Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1965

Index

A m'. feladatunk, hogy ezen emlékezés és emlékeztetés magasztos órája hintse el ben­nünk és általunk az Isten akarta békére való áldozatos hajlandóságot és annak komoly munkálását. Isten, Egyház és az emberiség nagy ügyéről van szó, kedves Híveink! Istenünk a szeretet és békesség Istene. El­• árja tőlünk, hogy lelkületünkben hasonlítsunk hozzá. E lelkület komoly és lendítő kialakítója a mi egyéni és közösségi imaéletünk. Erre ta­nít és buzdít bennünket az új nagypénteki -hívek imájának icra. Oly kedvesen és meg­kapóan rokonit ja és családiasítja a szét­ágazó és széthúzó emberiséget. Ez az időszerű, Istennel-emberrel hatásoson békéltető isten­tiszteleti emelkedettség, hassa át egész lényün­ket. Érezzük, tiszteljük, szeressük, óvjuk — védjük a testvért minden megkereszteltben, minden hívőben— nemhívőben. E testvér.e­sülés hozzon közel és kapcsoljon is össze min­den embertársunkkal a legközösebb javaink védelmezésére — a mindenkit ér ntő veszélyek elhárítására, vagyis á béke védelmére, a hábo­rú távoztatására. Hitünk átélésében ítéljük el ismételten a gyászos emlékű világháborút reánk zúdító fa­sizmust. Isten és hitünk szerint nincsen és nem lehet helye ember és ember közötti megkülönbözte­tésnek faj, nyelv, vallási hovatartozandóság világnézet követése miatt. Ne engedjük újjá­éledni a megbukott tévtant, bántó sov niiz­ta csökevényeiben sem. A kereszténytelen so­vinizmus is gyűlöletet éleszt, egymás ellen viszálykodásra szít és nagy, nemzeti méreteket öltve, a háború csíráit is melengeti. A szép szeretet Anyjának vagyunk lelki gyermekei. Az ő legfennköltebb lelkületét tük­rözve és sajátítva, érezziink és vállaljunk kö­zösséget azokkal, akik ma sem élvezhetik a bé­ke áldásait, akik ma is áldozatai és veszélyez­tetettjei a háborúskodásnak. A szép szeretet és a béke elősegítése fájlaltassa velünk is a je­lenlegi vietnámi háborúskodást! E távoli ország ma hadszíntér. Idegen nagyhatalom nem átal­ja bevetni saját fegyvereit a harcba és nyíltan bombázza, irtja a vietnami népet és értékeit. Szentatyánkai együtt mélyen fájlaljuk ezt a véres ellenségeskedést és kérgük mielőbbi meg­szüntetését. Az igazságot és igazságosságot az erkölcsi elvek és nem a^ erő és erőszak dönt el. Jól tudjuk, hogy a háború semmit sem old meg és mindent kockáztat. Világunk már meg­tanulta a párbeszédet, gyakorolja a tárgyalá­sokat, keresi és meg is fogja találni a békés megállapodásokat. Ezt alkalmazzák Vietnám­ban is és mindenütt a fegyverek, öldöklések helyett! Segítsük elő mi is e nemes törekvé­seket, élve minden lehetőségünkkel. Családjaink, népeink, életet adó anyáink, jö­vőt építő ifjú nemzedékeink írtóznak minden háborútól. Az emberiség elsöprő többsége, az ép erkölcsiseggel rendelkező felelős tényezők a háború intenzitását felmérő elmék, mind nem akarnak és nem akarhatnak háborút. így érez, sugalmaz, cselekszik Krisztus Egyháza is. Egyesüljünk lélekben, kedves Híveink, és ténykedésünkben minden békeszerető ember­rel és velük együtt tegyünk meg mindent an­nak érdekében, hogy szűnjön meg a háborús hajsza szerte e világon, hogy jöjjön létre az ugyancsrk jóindulatú emberek által szorgal­mazott leszerelés, hogy kovacsolódjanak át a lándzsák ekékké és a kardok sarlókká. Mi a béke barázdáiba hintjük majd el a szeretet magvait, hogy arathassunk is bő-ven a béke gyümölcseiből és áldásaiból. Erre ösztönöz bennünket, két világégés sú­lyos sebeiből kilábalókat, a most lepergett két­évtzedes békénk és szabadságunk rs. Újjá­épülő hazánk ket évtizedes erőfeszítése be és eredményeibe, munkánk és terve nk mellett, beleépült fénylő békeszeretetünk, benne lük­tet további reménykedésünk és mindebből fo­lyóan legközösebbv háborúellenes meggyőző­désünk és elszántságunk. Most is ezzel a lelkülettel májusoljunk, ked­ves jó Híveink! Emlékezve és emlékeztetve a számunkra különösen gyászos két világégésre. Imádkozva és dolgozva népünk és korunk kö­zös java'ért, békés — boldog jövendőjéért. El­ítélve és kárhoztatva a háború tüze'nek szító, t és a fegyver, az erőszak alkalmazóit. Minél eltökéltebben munkáljuk napjaink­ban a békét és mondunk nemet a háborús kí­• érlefezeseknek, annál szebb, derűsebb, Isten­től áldhatóbb lesz holnapunk. Szent igyekeze ­tünk gyümölcsét mi is fogjuk élvezni, de ál­dani fog majd bennünket az elkövetkezendő nemzedekek sora is. Uralja el lelke'nket május Királynőjének szép szeretete. Ő királynője a békének is, mert Isten anyja, az Egyház anyja és az a hajnali szép csillag, amely majd szent igyekezetünk jutalmaként és Isten atyai kegyeként jelezni kívánja a békesség napjának felkeltét és ma­rad andóságat. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy méltóak legyünk Krisztus békeigéreteire! Erre buzdítva és ezeket kérve — kívánva számotokra, kedves Testvéreink a papságban és a hitben, áldunk és áldatunk mindnyájato­kat a béke és bekesség Istenével. Ámen. Budapest, 1965. április 30. Magyar Püspöki Kc r. Jelen szózatot május 9-én minden szentmi­sén olvasák fel a főtisztelendő Paptestvérek a híveknek. Magyar Püspöki Kar 5290 db - 65.810 BNYV Koloes.i Telepe Fk.: Kovát* Gf/.s

Next

/
Thumbnails
Contents