragyásképü -légi ismerősöm telepedett mellém. — Ő legalább is azt mondta, ismer. Könnyezett. Sápitozott, — -hogy régi szépidők — meghogy — éhenkórász nyomorultak vagyunk. Bezzeg, odahaza (mindene megvolt.

— Ücsedi vagyok -— mondta — szép vidélk, gazdag vidék. — Teöcik ismerni.

Remegni kezdtem. Tudtam, következik az emigráns betegség: “Ki v-oltam én odahaza?”

És valóban fel is tette a kérdést.

Jajj! Gondoltam, csak azt ne mondaná, hogy ücsedi biró, mert akkor befellegzett. Különben is mái- vörösposztó volt szememben az az egész ücsedi bitó-ügy'. Elhatároztam, hogy ennek most jól (megmondom:

— Hát, én azt -hiszem, maga volt az ücsedi kanász.

A bajusza alá készülő pohár megállt a kezébe; majd az asztalra ejtette — -leve az arcomba lottyant. ő maga a nyakamba borult és csókolt nyálas szájával, ahol ért.

Délelőtt 11 órakor alkohol mérgezéssel a tábori kórházba szállit-ottak.

«K * iji IK

Napok múltán Pista bácsit vallatóra fogtam az ücsedi- bitók ügyében. Kisült, hogy mindegyikőjük igazat mondott. Mivel Ücsed csak pár házból állt, a bitói tisztség házszám szerint évente vándorolt a következő szomszédihoz.

Az ücsedi bíróknak miégcsak megbocsájtottam volna, de miért kellett az ücsedi kanásznak emigrálnia?!

j\e varja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb!

0+ *

I KttfbatücL.li OSZTÁLYUNKNÁL ;

KAPüAfo könyvek:

Angol nyelvtan és Beszélgetések .....................$ 2.0j

/■x^^óiOii uUö. IrGny «ö ciínjf6K

(versek, elbeszélések) .............................. $ 3.5J

Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00

Galgoczy oanos: A Sumir kérdés................... $ 8.2o

uundel Aaroiy; Hungarian Cookery

(magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70

Juhász József: Idegen partok között

(eíbeszéieseK; .................................... $ 5.00

Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ....................... $2 00

Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00

Iviarai Sándor: Rómában -történt valami (regény) $ 6.00 Miska János. LegjobD elbeszélések angolból $ 3.00 " ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00

Muzsi Jen.;: ót aonnycsepp

(versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60

Magy István; a fenségtől a hallja kendig

(elbeszélés) ............... ....................... $ 3.00

Nagy Sándor, a magyar nép kialakulásának

története ....................................................... $ 6.00

A. NI. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00

Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: a rettenet évei (regény) . ... $ 3.00

Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .. . . $ 4.00

Somogyi: Szumirok és magyarok .... . ... $ 8.20

Székely-Molnár Imre:

Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.GO Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00

” . Hol van a nyár? ........................ $ 3.00

Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is ur ” $ 5.50

” ” Ö ” $ 5.50

Julianna C. Tóth: Sing out Go

(Hungarian Folk Songs) ........... ........ $ 1.50

Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás Í3 csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’M kell számítani.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3 J 2B6

PÁSZTOR JÓZSEF

delié, akit az uram mintáz. Vigye innét!

A leány a kendő után nyúlt.

,— Mit csináljak vele?

Sárika ingerülten vállatvont.

— Amit akar ... Az uram majd elküldi neki postán, mert ide nem jön.

A leány szeme megcsillant. M inti ha langy rózsavízzel öntözték volna.

— Azt nem is tudtam. Az úr összeveszett vele?

Sárika ingerülten felelt:

— Törődöm is én ezzel! Hagyjon engem békén vele!

A leány kis gonosz, hegyescsőrü madárarcát elfintorította s odalökte Sárikának:

— Csak sajnálom a nagyságos asszonyt!

Sárika visszahökiölt. Az arca hirtelen, elfakult.

— Nekem nem keli a sajnálkozása. Értette? Végezze a dligát és ne fecsegjen. Vagy inkább menjen!-Sárika szive körül összefutott a vér. Befutott a hálószzobába. Az egyik ruhaszekrényből kivette a leány könyvét, pén-zt kapkodott össze s visszasietett az ebédlőbe. Odadobta a leány eié a könyvet és a pénzt.

— Most menjen! — lihegte. — Itt a könyve és a pénze!

A leány kibögyösödve állt (Sárika előtt.

— Megyek is! — kiáltotta élesen. — de jobb lenne, ha a naccsága vigyázna az urára!

Kipirult anejcal mutatott ki az ablakon.

— Tessék! Most megy el a műteremből a modell. Itt aludt az óccaka.

Sárika nem felelt. Az ajkait összeszoritotta, de a szégyen és fájdalom fojtogatta. Sarkonfordult s bement a hálószobáiba. Becsukta maga után az ajtót és lezuhant a heverőre. A keblét tépte, szakgatta a zokogás, de beleharapott egy kis selyemipárnába és nyögései ebbe fulladtak.

Sokáig hevert így, amíg lecsillapodott. Hirtelen felült s rémülten meredt arca a tükörbe.

A könnycseppek még szivárogtak a szeméből, de a fájdalom már nem fojtogatta. Valami mély, megalázkodó sizomorúság árasztotta el.

Felkelt. Megigazította a haját. Az arcát kölnivízzel lemosta. Mélyen sóhajtott és keresztülment a lakáson. A folyosón a szakácsáéval találkozott. Ez sajnálkozva nézett rá.

— 60 —

AZ ATYAFIAK

— Nem lehet mindég ezt az egy testet mintázni!

Várakozással függesztette a tekintetét Csobánczxa, aki

szelíden vállat vont.

— -Nem -úgy van ez, Kató. Egy szép női test, olyan nagytitok, mint a tenger. Ezerféle alakban jelenik meg előttünk.-Csobánioz valamit felfedezett Katón s hunyorítva nézte. A leány gondolkodott, a tekintete maga elé meredt, aztán megemelte a fejét.

— Tudja mit gondoltam most, mester? — kérdezte szelíd, zavart mosollyal. — Már volt egyipár kedvesem, de egyik sem látott meg igazán. iAz övék voltam s mégsem voltam az öivék.

— És -most? — meresztette rá a szemét Cso-báncz.

Kató, őszintén nézett vissza.

— Mondtam, (hogy van egy ...

— Szereted?

Kató- vállat vont.

— Kellemes emiber és nem éppen ostoba, öltöztet, jól megfagyunk . ..

— Sosem szerettél, úgy, igazán mélyen?

Kató szive megdobbant.-— Nem.

És lehunyta a szemét.

Mikor felnyitotta, Csobáncz már a szobornál állt, nyomkodta, simogatta, becézgete a sima anyagot.

És Csobáncz lázasan folytatta a munkát. Néha pihent, enyhe mosollyal merengett el a modell testén, aztán újra a munkához lendült.

Künn -már 'hajnalodott. A villany fényébe lágy, rózsaszín sugarak szövődtek. Egy közeli parkban a madarak kezdtek csipegni.

Csobáncz Kató -felé fordult s hálásan szólalt meg,:

— Talán elég, Kató? Hajnalodik.

Eigy pillantást vetet a szoborra s komolyan nézett.

— Sokat haladtam.

Kató leugrott az állványról, a köpenyét a nyakába kanyaritotta s a szoborhoz libbent. Hosszan, komolyan nézte, aztán, bólintott. ,

— Jó hangulatban volt, mester.

Csoibánicz önfeledten nézett hol Katóra, hol a szoborra, melyen a finomságok kezdtek kibontakozni.

Szelíden végig sírni tóttá a leány arcát.-- 57 —