Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1961

Index

— 21 — 1961. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 2188/1961. sz. Föpásztori visszapillantás az aranymisére. Mélységesen meghatott szívvel gondolok vissza azokra a lélekemelő ünnepségekre, melyeket aranymisém bemutatása kapcsán számomra a Főkáptalan, udvari és egyházmegyei papjaim híveikkel karöltve rendeztek. Lelki szemeim előtt felújul a július 14-én bemutatott aranymise minden mozzanata, maga a fölséges áldozat, az azt kisérő korális ének szárnyalása, a papjaim és hiveim lelkéből áradó áhítat, s e boldogító visszaemlékezésnél első gondolatom a hála az Örök Főpap iránt, Ki e ritka szép napot megérnem engedte. Boldogan gondolok július 16-ára, a gyönyörű mélykúti Sz. Erzsébet templom megáldására, amellyel kapcsolatosan a mélykúti és környékbeli papság és hívősereg köszöntött és egy egyszerű asszony 50 szál rózsából álló csokorral kedveskedett. Hálával tekintek vissza a július 20-án a budapesti egyetemi templomban bemutatott esti szentmisére is, melyen a püspöki kar tagjai, a Hittudományi Akadémia professzorai és növendékei, az Actio Catholica vezetősége, a katolikus sajtóorgánumok képviselői, valamint a fővárosi papság és hívek nagy számban vettek részt és fogadták aranymisés áldásomat. Ugyancsak örömmel emlékezem a július 23-án a kalocsai főszékesegyházban bemutatott ünnepi nagymisére, melyen rokonaim, kalocsai és egyházmegyei híveim jelentek meg, hogy velem együtt ünnepeljenek. Hiszem és vallom, hogy a szentmiseáldozat a keresztáldozattal kapcsolatban az Isten-imádás legfőbb ténye, de egyszersmind a megváltás kegyelmeinek állandó közvetítője is, amely munka az Úr Jézus parancsa folytán ránk, papokra hárul a világ végéig. A megváltás örök kincseit az Egyház osztogatja papjai által, s abból minden ember részt kérhet, aki üdvözölni akar, vagyis az Istennel egyesülés fehéren ragyogó magaslataira eljutni törekszik. Hálát adok az Úr Jézusnak, hogy az üdvözítés nagy munkájára meghívott. Kedvelt papjaimat s jó híveimet pedig arra kérem, hogy nehéz feladatomban segítő munkatársaim, illetve engedelmes és készséges gyermekeim legyenek. Mélyen érzem pgyanis a föpásztori felelősség terhét, ami Szent Pál apostolnak a hívekhez intézett intelméből kicsendül, mely szerint „az elöljárók vigyáznak a hívekre, s nekik kell számot adniok azok lelkéért" (Zsid. 13, 17). Az ünnepség során a szeretet, gyermeki ragaszkodás minden nyilvánítása örömömre szolgált és mélyen meghatott. Az értem mondott imák, az értem felajánlott szentáldozások, az értem gyakorolt önmegtagadások mind maradandó lelki kincsek számomra, csak úgy, mint annak az iskolás leánykának csokorba tűzött virága, aki beszélni nem tudó kicsiny húga helyett is imádkozott értem, avagy annak a ministerfiúnak ajándéka, aki megtakarított két tizesét papnevelésre adta plébánosának. A papjaim által ajándékozott ékköves főpapi gyűrű emlékeztet arra a szoros kapcsolatra, amely az apostoli Szentszék intézkedése folytán mint megyés főpásztort egyházmegyémhez, de az Anyaszentegyházhoz is köt, s amely kötelem a mindhalálig való hűség parancsát jelenti számomra. Az első kalocsai érsek, Asztrik szobrocskájával díszített pásztorbot a kormányzói hatalmat állítja elém, mely nekem adatott s arra int, hogy híveimet az Evangélium igazságai szerint vezessem az üdvösség útján s az Egyház hűségében mindenkor megtartsam. Az esperesi kerületek által felajánlott díszes albumok a papság és templomok képeivel nemcsak a mai történés tükörképe számomra, hanem élettel teljes valóság, a papság és hívek istenszolgálatát az idők sodrában szemléltető hiteles okmány. Rokonaim, híveim s a volt szerzetesnővérek szeretetének túláradó bősége tette elém aranymisém kapcsán a selyemből készütt ó-keresztény miseruhákat, az aranysújtásos infulákat, a remekbe csipkézett albát, oltárterítőt és egyéb kedves ajándékokat, amelyek szerény személyemen keresztül a papi méltóságnak szólnak s főkép annak, aki azt a hívek üdvösségére szerzette, vagyis magának az Örök Főpapnak, Jézus Krisztusnak. >• Mindezekért a lelki odaadást és hűséget érzékeltető szent szimbólumokért, amik a főpásztor iránti szeretetből sarjadtak, s váltak szivet-szemet gyönyörködtető s az isteni szolgálat fényét emelő liturgikus tárgyakká, hálás szívvel mondok köszönetet. Egyben szívesen igérem, hogy papjaimat, jó híveimet s mindazokat, kik aranymisém kapcsán reám gondoltak, napi szentmiséim mementójába foglalom, őket az Örök Főpap értünk vérző Szívébe zárom, hogy az élet rögös útjain kegyes pásztoruk, a halál félelmes órájában pedig irgalmas bírájuk legyen. Kalocsa, 1961 augusztus 4.