Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1949
Index
1949. IV. 1647 . sz. Érsek Urunk püspökké szentelésének 20-ik évfordulójáról megemlékezés. Érsek Urunk ezévi február 24-én Szent Mátyás apostol ünnepén ülte püspökké szenteltetésének 20-ik évfordulóját. Ezt a ritka és jelentős ünnepet teljes csendben és visszavonultságban kivánta megülni, híven puritán egyéniségéből eredő felfogásához, melynek jellemző vonása, hogy nem látszatra dolgozik, a jót önmagáért cselekszi, s kerülni akar minden feltűnést. Papjai és hivei azonban úgy vélték, hogy e nevezetes évforduló határköve mellett még sem szabad szótlanul elmenniök. Olyan ünneplésre gondoltak tehát, amely a zajos külső kereteket mellőzve inkább a lelkiek felé fordul s lelki csokrot fűz koszorúba az imádság, jócselekedetek, szentáldozások, önmegtagadások pompás virágaiból s ezt nyújtja át ajándékul a főpásztornak. Az ünneplés eme módja egyrészt méltányosnak és illőnek látszott a gondjaira bízott lelkeket Krisztus földi helytartójának nevében kormányzó főpaphoz, másrészt a főpásztor ismert felfogásával sem kerülhetett ellentétbe. Ilyen megfontolásból indult ki egyházmegyeszerte az a serény készülődés, amely a szentelés évfordulóján kedves, meghitt ünneplésben nyert beteljesülést. A püspökkészentelés napján február 24-én a főegyházmegye minden templomában ünnepi szentmise tartatott Te Deummal a hivek lelkes és tömeges részvétele mellett. S az élet gondjaiban megfáradt hívek örömmel siettek Isten házába, hogy főpásztorukért imádkozzanak, számára a kormányzás nagy felelősséggel járó munkájához erőt s bölcseséget kérjenek minden kegyelmek és ajándékok osztogatójától, a Szentlélek Istentől. Nem kényszer vitte őket a templomba, hanem annak élénk tudata és elismerése, hogy a főpásztor a hívek atyja és kormányzója, akihez a szeretet, tisztelet és engedelmesség köteléke fűzi őket. Imájuk szívből eredő esdeklés volt, amely bizonyára elhatott az egek Urához, mert hiszen írva van: , ... hogy a magát megalázónak imádsága áthatja a felhőket" (Jézus Sirák fia 35, 21.). A főkáptalan a központi papsággal együtt 600 szentmisét vállalt szándékára, s ezt az ajándékot a középkori codexek kezdő betűire emlékeztető írással készült díszes íven nyújtotta át a következő szöveggel: Capitulum Metropolitanum Coloczense et sacerdotes gremiales vertente vigesimo suscepti epiScopatus anno, Excellentissimo Domino Domino JOSEPHO GRŐSZ suo gratissimo archipraesuli in signum filialis devotionis 600 missarum intentiones persolvendas suscipiunt, Eidem uberrima coelestia dona adprecantes. Coloczae, die 24. II. 1949. Ezenfelül a papság és az egyes plébániák hivei obsequiumokkal, lelki ajándékokkal kedveskedtek a főpásztornak. A főegyházmegye papjai általában 20 — 20 szentmisét ajánlottak fel a főpásztorért a 20. évforduló emlékére, ezeket, valamint az egyes plébániák hiveinek lelki ajándékait a lelkipásztorok ívekre íratva küldötték be a központba, hogy összesítve s bekötve jussanak az ünneplő főpásztor kezeihez. Az ívek első lapjain a plébániák avatott kezű ipar- és népművészei színes és igen változatos díszítéseket rögtönöztek, amelyek az obsequiumoknak pompás keretekül- szolgáltak. Minden íven megI látszik a szeretet, a gyermeki ragaszkodás és az egymáson túltenni akarás lelkes igyekezete. De rajta van a táj sajátos jellege is A szakértő szem rögtön észreveszi, hogy az egyes díszítésekben, amelyeknél a compositio s a díszítő elemek a vidék jellege és ízlése szerint váltakoznak, a névtelen művészeket a még mindig élő és hatni tudó „genius loci" ihlette. Az obsequiumok beérkezett ívei egybefüzve kerültek az ünnep napján a főpásztor kezeibe. Külön említést érdemel, hogy az érseki székváros 3 egyházközsége a hívek adományaiból egy remek albát készíttetett, amelyet a népművészetéről híres érseki város egyik kitűnő íróasszonya mintázott, s jeles kalocsai himzőnők varrtak ki. Az egymásba fonódó, változatos virágdíszekből álló Richelieu-technikájú himzés a lila főpapi taláron, amelynek sötét alapszíne a mintákat pompásan kiemelte, a szertartás alatt kiválóan érvényesült. Az albát a megbízottak előző nap adták át, miközben dr. Horváth Alajos c. apát, kanonok, plébános e szavakat intézte a főpásztorhoz: „A kalocsai három egyházközség híveinek képviseletében jelentünk meg Érsek Urunk előtt, hogy a holnapi jubileumi ünnépe emlékére híveinek hálája, hűsége, engedelmessége és szeretete jeléül átnyujtsuk szerény ajándékként a kalocsavidéki népművészet hímzésével díszített albát. Látjuk, hogy rózsafüzér szemeit hímezték rá a müvészkezek. De az albát virágok is díszítik! Rózsa és gyöngyvirág, napraforgó és nefelejts, liliom és tulipán! Az ügyes müvészkezek odahimezték a töviskoszorút is. Nem tudjuk azt lefejteni! De szeretnénk annak töviseit kitépni, letördelni, hogy minél kevesebb tövis sértse, minél több virág örvendeztesse atyai szivét. — Kegyeskedjék elfogadni szerény ajándékunkat szivünk azon forró kívánságával, hogy Érsek Atyánkat egyházunk, hazánk, egyházmegyénk javára és örömére is a Mindenható Úristen sokáig éltesse!"
