Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

1 természetünk, bár alsóbbrendű az angyalokénál. Isten jósága folytán mégis felülmúlja azt : ((Krisz­tus ugyanis, mint Szent Tamás mondja, az an­gyalok Feje. Mert Krisztus embersége szerint is az angyalok fölött áll . . . Továbbá, mint ember, megvilágosítja az angyalokat és hatással van rájuk. A természet hasonlóságának szempontjá­ból azonban Krisztus nem Feje az angyaloknak, mert nem az angyalokat emelte magához, hanem — az Apostol szerint — Ábrahám ivadékát)). 1 És Krisztus nemcsak hogy felkarolta természe­tünket, hanem vérrokonunkká is lett, törékeny, szenvedésre alkalmas és halandó testében. De ha az Ige ((kiüresítette önmagát, a szolga alakját véve föl» 2 ezt azért is művelte, hogy test szerinti testvéreit az isteni természet részeseivé tegye 3 a földi számkivetésben a megszentelő kegyelem, az égi hazában pedig az örök boldogság által. Azért akart ugyanis az Örök Atya Egyszülöttje emberfiává lenni, hogy hasonlók lehessünk az Isten Fiának formájához, 4 és megújuljunk Te­remtőnk képmásának megfelelően. 5 Mindazok tehát, akik a keresztény névvel dicsekednek, ne csak úgy tekintsenek isteni Üdvözítőnkre, mint minden erény kimagasló és legtökéletesebb példa­képére, hanem a bűnök gondos kerülésével és az k életszentségre való odaadó törekvéssel úgy jut­tassák magatartásukkal kifejezésre tanítását és életét, hogy amikor majd megjelenik az Űr, ha­sonlók legyenek hozzá a dicsőségben és lássák őt, amint van. 6 Miként pedig az egyes tagokra nézve azt kí­vánja Krisztus, hogy őhozzá hasonlítsanak, úgy kívánja ezt az Egyház egész Testére vonatkozó­lag is. És ez tényleg megvalósul, amikor az Egy­ház Alapítója nyomdokain haladva tanít, kor­mányoz, és az isteni áldozatot bemutatja. Az Egyház továbbá az evangéliumi tanácsok fel­karolásával a Megváltó szegénységét, engedel­mességét és szüzességét is kifejezésre juttatja önmagán. A sok és különféle szerzetesi intéz­i ményével, amelyek drágakövekként ékesítik, bi­zonyos tekintetben magát Krisztust állítja elénk, 1 Comm. in ep. ad Eph., cap. 1, lect. 8 ; Hebr., II, 16—17. 2 Philipp., II, 7. 3 Cf. II Petr., 1, 4. 4 Cf. Rom., VIII, 29. 5 Cf. Col., III, 10. • Cf. I loann.. III, 2. amint a hegyen szemlélődő imába merül, amint a néphez beszél, betegeket és sebesülteket gyógyít, bűnösöket vezet jó útra, vagy amint mindenkivel jót cselekszik. Nem csoda tehát, ha az Egyháznak is, amíg csak ezen a földön időzik, Krisztus pél­dájára üldözéseket, zaklatásokat, fájdalmakat kell elszenvednie. e) TELJESSÉGE RÉVÉN. Továbbá az Egyház Fejének kell Krisztust tekintenünk azért is, mert ő áll első helyen a ter­mészetfeletti adományok teljessége és tökéletes­sége dolgában, és ebből a teljességből merít titok­zatos Teste is. Mert ahogy — mint több egyház­atya megjegyzi — halandó testünk feje is minden érzékszervvel rendelkezik, míg többi tagjainknak csak a tapintásban van része, úgy a keresztény társadalom minden erénye, adománya és kariz­mája is a legtökéletesebben annak Fejében, Krisz­tusban található még. «Mert úgy tetszett, hogy őbenne lakozzék minden teljesség.® 1 őt ékesítik a személyes egységgel járó égi adományok : benne lakik ugyanis a Szentlélek minden elgondolható­nál nagyobb teljessége. Ő kapott «hatalmat min­den test fölött»; 2 túláradó bőségben van meg benne «a bölcsességnek és tudománynak minden kincse». 3 Az Isten színről színre való látásából eredő ismeret is oly mértékben érvényesül őbenne, hogy átfogóképesség és tisztánlátás szempontjá­ból egyaránt messze túlszárnyalja a mennyország minden angyalának és szentjének ilyen tudását. És végül annyira tele van malaszttal és igazság­gal, hogy mindnyájan kimeríthetetlen teljességé­ből vettünk. 4 f) BEFOLYÁSA ÁLTAL. Jézus legkedveltebb tanítványának e szávai elvezetnek bennünket a végső ok kifejtéséhez, amely egészen kiváló módon bizonyítja, hogy Krisztus Urunkat titokzatos Teste Fejének kell tekintenünk. Amint ugyanis fejünkből mennek szét az idegszálak testünk minden ízébe, és így nyernek azok érző és mozgási képességet, úgy bocsátja Üdvözítőnk is Egyházába erejét, azt az erőt, amely az isteni dolgok világosabb ismeretét 1 Col., I, 19. 2 Cf. loann., XVII, 2. 3 Col., II, 3. 1 Cf. loann., I, 14—16. <

Next

/
Thumbnails
Contents