Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

így lesznek lelkekben korán megöregedett gyermekek. így lesznek a legnagyobb kincsüket, tisztaságukat könnyelműen elvesztett fiatal lányok. így nyálazza be emberek becsületét és jó hírnevét a rágalom. így irkálnak a sötétben bujkáló sötét lelkek, emberek életét és boldogságát megzavaró, vagy talán véglegesen összetörő névtelen leveleket. így nyúlnak hozzá egyén és közösség vagyonához. így rombolják össze testüket az alkokol által, és így rombolják szét a kis és nagy emberi közösségek áldott kincsét, a békét. 2. Másik jele a hamis bánatnak, hogy nem érzi át bűnös tetteinek a súlyát. Kain megöli testvérét és amikor az Isten megkérdezi tőle, hol van öccse, Ábel, ostoba frivolsággal felel: „Nem tudom. Vájjon őrzője vagyok-e én öcsémnek," (Gen. 4, 9.) — Kain lelkületének közöttünk élő folytatásáról beszélnek a gázkamrák tervezői, a gyógyítás szent hivatásával visszaélő fajimádó gyilkosok, tömeggyilkosságok sírásói, városok és falvak kiirtói, milliók jajkiáltását meg nem halló, évezredes emberi értékeket nevetve elpusztító, magukat magasabbrendű fajhoz tartozónak kikiáltó emberi alakban megjelenő szörnyek. Ez a lelkület folytatódik azokban, akik az atomfegyverekről és a velük való háborúról úgy beszélnek, mintha az az emberiségnek egy hétvégi kirándulás, vagy egy izgalmas, de veszélytelen sportesemény lenne. Csakis ilyen lelkülettel lehet azt mondani, hogy az atomfegyverek használata bizonyos körülmények és feltételek mellett, a keresztény erkölcstan szerint is megengedett: Vizsgáljuk meg nagyon őszintén magunkat. Vájjon mi mindig átéreztük tetteink súlyát? Felmértük-e hogy tetteink milyen károkat okoztak egyénnek és közösségnek ? Nem voltunk-e emberi életek, lelkek, becsületek olyan rablói, akik áldozatukat miután kifosztották, otthagyták félholtan az úton? (Lk. 10, 30.) Tetteink súlyának és jelentőségének felméréséi nem másokon, hanem magunkon kell elkezdeni! 3. Végül hamis az a bánat, amely csak külsőségekben nyilvánul meg. Ezért mondja az Úr: „Mikor böjtöltök ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk." (Mt. 6, 16.) Majd a farizeusokról ezeket mondja: „Minden tettükkel arra törekszenek, hogy feltűnjenek az emberek előtt". (Mt. 23, 5.) Ez a típus a meszelt sírok típusa. Kívül fehér, de belül tele van mindenféle undoksággal. A törvények betűinek, de nem szellemének védelmezői. Ezek azok, akik „nagyokat imádkozva felélik a özvegyek házát". (Mt. 23, 14.) „Tisztára mossátok (t. i. az írástudók, képmutatók és farizeusok) a pohár és a tál külsejét, de belül rablott holmi van és szennyel vannak tele. Te vak farizeus! Tisztítsd ki előbb a pohár és a tál belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz." (Mt. 23, 25-26.) Ezek vonták felelősségre az Urat, hogy miért nem böjtölnek sokat az Ö tanítványai is, hogy miért szednek kalászt szombaton és miért gyógyít szombaton ? Ezek azok, akik tele rakják keresztekkel felebarátaik életét! De csukjuk be most a hamis bánat könyvének elszomorító vigasztalan lapjait és nézzük meg, hogy milyen jelekből ismerhető fel az őszinte, felemelő és megtisztító bánat. 1. Mindenekelőtt abból, hogy véglegesen szakít a bűn tárgyával. Zakeust a pénz ördöge tartotta megszállva, de ki tudta űzni magából, amikor kijelentette, hogy fele vagyonát szétosztja a szegények között, és ha valakit megkárosított, négyannyit ad vissza neki. Könnyű ez a szakítás? Biztosan nem. Miéit? Mert az ember felett győzedelmeskedő bűn ezer és ezer szállal tudja a bűn tárgyát hozzákötni az emberhez. Milyen nehéz egy bűnös kapcsolat felszámolása! Az érlelem már látja, hogy az út a lélek romlásához vezet, de az érzelmek, az emlékek még erősen kötnek. Akik azonban komolyán akarnak találkozni Jézussal, akik boldogok a gondolattól, hogy nem veti meg az ő bűnös házukat, akiknek van legalább annyi erejük, hogy az első lépést megtegyék, azoknak nem kell félni, mert nekik szól az eltévedt báránykáról szóló példabeszéd vigasztalása. (Mt. 18, 12-14.) 2. De felismerhető az igazi bánat a léleknek töredelmes, önmagát megalázó megnyilatkozásából is. Ilyen megnyilatkozás az Urat félelmében, emberi gyöngeségböl megtagadó Péter keserves sírása. (Lk. 22, 62.) Ilyen a Lukács evangéliumában említett bűnös asszony, aki alabástrom edényben illatos olajat hozott. Sírva megállt hátul Jézus lábainál, könnyeivel öntözni kezdte azt és hajfürtjeivel törölgette. Ezért mondta az Úr a botránkozó Simon farizeusnak: „Bocsánatot nyert sok bűne, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevésbbé szeret." (Lk. 7, 47.) Nem olvashafjuk belső megrendülés nélkül a farizeusról és a vámosról szóló példabeszédet. A farizeus előre megy a templomban, hogy mindenki lássa őt. Hangosan mondja el látszólagos erényeit és jócselekedeteit. „A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte felemelni az égre, hanem mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám bűnöshöz. Mondom nektek: Ez megigazulva ment haza, az nem." (Lk. 18, 9-14.) Nincs ember kisebbnagyobb gyarlóságok nélkül. Aki azonban magát tökéletesnek tartja, az még el sem indult azon az úton, amely a tökéletesedéshez vezet! A földi vándorúton bukdácsoló ember addig nem elveszett, amíg felismeri gyengeségeit és van bátorsága kimondani: „Fölkelek és Atyámhoz megyek." (Lk. 15, 18.) 3. Az igazi bánat legszebb vonása a szeretet. Az ember a teremtmények helytelen szeretetéért hagyja el az Istent. Az őszinte bánat jele, hogy most az Isten szeretetéért elhagyja a teremtmények helytelen szeretetét. Az Isten szeretete nem jelenti a teremtmények megvetését. Szerethetjük a teremtményeket, mert amit az Isten teremtett, az önmagában jó. De az értékek rendjében egyetlen teremtmény sem kerülhet az Isten fölé, vagy mellé. Mindent ami van, benne, érte és általa szeretünk. így tudjuk rendíthetetlen hűséggel szeretni élettársunkat. így tudjuk áldozatosan vállalni, nevelni és szeretni gyermekeinket, így tudjuk szeretni, őszintén becsülni minden embertársunkat. így tudjuk megbecsülni a magunk és mások hivatását, munkáját és annak eredményeit. így tudunk őszintén öiülni az egész emberiség előrehaladásának. így tudunk tiszta szívvel, őszintén őrködni az emberiség békéje fölött. „Mindezenfelül pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre