Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

— 26 — 4 5208 . sz. Plébániai javadalmi földek ki­sajátítása. történt. A történelmi becsű harangot, — a tör­ténelmi körülmények részletes ismertetésével, — a többitől elkülönítve, külön lapon kell bejelen­teni. 2. §. Az igénybevett harangokat az iparügyi miniszter részéről megbízott szerv veszi át és szereli le. A harangok átvételének és leszerelé­sének sorrendjét az iparügyi és a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter által megállapított irány­elvek szerint a m. kir. Ipari Anyaghivatal hatá­rozza meg. 3. §. A harang átvételének a községi elöl­járóság (a polgármester) kiküldöttjének jelen­létében kell történnie s az átvételhez a birtokost, illetőleg az illetékes egyházi hatóságot is meg kell hívni. A harang átvételét a leszerelés előtt kell foganatosítani. 4. §. Az átvételről és a harang leszerelésé­ről a községi elöljáróság (polgármester) kikül­döttjének jegyzőkönyvet kell készítenie. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: 1. a község (város) nevét és templomi harang esetén a temp­lom (kápolna) megnevezését, vagy közelebbi megjelölését, nem templomi harang esetében a harang birtokosának és esetleges őrzőjének ne­vét, lakása címét s az épület megjelölését, amelyben a harang volt; 2. az átadott harangok számát és közelebbi megjelölését; 3. a harangok súlyát; 4. hogy a harangok levétele alkalmával történt-e rongálás és ha igen, az miben áll; 5. az esetleges kártérítés átvételére jogosult hatóság vagy személy megnevezését, székhelyét, illető­leg lakása címét. A jegyzőkönyvet négy, temp­lomi harang esetében öt példányban kell kiállí­tari£TAz egyik példány a községi elöljáróságnál (polgármesternél) marad, a másik példányt az átvevő kapja, a harmadik példányt a m. kir. Ipari Anyaghivatalnak kell megküldeni, a negye­dik példányt pedig a harang birtokosának kell átadni, végül — templomi harang átvételénél. — az ötödik példányt az egyházi főhatóságnak kell megküldeni. 5. §. Az átvétel után a harangok súlyát pon­tosan meg kell állapítani. Azokat az elválaszt­ható részeket, mint pl. a felfüggesztő rész (ko­rona) vagy harangütő (nyelv-kalapács), ame­lyek rezet vagy ónt nem tartalmaznak, nem kell átvenni, ezek súlyát tehát le sem kell mérni. A harangokkal egybeöntött alkatrészek súlyát azonban a harangok súlyába akkor is be kell számítani, ha rezet vagy ónt nem tartalmaznak. Az átvevő szerv köteles a harang levétel során előállott rongálást helyrehozni. Ha a rongálást nem vagy nem megfelelően állították helyre, a birtokos követelését a kincstárral szemben a 8500/1940. H. M. eln. 18. számú rendelet III. fe­jezetében foglalt rendelkezések szerint érvénye­sítheti. Kalocsa, 1943. május 8. Előfordul (egy esetben nálunk is előfor­dult), hogy házhelyek céljaira plebánosi vagy más egyházi földeket jelölnek ki igénybevételre. Mivel illetékes közegek ilyen esetben közvetle­nül a javadalmassal szoktak érintkezésbe lépni, felhívom a netán érdekelteket, hogy a kijelölés­ről mindenkor azonnal terjesszenek az Érseki Hatóság elé jelentést, jelezzék az igénybevétel szándékának összes körülményeit s az innen veendő utasítás nélkül ne járjanak el. Kalocsa, 1943. május 14. Mivel katonai és leventecélokra, nemkülön­ben a zsidótörvénnyel kapcsolatos igazolásokra az érdekeltek most már olyan tömegét kérik az anyakönyvi kivonatoknak, hogy azok kiállítása szinte megbénítja a komoly lelkipásztori munkát, tudomásulvétel céljából a Tdő Papságot aláb­biakról értesítem: 1. A honvédelmi miniszter úr 12.200/1940. E. sz. a. úgy intézkedett, hogy abban az esetben, amikor a felmenők ugyanabban a helységben születtek vagy kötöttek házasságot, akkor a plé­bániai hivatalok nem kötelesek az egyes szemé­lyekről külön-külön anyakönyvi kivonatot kiállí­tani, hanem egy kimutatásban (családi értesítő, származási kimutatás, illetve bizonyítvány) ösz­szesítve tüntethetik fel az összes fölmenőket. És ha az ilyen kimutatás a hitelességhez megköve­telt összes kellékekkel rendelkezik (a kiállító hatóság neve, anyakönyvekre való hivatkozás, pecsét, keltezés, a kiállító aláírása) és feltünteti mindazokat az adatokat és személyeket (fő­képen pedig azok születési és keresztelési ide­jét), amelyek a származás elbírálására szüksé­gesek, úgy az ilyen irat a születési és házassági anyakönyvi kivonatokkal egyenrangú bizonyító erővel bír. 2. A honvédelmi miniszter úr még 1939-ben utasította a származások igazolása terén eljáró parancsnokságokat, hogy az igazoló eljárás be­fejeztével az igazoló okmányokat adják vissza. Olyan esetekben, amikor az anyakönyvi kivona­tok csak egy példányban állnak rendelkezésre, viszont a család több tagjának igazolása szüksé­ges, akkor a családfő, illetve a család legidősebb tagja az általa szükséges példányszámban csa­tolandó másolatok beterjesztése mellett az ok­mányokat a hadtestparancsnokságoknál működő ú, n. okmányhitelesítő bizottságoknál hiteles má­solatokban a kívánt példányszámban megkaphat­ják. Adott esetben tehát a kérelmezőket erről fel kell világosítani. 3. Bár a származások elbírálásának alap­ját a nagyszülők születéskori vallási hovatarto­zása adja meg, mégis a honvédelmi miniszter úr 191.0/1943, Eln. sz. rendeletében az okmányok kiállításának csökkentése céljából úgy intézke­dett, hogy az újoncoktól általában szüleiken túl­menő okmányokat ne követeljenek. 4. A T. Papság figyelmébe ajánlom azt a körülményt, hogy különbséget kell tenni a soro­zásra és a zsidótörvény alóli mentesség igazo­lására szükséges okmányok közt. A sorozásra szükséges anyakönyvi kivonatok, amelyeket az 1895. év előtti időből kérnek az egyházi hivata­loktól, illeték- és díjmentesek. Igazolásra vonat­kozó összes anyakönyvi kivonatokért, tehát azo­kért is, melyeket pl. katonák (sorozáshoz szüksé­ges iratokon túl), továbbá leventék, stb. kérnek, 5125. sz. Anyakönyvi kivonatok kiállítása.

Next

/
Thumbnails
Contents