Kanadai Magyar Ujság, 1967. január (43. évfolyam, 7-8. szám)

1967-01-27 / 8. szám

Winnipeg, Man. 1967. jan. 27. S.O.S. kiáltás (algaryból Lehet, hogy semmi jogom nem volna e cilkik megírásához, ha Kanadában nem volna sajtó­­szabadság és izzig-véríg nem é­­rezném magam magyarnak. Már vagy öt esztendeje ké­szülök e lépés megtételére, de sok minden közbe jött, ami ed­dig megakadályozott. Bár az idő most nagyon rövid, hogy e­­redményt is remélhetnénk ez évre, de a jövőre igpndolva ké­rem magyar Testvéreimet, hogy e nemes cél érdekében cselekedjünk addig, míg nem késő! Hogy eddig ez ügyben sem­mi megmozdulás nem történt, azon nagyon csuűálkozom, hi­szen Calgaryban szinte hem­zsegnek a magyar intellektue­­lek. Szomorúan figyelem évről­évre, hogy mindig keve­sebben vagyunk az egykor vi­rágzó Kanadai Magyar Egylet­ben. Ez kényszerSitett most e mentő akcióra. Nem reám tar­toznék ugyan e dolog, de miu­tán ezideig ilyen indítványozás nem volt, s bár az sem tudom, mi lesz a konzekvenciája reám vonatkozólag, mégis megpróbá­lom. Mint mondják; “Próba sze­rencse”, — meg nem ölhetnék érte, — I am willing to take a chance. A Cálgaryi Magyar Egylet­nek agilis vezetőikre van szük­sége. E hó 29.-én, délután fél 3 órakor lesz a választási köz­gyűlés. S azt kérjük, hogy aki magyarnak vallja magát és nem akarja látni e nemes, ma­gyar egyesület megszűnését, az tegye magáévá ezt a kérdést, VÁG BÉLA: A SRACOa (Folytatás) A politikai és társadalmi élet messze az ő világuk fölött zaj­lott, jóval gyermekviláguk ke­rítésén kívül. 1956. október 23.-án, azonban igen megélén­kült a pesti utca. Az Üllői-u ti ablakokból jól lehetett látni a menetelő csoportokat, íütó­­szaladó fiatalokat, akiknek az arcán eddig soha nem tapasz­talt öröm sugárzott. Közvetle­nül a lefekvés előtti időben, hozzájuk is eljutott a hire an­nak, hogy mi történt a Sándor utcában a Rádiónál. Az intézet­ben is felbomlott a rend. A na­gyobbak közül többen meglóg­tak. Böjthe Ernő, Kishonti Pali, Benkő Zoli, Franc Laci, Szabó Gyuszi és Kiss Laci minden­áron ott akarták lenni a leg­forróbb helyeken. Hát ez sike­rült is nekik. A nagy tolongás­ban elsodródtak egymástól. Kü­­lön-küllött, jóval 10 óra után vergődtek csak haza. A fiuk nagyrésze aludni sem tudott az izgalomtól. Összeült a srácok kupak tanácsa. — Jaj, gyerekek, hogy lőttek azok a piszkos ÁVH-sok. Még egy katonatiszt is meghalt. So­kat eltalált a golyó, amiket a fenti ablakokból lőttek a nép­re. Volt ám nagy orditozás, jajgatás! — hires z telte egy­­szuszra a Gébé. — Mi lesz ebből srácok?! — szólt közbe aggodalmasan Kiss Laci. — Majd jönnek az oroszok, aztán “hazavágnak” (megöl­nek) egypár tüntetőt, meg el­­viszok majd melóra, akit elkap­hatnak — szólt félénken a kis Turks Géza. Fiatal fejűikkel csak annyit értettek az egészből, hogy ez az egész ‘'‘balhé”, a gyűlölt Rá­kosi miatt tört ki, és sokáig az ijedtség és a remény keverék érzésével latolgatták a dolgo­kat. Hogyha Nagy Imre lenne az, ami eddig RákOiSd meg Ge­ro volt, minden megváltozna, minden jobb lenne. Tálán még az utált zupa helyett is kávét kapnának, és több húst. Vala­mi homályos kamaszparadi­csommá változtatták, az eddig börtönnek tartott intézetet. A következő napokban már benne voltak ők is. a forradalom kel­lős közepében, anélkül, hogy sejtették volna, hogy a nagy történelemnek ők is apró, de nem színtelen szereplői lesznek, hiszen az égjük és (legfontosabb harctér ott volt a közvetlen kö­zelükben. jelenjen meg és szavazzon (ha tag) a fent említett közgyűlé­sen. Azért, hogy két egyház virág zik városunkban, egy világi egylet is létezhetne, nem kelle­ne azt meghalná hagyni. Mint ahogy az angol közmondás is mondja: “Live and let live”. Végezetül Calgary összma­­gyarságához szólóik, s könyör­göm magyar testvéreimhez, mentsük meg a Cálgaryi Ma­gyar Egyletet, mig nem késő. iSok pártoló tagra van szükség. Kérem tehát, minél többen jelen jünik meg a közgyűlésen. Főleg azon agilis magyarokhoz szól ez a felhívás, akikből választhat­nánk vezetőséget egy ismét vi­rágzó egyesületnek. Pártoljuk a Vácso ra-estéket, mert ez is igen fontos. Ne vall­­junk szégyent a többi nemzeti­ség előtt. Fogjunk össze egy jobb jövő érdekéiben. Abban a reményben zárom soraimat, hogy segítségkérő kérelmem nem süket fülekre, hanem megértő, áldozatos és cselekvő magyar szivekre talál. Honfitársi szeretettel, őszin­te lelkiismerettel, az Egylet jö­vője érdekéiben kéri ezt, egyik tagja: / Koronghy Gyuiáné. TTbITábúTT “A telhetetlenségnek vétké­ért haragudtam meg és meg­vertem őt. Elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfor­dulva, szive útjában járt. Utait láttam, és meggyógyítom őt, vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak. Megteremtem aj­kaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közelvalóknak, igy szól az UR. Én meggyógyítom őt. És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik. És amelynek vize iszapot és sárt hány ki. Nincs békesség — szól Istenem — a hitetleneknek!” (Ésaiás 57:17-21.) 1958-ban, egy debreceni fel­találó csodálatos találmányáról érkeztek hírek Magyarország­ról. —• Több kommunista új­ság irt róla s a budapesti iá­­dió is említést tett a találmány felbecsülhetetlen jövőjéről. Ez a fantasztikus gépezet ál­lítólag elvégzi a mosógép fel­adatát, ha kell húsz tojásból ■ habot ver egy perc alatt, fagy­laltot kever, húst, kávét, diót, imákot darál, burgonyát tisztit, mosogat, parkettát kefél, port j szív, és az elmés szerkezet egy­ben hűtőszekrény is. Gyanúsan emlékeztet ben­nünket ez a csodálatos készü­lék a háborús és háború utáni idők szovjet katonájának az il­­lemJhe'lyiségben tett felfedezésé­hez. — A derék felszabadítók ugyanis az illemhelyiségben ál­talunk bizonyos más célra használt porcellánedénynek tu­lajdonítottak hasonló sokolda­lúságot. — A budapesti közön­ség ezt a közismert berende­zést, mint a szovjet katona “zabráló masináját” ismerte meg újra. — A szovjet kato­nák, ha valami váratlan dolog történt az edénnyel, mindig azt kiabálták, .. . “zabrálé, ... masin zabrálé” ... — Sok esetben megtörtént ugyanis, hogy a poreellánedénytben mo­sott hal, vagy más nyers élel­miszer 'bizonyos “ismeretlen” okból kifolyólag eltiünt az edényből s azt a “Soviet Super­man” még akikor sem tudta visszaszerezni, illetve megtalál­ni, ha szétverte a porcellán­­edényt. Mindezekre még ma is so­kan emlékeznek Európában (Magyarországon). BORA FERENC * * * — Minden jog fenntartva. — Protected by the Universal Copyright Convention. Frank Bieber (c) 1958-1966. (SOPOR! UTAZAS BUDAPESTRE ÁPRILIS 5—26-ig, JULIUS 9—30-ig Jettel, szállodával, étkezéssel $510.00 HELY FOGLALÁS MÁR MOST Hívja LÁSZLÓ W. VILMOST Winnipegen Jegyek részletre is. IRODA: 772-0371 LAKÁS: 339-3998 Az ősi “Mária Terézia” lak­tanya (világért sem Kilián) volt a felkelők legerősebb fellegvá­ra és gyülekezési héiye. A éle­­lemellátásban is mutatkozó it a súlyos napok kellemetlen nagy­szerűsége, de most senki sem törődött annyit a gyomrával, sokkal fontosabbról volt itt. szó. Csak a legnagyobbak és legbátrabbak vállalkoztak arra, hogy kenyérért vagy más élel­miszerért menjenek az intézet kocsijával. Ha késve sikerült visszavergődniök, akkor volt mit mesélni a város állapotá­ról. Szerencsére a legszüksége­sebbet mindig! meghozták. Most, a szörnyű bizonytalanság érzé­se, mint riadt nyájat, egybeko­­váesolta a fiukat a felügyelők­kel. Soha senki olyan készsé­gesen nem engedelmeskedett, mint ezekben a zavaros napok­ban. Kinti, felkelő fiuk bejöt­tek az intézetbe, csakúgy pus­kásán, vagy davaj gitárral, ami ükkor a géppisztoly népszerű neve volt. Ezeknek az ifjú for­radalmároknak sikerült jónéhá­­nyat magukkal csalniok az ár­­viaház srácai köziül. Felügyelők ugyan ellenezték ezt, de mit tehettek ők a közhangulattal szemben. A forradalom az ő szívügyük is volt, és sok min­dennek szemethunytak. Réi nem tartott velük, bár semmi­vel kevésbé sem utálta jobban a szovjet világot, mint a töb­biek, s csupán az egészséges ösztön tartotta vissza, mely mindig fázott attól, amit rend­ellenesnek, vagy rendkívülinek tartott. Gondolatban úgy vélte, hogy mit tehet néhány gyerek az ÁVH, és a tankos oroszok­kal szemben. Bár kicsit szé­­gyelte is a dolgot, különösen mikor kebelbarátja Böjthe is a merészekkel tartott. Vagy két nap múlva kerültek elő a hő­sök, szuirtosan, piszkosan, fá­radtan és éhesen, de feltűnő volt, hogy a kis Góbé hiány-, zott. — Hol van Böjthe!? — kér­dezte rosszat sejtve Réli. — Ott van kiterítve a Mária Terézia oldalánál, megnézhe­ted! — szólt Benkő Zoli némi szemrehányással hangjában. Vagy csak ő érezte igy? Bele­sápadt barátja balsorsába. Szinte hinni sem akarta, hogy kis cimborája, aki maga volt az élet, egyszeriben nincs töb­bé. Hát lehetséges ilyen borza­lom? Ha szüleire és az ő mos­toha sorsukra gondolt, ükkor rögtön meg is kapta önleliké­­ben a választ: bizony a kom­munista uralom alatt minden szörnyűség lehetséges, még FONTOS KÖZLEMÉNY! Értesítjük kedves ÜGYFELEINKET, hogy a Budapesti IKKA Központ legújabb közlése szerint minden sza­­badválasztásu küldeményért kívánságra egy amerikai dollárért 30 Forintot fizet ki. Vidékre posta-utalvá­nyon küldi el a forintot. Ez a legelőnyösebb pénz­küldési lehetőség. < Az IKKA szabadválasztásu-pénzátutalás korlátlan összegben küldhető. PONTOS, GYORS, MEGBÍZHA­TÓ SZOLGÁLAT. INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE 519 Bloor St. W., Toronto 4, Canada. Telefon: 537-3131. Böjtbe Ernő halála is. Nagy szomorúság, és elhagyatóttság érzése fogta el, hiszen az utób­bi időkben már a rokonok is el­hanyagolták őt, vagy ők is szülei sorsára jutották? Nem tudott erre magának választ adná. Gyernieklélekkel úgy érezte, hogy ennek a zűrös, örökös félelmekkel terhes, sö­tét bizonytálanságnák kitett é­­letnek nincs már értelme. Előb­bi túlzott józansága elhagyta, és mikor észrevette, hogy a na­gyobb fiuk újabb “bevetésre” készülnek, ő is velük tartott, aminek azok igen örültek, és már tapasztalt forradalmár fö­lénnyel veregették meg a vál­lát, hogy ime a “könyvmoj” is velünk tart, a tatárhajszábam. Megtanulta egy búvóhelyen, egy nagy épület pincéjében, a legszükségesebb felkelő tudo­mányt: palaoktöltést és ügyes eldobását, puska és géppisztoly kezelését, kézigránát hajítást, sfcb. A többiek vidám harci ked­ve, őt is igen fellelkesitette, és a bosszúvágy is égett 'benne szüleiért, Böjtbéért, az ártatlan áldozatokért, és szülővárosa la­kóházaiért. Hogy hová vezet végül is majd ez a hősi kis­­fiuskodás, azzal nem is szá­molt, mert ahhoz még hiányzott a kellő Ítélőképessége, no meg úgy elragadta a szabadságvágy, melyet eddig tulajdonképpen csak a Petőfi versekből ismert, és most ezekben a lőporos na­pokban kezdett megérteni iga­zán. A leghevesebb tűzben sem érzett tulnagy halálfélelmet, mert még igazi gyermek volt. Azt a belső szorongást, hogy feje fölött süvítenek el a grá­nátok