Kanadai Magyar Ujság, 1965. június (41. évfolyam, 44. szám)

1965-06-01 / 44. szám

4 Winnipeg, Man. 196151. junius 1; HÚSZ ÉV UTÁN (Folytatás a 3. oldalról) ezt az esztelen és erkölcstelen “rendezést” fölszámolják! * * * A kibontakozást a jelenlegi géniiberede ttségbő 1 parancso­ltán szükségessé teszik a tá­volkeleti alakulások, ahol túl1 Vönös-KinánaJk atomhatalom­­iná való emelik edésién, az egész térségben mutatkozó túlnépe­sedés csaknem beláthatatlan veszélyekkel fenyegeti — első­sorban a maradék fehér embe­riséget. — Ma még nehéz jós­lásokba bocsátkozni, hogy a kí­nai kihivást a USA és fogyat­kozó szövetségesei elháritba­­tatiannak tartjálk-e, avagy folytatják az emberéletben és hadianyagban egyaránt nagy­­igényű “feftenorzsoló’’ dzsungek liarcokat Indokinában és Indo­néziában. A “calculated risk” problé­mája sohasem vollt annyira napirenden, mint most, amikor senkisem beszél róla ... iS az is bizonyos1, hogy mérleget von­va az utólbibi hónapok esemé­nyeiből, a mérleg nyelve Moszkva javára Ibiién. — Kér­dés, látják-e ezt Washington­ban, s levonják-e az ebből fo­lyó következtetéseket? Moszk­va alatt ezúttal is annak a vi­­lágfelforgatásnak a központját kell érteni, amely függetlenül a Pekinggel szemben fennálló hagyományos (és nem ‘‘ideo­lógiai”!) nehézségeitől éleszti, mozgatja a mindenütt feltalál­ható elégedetlen (ideértve az opportunista) elemeket. Hogy ezek a pusztításra, rablásra kész csoportok az egész Délke­­letázsiában Peking vezetését fogadják el, az a világforradal­­masitóknak nem fontos. Értel­mi képességeiket az is megha­ladja, hogy a kinai fölemelke­dés hóditónacionalizmussá ala­kul át belátható időn belül, mert ez a dolgok természetes rendje. A Vi LÁG FELKOR G ATó tö­rekvésekről írva, föl kell figyel­nünk még némely különös je­lenségre. — A jóhiszemüek azt hiszik, hogy a kommunista párt a iszegények tábora s hogy bolteevizált államok le­küzdhetetlen pénzügyi nehézsé­gekkel küzdenek. Általában sok igazság van e felfogásban, de a pártvezetőség s a rendszer is megtalálja mindig a módját, hogyan teremtse elő az alkal­masint szükséges. “rút anyagia­kat”. A kommunista 'pénzszer­zési manőverekre a legmara­­dandólbb s napjainkig követett példát a postarablló 'Stalin szol­gáltatta. Alapelgondolásában és végrehajtásában tehát az erő­szak alkalmazása jellemzi e­­gyénnel és társiadalommial szemben egyaránt. Mindezt azért emlitem, mert az utóbbi hetekben három ilyen különös pénzügyi hir bukkant fel a lapokban. (Ahogy felbuk­kantak, úgy el is tűnték!) Az egyik éppen Vörös-Kina nagy­mennyiségű aranyvásárlásáról adott hirt a londoni piacon. Il­letékesek szerint a dolog azért izgalmas, mert eddig Kína a­­dott el aranyat ... Honnan és hogyan sajtolták ki a kinai vö­rös zsarnokok az ezen vásár­lást fedező 70 usque 80 millió dollárt, az további s egyelőre miegfejtetlen rejtély. — A má­sik hir azután arról számolt be, hogy a “szocialista terme­lés” nagy sikereivel dicsekedő Castro államháztartása a csőd szélére jutva, a diktátor az el­kobzott, tehát elrabolt kubai műtárgyaikat európai, főleg holland piacon árverésre bo­­csájtja. (Hasonlókép járt el Moszkva a huszas években a cári családi és az orosz arisz­tokrácia vagyontárgyaival.) S végül a iegyérfázitóbb azoknak az olasz kommunistáknak az esete, akik vagy százezer dol­lárral érkeztek a minap Vene­zuela forradalmasítására. Hon­nan van a vallóban szegény olasz népnek annyi dollárja más népek rendje, békéje fel­­forgatására!? Ha az olaszor­szági KP valóban a szegény nép sorsán akar javítani, miért nem fordítja a rendelkezésére álló dollár-százezreket saját honfitársai életszínvonala föl­emelésére? Egyszerű a válasz: mert nem a nép jóléte, hanem a Forrada­lom győzelme a fontos, azé a forradalomé, amely embert töb­bé nem ismer, hanem csak pá­riát, rabszolgát, proletárt. SZERETI LAPUNKAT? ÉRTÉKELI MUNKÁNKAT? SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET! valahol Argentínában A vonat lassan döcög be egy Buenos Aires-i állomásra. Egy Európából vég elgyöngülési miatt kimustrált mozdony, ék­telenül szemetes kocsik! Mind­egy az! Százak örvendeznek:, hogy végre itt van! Szeren­csém van, elkapok egy lépcsőt. Nyom az áradat fölfelé. Életve­szélyes tülekedés. Az ügyes “caballerok” a másik oldalról ugrálnak be az ablakon. Pilla­natok alatt miniden ülés fog­lalt. Két pocakos, izzadt "Se­nor” közt lapulva figyelem, a lépcsőre már csak fémlábbal fel jutók boxolási tudományát. Ve zényszóra egyszerre szorítják beljebb, s mindkét lábbal álló “luxus Tagokat”. De mindezt kedélyesen, nevetve! “Paoien­­cia”. A kalauz sipol, eget-földet rázó zöttyenéssel indul a vonat. Késve érkezettek rohannak a vonat mellett, keresve egy lép­csősarkot. Asszonyok is. Sőt most egy fehér fátyolos' apáca is. Az egyik jószívű munkás el­kapja a karját, s huzza fölfe­lé. iSikerült! A nővér igen örül a szerencsének, bár a fáradt­ságtól alig, áll a lábán. Ez csak egy bátor “Extranjera” lehet... Az itteniek inkább várnak egy órát, míg szűnik a fő 'forgalom. Ismerősnek tűnik fel. Átad­nám neki a helyemet, de meg se lehet mozdulni. Szerencsé­re minden állomáson leverek­­szik egy tömeg á vonatról. így, miire Plátánosra érünik, a nővér is leülhet. Most már tuldlom, ő a magyar iskola Főmőkmője. Örülök, mert pont hozzájuk igyekszem. Az utón elmondja, hogy majd1 mindennap ezt a tor túrát állja ki az utazással'. “Nem valami élvezet, de a kö­vetkező vonatig sok időt vesz­tenék.” Az első, ami meglep, az uj iskolaépület. Hét évvel ezelőtt voltam kint az alapkő letéte­lén. Azóta egyre épül, részle­tekben, ahogy a pénz futja. Szép, impozáns llesz, ha egy­szer elkészül. Most fejeznek be három osztályt az; emeleten. Látszik, hogy gazdái nemigen dúskálnak a pénzben, mert' kí­vülről még nyers, vakolatlan. “Szörnyű teher rajtunk ez az építkezés, de látja, miég mindig nincs minden osztályunknak helye. A gyermekek száma ro­hamosan növekszik. Nem győz­zük!” “Mennyi a tanulók létszáma most?” “Bentlakók, bejárók, elemi s középiskola együtt 550-600.” Valóiban óriási létszámnöve­kedés! Néhány éve még 1-1200 volt csak. Belüli az iskola imár szép, tá­gas, barátságos. Az osztályter­mek nagyok, világosak és le­vegőseik. Meg akarjuk nézni az egészet, dé egy kedves, fehér­kötényes nagy leány megállít: í ‘“A fogadóban már nagyon \ várják a Máter Főnöknőt.” — Meglep magyar beszédle! “Azt hittem, argentin, — ti­pikus spanyol1 arca van.” “Az is, — nevet egy Máter. — Született argentin, de már évek óta hozzánk jár, s megta­nult imagyarul. Jólll ir, olvas, csak a kiejtésén érezni, hogy idegen. Van ilyenünk több is.” A Máter körülvezet. A beren­dezés még szegényes. Különfé­le, öreg, padok, de apácás gond­­gal rendiben, tisztán. “Imnen­­onnan kaptuk ajándékba.” — De az emeleti osztályokban már szép, modern padok van­nak. Általában kellemesen hat­nak a napsugaras, virágos osz­tályok. Barátságos, otthonos, kedves hangulat. ízléses a nagy díszterem, a magyar szenteket ábrázoló színes abla­kokkal. Ez ugyanis iskolaká­polnától a tornaóráig, mindent szolgál. Most éppen -Györgyi néni tart ritlimikus tornát a nagyobbaknak. A leányok csinos egyenruhá­jukban ügyesen mozognak. Látszik, hogy gondot fordít az iskola a testfejlesztésre is. A zenét ngyan egy recsegő lemez játszó adja, ez azonban látszó­lag nem zavarja, a lányok han­gulatát. — Máter RafaleMét sem, aki a kert egyik slarkában ül, egy csoport nyugtalan apró­­néip között. No, gyerekek, mu­tassuk meg a Bácsinak, mit tudunk.” — Rázendítenek a “Kis Bencére”, “Nyuszi ül a fű­ben ... Hogy a csibe, hogy?” Egyik-másiknak nehezen áll a szája a magyar szóra. Pedig apjuk, anyjuk magyar, csak egész nap hivatalban lévén, nem tudnak a gyerekeikkel fog­lalkozni. “Bizony, nem könnyű dolog ezekkel a kicsikkel meg­kezdeni a magyar beszédet. Nehéz, ügy valamit is betanita­­mi. De később megindulnak. Év végére már pötyögnek. Jö­vőre megkezdik az A-B-C-t, a irni, olvasni.” Az öreg épület egyik termié­ből' tiszta igyerelktoangok hallat­szanak. Kató néni tart ének­órát. “Madárka, madárka..., vidd el a levelem .. szép ma­gyar hazámba ...” Leülök kö­zelükben a folyosóra. Jól; esik hallgatni őket. Magam, vagyok. Már eddig három Máter adott kézről-kézre, de mind elhívták. Úgy látom, nemigen van nyu­godt percük. Érezni a lüktető életet, ezen az érdekes magyar szigeten. “De a fátyol, nehéz gúnya, virágom, virágom... ” Elmosolyodom. Talán nem is csak az otthoni kis menyasszo­nyoknak szól: e figyelmeztetés. Nem lehet könnyű dolguk e­­zeknek a nővéreknek sem, ide­genben. Különös hangulat. Koloniá­­lis stílusú öreg argentin “eis­­tamola” pálmafák, ciprusok, siető magyar Máterek, s nép­dalt éneklő gyerekek ... Ál­modozásomból Máter Főnöknő riaszt fel. Végre megszabadult az építész- és munkavezetőtől. Leül mellém, hogy feleljen né­hány kérdésemre. “Bennlakóink száma 60 kö­rül mozog. Ezek nagyrésze se­gítségre szorul. Szüleik igen nehéz körülmények között vannak. A többiek különböző nemzetiségűek. Előszeretettel hozzák a lengyel szülőik kislá­nyaikat. Van aztán német, bel­ga, ukrán, olasz, spanyol, na és természetesen — argentin —”. “‘S hogy oldják meg a ma­gyar beszédet?” “Úgy, hogy van (külön ma­gyar és castellano ebédlő, kü­lön vannak a hálóban is. S fő­leg a délutáni magyar órákon kovácisolódlmak össze. Mindez sok munkatöbblet, de szívesen vállaljuk!” “És, ha csak magyar gyerekek lennének? ” A Máter Főnöknő arca elbo­rul. “‘Nagyon, nagyon szép lenne!! Ez lennie minden vá­gyunk! Ezzel a szándékkal kezdtük meg itt 14 évvel ez­előtt a munkát. Azonban tud­ja nagyon jól, milyen nehéz lett itt Argentínában az; élet. A ma­gyar szülők legtöbbje súlyos gondokkal küzd. Sokan, s pont a legértékesebb gyerekek szü­lei, a legjobb akarat mellett sem tudnak fizetni. (Segélyt vi­GALAMB A KALITKÁBAN M I KSZÁTH KÁLMÁN véred. Két követ nem elég. Én kétezret szándékozom küldeni. — Kétezer követet? — De mind' körmöd születésűt Bár a király komolyan vette is dolgot, miég azért Hip­polyt át nem ment a gázlón. Rómába követekül küldé Szirmai Jánost és Veronai) Gábort, az egri íbihornok-püspököt, hogy dolgozzanak Hippolyt javára. Képzelheti, milyen kelletlenül tet­ték. De nem is volt sikere. VIII. Ince egy kérdéssel válaszolt a király előterjesz­tésére : Mivel igazolhatná felséged Isten előtt az egyház kor­mányzásának egy csecsemőre való bizását? Mire a király is visszavágott egy kérdéssel. Kérdésre kérdés: Szentséged-e Magyarország királya, vagy pedig én? Hónapokig folyt a feleselgetés. A pápa is fenyegetőzött, a király is. A pápa megírta kurtán: Nem fogom megerősíteni, mást nevezek ki'. Mátyás is visszafelelt kurtán: Azt nevezhet ki szentsé­ged, aJkit akar, de a primási székben csak az fog ülni, akit én akaróik é.s a primási jövedelmeket is az, kapja. Ma küldtem ebből kétezer aranyat Hiippolytnak. De már erre megadta magát a pápa. A Mátyás argu­mentumai csakugyan erősebbek. Ha a kétezer arany útnak indult már, akikor Mátyással nem lehet többé tréfálni. Az oko­sabb enged, Az okosabb az erősebbnek. A pápa végre beleegyezett, s a kétezer darab körmöd arany, melyeket Mátyás Ferrarába indított, éppen jó volt úti­költségnek. A kis Hippolytot felkészítették, útiakéit nagy pompával, fénnyel. Hat társzekér vitte a holmit, de még az öszvéreken is volt málha. Két nemes lovag kísérte, Angelo Colommá, a femaxai herceg legjobb vitéze, hadban oroszlán, bárány amúgy és Ful­­vio Nelluno, a legszebb tartásu, finom besZélgetésü dália egész Itáliában. Ezektől csak jót tanulhat. Hátha mlég hozzáadjuk a páter Moretti nagy tudományát és a politikai érzékiét, ki mint mentor, nevelő és udvarmester adaték az érsek mellé. Egész tábor volt az, amikor elindúltak. Elől egy kürtös — 66 — lóháton, utána két lámpásvivő (az éjjeli utazásokra), aztán az érsek jármüve jött, oldalánál ült dadája, a vén Anetta. Mellette a két nemes vitéz lovagolt, utána a kis pónilovát ve­zette egy csatlós. Éppen tegnap hozták Milánóból, hogy meg­édesítse némileg az elválást. Csak úgy csi'Ilog-villog rajta az ezüstszerszám. Aztán a páter jön hatalmas, izmos öszvéren; utána ti­zenkét katona lándzsákkal. Az egyik társzekéren ül a szakács és két kuktája; a többi szekerek tetején egy mosóné, aki az érsek fehérneműjét kitakarítsa útközben (mert csak három inget vitt magával őmagassága), egy fráj, aki bevarrja, ami elszakad. De nincs ennek végé-hossza, három futár könnyű méneken, akiket előre-hátia üzenettel lehet küldeni. Elgy min­denes, két Íjász, egy pecisenyeforgató — ah, győzné őket az ördög elsorolná. A prímás örült a törpe lovacskának, örült még tegnap, mikor hozták, majd kiugrott a bőréből. Kedvére voltak az uj érseki ruhák is, búcsúzni kellett, egyszerre elszorult a kis szive; s nefciágasikodott a imakacs akarata, a földre vetette magát, hogy ő bizony nem megy sehova; erőszakkal emelte be a ko­csiba az erős páter Moretti, rúgott, kapart, de csak miégiB el kellett mennie, itt hagynia édesapját, anyját, a testvért, a ját­­szópajásokat, mindent, mindent és örökre. Szegény kis prímás­nak majd meghasadt a szive a keserűségtől Hiába biztatták, hogy igy lesz, hogy úgy lesz. Magyar­­ország Tündérország. Palotája lesz Esztergomban, lovai, ökrei, tehenei, még katonái is, igaziak, elevenek. Mit ér az, mit ér az? Az érsek csak egyre süt, sírt az egész utón, hiába kerültek eléje uj hegyek, uj völgyek, nj fák, uj városok, a szegény kis érsek csak arra a kis ágyacslkára gondolt, hol az édesanyja reggelenJkiut csókjaival ébresztette, hol az édesanyja estelen­­kint csókjaival elaltatta. Mit ér minden kincse, mit ér a sóik látnivaló, ha nincs ott mellette a kis Ibátyácskája, akinek mon­daná: “Nézd csak, nézd, Ferdinánd!” Hát a palota is mit ér Esztergomban, ha végig nem szaladgálhatják a szobáit, a folyosóit Feudinánddal, hiába röp­ködnek aranyszárnyu lepkék a palotakertben, ha nem dörmög ott ásójával a kavicsos utakon a vén Poven apó. Nem kellettek neki az uj vidékek, csak a napot nézte folytonosan. Azt a nagy aranytányért az égen. Az édes isrnie­— 67 — szont igen keveset kapunk.. Csend lett. — A gyerekek éne­ke is abbamaradt. Mintha őket is elnémította volna egy pilla­natra a gond. “Csak Argentínából vannak itt magyar gyerekek?” “Óhi, nem! 'Legelőször Vene­zuelából jött 4, aztán Chiléből 2 kis testvér. Volt Bolíviából is. Van egy Brazíliából, de a legnagyobb örömünk, hogy az idén megérkezett az első az USA-bó'l. Szép lenne, ha ők is megindulnának. Csinálhat­nánk velük egy külön magyar­angol csoportot.” — “Valóban! S azt hiszem, ők is hasznát ven nék ott fönn a spanyolnak.” “De nem vesztenének egy é­­vet a tanulásiban?” — “Ellen­kezőleg! Itt a 6: elemi után, 12 éves korban, kezdik a középis­kolát. Ha ők a 6. után átjön­nek, egy évet biztosan, s ha idejében jelentkeznek, hogy még ugyanabban az évben be­­irassu kőket, két évet nyerhet­nék!” A háziosengő egyet jelez. A i Máter Főmöknőt hívják. Elbú­csúzunk. Még körülnézek az ‘öreg házban”. A Bustellók régi e­­bédlőllje most Ibieillenéik e'gy magyar kúriára. Magyaros, fa­ragott székek, fali téka tányé­rokkal, korsókkal. Nagy Írásos függönyök... A hálókban fehér ágyak, magyaros, hímzett füg­gönyök. — A nappalit csak kívülről nézzük meg. A föld'ig­­érő, nagy üvegablakok még a Bustillók idejéből vallók. Bent most komoly munka folyik. A felügyelő Máter észre sem vesz, csak egy-fcét kiváncsi kislány néz ránk reménykedve, hátha megzavarjuk kissé a tan­óra kellemetlen csendjét. Egy komoly, nagyobbacska a nap­pali előtt sétálva francia szava­kat tanul. Most jönnek az. ének órások. Kettő öteszekapaszikod­­va, mlég mindig nótázza: “... az én kedves galambom most megyen hazafelé ...” De a nappaliból kinéz a Máter, s el­némulnak. Én is indulok. Az iskolakapun kilépve, egy osztály előtt megyek 'el. Az ab­lak nyitva. Magyar beszéd. Zrínyi Ilonáról felel az együk leány, Kurucokról ... A vég­várak életéről.. Hallgatnám még, de egy Máter jön ki a ka­pun. Elveszem könyvekkel megtömött táskáját. “Hogy-hogy ilyen későn még Buenoslba megy?” “Igen! A Zrínyi' Körbe! Ez, egy igen fontos munkaterüle­tünk. Itt is adunk magyar órá­kat a benti fiataloknak, akik a kiegészítő magyar érettségire készülnek. Persze, magunkban nem győznénk, mert több cso­port van, de vannak kitüdő, s nagyon áldozatos világi mun­katársaink.” Az Intézet kápolnájában meg szólal, esti Urangyalára, a ha­rang. Aibabhagyom a kiérdezős­­kiödést. Gondolataim vissza­szállnak a nyitott osztály-ablak elé, ahol talán még mindig a végvárakról folyik a szó, A vo­natból mégegyszer látni az is­kolát. Mintha vakolatlan, befe­jezetlen frontja maga is úgy rajzolódna az esteledő 'égre, mint egy öreg bástya.. . Csak a modern, széles ablakok, is a háttérben integető pálmáik fi­gyelmeztetnek, hogy 1965-lben vagyunk, — valahol Argentíná­ban. .. RÖVID HÍREK PÁRIZSBÓL JELENTIK: — Bátori Miklós “Le vignoble des saints” ('Szentek sző'llősikertje) c. regényét a katolikus irodal­mi nagy díjjal tüntették ki. A regényt a Hallgatásra kénysze­­ritett Egyház irodalmi alakiban jelentkező tanuságtlételének te­kintik. * * * TITOSZLÁVIÁBÓL uj Djilas­­ügy hire tartja izgalomban az itteni irodalmi köröket. A “tet­tes” Miihiajllo Hihajlov, aki “Egy nyár Moszkvában” c. tszines és őszinte beszámolójával vonta magára a rendszer haragját. (Az esetre még visszatérünk! ÉF.) (—y —y) AZ ÁRSZABÁS 4-5 SOR KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! FORDULJON HOZZÁNK, likörkészi­­téshez mindenfajta esszencekért! minden betegségre a leghatásosabb legmodernebb gyógyszereket tartjuk, különösen a női, férfi, ideg, gyomor, szív, rheuma, tüdő, tehetetlenségi, stb. megbetegedésekre. Magyarnyelvű le­velekre, megrendelésekre, magyarul válaszolunk a legteljesebb diszkréció garantálása mellett. Úgyszintén kül­dünk orvosságokat egyenesen Ma­gyarországra légi postával. Ha beteg­ségét közli velünk, tanáccsal szolgá­lunk. óhazai recepteket előírás sze­rint elkészítünk. Boulkind’s Drug Store, 3511 St. Lawrence Blvd., Mont­real, Que. — INTELLIGENS 64 éves özvegy asz­­szonv vagyok, 'megismerkednék há­zasság céljából hozzámillö komoly férfivel, akinek életéből egy kedves élettárs hiányzik. Levelet a kiadóba kérem, “Gyöngyvirág” jeligére. 43 ÉVES egyedülálló férfi, házasság céljából megismerkedne 45-50 éves egyedülálló magyar hölggyel. Levele­ket “Megszépült Lánchíd” jeligére a kiadóhivatal továbbit. 44-6 APRÓHIRDETÉSE Egy számban közlés ára $1.25, három számban $3.00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ KELEN TRAVEL SERVICE ALEX. A. KELEN LIMITED ALAPÍTVA 1 9 2 5-BEN I M Ef A KANADAI I Is Í4 H FŐKÉPVISELETE Vízumkiadás Magyarországra most meg van könnyítve! II 7 C V CSOMAGOK Rokonok kihozatalát tavaszra és nyárra már most IULLA SZLOVÁKIÁBA jegyeztesse elő! IITA7ÁC n.apos kedvezményes Minden utazási kérdésben részletes felvilágosítást U I HL A) UiifZ^S°ik E“rópa .éf a díjmentesen nyújtunk! West lndia-i szigetekre. 1467 Mansfield Street, Montreal. Telefon: VI. 2-9548 ÓHAZÁBA SEGÉLYT az 1KKA utján a leggyorsabban és legmegbizhatóbban a KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba) továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után $25 dollárig 50c az IKKA kezelési költsége, azonfelül $1.— . U.S. és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 9 % melléklendő. MEGRENDELŐ-IV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. Telefon: 772-1112 Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ....................................... $.......... Képes Nagy Naptárunk (1.25) ......................... $.......... Sajtó' Alap ....................................................... $.......... Összesen $.......... Név: ....................................................................................... Város és tartomány: ......................................................... Cím (Utca, házr-sizám, vagy Box): ................................ Címváltozásnál írja meg a régi elmét is! Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $6.50, fél évre $3.50, külföldre $7.50.

Next

/
Thumbnails
Contents