Kanadai Magyar Ujság, 1966. január-június (42. évfolyam, 2-51. szám)
1966-06-17 / 48. szám
2 Winnipeg, Man. 1%6. junius 17. Délvidék 25. évfordulójára való visszaemlékezésben közöljük a még kéziratban fekvő “DÉLVIDÉK TRAGÉDIÁJA — TITo- SZLÁVIA PORTRÉJA” c. munkából az alanti fejezetet, amelyet folytatásokban adunk ki. BURJÁN GYULA: Szerb-infernó Délvidéken (Folytatás) ÉCSKA. Inkább német település, de igen tekintélyes számban élnek magyarok is az ősi imagyar ugaron, de a község 120%-át románok teszik ki. A partizán alakulatok itt is megjelentek. A németek visszamaradt részét a legbrutáliisabb módon meggyilkolták, a magyarok soraiban válogatott kínzásokkal ritkítottak, — addig a románság pálinkával és ikalácsosal fogadta a “felszabadítókat”. A részeg partizánok és az örömittas románok az ortodox templom előtt “korát és kólót” jártak, majd valamennyiem az écskai rám. lkat. templomkoz ment, s ott a templom alatti kriptába vonultak, s káromkodás és kurjongatás közepette feltörték a kriptákat, amelyekben a templom-építő és egykázalapitó ikegyurak ikamvai nyugodtak, a csontokat szét szórták, megtaposták, — az ékszereket viszont magukkal vitték. A csontok hosiszu ideig a kripta előcsarnokában feküdtek, végre, amint engedett “a borzalmak” ideje, a községegyik egyházi világi vezetője és még néhány magyar visszahelyezték a csontokat a feltárt kripta-koporsókba. DALOLJUNK... EGY HANGULAT ... Egy hangulat, egy furcsa mámoros kis hangulat, Egy könnyelmű, bolondos pillanat. S a józan ész már messze jár. Egy fél pohár Reserve gyöngye már a szívre száll Körülvesz egy kis enyhe félhomály. S az ember ajka csókra vár. A szív egy nyári éjjel száz veszéllyel szembenéz, s egy édes forró csóknak ellenállni oly nehéz. Egy hangulat, egy furcsa mámoros kis hangulat, egy könnyelmű, bolondos pillanat, s már messze jár a józan ész. Szántó—Szécsen A kripta-fosztogatás és rablás csúcspontját azzal fejezték be, hogy a részeg pártizánok felvonultak a gyönyörű kát. templomiba és a iszentélyben vadt táncra perdültek, kurjongattak, riikoltoztak, géppisztolysorozatokat adtak le a ©zent képekre é© szobrokra, majd egy tökrészeg partizámfuria pillanatok alatt kivált a vadul száguldó “kolózók” sorából és felugrott a Mária oltárra, ahol a SZÜZANYA és a íkarjánülő GYERMEK-JÉZUSRA tőrt rántott, de a kés lecsúszott a megsebzett Szüzanya szobráról iés a partizánnő ujjait metszette le. A tki/firöccsent vér pirosra festette az écskai magyar templomot, de köziben megrészegülten éltették iSztalin és Tito elvtársakat ... Écska tragédiáját 1958 'nyarán hallottam az egyik tanútól. A feltört kripták érthetően hirdetik DÉLVIDÉK stációinak egyik kis állomását. A FÜSTBEMENT NÁSZNAGYSÁG IRTA: fFt. SOÓS ISTVÁN Ábkai Péter, Malomházán, sokat adott a szépségére, daliás megjelenésére és alkalomadtán fitogtatta is azt, amikor kifésülködve, megborotválkozva megjelent a társaságban. Történt aztán, hogy a szomszédjának a leánya férjhezmenőben volt és apja által felikérette Árkait násznagynak. Árkai fölöttébb megörült ennek a megtiszteltetésnek és megígérte, hogy annak legjobb tehetsége szerint meg fog felelni. 'Fiatal felesége, a Tini, azonban kevés hé örült ennek a férjének szánt megtiszteltető hivatalnak; elsősorban azért, mert hát mi tűrés-tagadás, egy kissé a féltékenység csiklandozta, másodsorban pedig, mert sajnálta a sok pénzt, amibe az ilyen tisztség rendesen kerülni szokott, kivált, ha a nászurat Árkai Péternek hívták. 