Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 6 -Isten kegyelmében és kegyelméből élő ember éppen az Isten előtti számadás kérlelhetetlenségének tudatában, elég erővel rendelkezik, hogy az esetleg benne is megmozduló rendetlen, mértéktelen vágyat legyőzze, megálljt parancsoljon neki! Kitárul előtte a józan élei szépsége. Embertársainak megbecsülése. A becsületes munka öröme. Anyagi körülményeinek rendezettsége. Családjának tisztasága, békessége. Utódainak testi és szellemi egészsége. Övé lesz mindaz a szép és jó, amiért érdemes az embernek megfékezni ágaskodó, romlást hozó mértéktelen vágyait. „Hiszen Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság, béke és öröm az Szentlélekben." (Róm. 14, 17). Az Anyaszentegyház mindig nagyra értékelte az örökös szüzesség és tisztaság erényét, és ezt az állapotot elébe helyezte a házas állapotnak. Miért? Nemcsak azért, hogy az önmagával kiizködő és el-eleső embernek szemét a napfényben fürdő, hófehér csücsök felé emelje, hanem azért is, mert ez az állapot nagy lelki és szellemi kincseknek szinte kimeríthetetlen forrása. De ehhez külön kegyeleni, elhivatottság kell. „Nem mindenki tudja felfogni ezt, csak akinek Isten megadja. Van aki az anyja méhéből úgy született, hogy képtelen a házasságra, van akit az emberek tettek képtelenné rá, de van aki a mennyek országáért' önként lemond róla. Aki föl tudja fogni, fogja föl!" (Mt. 19, 11-12) — mondja az Ür. Az önfenntartásnak az emberi természetbe oltott ösztöne mellett a másik hatalmas ösztön az emberi nem fentartásának ösztöne. És ezzel elérkeztünk a második gondolathoz. Súlyos tévedés lenne, ha valaki ezt az ösztönt önmagában rossznak, vagy éppen bűnösnek tartaná. Az embert teremtő Isten oltotta be ezt az ösztönt az ember természetébe. Az az Isten, aki azt akarja, hogy az ember fennmaradjon a földön az idők végezetéig. Tehát nem az ösztön fossz, hanem a vele kapcsolatos visszaélések. És ezekről, minden alakoskodás nélkül őszintén kell beszélni. Az emberi nem fennmaradását szolgáló Istentől rendelt keret a család. Az a család, amelyben a férfit és a nőt a'felbonthatatlan házasság kapcsolja egymáshoz egy életen át. Az a család, az a házasság, amelynek célja a gyermek. Az a házasság, amelyben a fő cél mellett a kegyelemben kapnak erőt a házas'ársak, a minden körülmények között kötelező kölcsönös segítségre. Az a házasság, amelyben bűn nélkül nyer orvoslást az emberi nem fenntartásának ösztöne. „Be szép a tiszta nemzedék dicsőségében, mert halhatatlan az emlékezete, mivel ismeretes Isten és az ember előtt. Ha jelen van utánozzák, ha távozott visszakívánják, és koszorúval a fején győztesen vonul fel az örökkévalóságban, miután elnyerte a szeplőtelen viadalok jutalmát." (Bölcs. 4, 1-2). így dicséri a Szentírás azt az embert, aki tud uralkodni ösztöne felett. Olyan emberrel még nem találkoztam, aki megbánta volna azt, hogy gyeplöt tudott akasztani ennek az ösztönnek a nyakába, de olyannal már igen, aki későbbi életében keservesen siratta elrontott, eltékozolt ifjúságát. Nagy gond és komoly feleiősség ez mindnyájunknak, akikre bármilyen formában ránk van bízva népünk jövője, ifjúságunk. Szülők és nevelők soha, egy pillanatra se felejtsék el, hogy a szabadság nem szabadosság. Sajnos, sok szülőt ismerünk, akinek nem lett volna olyan nehéz és szomorú öregkora, ha akkor, amikor gyermekei elindultak az élet felé, nem tévesztette volna össze ezt a két fogalmat és lett volna ereje és bátorsága gátat vetni gyermekei szabadosságának. „Az Űr nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem szentségre" (1. Tessz. 4, 7) mondja Szent Pál. Kedves Hívek! Nagyböjti szózatom elején,említettem : úgy látszik, mintha megfogyatkozott volna az emberek ereje és vágya az erények gyakorlására. Mi okuljunk az elmondottakból. Megálljt parancsolni rendetlen vágyainknak sohasem késő. Milyen felemelő érzés, amikor helyreáll az emberben a rend 1 Milyen megnyugvás ez a lelki békesség! Kihat az életünk minden vonatkozására. Szent Ambrus szavaival fejezem be: „Bizonyos rendet kell életünkben tartani. Annak az alapelveit az erkölcsiségből kell levezetni, mely társa és bizalmasa a kiegyensúlyozott léleknek; kerüli a fegyelmezetlenséget, távoltart magától mindennemű dőzsölést, a józanságot 'szereti, ápolja az erkölcsöt, kívánja a tisztességet." Ámen (0. I. 43). * Jelen nagyböjti szózatom felolvasandó nagyböjt második vasárnapján, minden templomban és minden nyilvános kápolnában az összes szentmiséken. Kalocsa, 1964 február 12. 436/1964. sz. Változások a Proprium Htingariae-ban. Az 1749/1961. számú körlevéli (Circ. 1961.. pag. 19.) közlés kiegészítéséül tudomására hozom a T. Paptestvéreknek, hogy a S. Congregatio Rituum Prot. Num. D 67/963.. alatt jóváhagyta a Calendarium. Perpetuum in vsum dioecesium Hungariae-t. Ennek rendelkezése értelmében a főegyházmegyénkre vonatkozólag az alábbi változások történtek: A főszékesegyház felszentelésének évfordulója az eddigi augusztus 22-e helyett augusztus 25-én, a felszentelés valóságos napján lesz. Ezért Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe visszakerül eredeti helyére, augusztus 22 ére. Szent Bernát apát, egyháztanító napját külön megünnepeljük augusztus 26 án III. classis jelleggel. Ugyanígy Szent Birgitta özvegy napját október 12-én ugyancsak III. classis jelleggel. Az összes felszentelt (dedikált) templomok egy napon, október 22-én, ünneplik felszentelésük évfordulóját I. classis jelleggel és ranggal. Mindezeket, valamint az egész ország egyházmegyéire vonatkozó változásokat tartalmazza az a pótlap, amely a Directorium alakjában és előírásainak megfelelő részletességgel készült el a folyó évre és amelyet ./. alatt csatoltan kellő példányszámban megküldök az összes plébániai (lelkészi) hivataloknak, illetve a nem ott működő T. Paptestvéreknek. Kalocsa, 1964 február 7. 135/1964. sz. Lelkigyakorlat igazolása. 1963. évben végeztek még lelkigyakorlatot dr. Csanád Béla a budapesti Központi Papnevelő Intézetben, Szommer Károly a székesfehérvári Papi Otthonban és. dr. Tamás József Makkós-Márián. Kalocsa, 1964 január 17.