Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1962

Index

— 7 — 1962. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 68

6/1962. sz. Nagyböjti szózat. Jelen nagyböjti szózatom minden templomban és nyilvános kápolnában teljes egészében felolvasandó nagyböjt második vasárnapján. Kedves Hívek! Az isteni Mester szenvedése előtt Jeruzsálem felé közeledik. A jerikói úton visszaadja a vak koldus látását, majd bevonul Jerikóba. Ebben a városban élt Zakeus, a dúsgazdag ember, a vámosok feje. A vámosok a római államhatalomtól bérelték az adószedés jogát. Sok igazságtalanságot és gonoszságot követtek el a néppel szemben. Az általuk fizetett bérösszeg sokszorosát hajtották be a szegény népen. Zakeus a bevonulás alkalmával szetntől-szembe szerette volna látni az Úr Jézust. Alacsony termete és az előtte álló tömeg miatt azonban nem láthatta. De Zakeus nem mondott le vágyáról. Előre futott, felmászott egy vad fügefára, mert tudta, hogy az Úrnak arra kell elmennie. Mikor Jézus odaért, feltekintett és így szólt: „Zdkeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Ö boldogan, sietve leszállt és szeretettel fogadta az Urat. Akik ezt látták, és nyilván sokan voltak, zúgolódtak, hogy Jézus egy bűnös embernél száll meg. De Zakeus odaállt az Úr elé és így szóit: „Nézd Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom és ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette." Az Úr Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az ember fia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami felveszett." (Lk. 19, 1-10) Mi tette a vámosok fejének bűnös, kárhozatra ítélt házát az üdvösség házává? Zakeusnak az a •megingathatatlan elhatározása, hogy látni akarta az Urat! Ebben az elhatározásban benne volt az első lépés, az a lépés, mely életében először állította öt szembe a múltjával. Ez volt az a lépés, amely után feltörtek az őszinte bánat tisztító forrásai. Azok a források, amelyek a legrégibb és legsötétebb foltot is eltüntetik, és az ember lelkét újra hófehér mennyegzős ruhába öltöztetik. Zakeus eddigi életében bűnös cselekedetei által elfordult az Istentől. Most őszintén, nagy, erős elhatározással visszafordult hozzá. Nem félelemmel, hanem hittel és bizalommal, nem ingadozva, hanem megmásíthatatlanul határozva. Nem pillanatnyi kegyet és irgalmat keresve, hanem teljes megbocsátást. Zakeus lelkében lefolyt a nagy leltározás, a bűnös üzelmeknek végső felszámolása. Ezt a mély lelki folyamatot úgyis megfogalmazhatnánk, hogy Zakeusnak őszinte igaz bánata volt, amelyre az Üdvözítő felelete csakis a „ház üdvössége" lehetett. Hát van másféle bánat is? Van. Bár ez az álnok, sunyi, haszonlesésből és képmutatásból fakadó, hamis és hazug könnyeket hullató tett, méltatlanul viseli a bánat nevet, de sajnos nemcsak az Üdvözítő találkozott velel Nagyböjt van. Mi, hívő katolikusok Zakeus lelkületével kell, hogy számadást tartsunk lelkünkben. Az Anyaszentegyház parancsa, amely híveinek a húsvéti szent időben a szentáldozást előírja, egészen természetes, hogy úgy értendő: az igazi bánattal elvégzett szentgyónás után, a kegyelem mennyegzős ruhájába öltözött lélekkel vegyétek magatokhoz az Élet Kenyerét. De, hogy ezt a parancsot valóban lelkünk élete javára teljesíthessük, kell beszélnünk először a hamis, azután pedig az őszinte bánat legjellemzőbb tulajdonságairól. 1. A hamis bánat legbiztosabb ismertető jele, hogy nem veszi komolyan a bűnös múlttól való elfordulást. Olyan lelkület ez, mint Mózes idejében az egyiptomi fáraó lelkülete volt. Ez amikor az Úr keze ránehezedett, mindent megigért, de amint elmúlt a veszély, azonnal megváltoztatta igéretét. „Mikor azonban a fáraó látta, hogy nyugalmat nyert, megkeményíté szivét s nem hallgata rájuk, miként az Úr előre megmondotta." (Exod. 8, 15.) Nem ismerünk e magunkra a fáraó lelkületében? Hosszú évekig, vagy talán évtizedekig járjuk a bűn útját. Es nem történik semmi. Bűnös cselekedeteinket emberek fájdalma és könnye kíséri, de mi nem rendülünk meg, és nem akarunk tudomást venni róla. És akkor szól az Úr: „Őrjöngtél ellenem s kevélységed felhatott fülembe: Nos hát karikát teszek orrodba és zablát a szájadba és visszavezetlek arra az útra, amelyen feljöttél." (Kir. IV. 19, 28.) Milyerj gyáva tud lenni a bűnös ember! Hogy tud könyörögni és ígérni, amikor az Úr felnyitja embertársai szemét, hogy a maga valóságában ismerjék meg őt, és gonosz cselekedeteit. Azután könnyebb lesz a büntető kéz súlya, a hosszan tűrő Isten nem akarja, hogy most vesszen el bűneiben, s akkor minden marad a régiben. Visszatér az ember a megszokott, a dédelgetett rosszhoz. így alszanak ki családi tűzhelyek, így lesznek szerencsétlenné az elhagyott házastársak.