'Az azonban, hogy férjét a násznagyi hivatalról lebeszélje, Tininek eszébe sem jutott. Tudta ugyanis, hogy minden lebeszélő ékesszólásával csak borsót hányna a falra, miután Péter már meg is rendelte erre az alkalomra az ünneplő ruhát, meg egy pár MIELŐTT AUTÓT VÁSÁROLNA keresse fel Winnipegen DABASY CSABÁT A Z INMAN MOTORS LTD. magyar megbízottját a MAIN'ÉS YORK SARKÁN Telefon iroda: WH 3-1476 ” ” WH 3-1477 ” lakás: WH 3-6371 INGYIJA. A kis városka neve ma INDIJA. Szerémségben van. 195S májusában az UDBA “jóvoltából” idekerültem, az ott lévő egykori k.u.k. huszárlaktanyába, amit menekült tábornák rendezet be, 1956 utáni menekülitek számára. A város igen szimpatikus kis vidéki városlka képét nyújtotta, lakói németek, horvátok és magyarok voltak 1944 előtt, de a színfolt lényegesen megváltozott 1944 után. Az összes “kiérdeműit” pártizánok foglalták el a városkát. Ezzel a statisztikai fölénnyel ma dominálnak a szerbek. A város küllképe általában a balkáni morált hordozza magán, elhanyagolt épületek és inaplopó pártizánok -százai sütkéreznek a napon, te rmés'zetesen semmittevé síben, mert a pártizánkodásaikért igen komoly apanázsban részesülnek. A város dolgozói még ma is a horvátok, németek és magyarok. A horvátok és a magyarok szoros barátságban élnek egymás mellett. A sors és a bizonytalan, jövő egybekovácsolta ezt a két népet. A kisvárosika életét egész közelről ismertem meg, hogyan honnan, az nem lényeges, de pontos “históriát” tártak elém, amikor megismerkedtem egykét számottevő magyar és horvát értelmiségivel. (Ide iktatom, ezek a horvátok pl., gyászmisét magas sarkú kordován csizmát. Sokat törte azonban a fejét azon: hogyan gördíthetnie féljenek útjába holmi váratlan akadályt. Mint aféle furfangos asszony, ki is talált Tini hamarosan holmi huncutkás cselt. Péter ugyanis egyéb szeszélyei és bogarai között hihetetlen, szinte beteges ellenszenvvel viseltetett mindenféle zimmegő, zümmögő apró állatkák, kiváltképpen a legyek iránt. Ha szobájában ilyesmit vett észre, ideges lett, bosszankodott s kérlelhetetlen' vadászatot indított rá és -nem nyugodott, mig azt szőröstől-ibőröstől ki nem irtotta. Különösen megtette ezt vasár- és ünnapnap reggelenkint, mielőtt a borotválkozás nagy munkájához fogott. Ilyenkor szorgosan átkutatta szobájának minden zege-zugát, vájjon nem huzódott-e meg valahol egy csalafinta legyeeske, ami őt a borotválkozásnál bosszanthatná. Mert hát Péter ennél a műveletnél rendkívül csiklandós volt, ugyannyira, hogy egy légynek a zümmögése képes volt őt teljesen kiforgatni a kerék vágásiból. — Férjének erre a gyengéjére, gyarlóságára alapozta aztán Tini a maga 'kieszelt tervét. Az esküvő napja elérkezett, és Péter a reggeli órákiban addig gyönyörködött vadonatúj .ruhájában, mig azt vette észre, hogy ideje volna megborotválkozni, ha a lakodalmi menetről le nem akar késni. Hamarosan megverte hát a iszaippanhabot, megfente a borotváját, felakasztotta az ablaktokra a tükröt, s mielőtt bekente volna az arcát, mégegyszer hajtóvadászatot tartott az esetleg elbújt legyek után. S minekutána lsem mi gyanúsat nem vett észre, hozzálátott az önszépités nem éppen könnyű műveletéhez. Borotvája azonban a hetednapos szakállával nehezen tudott megbirkózni, nem ákart fogni. Fogait csikorgatva fente mondattak 1956 november 4.