Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1946

Index

— 35 — \ VIII. * 3141. sz. Közös főpásztori körlevél az engesztelésröl. Elrendelem, hogy f. évi december hó 29-én, illetve a kézhezvételt követő vasárnapon vagy ünnepen minden templomban felolvastassák a magyar püspöki kar következő körlevele: Kedves Híveink ! Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szentséges Atyánk azt állapította meg 1945. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke, mely után oly sóvárogva áhítoznak a népek, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg. A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kivül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk jézus Krisztust (Kor. I. 3. 11.). Mennyire beigazolódik igy az, amit a Zsoltáros évezredekkel ezelőtt minden idő / nemzedékei számára megállapított: ,,Ha az Ur nem építi a házat, hiába dolgoznak az épitők" (126, 1). Ha minden nép és nemzet ráeszmél erre, nekünk, árva, szegény magyaroknak az idők kegyetlen ostorsuhogása lehet erre megtanítónk. Az ostorszálak szeges, megszámlálhatatlan fonata és sora marja, tépi, szaggatja testünket, idegrendszerünket és lelkünket. Frissében állnak előttünk a felvidéki események, amelyek során a legősibb magyar települések, csallóközi magyar falvak szintiszta magyar lakosságát fegyveres csendőrök, katonák, partizánok közmunkára kiirás ürügyével körülzárják. Külön a féniakat, külön a nőket, külön a gyermekeket, elszállítják Kolin, Pilsen, Prága stb. vidékére. Az ősök és a maguk verejtékes szorgalmából szerzett szép vagyonukból engedélyezett némi cókmókkal hajtják, szállítják őket. Állataikat is szállítják, de más úton, nem nekik. Ha ott is hagyják ezeket, uj telepesek ülnek az ősi vagyonba. Elvész templomuk, iskolájuk, családi házuk, temetőjük, amelyekhez ezeréves, drága emlékek fűződnek. Számos, 7-8 hónapos terhes nőt, ső^ a szülési fájdalmakban vajúdó, valamint néhány hónapja szoptatós anyát hurcolnak el. Szobrok, emléktáblák válnak a gyűlölet és rombolás nyomán romhalmazokká. Elvadulás és embertelenség üli embertestvéreken diadalát akkor, amikor a béketárgyalás Párizsban a kiűzésnek ellentmondott és államközi tárgyalást rendelt, most pedig Amerikában az üldözéssel szemben a kisebbségi jogok biztosítását sürgette. Töri remények. Hiába várunk békét, hiába várjuk a borúfellegek távoztát, hazánk sorsának jobbrafordulását, keresztjeink könnyebbségét, a | világ minden égtájáról sűrűsödő fohászok j meghallgatását, a foglyok szabadulását. ! Hiába áhítjuk a magyarüldözés megszűnését, ' a kétségek és bizonytalanságok eloszlását, mezeink termőerejének visszatérését: a törvény és igazság diadalát, a kemény szivek megenyhülését, az éhézők kielégülését, a kolduscondrák eltűnését, a sorvadók életrekelését, a betegek gyógyulását, a bűnösök észretérését, a szomorúak vigasztalását, a végsőt vonaglók visszatérő életét. Amíg a bűnös Magyarország fölé nem magasodik az imádkozó — bűnbánó, arccal — minden más helyett — az Isten felé forduló, a természetfelettihez visszatérő, a lelkileg megújuló Magyarország, addig hagyjunk fel ezekkel a reményekkel.