Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

1962. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 1834/1962. sz. Az általános és teljes leszerelésről. Kedves Hívek! A néhány éve elhunyt világhírű, tudós szerzetes írja egyik jelentős művében: „nehogy az élet elpusztítsa önmagát, vagy nehogy elpusztítsa a földet, melyen keletkezett." (P. Pierre Teihard de Chardin S. J.: Construire la terre 146. o.) El kell gondolkozni ezeken a szavakon. El kell gondolkozni, mert egy olyan tudós írta le őket, aki egész életét a legtisztább és legőszintébb szándékkal állította az emberi haladás útkeresésének szolgálatába. De el kell gondolkozni ezeken a szavakon azért is, elsősorban nekünk katolikusoknak, mert egy olyan tudós írta le azokat, aki pap is volt, *és aki egyformán aggódott a világ összes embereinek testi és lelki életéért egyaránt. Leírta és hitte: „Határtalanul hinnünk kell az egyetemes szeretet lehetségességében és szükségességében", (i. m. 143. o.) „Nehogy az élet elpusztítsa önmagát"! Az emberiség és benne a mi népünk története minden gondolkozó embert meggyőz arról, hogy olyan háború, amely nem jár szenvedésekkel, amely nem jár súlyos erkölcsi és anyagi romlással, amely nem állítja szembe az élettel a halált, lehetetlen 1 A mi népünk nem egészen ötven év alatt kétszer látott gyászruhás édesanyákat és özvegyeket, szüleikre nem emlékező árvákat, a világ országútjain bolyongó szerencsétlen hontalanokat. Jól megértettük a kinyilatkoztatás szavait : „A gonosz útján fegyver és kard van." (Péld. 22, 5.) Jól megértettük ezeket a szavakat, hiszen a második világháború befejezése óta felnőtt a mi népünk, de felnőttek Európa és a többi földrészek népei is. Mi hívő emberek, szeretjük az életet, mert a mi Istenünk az élet Istene. Maga az Üdvözítő Életnek nevezte magát. Az Oltáriszentség az Élet Kenyere. A kegyelem élő vizek forrása. „Nehogy elpusztítsa a földet, amelyen keletkezett"! Ez a föld tele van az emberi szellem, akarat, munka alkotásaival. Nem célunk, de nem is lehetséges felsorolni azokat az értékeket, amelyeket történelme folyamán az ember alkotott. De nehéz lenne felsorolni azokat az értékeket is, amelyeket történelme folyamán a gyűlölettől, szenvedélyektől és bosszúvágytól fűtött ember elpusztított. Nekünk magyaroknak, hiszen kultúrnép vagyunk, fájnak az egyetemes emberiség elpusztított értékei is, de amikor a második világháború végén számot vetettünk, hogy ősi értékeinkből mit vesztettünk, összeszorult a szívünk és könnybe lábadt a szemünk. Csak éppen az Istenben való hitünk, az élet erejében való töretlen reményünk volt az, amely megvédett minket a kétségbeeséstől. A második világháború befejezése után tele volt az ébredező emberiség az élet és a munka optimizmusával. Új életre ébredt, hazánkban is győzedelmeskedett az emberi értelem, akarat és erő a pusztulás felett! És hogy milyen mértékben ? Erről az alig felmérhető alkotások beszélnek. De az élet igenlése, az ember előrehaladása mögött, egyelőre csak, mint homályos árnyék, mint kísértet újra ott settenkedik a pusztulás, a halál veszedelme. Ez a homályos árnyék azonban most tévedni fog. Eddig is tévedett már, amikor nem mérte fel, hogy az emberiség jobbik és nagyobbik része az élet mellett döntött. Amikor nem mérte fel, hogy az emberek napfényen és nem pincékben akarnak élni. Amikor nem mérte fel, hogy az ember lelkében és testében ép, erős és egészséges, nem pedig nyomorult és nyomorék akar lenni. A legnagyobb, a sötét árny és kísértet részére végzetes tévedés az lenne, ha elhitetné önmagával, hogy a történelem folyamán a keveseknek lehet mégegyszer a sokak akarata és elhatározása ellen véteni. Ezért vagyunk mi, hívő katolikusok az emberiség békéjének őszinte, igaz munkásai. Ezért valljuk, hogy a béke megőrzésének legfontosabb feltétele az általános és teljes leszerelés. Ezért üdvözöljük igaz örömmel a moszkvai béke világkongresszust, amely központi kérdésévé tette a leszerelés szent ügyét. Ezért örülünk annak, hogy ezen kongresszuson a világ minden részéből világhírű tudósok, művészek, egyházi és közéleti személyiségek fognak hitet tenni az emberiség nagy ügye mellett. Ezért örülünk annak, hogy a magyar katolikus egyház a legmagasabb szinten képviselteti magát ezen a kongresszuson. „Többet ér a bölcsesség a háború fegyverénél" (Préd. 10, 18.) — mondja a Szentírás. Nem csak hisszük, hanem tudjuk is, hogy azoknak, akik felelősséget vállalnak népünk és az emberiség ügyéért, erre a bölcsességre van szükségük. Ha birtokában vannak ennek a bölcsességnek, nem lehetnek olyan kérdések, amelyek az egyetemes emberiséget úgy választanák el egymástól, hogy a megoldást a pusztítás és a pusztulás szolgálná. Mi ezekben a napokban sokat imádkozunk és Istentől rendelt munkahelyeinken becsületesen dolgozunk. Kempis Tamás írja Krisztus Követése c. müvében : „Munka nélkül nem juthatsz nyugalomra, harc nélkül nem lelhetsz győzelmet." (III. k. 19, 18.) Igen. Munkám, eredményes, hűséges, becsületes munkám szolgálja népem és rajta keresztül az emberiség békéjének ügyét. Ez a munka biztosítja a tevékeny nyugalmat. És harcolok. Nem fegyver.