-e után az elesett magyar szabadságharcosokért, továbbá Mlindszenty kardinálist “eszmei” vezérnek tartják.) A városka szintén beleesett az 1944-es őszi hadjáratba, a város épen maradt, a nagytöbbségű németség a visszavonuló német haderővel elmenekült, a horvátok és a magyarok már nem menekülhettek. Beérkezett a reguláris szerb és' partizán alakulat, összeállította már a ‘feketelistát’ éís éjjel hurcolták el a német, magyar és borvát áldozatokat. Semmilyen bírósági eljárás nem volt. Vadamennyit beszállították az ingyijai egykori k.u.k. huszárlaktanyába, ami kvadrátusiba volt építve. A négyszög negyedik átfogójánál kezdődtek az istállók, ahova egy 15-20 méteres kapualj vezetett. Az összes kivégzések ebben a kapualjban történtek. A kivégzettek száma szintén megközelítette a másfélezeret. Nem egyszerre hajtották végre, éjszaka szedték össze a napi “kvantumot”, az ómnál beterelték a kapualj alá, sorba állították csoportonként és agyonlőtték valamenynyit, mialatt a gépkocsik motorjait bugatták, hogy tompítsák a hadipuskák ropogását. Szabályszerűen, a kivégzések alatt minden éjjel néhány leisátorlapozott teherautó gördült 'ki (erős fegyvere© kísérettel) , meg újra és újra, de kevés sikerrel. Miközben igy kínlódott, felesége, a Tini, beszólt az ajtón: — Peter, igyekezzél, a szomszédból itt van a szolgáioiány és kérdezi, hogy kész vagy-e mar, mert odaat várnak. — Menj a dolgodra es nagyj békében! — lóimédt rá Peter, — ti feüérnépek mindig akadékoskodtok. Mondd neki, hogy mindjárt jövök. Tini nem szólt egy szót sem többet, de a köténye alól alattomban egy papír zacskót húzott elő és szép lassan bedugta a kályha mögötti nyílásba, s lábujjhegyen fciosont. A papírzacskóban azonban egy egész isereg kisebb-nagy óbb légy izgett-mozgott, zizegett, melyeket az Istállóiban szedett össze. Péter éppen a bal orcáját körömzsélte borotvájával a íüietovén, mikor bizonyos távolságban halk zümmögést hallott, mire idegesen felrezzent. — No lám, — kiáltott fel mérgesen, hát mégis itt van a cudar bogár! — és fürkészve nézett körül a szobában. De arra már nem volt ideje, hogy űzőbe vegye a zümmögő legyet, mert a lakodalmas .népek vártak rá, ő pedig még messze volt attól, hogy illendőképpen putzban legyen. A 'bogárdöngés eközben egyre közelebb ért, sőt most már 'kettesben hangzott. Péter haragjában elvörösödve, idegesen kezdett reszketni, tipegni, topogni, de a borotválkozást nem hagyhatta félbe, mert a szomszédban egyre hangosabb lett a várakozók toporzékolása, holott ő még pőrén volt. Dühösen kaparta az ajkát, arcát annál is inkább, mivel a zümmögés most már hármasban, négyesben hangzott, isőt egy tuíbizalmas legyeeske, amely a fehér szappanhabot talán édes tejfölnek nézte, az arcájára üít, mig egy nagyobb dongó légy az orrahegyéről a homlokán törtetett fölfelé a magosba. Tehetetlen dühében Péter éppen azzal a kezével kapott utána, amelyikben a borotvát tartotta. A légy ugyan szerencsésen elmenekült, de Péter orcájáról vérpatakocska kezdett csörgedezni. — Ugyan honnan a pokolból kerülnek ide ezek a veszekedett férgek — dühöngött Péter, — mintha csak ikészakarva akarnának engem bosszantani, amugyis sietős dolgomlban hátráltatni. A 'Szomszédban eközben pisztolylövések dördültek és az iuccaajtóban valáki türelmetlenkedve kérdezte: — Hol van a násznagy? Nekünk mennünk kell, nem várhatunk tovább. — Jövök már, jövök, — kiáltott ki Péter, egyre tovább kaparászva az állát. De a zümmögés a szobában egyre tovább tartott mindenféle dur és moll hangnemben násznagy uramnak szeme, száa laktanyából és a temetőbe kiásott sirokba dobálták be, a holttesteket, amit azonnal elsimítottak, a földdel egyenlővé tettek. Az eltűntek névsora “valahol” megvan. A temetők sirárkai ámbár némán maradnak, de egyszer eljöhet még az idő, amikor a TÖRTÉNELEM benyújtja a “feketelistát” . •. HORGOS. Kicsinyke település, de beosületes kétkezi szorgalmas, munkás nép lakja. A vörösvihar ezt a falucskát is alaposan megtépázta. A szerb pártizánok ebben a faluban már rendeztek “látványos” kivégzést. Éjjel bekopogtak. Kiverték az áldozatokat, akiket elérhettek, ha idejében nem nyertek egérutat. Kihajtották a koromsötét éjszaka