Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-10-25 / 81. szám

2 Winnipeg, Man. 19643. akt. 25. ÜZENET A magyar népnek a forradalmi szabadságharc tizedik évfordulóján Ünnepélyes nyilatkozat, me­lyet a Magyar Szabadságharc 10. Évfordulójának Megünnep­lését Koordináló Bizottság (az­az a Magyar Szabadságharcos Szövetség és közel 400 ameri­kai és kanadai magyar szerve­zet, egyesület, intézmény) az Októberi Szabadságharc tize­dik évfordulója alkalmából ma­gáévá tett.) Édes anyanyelviünk testvéri izein üzeműink és ügy diadal és győzelem közt különbséget te­hetünk. Khrushchev és tankjai 1956 novemberében Magyaror­szágon halált és diadalt arat­hattak ugyan, de a szabadság — miként nővére az igazság — feltartóztathatatlanul győz. 1956-ban bármilyen véres erő­szakot is követett el a dikta­túra Magyarországon — az el­telt tiz év alatt a szabadság a diktatúra erőszakát lé ;>é sr öl­lé pésre hátrálásra és engedmé­nyekre bényszeritette. Ha tiz évvel a magyar forradalom ki­törése és győzelme, majd a magyar szabadságharc vénbe­­fiojtása után elővesszük az 1956-os események alapokmá­nyát, a magyar egyetemi ifjú­ság 16 pontból álló követelését, amelyet az Építőipari Műszaki Egyetem hallgatói és tanárai október 22.-én este fogalmaz­tak meg és ezt a mai helyzet­tel összevetjük, megállapíthat­juk, hogy a halált arató szov­jet diadal után a szabadság és az igazság győzelme arra kény­­szeritette Magyarországon a zsarnokságot, hogy minden te­rületen engedményeket tegyen, ahol ezek az engedmények a diktatúra politikai, ideológiai, gazdasági és főként biztonsági alapjait közvetlenül nem ve­szélyeztették. Hiszen , sietve megtagadták saját pártjukat, és nem kevésbé kapkodva uj cégtáblát festettek a visszaálli­­tott sajtómonopoliium uj lap­jainak is. Rákosi Mátyást titok ban kivitték Magyarországról és nem is merték visszahozni. Uj kormányt alakították, hogy a szabadságharc igazságai al­len ne kelljen védekezniük. Ép­pen most veritékeznek azon, hogy bukott gazdasági rend­szerüket olyan belső indítékok­kal, uj hajtóerővel lássák el, amelyek már inkább tartoznak a szabad termeléshez, mint a párt tervmódszereihez. Átme­netileg igyekeztek az ipari munkások jólétét emelni, hogy a munkára visszaédesgessék őket és a munkás szabadságjo­gait később is csák körülmé­nyes és rejtett buktatókkal merték újból korlátozni az uj munkakódexlben és az azt kö­vető rendeletekben. A magyar falut fenyegető kolhoz-kihalás­ban a szabad gazdálkodás ház­táji parcelláját engedélyezték. Az elitéit párttagokat már re­habilitálták. A sajtóban és az irodalomban szabadabb hangot engedtek azoknak, akik nem voltak ellenük, hogy a “több­­vélemény” illúzióját keltsék. A szakmai színvonal hanyatlása után a nem párttag szakembe­reket in odóhoz engedték, de mindezt csak a párt biztonsá­gának szigorú szem előtt tartá­sával, vagy talán a párt meg­mentéséért tették. A Sztálin szobrot nem merték visszahoz­ni, a szabadság győzött, de helyébe azért egy Lenin szob­rot állítottak, sajátmaguk álta­tására. Az egész szovjet-tömbben az úgynevezett enyhülés minden engedménye a magyar szabad­ságharc munkálkodásának szakadatlan győzelmét