Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-28 / 13. szám

ZSUZSI VIHARZIK ÍRTA: KARN'AY K. ISTVÁN A kinti munkáik szünetelnek, de nem azéjrt, mintha nem len­ne miit csinálni a porta körül, hiszen olyan portán, mint a Fa­ragó Gyurinak van,, mindég; a­­kad tenni való, de ez a meg­veszekedett idő, a Gyurit isi be­szorította a házba és ott tesz — vesz, egyet -— mást éppen csak, hogy az idő teljen, meg hogy az asszonyt is bosszantsa olykor egy kicsit. Behordczko­­dott illát a konyhába s ott fol­tozta a kosarakat s zsírozta a lószerszámokat, hogy puhább legyen a csikóknak, ha rájuk rakja. A IZsuzsinak nem nagyon tet­szett a Gyuri eme foglalkozása a konyhában, azt mondja, hogy: össze pisizkolija neki az egész la­kást, nem csak a konyhát a sok ócska kosarakkal s azokkal a büdös lószerszámokkal s a­­mugy is már rég. forrt benne va­lami s csak arra várt, hogy egy alkalmas per'c, egy alkalmas pillanat jöttén, hogy kirobban­hasson, mert már nagyon rég nyomja a szivetáját valami s úgy forr benne, mint a lúg. A Gyuri már észre is vette ezt nem ma, hanem már hetekkel ezelőtt, (hogy az asszony az u­­.többi időben nem olyan tiszte­­letadíó a férjurammal szemben, mint ezelőtt szokott lenni. Lát­ja, (hogy azt a szegény Sajó ku­tyát is oldalba rugdossa, ha elé­be kerül, pedig az a Sajó olyan ártatlan, .olyan jószivü, mint a bárány, mert még a koldust sem ugatja meg, ha a portára jön, de Gyuri nem tudott az asz­­szony .berzenkedése ellen sem­mit sem tenni, csak hallgatott s engedte, hadd tombolja ki ma­gát s majd kisüt a nap a vihar után. Ez a kis durcáskodás csak kezdet, csak olyan eső előtti szelecske volt a Zsuzsinál, ő mást akart, egészen mást. Ki önteni mindent, ami a szivét e volt nehezedve, de úgy kiönte­ni, hogy foganatja is legyen az­tán, vagy' ha nem, akkor még jobban beborul az ég, de úgy beborul, hogy örökké sötétség lesz mindkettőjük felett. Kissé kackiás menyecske volt Zsuzsi, de nem rossz asszony. Szeret­te a rendet, a tisztaságot s la­kását is úgy tartotta, mint a menyországot, minden fénylett a keze után. iCsiupán egy kicsi kis bogaracska szokott ihébe­­üióba a nyelve hegyére röppenni s az megcsiklandozta olykor a szép piros nyelvét a Zsuzsinak s ez okozott olykor, olykor egy­­egy kis .kellemetlenséget, de leg többször volt is oka rá. A Gyuri jó munkás ember volt, s mint mindenkiben van, ő benne is voltak hibák s az asz­­szonnyal szemben talán több is mit kellett volna, hogy legyen. A hibák közül három domboro­dott ki magasabban, Az egyik az volt, hogy a Gyuri egy kicsit zsugori volt világéletében min­dég, siokan úgy is hívták a fa­luban, hogy a — fösvény Gyur­ka. A másik pedig az, hogy kis­sé féltékeny természetű is vök, ami egyáltalán, nem volt innyé­­re a Zsuzsinak, meg aztán egy kicsit talán öregecske is volt a jóyágásu s tűzesszemü menyecs kéhez s a Gyuri olykor-olykor oda-od'a szólott Zsuzsinak, oda­­oda szúrt egy-egy szót, ami az tán tele öntötte keserűséggel Zsuzsi poharát, ami hetekig is ott gubbasztott a konyha alatt, amig alkalmas időben aztán ki­­nem adta. A Zsuzsi most is zsákokat föl tozgatott s nem szólt egy szót sem, csak fel-fel állott olykor s ki-ki nézett az ablakon, hogy esik-e még az eső, fuj-e a szél s meg akaita tudni, hogy cda­­künn viharzik-e úgy, mint a­­hogy viharzik az ő bensőjében s csak állt, csak nézte a sü­ni eseppekben hulló esőt s vár­ta, hogy a Gyuri szóljon már valamit, csak egy legkisebbet is, hogy ő megindulhasson mon­­dikájával, hogy aztán