Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1965

Index

— 10 — csői előtt meghajolva imádkozza a „Munda cor'' -t stb. A pap a széknél ha szükséges légiiét (könyvállványt) is használhat a misekönyv el­helyezésére. A lecke és evangélium közötti énekrészeket (Graduale, stb.) a pap, vagy a lektor ugyanazon helyen is elmondhatja, ahol a leckét olvasta. 7. A nép részvétele nélkül (privátim) végzett misékben minden az oltárnál megy, mint ed­dig. A leckét és evangéliumot is latinul olvassa a pap az eddigi szertartás szerint. A föntebb említett, vagy alább még említendő változások azonban ezen misékre is vonatkoznak. II. A szentmise szertartásai. Könnyebb áttekinthetőség végett az alábbi­akban a mise menetének megfelelően közöljük az egyes változásokat. 1. Lépcsőimában a „Iudica" zsoltár elmarad. „Adiutorium nostrum'-ra nincs keresztvetés. Az egész lépcsőima elmarad, ha a misét egy másik liturgikus funkció (Asperges, karban végzett zsolozsma, gyertya-, hamu-, barkaszen­telés, kereszt járó körmenet, stb. de nem: ál­doztatás, vagy másik mise) előzi meg. 2. Introitus elején keresztvetés elmarad (gyászmisében is). 3. Glóriát a pap összetett kézzel intonálja fej­hajtás és kézkiterjesztés nélkül. Groria közben fejhajtás csak Jézus nevére van, a végén nincs keresztvetés. 4. „Oremus" a szokott gesztussal; de fejhaj­tás nélkül. Utána „facta pro opportunitate ali­qua pausa", kiterjesztet kézzel mondja az ora­tiot. A befejezés szokott módon. 5. Lecke és Evangélium a nép részvételével mondott misékben a nép felé fordulva az oltár­tól, kancellustól, vagy ambóról (a fentiek sze­rint) népnyelven olvastatik az előírt népnyelvű akklamációkkal. 6. Homilia a nép részvételével tartott vasár­és ünnepnapi miséken, valamint a nászmisé­ken kötelező, szerves része a misének. Más al­kalmakkor ajánlatos. 7. Credót —ha van — a pap összetett kézzel intonálja, gesztus és fejhajtás nélkül. „Et in­carnatus"-ra meghajlás. Térdhajtás csak ka­rácsonykor és Gyümölcsoltó B. A. ünnepén. Egyéb fejhajtás nincs. Végén a keresztvetés el­marad. 8. Felajánlásra, ha nincs még az oltáron, a ministráns a könyvet és a kelyhet felhozza. A pap elolvassa az Offertoriumverset. Bor és víz beöntését a pap az oltár közepén végzi. Vi­szont kézmosás, mint eddig, az oltár jobb olda­lán (amit azelőtt leckeoldalnak hívtak). Az „Orate fratresM végig hangosan kell mondani kifordulva, kiterjesztett kezekkel és a ministráns csak ezután kezdi a „Suscipiat"­ot, melyre a pap nem mond Áment. Az oratio super oblatat (azelőtt secreta) „Oremus" nélkül hangosan mondja, illetve énekli mint a többi oratiókat, oratio tónusban a „Per omnia saecula saeculorum''-ig bezáró­lag. Az Áment is ugyanolyan dallamban ének­lik, mint az oratio végén. 9. Ezután a pap felüti a misekönyvben a pre­fáciot és azt „Dominus vobiscum''-mal kezdi. „Sursum corda"-ra felemeli és kiterjeszti a ke­zeit, „Gratias agamus"-ra összeteszi, feltekintés és fejhajtás nélkül. A prefácio végén a „San­ctus"-t egyenesen állva, összetett kézzel és ke­resztvetés nélkül imádkozza, vagy énekli a se­gédkezükkel, papsággal és néppel együtt (ahol t. i. azt latinul tudják mondani, vagy énekel­ni). 10. A kánont csak a „Sanctus-Benedictus" után kezdi mondani. Egyébként a kánonban marad minden úgy, mint eddig, kivéve a kö­vetkezőket: A két Mementónál nincs fejhajtás, a Mementó Mortuorum utáni „Per eundem Christum Dnum nostrum''-ra sem. A pap idő­kímélés céljából megteheti, hogy mise előtt gondol arra, hogy kikről akar megemlékezni és a Mementoba csak egy gondolattal általában foglalja be az illetőket. A kánon végén a doxologiát („Per ipsum... per omnia saecula saeculorum'') hangosan mondja, illetve énekli solemnis, vagy ferialis prefácio dalamban, miközben baljával a kely­het, jobbjával a kehely fölött a szentostyát — a keresztvetések elhagyásával — kissé felemel­ve tartja az „Amen" felelet végéig. Ekkor lete­szi a kelyhet és a szentostyát, kezeit a kehely fölött megtörli, a kelyhet befödi és térdet hajt. 11. Ezután kezdi a Páter noster bevezetését: „Oremus. Praeceptis salutaribus moniti'. Ma­gát a Páter nostert olvasott misékben a nép­pel együtt népnyelven imádkozhat ja, énekes miséken viszont a nép együtt énekelheti azt a pappal, de csak latin nyelven. A „Páter noster" végén nincsen „Amen'' hanem azonnal kezdi kiterjesztett kézzel hangosan recitálni, illetve énekelni (oratio tónusban) a „Libera nos" imát egészen végig az „ab omni perturbatione secu­ri'' szavakig bezárólag. Közben nem veszi elő a patenát és nem vet keresztet vele. Ezután le­födi a kelyhet, térdet hajt, előveszi, megtörli és a szentostya alá helyezi a paténát. A szokott modon széttöri a szentostyát, miközben han­gosan mondja, illetve énekli a „Per eundem Do­minum..." szavakat a „per omnia saecula sae­culorum''-ig (oratio tónusban) bezarólag. „Pax Domini" stb. az eddig szokásos módon. 12. „Agnus Dei''-t a pap a néppel együtt mondhatja, vagy énekelheti. 13. A hívek áldoztatásánál az „Ecce Agnus Dei"-t a pap, a „Domine non sum dignus'-t az áldozók mondják. 14. A kehely és az ujjak öblítése az oltár kö­zepén történik. A kelyhet — ha mise elején a kredencián állott — a ministráns visszaviszi ugyan oda. 15. A misekönyv (illetve a kehelytől balra, mint a kanon alatt) az oltár közepén marad. Itt olvassa a pap a Communiot, valamint a Postcommuniot. „Dominus vobiscum''-ok stb. mint eddig. A nagyböjti „Humiliate capita vestra''-ra to­vábbra is fejhajtás van. 16. Ite, missa est és „Placeaf' után hangosan ad áldást. Az áldással, illetve gyászmiséken a „Placeat"-tal, a mise befejeződik. Utolsó evan­gélium és Leo ima nincs többé.

Next

/
Thumbnails
Contents