Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 63 — * iskolába nem járó férfiak Lehetnek az énekkar tagjai. Az énekkarban szereplők száma nem lehet kevesebb, mint az egyházközség összes híveinek l"/'o-a. Ahol a hívek száma ezernél kevesebb, ott is legalább 30 tagú karnak kell lennie, hogy versenyezhessen, az ezer hívőnél nagyobb létszámú egyházközségnél pedig a legkevesebb létszám 40 fő. 2. A megtanult énekek száma szerint a versenyzőket három csoportba osztjuk. Az I. csoport 60, a II. csoport 120, a III. csoport 180 éneket mutat be. Minden kar csak egy csoportban versenyezhet. Az egyes csoportokban felveendő énekek kötelezőek s azok jegyzékét jelen körlevélhez mellékelt és sokszorosítás útján előállított jegyzék tartalmazza. A jegyzék felsorolja a nehéz, a közepes és a könnyű énekeket, hogy a verseny alkalmával az énekkarok mind a három csoportból kaphassanak éneket. A versenyen min- ; den énekkar előad egy szabadon választott éneket is. Az 1928. évi zsinati határozatok 94. pontjának, a 979 1930. sz. körrendeletnek, valamint az előbb említett pápai enciklika kapcsán kiadott rendeletnek megfelelően az énekanyagban belefoglaljuk az énekes nagymise és a litánia latin feleleteit is A III. csoport énekkarai a responsoriumokból is kapnak egy feladatot a versenyen. 3. A versenyek a jelentkezők száma szerint a később kijelölendő központi helyeken fognak csoportok szerint lezajlani, ugyanazon központi bíráló bizottság jelenlétében. A bíráló bizottságban egyházi és világi szakemberek foglalnak helyet és az egyes énekkarokat pontozzák. Több versenyre személyesen szándékozom elmenni. A 3—3 legjobb énekkart mindegyik csoportban díszoklevéllel fogjuk kitüntetni. Amelyik kar a „Szent vagy Uram" 300 énekét megtanulja, arany-diplomát nyer. 4. A versenyek a templomban fognak lezajlani s azon a hívek is jelen lehetnek, sőt kívánatos azoknak minél nagyobb számban való részvétele. A versenyt szentbeszéd fogja megelőzni a templomi éneklés szépségeiről, utána pedig litániát fogunk tartani. A versenynél szövegkönyvet, sőt kótás énekes könyvet is lehet használni, azonban az éneklés orgonakíséret nélkül történik a szentélyben. Az énekeket csak egyszólamúan szabad előadni. 5. A versenyek 1949. évi április hó folyamán fognak lezajlani. A plébániák (lelkészségek) f. é. nov. 30-ig bezárólag jelentsék hivatalomhoz, hogy mely községből hány tagú énekkar és melyik csoportban kíván szerepelni. 6. Az énektanulást alkalmasan fel kell használni arra, hogy az énekkarban résztvevő tagok előtt az énekek tárgyát és rövid tartalmát kifejtsük és az abban foglalt hittani tanításokat bennük tudatosítsuk. Épp ezért az énekkar minden tagjának tudnia kell válaszolni felszólítás esetén arra, hogy bármelyik felvett ének milyen fajta ének (szentségi, Szűz Mária, miseének stb.), azt a szentmise, vagy valamelyik szertartás mely részénél szoktuk énekelni, továbbá mi az éneknek a tárgya (nem a tartalma). Az énekkari próbákon a kar vezetőn kívül T. Papjaim is minél többször jelenjenek meg az énekek rövid megmagyarázása végett. A hívek egyik vezető csoportjával kerül így igen közeli kapcsolatba a lelkipásztor. 7. Az énekkart kántor, vagy bárki más zeneértő vezetheti és irányíthatja. 8. Az énekpróbákat nem a templomban, hanem más alkalmas helyiségben kell tartani. Ha más alkalmas hely nem állna rendelkezésre, akkor azok a templomban is megtarthatók, de nagyon figyeljünk arra, hogy az énekesek ott a felesleges beszédtől tartózkodjanak. Ilyen esetben végezzünk az énekórák előtt és után rövid közös imát, vagy térdenállva egy éneket énekeljünk. 9. A versenyben nemzetiségi helyekről bunyevác-sokac, illetve német nyelvű énekesekkel is lehet szerepelni. A nemzetiségi énekekkel szerepelni kívánó karok csoportok szerint ugyanannyi éneket tartoznak bemutatni. A csoportokban kötelezően felvett énekek közül azokat amelyeknek nemzetiségi fordítása is van és a dallama megegyezik a magyar szöveg dallamával, azok azt a „Szent vagy Uram" dallama szerint tartoznak énekelni. A többi énekeket a községben ismert dallam szerint kell megtanulni. Amelvik kötelezően felvett éneknek nemzetiségi nyelvű változata nincs, ott tetszés szerinti más ének vehető fel a kötelező 60-as, 120-as illetve 180-as számban. A felvett énekek jegyzékét hgkésőbb a verseny előtt be kell küldeni hivatalomhoz. A nemzetiségi karok természetesen a magyar karokkal együttesen bíráltatnak el. Jelen felhívásomat abban a reményben bocsátom ki, hogy T. Papjaim és Kántoraim, valamint Híveim értékelni tudják a népének jelentőségét. A verseny ugyan nem kötelező, azonban a lelkészek és a kántorok buzgóságának s lelkesedésének fokmérőjeként fogom a versenyen való részvételt elbírálni, aminthogy valójában az is. Híveink köztudomásúlag szeretnek énekelni és szívesen vesznek részt karokban, nem nehéz tehát a versenyben való részvételre őket buzdítani és a próbák ügyes megtartásával bennük a lelkesedést nemcsak megtartani, hanem fokozni is. Kalocsa, 1948 október 12. 605

9. sz. Gyóntatási joghatóság repülőgépen. Szentséges Atyánk 1947 december 16-án kelt Motu Proprio-jával a repülőgépen utazó papokra is kiterjesztette a 883. kánonban foglalt, s a tengeri utazásra megadott facultast, mely szerint bárkinek a iurisdictiójához tartozó területen gyóntathatnak. (A. A. Sedis 1947. XL. 1. p. 17.) Kalocsa, 1948 október 6. 6

060. az. Csengetés szentségimádás alatt. Felhívom T. Papjaim figyelmét a Rituskongregációnak arra a rendelkezésére (31. Augusti 1867., Nr. 3157.), hogy ha az Oltáriszentség imádásra ki van téve (szentségimádás, szentséges mise alkalmából), mellékoltárokon folyó szentmisék alatt (Sanctusra, Ürfelmutatásra stb.) nem szabad csengetni. Kalocsa, 1948 október 6.