meg­mondja a Gyurinak Isten iga­zában a szive szerint. Nem is kellett soká várni a Zsuzsinak, mert a Gyuri meg­­sokaliotta a Zsuzsi ablaknál állását) s. azt mondja: — Na, hát mán kit vársz me­gint? . . . Gondolod, ihogy most fog erre gyünnil? .. . Hát csak várjad osztán, ha ide ér, szójjál, had látom meg én is. Elazel aztán lecsapott a villám Zsuzsi kék is lett, meg sárga is, teljesen tarkállott a dühtől s Gyuri felé fordult, mindem tisz­teletet mellőzve eképen: — Hujujuj!,.. micsoda?! ... Hogy az szélviharral kevert je­geseső verje el azt a bötenmé­­sü árpát a kelmed szempillájá­ról, ilxát még azt meri kelmed mondani, hogy én vagyok a rossz?! ... Hogy én vagyok a kikapós, hogy én peslogok má­sok férfiára, hogy én állok órák hosszat az ablaknál, ászt lesem, hogy ki kanyarodik be az ut­cánkba, mi?! ... Hogy én va­gyok az az Istenverte azemily, aki .nincsen megeligedve az ü hites urával, mi?! ... Hogy én vagyok az az utolsó, az a senki­házi szemily, mi?! ... Hát nem szakad kelmedre az a magassá­­gos, az a csillagos égboltozat mingyá ebiben a minutába, mi1? ! ... Nem?! . .. Hát mit vár még­is. az az égbolt? ... iHát tugya meg kelmed, ha maga úgy, én is úgy!-----Osztán tuggya meg azt is, hogy ha magátul nem szakad az a mennybolt a kel­med fejire, hát akkor majd én szakitom rá! ... Rászakadjtcm én, ha addig illek is ! ... Érti?! . . . Vagy megkukult, vagy talán teccik bigyelmednek, hogy ke­­lepülöfe? ... Vagy azt akarja, hogy én csak kelepüljek ijjei nappal oszt a kelepülisemnek semmi foganatya, mi?! ... Kel­mék meg csak hallgatni fog mint a varangyikosi ibiika a zsombik alatt, még azt sem mongya, hogy bikk — makk mi? ... Közbe meg csak filti­­kenykedik, meg, fütikenykedik? ... jó, filtiikenykeggyen kend. El is határoztam ebben a minu­­tában el, hogy ezekutián máské­pen lesz minden. Mihelyst gyün egy ollan hozzám illő, jóképű fiatal firfi szemil, meg gondu­­lom a dolgot, mert hát be látha­­tya kelmed is, hogy ilyen vin pi­­pogya, tedd ide, tedd oda mi­haszna firfiembertel minek is veszőggyön az illen magamfaj­ta fijatal, hozzá még takaros vászoncselid, ollan, mán mint én e! ... Egy ollan emberre, mint kelmed, aki ha lefekszik hát csak hortyog, meg hortyog. mint a veszett malac, Osztán hiába mondogatom, amikor le­fekszünk, hogy: Gyuri, úgy ösz­­sze igette a nap hátam, hogy csuda, vakard nxán meg, mert itt is viszket, meg ott is viszket, osztán hallani sem akar ja csak hortyog rá egyet, meg sem moz d|ul, hát irdemes iüen, firfi em­berrel ilni? ... Nem. Ugye, kend is ibeláttya, hogy nem. Láttya, pedig megfordulhatna, a Iha jó ember lenne kend oszt az mond­hatná: Hol viszket Zsuzsikám lelkem? ... Hol vakarjam meg? ... De nem mongya. Osztán, ha még nem is vakarná meg, job­ban esne, ha csak szólna vala­mit, de nem is, csak hortyog, meg sem mozdul, .hát haityogó masinához nevelt engem az i­­desanyám, mi?! ... Hogy az a menydörgetős, sustorgatós mi­csoda verje össze a kend meg­rokkant bokáit, hát felesig kel­lett kelmédnek, fiatal felesig? ... Alig voltam tizenyolc esz­tendős, hogy hozzá gyüttem kigyelmedlhez, kelmed meg, jól felül a harmincon, oszt azt mondták, jó dógom lesz kigyel­­med anellett s itt vagyok, teli llettel, huszonnyolc esztendős vagyok, virul az orcám, mint a bazsalikom, kigyelmed meg félig meghalva, osztán, ha más dóga nincs, akkó csak a pizt száinogottya, oszt eszibe sie jut, híogy nekem viganó is kéne, meg sok minden kéne de ki­gyelmed nem veszi észre, hogy ez is kéne meg az is