Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1949

Index

keverednek, s már csak egyetlen aljas gyönyörűséget fognak ismerni, az őrjöngést és élvezetet. (Mindaz nekünk is hasznos, ami Isten szolgálatára válik. Tehát a tiszta lelkiismeret szentélyében komoly törekvéssel és igyekezettel tiszteljük a létező s szerető isteni Fölséget, mert csak ez az út vezet az erények gyarapodásához s a dicső haladáshoz. A külső dolgoktól így jutunk el a belsőkhöz, ahonnan — meghátrálás nélkül — az örökkévalókig kell emelkednünkAz Ő édes jelenléte töltse el emlékezetünket, tegye fényessé értelmünket, tetézze gyönyörrel lelkünket, erősítse akaratunkat, hogy önzetlenül, jámborul, serényen cselekedjünk: ,,Mert őt (t. i. Istent) ismerni, tökéletes igazság" (Bölcs. 15, 3.). Mindazokat, kik az igazság ösvényéről letérnek, kéréssel, szóval, tettel, de leginkább az atyai jóságot tükröző példaadással szüntelenül buzdítsuk, hogy bűneiket engeszteljék s lemossák. Jusson eszükbe a bűnösöknek a kegyes Atya, „aki a tékozló fiút visszahívja s a kifosztottságában bűnbánót kegyesen magához emeli, kövér borjút ölet le és örömét lakomával ékesíti. De miért ne? Hiszen elveszett fiát megtalálta, s úgy érzi, hogy kedvesebb az neki, akit újból viszszanyert. Kit kell értenünk ezen az Atyán? Bizonnyal Istent. Annyira senki sem kegyes, anynvira senki sem Atya, mint Ő." (Tertullián: A bünbánatról 8.) Aki gazdag a hitben s a vallásos élet kincseit bőségben birja, köteles ezeket a javakat tőle telhetően másokkal is megosztani. Hogy

r a vallásos buzgóság minél jobban fellángoljon, s az Istent gyalázok gonoszságával szemben védőgátat emeljünk, van egy hatalmas segítő eszközünk. Mit nem képes elérni az imádság? Mire nem képes a könyörgés, amely Krisztus nevében bűnbánó, vagy ártatlan lélekből szál! fel, amelyet a bizalom ereje tesz hatásossá, s a jócselekedetek egész raja támogat? ,,Az imádság a hit védőfala, védő é!s támadó fegyverünk az ellenség ellen, aki bennünket mindenünnen szemmel tart." (Tertullián: Az imádságról 29.) De a vallásos tisztelet és szolgálat összes eszközei nem érnek fel a Szentmise-áldozattal, amelyben vérontás nélkül folytatódik Krisztus véres áldozata, amelyből az emberekre bőséges és üdvös gyümölcsök származnak. Az örök mennyei Atyának tisztelet adatik, Őt kérleli, engeszteli az ártatlan Bárány drága Vére, amely hangosabban kiált, mint az ártatlan Ábel és minden igazak kiontott vére, mivelhogy méltósága és ereje végtelen. Ez a vér, amelyet maga az Isten Fia ajánl fel értünk, eszközli békénket s engesztelődésünket és kimeríthetetlen forrása minden égi ajándéknak. Ez az áldozat „valóban engesztelő" (Tridenti zsinat 22. ülés, 2. fejezet.) s hathatósan mutatta±ik be „a bűnökért, büntetésekért, elégtételekért és egyéb szükségletekért." (Tridenti zsinat 22, ülés, 3. fejezet.) Ha tehát szörnyű bűn az istentagadás és Isten elleni gyűlölet, amely századunknak szégyenfoltja, s amely miatt méltán remeg a szörnyű büntetéstől, Krisztus vérének harmatával, melyet áz Újszövetség kelyhe tartalmaz, lemoshatjuk e gyalázatos bűnt s annak következményeit — ha a gonoszok számára irgalmat kérünk — eltörölhetjük, Egyházunk számára pedig nagyszerű diadalt szerezhetünk; Midőn e gondolatokat forgatjuk elménkben és szivünkben ezek fölött elmélkedünk, alkalmasnak látszik, hogy titeket buzdítsunk s nektek s az összes papoknak megengedjük, hogy ez év passió vasárnapján egy második misét mondjatok szándékunkra, még pedig a bűnök bocsánatáról szóló votiv-misét, ha csak azt a püspök szándékára, avagy a népért nem kell végezni. Aki pedig e kiváltsággal bármely okból nem kiván élni, végezze a rendies vasárnapi Szentmisét s legalább fent kifejtett szándékunkat ajánlja buzgón Istennek a Szentmiseáldozatban. \ A híveket pedig, kiknek Krisztus misztikus testének tagjaihoz való kölcsönös kapcsolódásuk miatt az Egyház örömeiben s fájdalmaiban egyaránt kell osztozniok, hívjátok fel, hogy azon a vasárnapon az oltárnál minél többen jelenjenek meg, s az ügy fontosságát szem előtt tartva, nagyobb buzgósággal kérjék s ostromolják Istent, s tömött csapatokban járuljanak a mennyei lakomához. Nem kételkedünk, hogy e kérésünket kegyelettel s igazi vallásos buzzgósággal mindnyájan fogjátok teljesíteni, s Istenhez együtt könyörgéssel s imádsággal fordultok, hogy a bajok megszűntével a közös békevágy szerencsésen beteljesedjék, s a mennyei szeretet fuvallata Krisztusban.mindent megújítson. Igen bízva abban, hogy kéréseinknek szívesen eleget tesztek, rátok, kedvelt papjaitokra s a gondjaitokra bízott hívekre," akik az általunk ajánlott eljárást követve, valódi testvéri szeretetről tesznek majd tanúságot, az isteni segítség záloga gyanánt, apostoli áldásunkat adjuk. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1949 évi február hó 11-én, pápaságunk 10-ik évében. * Fenti adhortatio f. é. március hó 27-én, Laetare vasárnapon a főegyházmegye minden templomában az ünnepélyes szentmise keretében a szószékről teljes egészében felolvasandó. Kalocsa, 1949 március 4. Nr. 1425. Decretum S. R. C. de 2 missis in Dominica Passionis. Sequentibus per extensum communicamus Decretum Sacrae Rituum Congregationis de duabus missis in Dominica Passionis hoc anno celebrandis, exhortantes sacerdotes huius archidioecesis ut hac ipsa facultate libenter utantur fidelesque suos ad missam audiendam sacramque Synaxim sumendam iterum atque iterum exhortentur. „Sacra Rituum Congregatio Urbis et Orbis. Decretum de duabus missis in dominica de passione hoc anno celebrandis. Qüum nuperrime Sanctissimus Dominus Noster PIUS PAPA XII „Apostolica Sua Adhortatione" diei 11 februaríi currentis anni, ad exsecrabile atheismi crímen profligandum ad scelestae impietati vallum et remedium parandum et ad nostraé aetatis peccata impietatemque expianda, die Dominica de Passione huius anni alteram Missam votivam „Pro remissione peccato-