Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1960

Index

1960. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 3472/1960. sz. Béke-szózat. , Mélységesen megrendülve látjuk a harcok lángját Földünk különböző részein. Aggodalommal gondolunk a lehetőségre, hogy a lángok elharapódzhatnának és általános világháborút okozhatnának. Bizalmunk az emberiség általános békevágyán kívül elsősorban az isteni irgalomban van, amelyet ostromolni meg nem szününk, hogy hárítsa el fe-. jünk felől a világpusztulást és adja meg nekünk az igazságon és szereteten nyugvó általános és tartós békét. E gondolatoktól vezérelve elrendelem, hogy a lelkipásztorok az évet lezáró szilveszteri ájtatosságon, illetve az új esztendőt köszöntő szentmisén olvassák fel templomukban az alábbi szózatot és utána a hívekkel imádkozzanak a világbékéért egy Miatyánkot és Üdvözlégyet a fohásszal: „Béke Királynője, könyörögj érettünk I" A béke kérdésében egy a világnak szóló kiáltványban legutóbb olyan törekvések támogatására történt felhívás „minden emberhez, függetlenül politikai és vallási meggyőződésétől, függetlenül nemzetiségétől és bőre színétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút," amely törekvések nemcsak minden jószándékú ember gondolkodásának, de vallási világnézetünk társadalmi életünkre vonatkozó tanításának is megfelelnek és bár áthidalhatatlan világnézeti különbség választ el a kiáltvány alkotóitól, mégis a béke szolgálata természeténél fogva a keresztény lelkületnek : a humanista életfelfogásnak és a kinyilatkoztatásban megszólaló isteni akaratnak: a hívő világnézetnek közös feladata. A háború — főkép a modern pusztító fegyverek birtokában — nem lehet társadalmi rendszerek versengésének, világnézeti különbségek vagy faji ellentétek megoldásának eszköze. A háború kivetkőzteti az embert emberi mivoltából. A háború a mai tömeggyilkos fegyverek birtokában mindenképen bűn. Bűn Isten ötödik parancsa ellen. Bűn a felebaráti szeretet ellen. Bűn az igazságosság ellen. Bűn az irgalmasság ellen. Bűn a teremtésben és megváltásban nyert istenfiúság ellen. Bűn a minden egyes ember lelkében tükröző alkotó isteni szándék ellen. Ha fájdalommal valljuk is hitünk szerint az áteredő bűn következményeinek azt, hogy ember és ember között ellentét születhet, amely megzavarja a földi élet békéjét és nyugalmát, egyben bizton emberi kötelességünknek ismerjük, hogy ezeket az ellentéteket ne az erőszak eszközeivel, az élet árán és a pusztítás segítségével, hanem békés szándékokkal és jóakaratú törekvésekkel, tárgyalással, érveléssel, meggyőzéssel, az emberi élet és az emberi méltóság tiszteletével lehet és kell megoldani. „Békét a jóakaró embereknek," volt Megváltónk földrejöttének ránk köszöntése és a földről távozó Üdvözítő búcsúimádsága az volt, hogy „Mindnyájan egyek legyünk." Ez isteni indítások szavára figyelve, a mi kívánságunk is az, hogy „a modern tudomány és technika ne a halál és a pusztítás eszközeinek megteremtését szolgálja többé, hanem az emberek javát, az emberiség haladását." A mai tömegpusztító fegyverek birtokában csak a népek békés egymásmellettélését és a békés alkotásokban való vetélkedéseket választhatjuk, és nem a mindent elsöprő atomháborút. Ezért meggyőződéssel üdvözlünk és segítünk minden követelést, amely az atomfegyverekkel és más tömegpusztító fegyverfajtákka! folytatott kísérleteknek, ilyen fegyverek előállításának és alkalmazásának azonnali eltiltását, általános és ellenőrzött leszerelésről szóló szerződés haladéktalan megkötését és katonai csoportosulások helyett valamennyi ország baráti együttműködését, gazdasági és kulturális kölcsönös segítségét, egyszóval a békének a háború feletti győzelmét akarja biztosítani. Úgy érezzük, hogy amikor mély vallási meggyőződésünk, emberi öntudatunk és őszinte hazaszeretetünk miénknek is vallja e békekövetelést, ezen érzéseinkről bizonyságot kell tennünk és együttes imádsággal is segítenünk kell a követelések megvalósulását. Amen. Kalocsa, 1960 december 19. Nr. 3498/1960. Obitus Dris Stephani Dudás publicatur. Moerenti animo perfero ad notitiam cleri archidioecesani, A. R. Dnum Drem Stephanum Dudás, capellanum secretum hon. S. S., vicarium foraneum substitutum, parochum in Dávod, anno aetatis suae 63-o, presbyteratus vero 40 o, post diuturnam ac gravem inlirmitatem, die 18. Decembris a. c. sacramentis aegrotorum devote susceptis, istam lacrymarum vallem reliquisse. Denatus confrater, primus in Bócsa curatus, fere per decennium ibidem in cura animarum cum laude operabatur, omnia apte praeparans ad novas paroecias erigendas. Postea paroecias in Akasztó et Mélykút, novissime vero in Dávod administrabat, per tria fere decennia, ubique boni pastoris munus cum fervore obiens, ut suorum fidelium saluti rite prospiceret. Adversae fortunae incommoda, quae ipsi ultimo decennio ob vicissitudinem temporum acciderant, animo vere sacerdotali ferebat, spem suam unice in Deo reponens, qui suos moerentes famulos paterne sólet consolari. Velint confratres consueta tria sacra pro eius anima pie offerre, ut divinus Salvator suum fidelem ac devotum famulum in regnum beatitudinis clementer introducat. Colocae, die 20 decembris 1960.