kéne ne­kem, csak kuporgat meg kupor­­gat. Hát kinek kuporgat? Vagy azt gondolja kigyelmed, hogy én fogok hamarább megdőlni, osztán majd ilvezi az összeku­­porgatott pizt egy másik női szemiUel, mi? ... Hát nem do­gozók én eleget? ... Hát nem hajnalba kelek, oszt teheneket fejek, borjút szoptatok, csirkét, kacsát, libát, etetek, sütök, fő­zök, takarítok .mosok .vasalok, fódozgatok, meg még a mezőre is járok, hát mi kell még kel­médnek? ... Mit akar még tő­lem kend?... Osztán mindezek­ért nem érdemiek meg egy hit­vány viganót, úgy gondulja kel­méd? Hát én nem vagyok olan asszony, olan felesig, mint ami­­lennek egy feleslgnek lenni kell, mi?.. . Persze, ha olyan lennék, mint a Fanyó '.Sári, aki fut min­den férfi sízemil utó**, Ián jó lennék kelmédnek? ... Lehet, hogy akkor jobban be­csülne, viganót is venne, bizto­san nem is egyet, de én nem tudok olan lenni, mert engemet másképen tanított az, ides­­anyám. Azt mondta mindig: Já­­nyom, a tisztesig mindig tisizte­­ség, meg a becsület az mindig becsület, oszt vigyázni kell rá, osztán nemcsak akkor, vagy addig amíg jány vagy, ha­nem akkor is, amikor mán asz­­szony leszel, hát én vigyázok, •mindenemre viig^a-di, .osztán mihasznoni van belőle? ... Van egy pipogya uram, aki csak üzömget ide, oda. Dolgoztat lá­tástól vakulásig, pedig nem kell engem dógoztatni, dögöseik én nragamtül is oszt meg sem láty­­tya. Nem. Még azt sem láttya, htógy nekem egy hitvány viga­nó kéne, meg sok más is kéne, de nem, hogy venne valamit is nekem, de még a hátamat se vakarja meg, ha viszket, se ic­­caka se nappal, hát ember az ilyen ember? ... Hát ember kend? ... szőjön má kend, mert mingyá neki megyek ezzel a tű­vel annak a kancsal árpás: sze­­minetk osztán setitbe fogja di­csérni kend az Isten, ... hát még se szól ... Wmnipeg, Maii. 1975. márc. 28. Gyuri keresgél a szavak kö­zött, válogatja, mint a diák a vadkörtét s .nagysokára meg­szólal s mondja: — Szólok Zsuzsi szólok. iOsz­­tán te mán mindent ki szóltál he? ... Ki. Oszán jól esett ne­ked mi? ... — Jól há, láttya kend mán könnyebb is vagyok. — Hát, osztán most mi a kí­vánságod Zsuzsi? ... Pénz. Ha megkeresi bejelenteni köteles, És ez azt jelenti, hogy minden évben ki kell töltenie a federáilis jövedelmi adóbevallási iveket és azt beküldeni a Jövedelmi Adóhivatalba, Ottawába. Itt közöljük, hogyan kell végrehajtani. Minden, kanadai lakosnak, akinek jövedelme 1974-ben több volt, mint a személyi mentességiben, megengedett levonás, ki kell tölteni a “TI” személyi jövedelmi adóbevallási ivet és azt Legkésőbb 1975. április 30-ig beküldeni. Valószínűleg Ön megkapta a jövedelmi adóbevallási iveiket. Ha nem, úgy megkaphatja a helyi postahivatalban. Jusson eszébe az, hogyha jogot formái a visszatérítésre, úgy szükséges, hogy a kitöltött ivet visszaküldje. Az adóbevallási ivet alapjában arra használja, hegy azonosítsa magát azzal a listával, amely bevételét mutatja, bárhonnan ered is az, majd csökkentve ezt a bevételt megengedett levonásokkal végül kiszámítsa az adót. Segítségül adjuk a jövedelmi adóbevallási ivekhez mellékeit Jövedelmiadó Útmutatót, amelyet, ha figyelmesen elolvas és követ, segítséget ad, amire szüksége van. IA legfontosabb az, hogy a kitöltés helyes és pontos legyen. Először, biztos és ponto» legyen az a lista, amely bevételét mutatja. Nem csupán az az igazolás, amely a “T4” szelvényen van, amelyet a munkaadó adott, hanem minden más (bevétel, amely az év folyamán befolyt. Például, fizetés, olyan szolgáltatásért, amely nem szerepel a “T4”-es szelvényen: borravaló, ajándék készpénzben, befektetési bevétel, bárhonnan is ered, beleértve a kamatot amelyet barátnak, vagy rokonnak adott kölcsön formájában. Továbbá a bérjövedelem és minden más családi tartásdij, amelyet, mint fizetést kapott (nézze az Útmutató­ban a 7. cikket). Figyelmesen olvassa el a Jövedelmiadó Útmutatót, amely pontosan megmutatja, hogy törvényesen milyen levonásokra és visszatérítésekre jogosult. 