Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1950

Index

1950. III. 888. sz^ Böjti szózat. Krisztusban Kedves Híveim! Karácsony vigiliáján felejthetetlen élményben volt részük az örök város katolikusainak és a világ minden tájáról Rómába zarándokolt híveknek. Ennek a napnak délelőttjén nyitotta meg Szentséges Atyánk, XII. Pius pápa, az 1950. esztendőre meghirdetett Szentévet. A Szentév megnyitása a négy római patriarchális bazilika: a szent Péter és szent Pál bazilikák, a keresztelő szent Jánosról nevezett lateráni bazilika -és Szűz Mária főtemploma befalazott szent kapuinak kinyitásával történik. Ezt a négy templomot kell meglátogatniok azoknak a híveknek, akik a Szentév folyamán a jubileumi búcsú elnyerése céljából Rómába zarándokolnak. A szent Péter bazilika szentkapuját maga a pápa nyitja meg, a másik három templomét az általa kijelölt bíborosok. A szertartásnak egyik legmegkapóbb mozzanata az, amikor a Szentatya aranyozott ezüstkalapáccsal a kezében odalép a befalazott szentkapuhoz, háromszor ráüt, miközben ezeket mondja: ,.Nyissátok meg nekem az igazság kapuit — Belépek a te házadba, Uram — Nyissátok meg a kapukat, mert velünk az Isten" és a harmadik kalapácsütés után leomlik a kaput elzáró fal. De ennél is meghatóbb az, ami; kor a pápa, Krisztus földi helytartója, födetlen fővel, bal kezében égő gyertyával, jobbjában kereszttel odalép a megnyílt szentkapuhoz, letérdel annak küszöbére és a Te Deum-ot intonálja, aztán annak hangjai mellett elsőnek lép be a szentkapun át a templomba annak jeléül, hogy Ö, aki Krisztus egyházában a legnagyobb méltóság és hatalom birtokosa, Ö akar az első lenni a Szentév szellemének megvalósításában : az Isten előtt való alázatos meghódolásban és abban a bünbánatban és engesztelésben, amely a zaklatott világra és ezer sebből vérző emberiségre lehívja az Isten irgalmát. Abban a pillanatban, amikor a Szentatya Karácsony vigiliáján átlépte a szent Péter bazilika szentkapujának küszöbét, megkondultak Róma összes templomainak harangjai. A római harangok szavát délben átvették a vilagegyház templomainak harangjai. Szóltak a harangok a sarkvidéktől az egyenlítőig, hirdetve a világnak, hogy megkezdődött a kegyelem esztendeje, az Isten éve, annak az Istennek az éve, aki — mint Szentséges Atyánk mondotta karácsonyi rádiószózatában : „elitéli a biint, de akinek jósága és irgalma bocsánatát és kegyelmét kínálja mindenkinek, aki kész annak befogadására, és aki a Szentévben közelebb akar lenni az emberhez, mint máskor bármikor " Az örök város főtemplomainak szentkapui tehát Karácsony vigiliája óta nyitva állanak. Velük kinyíltak az Egyház kegyelemkincstárának kapui is. Azóta már tízezrek lépték át a szentkapuk küszöbét és a Szentév folyamán még százezrek fognak átlépni rajtuk. A nemzeti szentévi bizottságok eddig hatszázezernél több zarándokot jelentettek be a világ minden ré-, széből. „4 zarándokok megszámlálhatatlan serege — mondotta Szentséges Atyánk az 1949 december 12-én tartott konzi?ztóriumban — szívesen vállalva az út fáradalmait, a legtávolabbi vidékekről, a tengeren túlról is, a városokból és falvakból elindulnak Péter várába, amelyet semmiféle emberi hatalom lerombolni nem tud, amelyet a tévedés csalárdságai nem érintenek és a gyűlölet mesterkedései meg nem döntenek, megmossák lelküket és élvezik az édes, benső békét, felgyulladnak az erények egyre buzgóbb gyakorlására és az apostoli munkára és elvetve a hamis vélekedéseket az evangélium szavait ismételgetik Krisztus felé: Uram, kihez mennénk ? Az őrök élet igéi nálad vannak." De az örök város felé tekintenek a többiek is: a százmilliók, akiknek életkörülményeik nem engedik meg, hogy a Szentévben Rómába zarándokoljanak. Szentséges Atyánk ezek számára is megnyitotta a szentkapukat: az Egyház kegyelemkincstárának kapuit. A szentévi teljes búcsút ezek is elnyerhetik; elnyerhetik otthon, ha meggyónnak, megáldoznak, elvégzik a kijelölt templomokban az előírt imákat; elnyerhetik annyiszor, ahányszor a búcsú elnyerésének feltételeit teljesítik. Használjuk fel a kedvező alkalmat: merítsünk minél többet az Egyház kegyelemkincstárából, de emellett igyekezzünk minél jobban b?leélni magunknt a Szentév szellemébe! Legyen a Szentév az Isten előtt való alázatos meghódolás, vagy ahogyan Szentséges Atyánk kívánja : az Istenhez való visszatérés éve, a bűnbánat és az engesztelés éve ! „Én az Úr vagyok és a te Istened, — mondotta az Úr a Sinai hegyen — rajtam kiviil más istened ne legyen !" Er a parancsolat nemcsak azoknak szólt, akik a tízparancsolat kihirdetésekor remegve álltak a hegy tövében, hanem minden idők minden emberének. Ezt a parancsolatot nem lehet bűnhődés nélkül tudatosan semmibe venni. „Én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, — mondotta a tíz! parancsolat kihirdetésekor Isten — megtorlom az atyák vétkét azoknak gyermekein és harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem." És az emberek — egyesek és nemzetek — mégis vajmi gyakran megfeledkeznek erről a parancsolatról vagy tudatosan semmibe | veszik. Megtették ezt azok, akik magának az