Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1960

Index

— 13 — 1960. FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK 1234/1960. sz. Májusi imaszándék. Május hónapját — az egész esztendő leg­szebb négy hetét — mindannyiunk égi édesanyjá­nak, a Boldogságos Szűz Máriának szenteli az Egy­ház. Ezt az ájtatosságot a XIV. században kezde­ményezte Boldog Szuzó Henrik. A XVIII. század első felében éledt fel újra Olaszországban, aztán Franciaországon, Spanyolországon, Belgiumon át hamarosan meghódította az egész katolikus világot. Különleges ájtatosságra gyülekezik naponta a hívők Mária-tisztelő serege, megtölti a templomokat és kápolnákat. Különleges imaszándékokat tűznek ki évről-évre az Egyház elöljárói, hogy a hívek örö­meiből, gondjaiból, problémáiból és feladataiból gyűjtögetett színes imacsokrokkal kedveskedjék égi Édesanyánk köréje sereglő földi nagy családja. Ebben a főpásztori levélben ez év májusának imaszándékait kívánom közölni híveimmel. Kezükbe adom a feszületet és végigsimítok a férfiak és asszonyok ujján csillogó aranyos jegy­gyűrűn. Feszület és jegygyűrű sugalmazzák az idei május kettős imaszándékát. I. Krisztus feszületét olyan ihletettséggel vesszük a kezünkbe, amilyennel a pogány Konstantin csá­szár nézhetett rá 312 október 28-án, a milviusi hídnál aratott győzelme előéjszakáján, amikor le­gendás látomásában a kereszt felírását olvasta: „E jelben győzöl I" A mi győzelmünknek földön és égben ugyanígy Krisztus keresztje a jelvénye és eszköze. A keresztre tettük le hitvallásunkat. Ebben a szent hitben élűnk és halunk. Hitünket nem kell lépten-nyomon tüntetően vallani. Élhet az szívünk mélyén elrejtve, mint a parázstűz a pásztorok éj­szakáján. De megtagadnunk sohasem szabad. Ha hallgatásunk és hitünk eltitkolása hittagadás számba menne, akkor emelt fejjel kell színt vallanunk. Ezt a hitet vallották a hívek milliói két évezreden ke­resztül. Sokan, nagyon sokan, vérükkel pecsételték meg hitüket. Mások hitvallók módjára élték kereszt­hű életüket. A legtöbben azonban a mindennapi élet hitvallásával tettek tanúságot hitük mellett. Kato­likus hitünk szilárdságáért könyörögjünk májusi imáinkban I Egészítsük ezt ki azzal a vággyal, hogy hi­tünkből igaz keresztény élet fakadjon. Nem elég Krisztust titokban, szívvel vallani. A katolikus hit­nek bizonysága és kiegészítése a katolikus élet. A szentmise hallgatást senki vasárnap vagy paran­csolt ünnepeken bűn nélkül el nem mulaszthatja. Nem nevezhető katolikus kereszténynek, aki súlyos bűnben a gyóntatószéket meg nem találja, vagy aki az Oltáriszentségben köztünk élő Úr Jézus szent Testével nem táplálkozik. Isten minket a keresztség szentségében gyermekeivé fogadott és az Anya­szentegyház tagjává tett. A keresztség szentsége azonban magával hozza azt a szent kötelezettséget, hogy meg kell keresztelnünk életünk minden per­cét, hogy minden örömünkön, bánatunkon, törek­vésünkön és célkitűzésünkön átvilágítson az egyet­len és örök öröm, gond, törekvés és cél: Isten szolgálata a földön, örök boldogság a halál után. Kérjük imáinkban, hogy életünk tanúságtétel legyen Krisztus mellett és a katolikus életforma mellett. Mi nem vitatkozunk, nem hősködünk, nem izgatunk, nem hangoskodunk, hanem élünk aláza­tosan, egyszerűen, katolikus keresztény módon, Krisz­tus parancsolatait híven teljesítve. Nem arra törek­szünk elsősorban, hogy másoknál jobbak legyünk, de igenis, mindegyre jobbak akarunk lenni eddigi önmagunknál. Aki magával elégedett, az máris kezd visszacsúszni. Minket a mindegyre rajtunk rágódó szent elégedetlenség hajt szüntelen, hogy köteles­ségteljesítésben, becsületben, emberi jóságban, Isten szeretetében és felebaráti szeretetben szüntelen fej­lődjünk és tökéletesedjünk. Mivel pedig Krisztusért élünk, azért akik figyelnek bennünket, megsejtik mögöttünk a keresztrefeszített Krisztust, mint életünk mesterét, és tetteink irányítóját, s a római százados­sal kénytelenek elismerni: „Ez valóban Isten Fia volt!" Mindezekre a feszület tanít meg bennünket. II. A jegygyűrűben, mint aranykeretben, a kato­likus családi otthon képe áll előttünk. Ez diktálja májusi imaszándékunk második csoportját. A Biblia legelső mondata így szól: „Kezdet­ben teremté Isten az eget és a földet." Az égi te­remtés az angyalok karainak megalkotásával egy­szersmindenkorra befejeződött. A földön a teremtés tovább folyik az idők végezetéig. A földet emberi teremtményekkel az édesanyák népesítik be. ök Is­tennek eszközei a teremtés további folyamatán. De az eget is az édesanyák népesítik be. Mint Isten eszközei gyermekeket szülnek. Isten teremti ezek hal­hatatlan lelkét. A gyermekeket nevelik és irányítják ég felé, hogy üdvözült lelkekkel népesedjék be a mennyország. Isten kegyelmével, szentségeivel, pa­rancsaival támogatja őket. Arra való fiaikban az édesanyák papi hivatást igyekeznek kelteni, hogy az apostoli munka meg ne álljon a földön. így lesznek ők Istennek legnagyobb ajándékozói. El is fogadja tőlük ajándékaikat és megáldja érte őket. Ezek óriási nagy dolgok I Isten a házasság szent-

Next

/
Thumbnails
Contents