Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 47 — * 1948. X. 4533. sz. Püspökkari körlevél Boldogasszony évének befejezésekor. Alábbiakban közlöm a Nm. Püspöki Kar körlevelét, a Boldogasszony évének befejezése alkalmából, amely f. é. augusztus hó 8-án a főegyházmegye mmden templomában felolvasandó: Krisztusban kedves Papjaink és Híveink! Egy esztendeje annak, hogy Esztergomban ünnepélyesen meghirdettük nektek a Boldogaszszony évét. Az volt az 1948. esztendő máriás jellegének a célja, hogy amint a szolgák szeme Uruk, a szolgálók szeme asszonyaik kezére náz. úgy emeljük mi is tekintetünket bizakodva és alattvalói hűséggel az Istenre, míg könyörül rajtunk, mert igen megtelt a mi lelkünk. (Zsolt. 122, 2-4.) És Isten Anyjára, történelmi Pátrónánkra. nemzetünk Csillagára emeljük tekintetünket, hogy világosság, útmutató, gyámoly és felemelő legyen történelmünk háború utáni keresztes útszakaszán — az örök igazság, szent Fia felé: Per Mariam, ad Jesum, Mária Édesanyánk révén a Krisztus Királyhoz. Mit hozott, eredményezett nekünk ez az eszendő? Hozott, — mint elődei — szorongást, sebet, fájdalmat. De azért nem lázongunk, mégcsak nem is panaszkodunk, hanem az ugyancsak meghirdetett engesztelés szellemében vezekelve fogadjuk. Mert vétkeztünk és gonoszul cselekedtünk, elmaradván tőled; parancsaidat nem hallgattuk, nem tartottuk meg, azért mindazt, miket ránkhoztál, igaz ítélettel cselekedted (Dán. 3, 29-31.). Övé az igazság, a miénk az orcapirulás (Dán. 9, 7.). Mint Mária-év hozott az 1948. mindenekelőtt: 1.) több hitbeli ismeretet az Isten Anyjáról és a mi Édesanyánkról, Máriáról. A Mária-napokon szentbeszédekben, énekekben, történelmi kegyképeken annyiszor megjelent nekünk és százezreknek Mária drága arca, alakja fölséges örök kiválasztottságával, Isten Szűz Anyjának méltóságával, amit az ószövetség és az angyal hirdet nekünk. Ez a fnéltóság a gyökere minden kiválóságának, szeplőtelenségének, a minden teremtményt messze felülhaladó kegyelemmel és

v erényekkel teljességének. Ö a mi közbenjárónk Gyümölcsoltótól. Nagyasszonyunk 1038 aug. 15től Szent István királyunk örökérvényű végrendelkezésétől. •Jól mondja Szent Anzelm: ,,Nincs egyenlő Máriával; senki sem nagyobb Máriánál, csak maga az Isten." (Crat. 51. ad. s. V. M.) Ami küzdelmet egyének, nemzetek és az Egyház a jóért vívnak, Isten rendeléséből Mária vezérlésével kell vívniok. Az ősevangélium hirdette meg a gonosz felé Isten szavával: „Ellenkezést vetek közötted és az asszony közt, a te és az ő ivadéka közt; ő megrontja fejedet . . ." (Móz. I, 3-15.)" Mária a bűnnek, kísértésnek, a tévelynek és a Sátánnak is a legyőzője. Ö sürgeti az eszközt, az engesztelést, az anyagelvűség pusztító, vészes világhullámával szemben. Az áradaton otthonosak ugyan a vallás-szeretetük Loreley-dalát éneklik, de a materializmus lávaként éget ki minden fogalmat az emberi szivekből, ami a vallás leglényegét alkotja. Az anyagelvűség tagadja és irtja a lelkekben a személyes Isten és halhatatlan lélek létezését, következéskép tagadja a kettő kapcsolatát, a vallást is. Isten nélkül nincs természetfeletti világ, isteni kinyilatkoztatás, megváltás, megszentelés, ennek magasabb küldetésű eszközlője: az Egyház. Bolondság elménknek, szívünknek Istenhez emelése, a természet finomítása, javítása szentségekkel, az áldozatot jelentő keresztény erkölcsökben folyó élet, amikor — mint fölényesen állítják a világ fiai — csak egy valóság van: az anyag; vak, süket gépezeit a világ, egyetlen célja az emberi életnek a földi javak termelése, míg egyszer egészen, a testem is odahull a földbe, hogy annak termékenyítő trágyája legyen. Az anyagba süllyedő világ nem haladásra rendezkedik be, hisz az emberi haladás legalább annyira szellemi, mint anyagi; hanem visszatér Madura pogányai színvonalához, ahol az érzékek alá eső világot, kígyót, elefántot, tehenet, lovat teszik meg istennek, a 330 millió istelnség egyikének. A főtt riskását buzgón imádják, aztán megeszik. Ha a „felvilágosodott" anyagelvű azt hajtogatja a propaganda-előadásban, hogy nincs Isten, megnyugtathatjuk, hogy van istenük, de nem a szeretet Istene, hanem — Szent Pál szerint — épp anyagimádatuk, a földiek hajhászala miatt a has az istenük, s dicsekvésük az, ami szégyenünk. (Filipp. 2, 19.) Amikor még csak a tudományban kezdődik a méreg-csepegtetés, a Szeplőtelen Lourdes-ban 1858-ban hirdeti a természetfelettiségnek az embert illető vezérgondolatát: „Bűnbánat! Bűnbánat!" Amikor a népek és nemzetek a nyers anyagi erők küzdőterén elfelejtik a lelki erőket és értékeket, Fatimában megint lenyúlt a fuldokló emberiséghez az irgalmasság szent Anyja és az anyagelvűség zászlóvivőinek megtérítésére, engesztelésére hívja a népeket. Amikor csömörlésben fuldoklanak a lelkek, családok, népek, a célul tűzött földekben és az állati lét szintjén helyezkednek el életükkel, útmutatónk a Szeplőtelen, de vezérlőnk is. Nem ok nélkül imádkozza az Egyház az ősi Mária-antifonát: „Minden tévelyt csak Te győztél le az egész világon." Ez a Mária-tisztelet iskolája és egyik főmozgatója. 2.) Hitvallást. Népünknek közel ezier év alatt annyi fergeteg és zimankó közepette Szent István, Szent László. Nagy Lajos, Hunyadi János, Zrínyi Miklós és Eszterházy nádor, Mária választott vitézei korában és példája szerint elég alkalma nyílt a hitvallásra. Volt idő, amikor falvak és messze vidékek egyszerre, egy szívvel-lélekkel, nagy ünnepélyességgel tették le a Máriát megvalló katolikus hitvallást valamely gócpontban.