jelenti. A szabadság, mint nővére az igazság, mindig győz és ez még minden zsarnokságot megdön­tött. 1956 novembere véres szov jet diadal volt Budapesten, de az akkor eltaposott magyar forradalom és szabadságharc tiz év óta győz. Persze, azokban a kérdések­ben, amelyek nem is a párt lé­tét, hanem egyeduralmi, poli­tikai létüket és szerepüket biz­tosítják, nem engedhettek. így a zsarnokság megmaradt. De azt már ők maguk is tudják, hogy a szabadság és az igaz­ság elleni küzdelmükben elér­keztek az utolsó felvonásig, az atomversenyig: a szabad világ­gal folytatott technikai, gazda­sági versenyig — vagy a sza­bad világgal való kereskede­lemig. Fejlesszék akár az a­­tomversenyt olyan tébolyult, háborús bukfencig, amelyben inkább mindenkit magukkal rántanak, semmint egyedural­mi létüket és szerepűiket felad­ják; vagy jussanak 'el akár a szabad világgal való kereske­delemben a szabadság előtti kapitulációig, amelyben ifjúsá­guk ismét beleolvadhat a sza­bad emberek életáramába — ezután az utolsó felvonás után a vörös függöny, amit lobogó­ként tiszteltek, végképp lehul­lik. És ennek az utolsó felvo­násnak történelmi nyitójelene­te — ezt is jól tudják — tiz évvel ezelőtt a magyar forra­dalmi szabadságharc volt. A magyar forradalmi szabadság­­harc mukálkodik már a Szov­jetunióban is, ahol az egyetemi ifjúság titkos Phönix körei a magyar szabadságharc legyőz­hetetlen emlékművei az orosz ifjúság lelkében. Mi, a vasfüg­gönyön kívül élve, naprói­­napra látjuk ezt és ezért első­nek ezt üzenjük: a mi egész 'korunk győzelmes feszitő ereje a magyar forradalmi szabad­ságharc. Mert 1956-ban, Ma­gyarország, magyar nép ver­­a.uozatával bizonyosodott be mindenki, még a párt hideg fe­jei előtt is, hogy a kommunista proletárdiktatúrát nem tart­hatják tovább forradalmi párt­nak, hanem magának a bolond és szönyü zsarnokságnak, a­­mely alól kell forradalommal kitörni. Tiz év alatt az is be­igazolódott, hogy a magyar szabadságharcot éppen azért, mert forradalmi szabadság­harc, nem ikivülről gerjesztet­ték, még csak olyanféle “nem­zeti felszabadító háború” sem volt, amelyet a párt kívülről tá­mogat és olyan előszeretettel alkalmaz; “191516” Magyaror­szágon forradalmi szabadság­­harc volt, amely a belső, ma­gyar erők forrongó erjedése után robbant és szabadsághar­cát csak a magárahagyott nemzet vivta. A tétova nyuga­ti világ éppen ezért volt végze­tesen lassú és felkészületlen, de az ifjúság mindenütt a vilá­gon éppen ezért szívja magába >a magyar forradalmi szabad­ságharc gondolatát, mint a szabadság huszadik századbeli modem, eredeti és szükségsze­rű forradalmának ózonát. És ezért, mert “1956” forra­dalmi szabadságharc volt, a­mely 1956-ban már minden magyar lelkében ott forrott, ez­ért hozta meg a magyar sza­badságharc a lelki egységet. Nemcsak otthon, amiről tanús­kodnak a feljegyzett és kötete­ket kitevő rádiónyilatkozatok, hanem szerte a nagyvilágon, mindenütt, ahol magyarok él­nek. Boldogan üzenjük és tud­juk — és ez üzenetünk máso­dik tétel —, hogy nemcsak a szükebb magyar otthoniban, nemcsak történelmünk honá­ban, a Kárpátok koszoruzta Du n a-me de ne ében, de a világ minden