leple alatt és a nagy magyar folyó partján legyilkolták őket, tarkólövéssel végeztek velük. Horgos magyar vértanúi valahol ott pihennek, a szőke szeszélyes Tisza partjának füzesei árnyékában. Ismeretlen és jeltelen sírokban kiáltanak IGAZSÁGÉRT délvidéki magyar véreink. A sírokat és a mártírok számát egyediül csak az Úristen jegyezte fel a magyarok “veszteségénék” listájára, mások nem tartják számon ... i i ja és fülei körül, agy hogy végre képtelen volt szőrmentesitő munkáját folytatni. Szinte kétségbeesve járt-kelt, hadonászott a szobában, szidta, hordta, hordta az egész bogársereget, valahány van a világon. — No, de majd adok én nektek, — Kiáltott fel haragjában'. — Ezzei fogta a törülközőt és teljes erejéből odavágott az alblaktáblára, hol. néhány legyet laiott, de úgy ám, hogy az íuveg tabia száz darabra törve csörömpölt ki az utcára. — Nohát most meg még ennek a hitvány ablaknak is ki Kellett törnie? — dohogott Péter, s mérgében még a törül- Kozőt is kihajította az ablaknyíláson. Künn az ajtó előtt ismét Tini csengett: —- Ugyan Péter, gyere már, nem győznek rád várni, a menyasszony sir-ri türelmetlenül. — Hadd sirjon-rijjon a buta liba, — ordított ki Péter, — a szakáüaimat nem téphetem ki tőstül, gyökerestül. Ezzel újból fogta a borotvát és nyúzta jobb kéz felül a fituskáját, de nem sokra ihent, a légytkonoert nem szünetelt, sőt még egyre gangosabb lett. — Zzz-zum zum zum — zúgott jobbra-balra, s hozzá még valami Ikósza darázs is bevetődött a kitört ablakon, mintha csak az eddig hiányzó basszust akarná pótolni a hangversenyben'. KISHEGYES. Minden magyart, aki időben nem menekült el jó hosszú időre, elfogták és kivégezték. A kishegyesi magyarok nagy műveltségű magyar kát. lelkészét, a népek kiváló és igazságos vezetőjét az UDBA és PARTIZÁN parancsnokság letartóztatta és Magyartkanizsára hurcolták el. A partizán és ud'bás központ “számonkérte” a plébános “népellenes’’ bűnét, mert egés'z lélekkel szolgálta Kishegyes valamennyi lakójának az érdekét. A “számonkérés” következtében — JUGOSZLÁVIA-TITöSZLAVIA didsőségére legyen mondva, — a plébános testét összevagdalták, fülét és orrát megcsonkították, térdkalácsát “kikamyaritották” és ilyen kínzások következtében, a hóhérok kezei között múlt ki a mártír magyar pap. Emlékét minden magyar őrzi, de híven az igazsághoz hirdetjük, hogy nem felejtünk, mert nem felejthetünk! MARTONOS. Martonos sem maradt ki az infernóból. Azokra vadásztak előszeretettel, ákiik a falu vezetésében számottevők lehetnek. Valóságos hajtóvadászatot rendeztek a faluban, helyszínen gyilkolták le áldozataikat. De mindent a sötét éj leple alatt követtek el. A falut partizánok tartották állandó rettegésben hónapokon keresztül. MUZSLA. Legősibb magyar település- a környéken. Szinmagyar község, egészséges, szívós, becsületes, erkölcsös, értelmes és vallásos földművelők lakják a községet. Valóságos szigetként emelkedik ki az erőszakos szerb telepü lésekből. Mindenkor megőrizte évezredes faji hovatartozamdóságát, aminek számos megnyilvánulásában megadta bátran a jelét. A sok példa közül csak egyet említek fel, a faluban (Folytatás a 4. oldalon) A BIBLIÁBÓL “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be: Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Ezeket kerüld!” (II. Tim. 3:1-5.) Péter éppen az óira alatt kaparászott a borotvával, mikor Deiiarangoztak, s hogy mihamarább végezhessen, jól megnyomta felső ajakán a kést, úgy hogy az nemcsak .a szőrt', hanem a bőrt is levitte egy darabon. Zsebkendőié vei igyekezett a csergedező vérzést esihapatani, amint a felesége az ajtó eiott ujDói rikitani kezdett: — Az Istenfiáért