Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1965

Index

Mindeme reformok a mise szertartásának egyszerűsítését és egyes fontos részek erősebb kiemelését célozzák. Ezért maradnak el bizonyos akciók (csók, keresztvetés, fejhajtás stb.) olyankor, amikor az azt kísérő szöveg azt nem indokolja. Az oratio super oblata hangos imádkozása, illetve éneklése a felajánlás befejezését és mintegy koronáját emeli ki. Ugyanígy a kánon doxologiája az áldozati ima ünnepélyes befejezése, melyben a szentmise legmélyebb értelme jut kifejezésre. Ezért kell azt hangosan mondani, illetve énekelni, melyre azután a hívek ünnepélyesen adják hozzájárulásukat az Ámennel. A Páter noster az Isten népének családi imája, ezért illő, hogy azt az egész nép énekelje áldozás előtt. És ha már a Páter noster a bevezetéssel együtt hangosan mondatik, illetve énekeltetik megfelelő, hogy annak befejezései, embolismusát (,,Libera nos") is ugyanúgy mondjuk, éspedig egy végben és ne törjük meg azt egy oda nem tartozó akcióval. Az áldoztatásnál a „Domine non sum dignus'' az áldozó hívek imája, azért azt nekik kell mondaniok és nem a papnak, aki már megáldozott. Meg vagyok győződve, hogy Főtisztelendő Papjaim megértéssel fogadják e liturgikus reformokat, melyek arra buzdítanak, hogy ezentúl fokozott áhítattal, buzgósággal mutassuk be a szentmiseáldozatot és abban híveinket minél jobban igyekezzünk bekapcsolni. ÚTBAIGAZÍTÓ TANÁCSOK A VÁLTOZÁSOK BEVEZETÉSÉHEZ. A szentmise szertartásában bevezetett részleges újítások végrehajtásának megkönnyítésére — az Egyházmegyei Liturgikus Tanács javaslatára — a következő nem kötelező jellegű tanácsokat adom T. Papjaimnak: 1. Ahol szokásban volt a szentmise állandó részeiből egy-egy imát elmondani, annak elmondása továbbra sem tilalmazott, miként a szentmise részeit követő népének sem tiltott. A Magyar Ordinarium végzése pedig jóváhagyott, a kiadott püspökkari rendelet szerint. Az ezeknek megfelelő liturgikus szövegeket azonban a papnak — egyelőre — latinul el kell recitálnia. 2. Az általános szabalyok 6. pontjában adott utasításhoz hogy „a celebratio (liturgia) Verbi és a celebratio Eucharistiae elkülönülése külsőleg is kifejezésre jutott a körülmények és adottságok szemmeltartásával" szükségesnek látszik, hogy T. Papjaim a stallumot a dobogóval együtt (a baldachin alól) a hívekhez közelebb helyezzek el, esetleg az áldoztatórácson kívül, így helyváltoztatás nélkül, a hívek által érthetően történhetik a Lecke és Evangélium felolvasása. Ezeket a hivalalos plébániai miséken, még a gyászmisekben is fel kell olvasni, mert a gyászoló családok és a rokonok misénkint változnak. Általában megfelelőbb, ha az énekes miséken is olvassuk a Leckét és Evangéliumot, mivel a tanítás inkább szóval, mint énekkel történik, különösen addig, amig a megfelelő dallamokat a szakemberek ki nem alakítják. Hasznosnak látszik, ha a nehezebben érthető Leckék előtt rövid magyarázatot tartunk, hogy híveink számára érthetőbb legyen az olvasmány. 3. Minthogy a szentmise áldozat szelleme azt kívánja, hogy áldással, illetve Placeattal befejeződjék a szentmise, azért ott, ahol a szentmise szándékára, vagy a szentmise után különféle szükségben imádkozni szoktak, azt az evangélium felolvasása után tanácsos elvégezni a Mindenszentek litániájának „Mi bűnösök"-től kezdődő rész kéréseink mintájára. Halottakért bemutatott szentmisében például tehát így: Pap: „Mi bűnösök! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! Pap: Hogy nekünk irgalmazni méltóztassál! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! Pap: Hogy Kiss Péter és Nagy Mária elhunyt testvéreinket örök világosságodba elvezetni méltóztassál! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! Pap: Hogy minden megholt hívednek örök nyugodalmat engedni méltóztassál! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket!'* Amikor a szentmisét élőért, vagy más szándékra mutatjuk be pl. most a nagyböjtben a következőképpen alakíthatjuk át: Pap: Mi bűnösök! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! Pap: hogy nekünk irgalmazni méltóztassál! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! Pap: Hogy minket az igaz bűnbánatra elvezetni méltóztassál! Hívek: Kérünk téged hallgass meg minket! 4. A szentségkiételes misek, mint amelyek nem felelnek meg a liturgia szellemének, okosan és körültekintéssel leépítendők. Megfelelőbb ilyen alkalmakkor a misében konszekrált ostyát az ostensoriumba téve, azt mise végeztével kitenni és a megfelelő ájtatosságot előttp elvégezve, a végén szentségi áldást adni. Ugyanígy az újholdvasárnapi körmentet — ahol az szokásban van—megfelelőbb mise után tartani a misében konszekrált ostyával és a végén szentségi áldással befejezni. 5. Nem latszik indokoltnak a híveknek a mise végén szenteltvízzel való meghintése sem, mely mint bűnbánati jellegű aktus, inkább a mise elejére való volna (V. ö. „Asperges'' a vasárnapi nagymise előtt). Ha áldásnak fogjuk fel, akkor sem indokolt miután közvetlenül előtte kaptak a paptól áldást a hívek. Egyébként is a templomból kimenet úgyis meg szokták magukat hinteni szenteltvízzel. Amennyiben a T. Papjaim közül egyeseknek a liturgikus reformokkal, illetve a híveknek a liturgiába való intenzivebb bekapcsolásával kapcsolatban nehézségeik, problémáik támadnának, vagy jó elgondolásaik, indítványaik vannak, közöljék azt az Egyházmegyei Liturgikus Tanács legközelebbi tagjával, vagy ügyvezető elnökével, hogy azok kellőképpen megtárgyalhatok legyenek.