Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

— 27 — tel, majd a bérmálás szentségét szolgáltatja ki számos plébánián. Közben' volt hívei óhajára felkeresi a győri és szombathelyi egyházmegyéket, ott mint aranymisés főpapi miséket mond és áldást oszt a nagy-' számban megjelent hívekre. Majd újból bérmál idehaza, holott közben tapasztalja, hogy ereje lankadni kezd. Mindezek olyan teljesítmények, amelyek egy ifjú papnak is dicsőségére válnának. Bár érzi szíve elfáradását, nem akar ágynak dőlni, hanem utolsó percig kíván dolgozni és őrhelyén maradni. Ilyen helyzetben veszi kézhez a Szentséges Atya üdvözlő kéziratát, amelyben jókívánságait és áldását küldi az aranymisés főpásztórnak. Szive örömtől dobog s ékes latin nyelven maga fogalmazza a választ, amelyben köszönetet rebeg az Egyház fejének. Ez a köszönő irat az ő hattyúdala. Ebben hálát ad a századok halhatatlan Királyának, hogy őt méltatlant szolgálatára meghívta, abban megtartotta s minden lelki javakkal elhalmozta. Egyben újból engedelmességet és hűséget fogad a Úr Jézus földi helytartójának azzal a szívből jövő fohásszal, hogy öt a Mindenható megtartsa, szándékait teljesítse, a világbékét, megóvja s számára hosszú és sikeres kormányzást adjon. Valóban ez a levél méltó befejezése egy sokat tapasztalt, sok megpróbáltatást látott főpapi életnek, amelyet hitünk szerint az Úr Jézus az örök élet koronájával jutalmaz. Koronát tesz erre a főpapi életre Szentséges Atyánk részvéttávirata, amelyben atyai fájdalmát nyilvánítja Főpásztorunk elhúnyta fölött és közli, hogy Érsek Urunk lelkiüdvéért szentmise áldozatot mutatott be. A táviratban nyilvánított kívánsághoz képest úgy érezzük, meg kell fogadnunk, hogy mi, papok és hívek, ősi vallásunk parancsait megtartjuk, s szent hitünkhöz el nem tántorodó hűséggel mindenkor ragaszkodni fogunk, amihez nekünk Szent- séges Atyánk onnan felülről vigasztalást és kegyelmet kíván. Kalocsa, 1961 október 4. Nr. 2701/1961. t. Vicarius Capitularis constitutus. Notum reddiinus Ven. et Hon. Clero Archidioecesis, nos hodierna die ad constituendum iuxta sacros canones Vicarium Capitularem convenientes Reverendissimum ac Clarissimum Dominum Drem Emericum Tárkonyi sacerdotem Archidioecesis nostrae, praepositum tit. de Gedir seu Gédermonostor, directorem regnicolarem Actionis Catholicae, Vicarium Capitularem elegisse. Cui própterea quilibef debitam oboedieniiam ac reverentiam exhibere noverit ac teneatur. Colocae, die 4 octobris 1961. Capitulum Metropolitanum. 2722/1961. sz. Káptalani Helynök beköszöntője. Tisztelendő Testvérek! A Ft. Főszékesegyházi Káptalan Ib. Érsek Atyánk emlékét, a jóságos, nagyszívű főpapnak méltán kijáró mélységes tisztelettel, szeretettel és hálával örökítette meg. Bár az Isteni Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek, de mint teológusok és mint hívő emberek is biztosan tudjuk, hogy az Istennél nincsenek „non putarem"-ek. „Egyszerre együtt lát mindent és nincs semmi, amit mindig nem látna" (Szent Ágoston: De Trinitate 1. 15. c. 14). Ebből következik, hogy bár könnyes a szemünk, de ugyanakkor erős a bizalmunk és ráhagyatkozásunk a mindentudó és látó menynyei Atyára és az ő küldöttjére a mi Megváltónkra, Jézus Krisztusra. Érsek Atyánk halálával megüresedett az ősi kalocsai és bácsi érseki szék. Az Egyházi Törvénykönv a 431. k. 1 §-ában erre az esetre az egyházmegye kormányzását a Főszékesegyházi Káptalanra bízza. A Főszékesegyházi Káptalan azonban ugyancsak az ET 432. k. 1 §-ának megfelelően, nyolc napon belül köteles egyetlen személy kezébe letenni az egyházmegye kormányzásának joghatóságát. Káptalani helynököt köteles választani, aki helyette kormányozza az egyházmegyét. Mint arról T. Testvéreim a Ft. Főszékesegyházi Káptalan közléséből értesültek, ez a választás 1961 október 4-én történt meg. A választást komoly megfontolás után elfogadtam és az előírt hitvallás (1406—1408. kk.) letétele után átvettem a főegyházmegye kormányzását. Megválasztásomról a 432. k. 4 §-ának megfelelően, haladéktalanul értesítettem az Apostoli Szentszéket, kérve dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, XXIII. János pápa apostoli áldását. Mint olyan papja a Főegyházmegyénknek, aki 11 éven keresztül a kalocsai, majd később a szegedi hittudományi főiskolán az egyházjog tanára volt, pontosan tudom a kötelességeimet és jogaimat is. Szándékosan fordítottam meg a szavak szokásos sorrendjét. Elsősorban kötelességeket ismerek és csak azután a kormányzáshoz elengedhetetlen jogokat. Állandóan fülemben csengenek Krisztus első földi helytartójának szavai: „A közöttetek élő elöljárókat, mint magam is elöljáró, Krisztus szenvedésének tanuja és egyben a jövőben feltáruló dicsőségnek is részese, kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem odadással: ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel)" (1 Péter 5, 1—3.)