földrészén. Uj Magyar­­ország szabad megvalósításá­nak a gondolata, a forradal­mi szabadságharc folytatásá­nak tennivalói lélekben egyesi­tik a magyarokat. Üzenetünk második, fontos mondanivalója tehát az, hogy innen is, Ameri­kából és Kanadából, 300 ma­gyar egyesület, szervezet és in­(Folytatás a 4. oldalon) Karácsonyi Kártyák magyaros mkitákkal magyar, angol és angol-magyar nyelven, tucatja $1.00. NEW LIFE — UJ ÉLET 1014-10th Ave. N., Lethbridge, Alta. NAPHEGYI IMRE: EGY SZÜRKE HŐS Asztalosnak hivták. Osak igy, egyszerűen: Aszta­los. Mikor az “uj rend” megala­kult, őt ott tartották. Kistisztviselő volt a bankban. .Nem zavartak, ... ő sem za­vart senkit ... A szakma a kis­ujjában volt, ezt tudták a fe­lettesei is, de valahogy alul maradt a régi rendben. Szerény volt, akár egy szűz­­lány. Uj kollegák jöttek, nagyké­pűen, nagyhanggal. Mindegyik lépett egyet, csak Asztalos ma­radt azon a helyen, ahol kezd­te a bankibalépéseikor. Soha nem zúgolódott. Pon­tosan végezte a feladatát, mint egy gép. Felettesei soha meg nem dorgálták, de nem is di­csérték. A háború elviharzott. Uj ar­cok kerültek a régiek helyébe. Egyik napon belépett az aj­tón az uj rend, s az uj renddel az uj igazgató; — Mindenki vegye a kabát­ját, mehet. Reakciósokra nincs szükségünk. Itt uj élet kezdő­dik, munkás paradicsom, a dol­gozók paradicsoma: azoké a jövő. A hátak meggörbültek és szó nélkül mindenki kifele induit. — Asztalos, maga marad, — és az uj igazgató rámosolygott. Meglepetten torpant meg. — Magának szól a marasz­talás, elvtárs, ne lepődjön meg. Jó a kádere! — és megvereget­te a vállát. — Jöjjön a szobám­ba, beszédem van magával. Szerényen lépett be, megállt a fali mellett. — Üljön le, elvtárs, — mond­ta az uj ember barátságosan Eélszegen foglalt helyet. — A maga szülei munkások, ugye? — Igenis, igazgató ur. — Én “igazgató elvtárs” va­gyok, tanulja meg. — Megtanulom, kérem. — Ne kéremezzen! Az a világ megszűnt! ... Egyformák, vagyunk . .. Dolgozó és dolgo­zó közt nincs különbség, érti, Asztalos, nincs különbség! — Értem, alázatosan ... — Ha;g|yja már abba ezeket a hebehurgya kifejezéseket. A régi világ csökevényei ezek, nem az uj rendszerbe valóak. A dolgozó önérzetes kell legyen. — Értem. —Végre, hogy idáig jutot­tunk ... Most hallgason meg. Az egész bankszakma az uj­jaimban van, tehát csalni nem lehet. Maga marad a helyén. Az összes könyveket átnézi. Az uj 'embereket betanítja. Minden rendellenességet azonnal jelen­ti, amit akár a könyvekben, a­­kár a személyzetnél tapasztal... Sok szerencsét, Asztalos! Megjöttek az uj emberek, nagy hanggal, tele szólamok­kal ... “Tied ez ... tied az ... magadnak építed!” Asztalos hozzáfogott taníta­ni őket. — De fiam, maga még ösz­­szeadni sem tud!? — Én nem vagyok a fia, én elvtárs vagyok, ha nem tudná! Ha magát itt megtűrik, ennyit megtanulhatna! — Engem a tudásom miatt tartanak és annyit elvárhatok, hogy olyanok (kerüljenek az íróasztal mellé, ákik legalább számolni tudnak. Nem elég a “nép gyermekének lenni”, itt tudni is kell! — Na, majd ÉÉÉNN megmu­tatom, hogy ki az ur itt! Maga reakciós kutya! Az elvtárs tud­ja, mi a d'ialectika? — Nem, de nem is érdekel. Itt hideg számokkal dolgozunk. Ami fekete, az fekete, ami fe­hér, az fehér. Szólamokból nem élünk meg, de az ország sem. — Asztalos, maga szemtelen! — fortyant fel az ifjú szociális­­ta, — majd jelentem a Párt­ban! —- felugrott és berohant az igazgatóhoz. Barna igazgató, — akit az­előtt Braunnak hivtak valami­kor, — hivatta: “Idefigyeljen, Asztalos! Én elhiszem, hogy ez a gyerek nem tud semmit, de nagyobb tapintattal kell tanít­sa. Nem ártana, ha szemináriu­mot végezne. Utóvégre munkás család gyermeke és meg kell ismerkedjen a tanokkal. — Igazgató elvtárs, én ma­gam végzem majdnem az ösz­­szes munkát. Egy ember téve­dése az egész bánik menetét felbontja. Annyit csak meg­mondhatok, hogy íróasztalhoz csak olyan üljön, aki tud szá­molni. Ez a fiatalember jófor­mán azt sem tudja, mennyi kétszer kettő. — Én jóindulatból mondom, hogy akkor sem mondhat o­­lyat, hogy “a Párt és a tanok nem érdeklik”. Ajánlom a sze­mináriumot. — Késő éjtszakáig dolgozom mindennap, hullafáradtan térek aludni, hát hogyan tudnék én valahová is eljárni?! — Elismerem, a kezdeti ne­hézségeket és majd intézke­dem. De vigyázzon, hol, mit mond. — Köszönöm a tanácsot, — mondta és kihátrált. Dolgozott, mint égy állat. A hivatalnokok cserélődtek. — Érdekes, lepődött meg —, mindegyük felfele bukik. Ide, oda, vezető állásokba kerülnek. Egyik napon meg is kérdezte az egyik ifjoncot, hogy mi en­nek az oka?! — Mi, politikailag képzették vagyunk — jött a felelet. Csóválta a fejét, nem értette. Lassan állandósultak a kolle­gák, férfiak nők vegyesen. — Egy jó pénztárosra lenne szükség, — kérte egyik nap Barna elvtárstól. — Telefonálok a Pártba. — Nem párt emberre van szükségem, hanem munkaerő­re. Barna igazgató szemrehá­nyóan nézett rá: "Asztalos, ide csak párttagsággal lehet beke­rülni.” Behúzta a vállát és elkullo­gott. Másnap megérkezett az uj tisztviselő: “Julika vagyok ’ — mutatkozott be. — Asztalos. — Én leszek az uj pénztáros, jó káderem van. Tudja, ez bi­zalmi állás. — Rendben van ... Tud szá­molni? — Amennyit a 8 általános­ban tanultunk, azt tudom. Julika faluról került az állás­ba. Értelmes, jóidulatu lányka volt. Fogott az esze és szeretet­tel csinálta a munkáját. A vá­rosi máz még hiányzott róla. kettőzze meg pénzét, vegyen Canada Savings Bonds Centennial Series A Canada Sayings Bondok Centennial sorozata a legmagasabb kamatot hozza; 5.48%-t, amikor lejár. Az uj kötvények évente 5%-t hoz­nak az első négy évben; 5%%-t a to­vábbi három évben; 5%%-t az utána következő esztendőben és 6%-t az utol­só öt évben —- összesen $72.25 dollár ka­matot hoz minden $100 dolláros kötvény És most először, különleges egybevont kamatot ad kívánatra. Használja ki tel­jesen ezt az alkalmat és hagyja az évi kamatokat 1979 nov. 1-ig és Így kama­tot kap a kamatok után, ami minden $100 dolláros kötvény után külön $27.75-öt jelent. 1 Mindent egybevéve, minden $100 dolláros kötvény $100 dollárt hoz. Ez biztonságos, biztos útja a megtakarítás­nak. Kettőzze meg pénzét a Centennial sorozatú Canada Savings Bondokkal. Ez a sorozat felülmúlja a tradicio­nális Canada Savings Bondokat, mely Kanada legkívánatosabb befektetése. Még mindig könnyen vásárolható készpénzért, vagy részletre miunikahe­­lyén, bankjánál, ahol befektetését vég­zi. Vásárolhat $50-től egészen $10.000 dollárig. Minden kanadai lakos vehet ezen határig. így befektethet. Ezeket egyszerűen beválthatja kész­pénzre, bármikor, bármelyik kanadai bankban, teljes névértékben, kamatokkal együtt. Csak ki kell töltenie a beváltási formát a kötvényen is, s ha átadja bank­jának, azonnal megkapja a pénzt. Végül, ezek jobbak befektetésre; ma­gasabb kamatot hozó és a kamatok kamatjával gyümölcsöző kötvények. Kettőzze meg pénzét a Canada Savings Bonds Centennial sorozattal. C-66 Eljárt a Pártba, szeminárium­ba, nyitva volt a szeme, esze. Nyelte a szavakat, agya min­den elfogott. Asztalos, látva a leány munkásságát, szeretettel foglalkozott vele. Rövid időn belül a legpontosabb munkát végezte és megbízható volt. A- mire Julika azt mondta, hogy ez ennyi, vagy ez igy van, arra mérget lehetett venni. Barna igazgató is felfigyelt a lányra és kezdett neki tanácsokat adni. Julika hamar rájött, hogy az igazgató mit sem ért a bank­szakmához és a nagyhangú di­csekvései, csak leplezése járat­lanságának. Egyik alkalommal, mikor di­csekedett, a lány hirtelen meg­kérdezte: “Hol sajátította el a szakmát ilyen jól, igazgató elv­társ?” Barna kihúzta magát éis meg nevezett egy volt bankot. — Ne vicceljen, elvtárs, én már rég kinyomoztam, hogy maga soha nem volt bankos, lehet, hogy adta a'bankot, de... — Mi akar ez lenni, elvtárs- I nő? — vágott szavába a veze­tő, — talán kételkedik a sza­vamban ? — Én nem, csak nem hi­szem ... Kérdezzük meg Asz­talost, ő ismerte a bankosok nagy részét ... — Én nem bizonygatok az alkalmazottakkal. Ez árt a sza­vahihetőségemnek. Falusi liba ... — és mérgesen otthagyta a leányt. Asztalos, ki szerénységével mindenki jóembere volt, nem törtetett és igy a legalacso­nyabban fizetett alkalmazottja volt a banknak, végezte a mun­káját megszokott szorgalom­mal, újból csak “Asztalos” lett. — Asztalos, jöjjön csak egy kicsit ... — Asztalos, hogyan kell ezt csinálni? ... — és Asztalos ment, csinálta megmutatta, a­­mit kérdeztek. Julika megsokallta. — Idefigyeljen, Asztalos! Ne legyen olyan mafla! Magát csak kihasználják, a maga há­tán felkapaszkodnak, azokat elismerik és maga kuli módra huzza az igát. Álljon a sarkára. Magára az igazgatónak szük­sége van, hiszen olyan járatlan a bankszakmában, mint én, mi­kor idekerültem. A párttagsága miatt tartják itt és a maga tu­dása biztosítja neki a helyet. Lépjen be maga is és meglátja, egykettőre akár itt, akár egy másik banknál igazgató lehet. — Meggondolom. Engem nem érdekel a politika. — A maga érdeke. Az évek szaladtak. A nép ti­tokban elégedetlenkedett. Az emberek indulata felsza­ladt a végpontra. Kitört a forradalom. A bankiból eltűntek az embe­rek, csak Asztalos járt be ren­dületlenül és végezte mindenki munkáját. Egyedül érezte magát, főleg Julika hiányzott. Már nem volt semmi tenni­valója s a tétlenség kicsalta az utcára. Ropogtak a fegyverek. Ő értelmetlenül bámult, hi­szen a rádió bemondta, hogy megalakult az uj kormány és (Folytatás a 4. oldalon) i

Next

/
Thumbnails
Contents