Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 5 -1964. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 444/1964. sz. Nagyböjti szózat a mértékletességről. Kedves Hívek! A bün mindig elszomorító. „Ki egyben vét is, számos jónak a megrontója" (Préd. 9, 18) — mondja a Szentírás. A keresztény élet éppen ezért a bűnnel szembeállítja az erényt. „A törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége" (Bölcs. 6, 19) — mondja ugyancsak a Szentírás. Őszinte szomorúsággal és aggodalommal kell azonban megállapítanunk, hogy az emberekben megfogyatkozott az erő és a vágy az erények gyakorlására. Elfelejtették a kinyilatkoztatás szavait: „Aki pedig bűnt és csalárdságot követ el, önmagának ellensége." (Tób. 12, 10). Szent hitünk nem áll szemben az ember becsületes, tiszta vágyaival. Távol áll tőle, hogy örömtelenné tegye az ember életét, „örvendjetek mindig az Úrban ! Üjra mondom : örvendjetek I. Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki" (Filipp. 4, 4 5) — mondja az Apostol. B. e. XXIII. János pápa a „Pacem in terris" enciklikában ezeket mondja: „... az embernek joga van az élethez, joga van testi épségéhez, joga van mindazokra az eszközökre, melyek alkalmasak a tisztességes élet éléséhez: ilyenek elsősorban a táplálék, a ruházat, a lakás, a pihenés, a gyógykezelés, végül az államtól nyújtandó szükséges szogáltatások, amelyekkel az egyénekről gondoskodik." Szent hitünk azonban mindig szembenállt, mert éppen az ember érdekében szemben is kell állnia minden helytelen, káros, hamis vággyal, minden mértéktelenséggel. „Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet." (Róm. 6, 23). A mértéktelenség lehetetlenné teszi az ember megszentelödését, és ennek következtében életünk legfőbb céljának elérését. Lelkünk csak a megszentelő kegyelem állapotában él. Csakis ebben az állapotban lesz feldíszítve az erényekkel. Csakis az ilyen lélekben élhet és teljesülhet ki a mértékletesség sarkalatos erénye. Erről az elfelejtett erényről akarok most hozzátok szólni. Szólni kívánok először a mértékletesség erényéről az egyén, azután pedig az egész hívő népünk vonatkozásában. Soha annyit nem tettünk az ember egészségéért, mint amennyit napjainkban teszünk. Hazánk ebben az évben 17.307 millió forintot költ egészségügyi és szociális kiadásokra. Egy milliárd ötven millió forinttal többet, mint az előző évben. Kórházak, rendelőintézetek épülnek. Gyógyszergyártásunk világviszonylatban is az első között van. Mindnagyobb mértékben biztosítjuk a dolgozó emberek üdülését, pihenését. Mindezek az eredmények és lehetőségek a mi megújult életünket, népünket és az előrelátó vezetést dicsérik. És mégis... Sok, nagyon sok a beteg ember. Hol és miben keressük ennek az okát? A városi élet zajában, zaklatottságában ? A mindent átfogó gépesítés fojtogató szorításában ? Nyilván ezekben is. De az igazi feleletet az egyén életének rendezetlensége adja meg. Világstatisztikák beszélnek arról, hogy a föld lakóinak egyharmada éhezik. Ez annyit jelent, hogy ezek az emberek nem jutnak annyi élelemhez, amennyi a tisztességes emberi élethez szükséges. Nem jutnak annyi élelemhez, amennyi egészségük megóvásához elengedhetetlen. A mi népünk nem tartozik ezek közé. Adjunk érte hálát a gondviselő Istennek. Ha hiba van nálunk, az sokkal inkább bizonyos, a szervezetre, az egészségre káros ételek túlzott fogyasztásából származik. Hány ember teszi önmagát beteggé, hány ember azért nem gyógyul meg, mert fegyelmezetlen, mert nem tud mértéket tartani 1 A legkitűnőbben képzett orvosok, a leggondosabb ápolás, a legjobb gyógyszerek sem érnek önmagukban sokat, ha az ember fegyelmezetlen, ha nem tudja önmagát legyőzni. „Az embernek meg kell tanulnia, hogy testével úgy bánjon, mint a beteggel; meg kell tőle tagadni, ami ártalmára van, bármiként is sóvárogjon utána, és rá kell erőszakolni, ami hasznára szolgál, ha mindjárt nem akarja is" (Bern: Ep. ad fr. de monte Dei) — mondja Szent Bernát. Sokkal nagyobb veszedelem azonban, és ellene nagy határozottsággal kell felemelnünk szavunkat, a szeszes italok mértéktelen fogyasztása, az alkoholizmus. Ez az az ördög, amely már annyi egyéni és közösségi tragédiát okozott. Ez az az ördög, amely aláássa az egyén egészségét, amely összerombolja jellemét, amely gátlástalanná tesz, amely senkire és semmire nincs tekintettel. Hány üzc-mi balesetnek volt már okozója! Hány erősembert tett egy életre nyomorékká I Hány emberéletet követelt az országutakon 1 Hány gyilkosságnak, erőszakoskodásnak volt elindítója! Mennyi hazugságnak és lopásnak volt elsődleges oka! De beszélnünk kell azokról a családokról is, amelyeket ez az ördög dúlt széjjel. Nem hallgatjuk el azoknak a gyermekeknek szomorú sorsát, fizikai és szellemi fogyatékosságukat, akik ilyen szülőktől származnak. Külön is mélységes aggodalommal figyeljük ennek a jelenségnek káros hatásait a fiatalság körében. Súlyos komolysággal szól felénk a Szentírás: „Ne végy részt a nagyivók lakomáin, se azok tobzódásain, kik hússal tömik magukat, mert a nagyotivó és lakmározó elzüllik, és a naphosszat alvó rongyokba öltözik." (Péld. 23, 20-21). Mi természetesen tudjuk, hogy nem elég megállapítani a bajt, hanem a hívő embereknek meg kell mutatni a gyógyulás, a szabadulás útját is. Nem kicsinyeljük le a természetes eszközöket, amelyekkel társadalmunk igyekszik gátat vetni ennek a szerencsétlenségnek. De ezen felül odaállítjuk híveink elé a mértékletesség erényének szépségét és erejét. Az