s füle mellett a golyók, — melyek mindig magúkkal ra­gadtak egy-egy kis bajtársat, — bőven ellensúlyozta a kilőtt tankok és az elpusztított tatá­rok száma, akik úgy másztak elő az égő tankokból, mint ki­füstölt patkányok, de élve ke­vés hagyta el az utca köveze­tét Hadiszinterük elsősorban az Üllői-ut, Ferenc-körut, és a Corvin-köz voltak, de akadtak olyan merészek is, mint Rácz Pista és Deres Lajos, akik egé­szen a Széna-térig elkalandoz­tak, és ott felvették a kapcso­latot, Szabó bácsi csoportjával. Sokszor csaJk 2-3 napi nehéz kalandok után tértek vissza az intézetbe pihenni, és mosakod­ni, sőt jóllakni, mert hát “ka­tonáknak” az is igen fontos. Szabó Gyuszi és Tariics Géza ott maradtak az Üllői-ut köve­zetén. Szabó egy sorozatot ka­pott és hamar elvérzett, Tarics súlyos mellsebbel került a kö­zeli klinikára. Szábó György szabadságharcos kis árva fiút, egy volt tiszt fiát, egyelőre a L ud ovi k a - k e r t b e n temették el, a kis Góbé közelébe. Kis szünet után, újra beve­tésre, támadásra mentek a fiuk, hogy a második, vagy ki tudja hányadik tatárjárástól megmentsék Budapestet. Igen nagy volt a tét: nemosalk a fő­város megtisztítása a belső és külső ellenségtől, hanem a vég­leges magyar szabadság, az ön­rendelkezési jog kiharcolása. Sokezer benzines-üveg elhasz­nálódott, sofcszáz szovjet-tank kiégett, sokezer magyar fiatal­ember és gyermék vérét itta be a pesti utca és a vidék földje. Még a november 4.-e előtti vé­res harcokban elhullott az árvaházi fiuk nagyrésze, már akik resztvettek a szabadsági­harcban. Sokan elég súlyos se­bekkel, a kórházba kerültek, s néhányon ott haltak meg. A legvéresebb küzdelmek elcsitu­­lása után, ott feküdtek a vén laktanya járdáján kiterítve ré­gi ismerőseik: Benkő Zoli, Kishonti Pál, Franc Laci, Sü­megi Réli, Kiss Laci, Márton Jóska és Wolf Jenő. Bennük és körülöttük minden elcsende­sült. Nincs többé árvaság és el­csitult minden kamaszvágy, és gyerekes indulat, bogy helyet adjon a halál nyugalmának. Járókelő polgártársaik szo­morú képpel, és mély tisztelet­tel haladtak el hősi tetemeik mellett. Egy egyszerű öreg né­niké gyertyát gyújtott mind-i egyik srác feje fölött, és min- I den fiúért elmondott egy-egy Miatyánkot és Üdvözlégyet k!ü­­lön-külön. Mások is megálltak ott rövid ideig, és szemüket tö­­rölgették. A legkeményebb fér­fi sem szégyelte most ezeket. Az örökre elnémult pesti srá­cok ismeretlen, jeltelen tömeg­sírokba kerültek. Ideiglenesen győztek újra az újsütetűi, gyer­­mekgyikos Heródesek. Az “osz­tályidegen”, vagy éppen “osz­tályáruló” “ellenforradalmár” hősök, még falkereszteket sem kaphattak gyilkosaiktól, nem­hogy emlékművet, az égig­érő márványoszlop, kevés ideig még csak a magyarok, és más népek jobbjainak lelkében ma­gasodik, hogy onnan hirdesse a szabadság olthatatlan vágyát és jogát, és a sátáni barbárság közeli pusztulását. PESTI HUMOR: — Hogy lehet az uj gazdásá­gi mechanizmusból kijutni? — Hegyeshalomnál! Április 1-i kezdettel MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁST kaphat a legtöbb alkalmazott FARMOKON ÁLLATTE­NYÉSZTÉSBEN V1RÁGHÁZAKBAN KERTÉSZETBEN GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG, V1RÁGTERMELÖK (1) Ha Ön alkalmazva van ezeken a területeken, előnyére van, ha érdeklődik, hogy megkaphatja-e a munkanélküli biztosítást. (2) Ha Ön munkaadó és vannak munkásai, az uj rendelkezést be kell tartania. Tanulmányozza azokat most. Fontos felvilágosításokat kaphat a legközelebbi irodán UN EMPLOYMENT INSURANCE COMMISSION 7838(2)EP 2 "Visszapillantás" | (Excerption.) FAISKO­LÁKBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents