Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1948

Index

— 19 — * 1948. IV. 1070.. sz. Délutáni misék engedélyezése. Utalással 1734/1947. sz. körrendeletemre (Circ. 1947. pg. 15) közlöm a T. lelkipásztorkodó Papsággal, hogy a.S. S. Congregatio S. Officii a délutáni szentmisék engedélyét Hazánkban díebus festis de praecepto — fenili körrendeletben foglalt kikötéssel — 1948 december 31-ig meghosszabbította. Akik ezzel az engedéllyel élni akarnak, tegyenek az Érseki Hatóságnak jelentést. Kalocsa, 1948 február 11. Nr. 1790. Solutio thematis ex Theologia Pastorali. Respectu habito ordinis circularis sub Nro 1528/1947 (Circ. 1947. pg. 15.) editi sequentibus panditur solutio thematis ex Theologia Pastorali pro congregatione auíumnali anni elapsi propositi: I) Primusnak van igaza, hogy t. i. a rendelet szövege szerint nemcsak a felnőttek és eszük használatára jutott gyermekek, hanem az összes eszük használatára nem jutott csecsemők is megbérmálandók a halálos betegségben. Hogy a csecsemők megbérmálása elvileg nem okoz nehézséget és hogy érvényesen feladható e szentség minden intentio nélkül is a felvevőben, ez világos abból, hogy 1) a keleti ritusu papok a 782. cn. 5. § értelmében kioszthatják azt: presbyteri ritus orientális „facultaté vei privilegio gaudent confirmationem una cum baptismo infantibus sui ritus conferendi." Nyugaton régen így volt; ma is consuetudo némely helyen. 2) Vermeersch Epilome II. n. 66. írja. ,,Romae mos est, ut episcopus quispiam moricnti infanti advocetur ad illum confirmandum." 3) A 788. cn ezt mondja: ,,Licet sacramenti confirmationis administratio convenienter in Ecclesia Latina differatur ad 7. circiter aetatis annum, nihilominus etiam antea conferri potest, si infans in mortis periculo sit constítutus vei ministro id expedire ob iustas et graves causas videatur." 4) A Decr. 5. pontjában ez olvasható: ,,Si confirmandi rationis usum sint assecuti, praeter statum gratiae aliqua dispositío atque instructio requiritur, ut fructuose hoc sacramentum valeant • suscipere." Tehát következtethetünk, ha usus i rationis nincs, akkor érvényesen felvehető ugyan bár nem lesz a felvétel gyümölcsöző. 5) A Decr. bevezetésében ez van: „Omnes baptizati hoc sacramento rite muniantur etquidem vix cum ad aetatem rationis participem pervenerint, sc. circa septennium, quod profecto septennium antevertere licet." Tehát ezekből világos, hogy az érvényes felvételhez nem szükséges a felvevőben semmiféle I intentio. Hogy azonban az Egyháznak kifejezett szándéka az, hogy a halálos betegségben a csecsemők tényleg vegyék is fel a bérmálást, ez a Decr. következő előírásából következik: a) ,,ut igitur prospiciatur etiam spirituali conditioni tot infantium, puerorumque atque adultorum fidelium, quo ob gravem morbum in vitae discrimen adducantur . . . necessarium visum est S. Congregationi (hoc) remedium exquirere." b) A Decr. kiadásának motívumaként a Decr. a következőket emeli ki: ,,permultos . . . constat pueros, utpote morti magis obnoxios, etiam multo antequam a&latem ratione utentem attigerint, ex hac vita sacro chrismata delibutos decedere." c) A Decr. szövegében háromszor is ki van emelve, hogy a bérmálás nélkülieknek száma nagyon nagy: ,,ímmodicus numerus", „notabilis numerus", „tot fideles", „permuMi". Ezek a kifejezések akkor érthetők és nem látszanak túlzásoknak, ha a bérmálás nélkül maradottak számába a csecsemőket \s beszámítjuk. d) A bérmálás céljai közé a Decr. explicite is felveszi: „gloriae maius incrementum assequendum in coelis". amit a csecsemők is teljes mértékben elérhetnek. Mindezek alapján helyesen állítotita Primus hogy a halálos beteg csecsemők is megbérmálandók. j Secundus a priori lehetetlennek mondja, hogy ezt elő lehetne írni. Nincs igaza, mert elvileg nem szükséges a bérmálás érvényes felvéte-