Péter, gyere mai', hiszen a népek nem várhatnak tovább, hallod, hogy b eharango ztak. — Menj át és mondd meg nekik, — nyögte Péter, — hogy nem jöhetek, ibeteg vagyoK igen táj a hasam, zug a fülem, eret vágtam magamon'. Az asszony nevetve távozott és a nászmenet megindult a templom felé, de násznagy nélkül. Eközben Péter annyira, amennyire magához tért, lecsöndesült s miután a násznagy! hivatallal járó minden örömről, megtiszteltetésről le kellett mondania, bosszúságában újra légyvadászatra indult. így aztán csakhamar fölfedezte a kályha mögött a papírzacskót, amelyből a legyek özönével (törekedtek még egyre kifelé. Erre aztán föinyilott Péternek a szeme. Meg volt oldva a talány. — Ó, te csalfa kígyó, — ordított fel mérgében, — majd adok én neked! Ekkor megnyílott az ajtó és belépett az asszony. — Az ég szerelméért — sikoltott fel meglepetve, — ember, mit csináltál? — hiszen csupa vér vagy, megvágtad magadat? — Nem olyan nagy a baj, — feleié Péter, látszólag nyugodtan, — de ezeket a cudar legyeket gyökerestől ki keli iratán om a házamból! Nézd csaJk, éppen itt is van egy. Ezzel alaposan odacsapott tenyerével feleségének jobb orcájára. — Nohát, most meg engem ütsz pofon? Ugyan mit vétettem ? — Nem téged ütlek én, hanem a legyeket, ezeket akarom kiirtani, nézd csak emitt is van egy! — Ezzel baloldalról kent oda egyet az asszonynak, ki ordítva rohant ki az ajtón. Este, mikor a szomszédban javában folyt a mulatság, Tini meg Péter kesernyés hangulatban ültek egymással szemben a szobában. Péter arca összevissza volt vagdosva, Timié pedig két oldalt zsömiyeszagura feldagadva. Tini nem szólt egy szót sem, Péter még annyit sem. Egyiknek a füle zúgott még mindig, másiknak a két pofon fájt. Jó pár hétbe került, mire Árvái Pétereknél a béke helyre állt, s az égbolt kiderült. Erős hang egy nagy tartománynak! 1958-ban Manitoba népe felkérte Duff Roblint, hogy serkentse tartományukat fejlődésében. Sok tennivaló volt. Ma, Manitoba ihalad előre. Munkaalkalmak, jövedelmek, lehetőségek rekordot mutatnak. Robiin vezetése alatt a tartomány modern közoktatást vezetett be, huszadik századba való müút-rendszert uj jóléti politikát és humánusságot valósított meg. A vezetés nagyon fontos a jó kormányban. Duff Robiin Manitobában egyike Kanada legképesebb, erélyes politikai vezetőinek. A választás célja a vezetés. Junius 23.-án a lakosság fogja eldönteni, ki beszélhet Manitoba nevében, ki vezesse a kormányt és tervezzen a jövőre. A példanél'küli teljesítménnyel, tiszta, haladó jövőre tervezéssel és kemény munkával összhangban történt a vezetés. Manitoba bizalommal halad Duff (Robiin miniszterelnök irányításával és kormánya dolgozik •— és még több elvégezni való van Manitobában, hogy haladni tudjon az idővel. Manitoba halad előre Robimnál SZAVAZZON A PROGRESSIVE CONSERVATIVE PÁRTRA J 1/ N I V S 2 3 .-án A Progressive Conservative Assoc, of Man. felhatalmazásával. $ . Fektessen be 50c vagy $50,000 UJ EGYEDÜL ÁLLÓ Hat év alatt $1 dollárt kap SCOTIABAN K # T ^ r szolgalat 1X110060 75 cent után. Scoliabank Savings CerlificaMal A Scotiabank Savings Certificates-jei lenti, hogy ön minden 75 centért $1-t kitűnőek arra, hogy befektetése hasz- kaP a Scotiabank Savings Certifica. . ,, ... - , tessel. Vehet már 50 centért időnként not hozzon. Megvehet, 25%-os fel- Scotiabank Savings bé,yegeket. Érárral és rövid hat év alatt teljes deklődjék ezen különleges, pénzének, értékű lesz — egy harmaddal több, hasznot hajtó befektetése felől a mint amit fizetett értük. Ez azt je- Bank of Nova Scotiá-nál — még ma. VEGYEN $10 DOLLÁR, VAGY TÖBB ÉRTÉKBEN — BÁRMIKOR BEVÁLTHATJA KÉSZPÉNZRE. Ö^^íSIbrnk