'Például, ha Ón támogat, vagy segít valakit, aki Kanadában, — vagy Kanadán kívül él, — de jogosult hozzátartozó ebiben az országban él, Ön jogosult igényelni a személyi mentességet, az illetőért. Ha a hozzátartozó nem kanadai lakos, úgy ki kell töltenie a “TIE—NR” ivet, amelyet megkaphat a kerületi adóhivataltól és azt mellékelni kell az adóbevalláshoz az összes szükséges nyugtákkal és elismervényekkel. Ez igazán egyszerű, 'ha lépésrői-lépésre teszi. Tegye a pontois adatokat a megfelelő helyre és csinálja számításait pontosan. Utána ellenőrizze az Útmutató felhasználásával és csináljon egy kettős ellenőrzést. Ha még mindig nehézsségei vannak és nem érti, (hogyan kell teljesen elkészíteni az adóbevallási ivet, úgy hívja fel a Kerületi Adóhivatalt. A tisztviselők mindenkor készek segíteni és gondolkodni, amire szüksége van. A telefonszámok és a elme minden Kerületi Adóhivatalnak, az Útmutató hátulján található. P. S. Ne felejtse el, hogy az Adóbevallási iveket legkésőbb 1975. április 30.-án éjféliig kell postára adni. Revenue Canada Taxation Hon. Ron Basford Minister Revenu Canada I mpot L’hon. Ron Basford ministre — Hát nem a somfa bot az biztos, hanem az, hogy vegyen kelmed nekem viganót, nem is egyet, meg vegyen mindent, ami kell a házhoz, meg osztán, . . . amikor mondom, hát, .. . vakarja meg a hátaim. Kereskedelmi Osztály közleménye Most érkezett hir szerint, az ólhazai IKKA jelenleg egy ka­nadai dollárért 20 forint és. 63 fillért fizet ki; tehát az árjegy­zékben feltüntetett csomagok és műszaki cikkek árához ké­rünk még 6.4% felárat hozzá­számítani és rendelését úgy be­küldeni. Továbbá tüzelő (heating ma­terial) jelenleg az IKKA-nál nem kapható. K. M. U . Kereskedelmi Osztálya. Kelten a hóban (Folytatás a 2. oldalról) (Néhány perc múltán én is ott voltam a fürészgazd'a meleg szó bájában, ahol Dezső holt fárad­tan, elernyedve roskadt az e­­gyik széken. Bakkancsait is én húztam le, mert minden ereje elhagyta. Éjfélre járt az idő. Másnapra Dezső kedve már elment a farkaslestől. A fűrész­­gazda szánja elé fogott két ap­ró hegyi lovacska húzta fel a te­­! tőre és onnan ie Gelencére, mig én újból csak gyalogosan ban­dukoltam a szán után, miiköz­­! ben Dezsőt folyton azzal ,os/.­­szantottam: “Jössz-e farkasles­re Dezső?” Rég volt, Istenem ... Azóta Dezső íöldszinü tábori ruhában Vonult fel azokra a gerincekre, amelyeket ketten, békés, idők- i ben megmásztok és amelyeket a gálád árulás ismét elragadott tőlünk. Most azonban nem a havasi farkasok,, hanem a szov­jet ordasok ellen. Merre jár most, él-e még? Ki tud vála­szolni erre? ... Lehet, hogy a farkasok. Halmi József. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216 ) 561-6524. PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK •— Megegyeztünk, mester? iCsobáncz lecsitulva, mosolyogva bólintott: — Meg. A szeme megcsillant, végigfutott pillantása a Kató fi­­nomjhajlású karjain, karcsú törzsén s arányos idomain. — Tudodi mit? Falok valamit s megyünk. Kató teste átmelegedett. — Azt akarja a mester, hogy most, éjjel? Csobáncz bólintott. ,— Amint lenyeltem egy pár falatot. Akarod? .