Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1963

Index

/ 13 1963. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 1771/1963. sz. VI. PÉL pápa megválasztása I Amikor hírül vettük, hogy a katolikus Egyház bölcs és jóságos atyja, XXIII. János pápa, földi vándorútját befejezte, könnybelábadt a szemünk. Úgy éreztük magunkat, mint amikor a családból elszólítja a kérlelhetetlen halál azt a jóságos erőt, amely az egész családot békében, biztonságban, és örömben összetartja. Könnyes volt a szemünk, de ugyanakkor erős volt a hitünk az örök Egyházban, amely közel 2 000 esztendő óta változatlanul él a világban, és mindig újra és újra megerősödve a krisztusi ígérettől, amely nem engedi, hogy Egyháza árván maradjon, a könnyeken keresztül is hittel, bizalommal és reménnyel tekint a jövö felé. Ezért amikor a bölcs és jóságos Atyát elhelyezték a Szent Péter bazilika kriptájában, könnyeinken keresztül is bizakodó lélekkel néztünk előre, mert tudtuk, hogy a Szentlélek Úristen a mi nagy vígasztalónk és támogatónk, rövidesen kiválasztja azt a személyt, aki az elhunyt pápa örökségét átveszi. Imádságos lélekkel kísértük a konklávé felé siető bíborosok útját. Mindennap azért imádkoztunk, hogy Anyaszentegyházunk árvasága mielőbb szűnjék meg. A bölcsesség és világosság Lelke pedig mutassa meg a bíborosi testületnek, hogy ki lesz legalkalmasabb az örökség átvételére és továbbfejlesztésére. Lélekben szinte mindnyájan éreztük, hogy a konklávé nem fog hosszú ideig tartani, mert a bíborosok érzik a Szentlélek útmutatását. Ezért okozott oly nagy örömet, hogy a konklávé második napján, június 21-én, Jézus szentséges Szívének ünnepén, Szent Péter 264. utódjául pápává választották Montini Ker. János bíborost, Milánó érsekét, aki a VI. PAL nevet vette fel. Szentséges Atyánk 1897 szeptember 26-án született a bresciai egyházmegyéhez tartozó Concesioban. 1920 május 27 én szentelték áldozópappá. 1924-től már a pápai diplomáciai akadémia professzora, majd különböző és igen fontos hivatalokat tölt be Anyaszentegyházunk központjában, Rómában. Helyettes államtitkár is lesz. Míg 1954 november 1-én Milánó érseke, december 12-én püspökké szentelik. Majd 1958 december 15-én a most elhunyt szentatya, XXIII. János pápa, nevezi ki öt bíborossá. Nem ismeretlen előttünk, hogy új Szentséges Atyánkat meleg szeretet szálai fűzték elődjéhez, aki hatalmas felkészültségét, bölcsességét és megértő készségét nagyra értékelte. Ezért mindnyájan úgy érezzük, hogy árvaságunk valóban mégszűnt, és Szentséges Atyánk továbbviszi azt az áldásos és Anyaszentegyházunk szempontjából olyannyira értékes vonalat, amelyet b. e. Elődje indított el. Édes Anyaszentegyházunknak szüksége van arra, hogy mint Krisztus jegyese, szeplőtelenül, ráncok és folt nélkül, fiatalon és erősen jelenjék meg a XX. század embere előtt. Ezt akarta XXIII. János pápa. Bizalommal hisszük, hogy ugyanezt akarja Szentséges Atyánk is. Értékes és nagy örökséget vett át. Első megnyilatkozásai is arra engednek következtetni, hogy az örökséget nemcsak megőrizni, hanem gazdagítani is akarja. Ebben legnagyobb segítsége lesz a II. Vatikáni Zsinat folytatása, amelyen ő is éppen úgy, mint XXIII János pápa, maga köré fogja gyűjteni a földkerekség minden részéről összesereglett püspököket, akik segíteni fognak neki, mint tették azt Szent Péter apostolnak apostoltársai, a Szentlélek Úristen tetszésétől kísérve, a nagy és fontos kérdések bölcs megoldásában. Biztosak vagyunk benne és ez örömmel és megnyugvással tölti el szívün-