— De mennyire! Csobáncz izgatottan fordulut a pincér felé. — Hozzon valami kész húst. Akármit. Mikor Csobáncz, meg Kató megindultak, Kánya utánuk kiáltott: — Bolondok! — A mesteri oly finom és kedves volt hozzám mindég — szólt melegen Kató Csobáncához. ■Csobáncz és Kató megérkeztek a sötét villa elé. Csobáncz izgatottan dugta be a kulcsot a zárba s felnyitotta a műterem ajtaját. Belépett s felcsavarta a kapcsolót. Most a leány sietett előre s amig Csobáncz bezárta az ajtót, a műtermet kiviiági­­totta. Aztán futott a spanyolfal mögé. Gyorsan levette fejéről a kalapját, kibújt a ruhájából s egy-kettőre ledobálta magáról a ruhadarabokat. Csobáncz odasietett az állványhoz s gyengéden foszto­gatta le a .szoborról a nedves rongydarabokat. Levetette a ka­bátját, a fogasról leakasztotta vászionköpenyét s (belebújt. A spanyolfal mögé nézett, ahonnét mosolyogva bukkant ki a Ka­tó feje. Csobánicz szelíden, hálával nézett felé s kérdezte: — Nem fogsz fázni, Kató? 'Egy kis konyakot nem akarsz? Kató. a köpenyébe burkolva lépett ki a vászonfa! mögül s az állványhoz pattant. Ledobta magáról a köpenyét s egy pillanat alatt az állványon termett. — 'Semmi sem kell, mester, csak dolgozzunk. Így? Komoly, kérdő pillantást vetett a szobrászra. Ez éles, figyelő pillantásokkal méregette végig. — Egy kicsit jobbra. Úgy. Most jó. Pompásan tudsz állni, Kató. Egy pillanat alatt benne vagy. Ne szaladj el tőlem soha. Kató pirulva mondta: — 56 — Soiksz'or érthetetlen, megfejthetetlen, hogy az ember miért csi­nálja. De miért csinálja a többit, ami kívül áll a létfenntartá­son? Ami kiemeli az anyagiasság, a mindennapiság köréből? Csáki ténfengett ólmos fejjel lefelé. Az egyik utcában egy kiskocsmából hegedű cincogása hallatszott ki. Csobáncz egy pillanatra megállt. Érezte, hogy éhes sí hirtelen befordult a vendéglőbe. Néhány asztalnál ültek s egyszerre látta, hogy " valaki felé integet. IA szemét 'kinyitotta s észrevette, hogy már. közeledik is felé Kánya, a kollegája. Csontos, mongol arcán Csillogtak a megbújt, pici, fekete szemek, a sárgásbarna fürlei megmozdultak a fején. A mosolyában volt valami különös, ázsiai sunyiság, valami megrögzött ősi fintor, amivel föiibe tu­dott emelkedni mindennek, — Géza! Gáza! — kiáltotta Csobáncz felé. — Gyere hozzánk! — Kivel vagy? — kérdezte szomorúan Csobánicz. De; már ebben a pillanatban előtte termett Kató. Pukked­­lit csinált sí mélyen meghajtotta magát. — Tiszteljen meg bennünket, mester. Csobánicz meghökkent, die a szobrász húzta az aszta­lukhoz. Kató leült és Kánya is mellé telepedett. Pipaszar lábait elnyújtotta az asztal alatt. A pillantása ráhullott Csobáncz arcára, majd a Kató ar­cára suhant: •— Tudok mindent, bóküijetek ki. Neked kell Géza, Gé­zának kellesz te. Csobáncz idegesen megmozdult. — Én nem haragszom. — Tudom, — folytatta Kánya. — Komisz volt a kis hölgy. Ez a természete. Azt hiszi, pótolhatatlan. — Fogd be a szád — kiáltotta felé Kató. — Nem voltam komisz. Csobáncz mesteri finom ember, miért lettem volna ko­­mosz, csak ... Csobáncz összehúzta a sezmét s Katóra villant a szeme. — Jól 'Elég. Ne beszéljünk tovább erről. Kánya leeresztette az alsó ajkához ragadt cigarettáját s a szeme gúnyosan villant meg. — Tipikust eset. Ismerem. Minden modell komisz*, ame­lyiknek rendes aktja van. Ez is olyan. Majd én visszapofozom hozzád'. — 53 —

Next

/
Thumbnails
Contents