Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1943

Index

— 16 — 4 mint a kalocsai egyházmegyében a (örvényes joghalóságot gyakorló káptalani helynöktői búcsút veszek, nem tehetem ezt minden elfogódottság, sőt meghatottság nélkül. S ha a búcsúzás méla hangulatát valami enyhítheti, úgy csak az a ludat vígasztal, hogy véglegesen mégsem szűnik meg minden kapocs a kalocsai érsekség között és én közöttem, mivel a csanádi püspök a kalocsai érseknek suífraganeusa. De nem szűnik meg azért sem véglegesen, mert nem feledkezhetem meg Nagyméltóságodnak, valamint a kalocsai Főkáptalannak s a főegyházmegye papságának már eddig is "annyi alkalommal irántam tanúsított szeretetéről és ragaszkodásáról, amit imádsággal fogok viszonozni. Imádkozni fogok Érettük, hogy a mi „Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcseség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy őt megismerjétek. Világosítsa meg lelki szemeileket, hogy tudjátok, mi az a remény, amelyre meghívott, mi dicsőségének gazdagsága, amely nekünk örökségünk a szentek között, és mi az ő hatalmának kiváló nagysága rajtunk, kik hiszünk." (Efez. I. 17—19) És imádkozni fogok, hogy az új főpásztort is azzal a szeretettel és tisztelettel tudják fogadni, mint aminővel eddig irányomban viseltettek. A jogfolytonosság az Egyház intézményeiben megszakítás nélkül él s nincsen emberekhez kötve. Az emberek változhatnak, de az Egyház és az ő intézményei megmaradnak. S ezért lesz szabad remélnem, hogy Nagyméltóságodnak és a kalocsai főegyházmegye papjainak és híveinek egy könyörgő fohásza elkisér majd engem a régi munkatérre, régi viszonyok közé, régi munkakedvvel, de új reménységekkel. A magam részéről pedig igérem, hogy ezentúl sem fogok megszűnni a kalocsai főegyházmegye papjaira és híveire áldást és boldogságot esdeni, hogy az Úrjézus Szent Szivéből áradjon Mindnyájukra a kegyelem sok kincse. Hiszem, hogy könyörgésem Érettük foganatossá válik. Őszinte tisztelettel vagyok Nagyméltóságodnak Budapesten, 1943. évi március hó 18-án, Krisztusban hű testvére GLATTFELDER GYULA sk. érsek-püspök. SV * Jogosan tölt el fájdalom mindnyájunkat, hogy akinek érseki székfoglalását annyi szép reménnyel vártuk, azt ime elveszítettük. Mondanom sem kell, hogy nem a reá váró új munka riasztotta el őt. Hiszen mi más volt hosszú évtizedeken át egész papi és püspöki élete, inint országra szóló szakadatlan munka, gond, mértéktartó bölcsesség és önmegtagadásos fáradozás Krisztus Egyházáért, a lelkek üdvéért. De hát Őt páratlan kötelességérzet sarkalta mindenkor úgy, hogy csak olyan munkára vállalkozott mindig, amit tökéletesen birt teljesíteni. S azért mikor a mult évben tervbe vétetett a kalocsai érseki kinevezése s már akkor úgy érezte, hogy itt olyan munkatér nyílnék meg előtte, amely léren megrendült egészségi állapota miatt kötelességei tökéletes teljesítésében nem mert bízni: nem habozott Szentséges Atyánk előtt aggodalmát kifejezni s csakis Szentséges Atyánk egyenes akarata előtt hajolt meg, mikor kinevezését alázattal elfogadta; egyúttal pedig minden kísérletre elszánta magát, hogy teljes munkaerejét visszaszerezhesse s csak mikor ezt az igyekezetét a kivánt siker nem koronázta, akkor határozta el, szigorú kötelességérzetében, hogy az Apostoli Szentszék előtt a helyzetet föltárván, fájdalommal bár, de szakít az atyai szeretet kötelékével, mely szivét főegyházmegyénkkel már eleve is összefűzte, ahogy ez székfoglalása alkalmára papjaihoz és mindhárom anyanyelven híveihez is elkészített körleveleiből kisugárzik. Bár minket a főpásztor iránti hódolatra és készséges engedelmességre nem a főpásztor egyéni tulajdonságai köteleznek: de úgy érezzük, hogy Őexcellenciájának személyes fennkölt szelleme különös lelkesedést varázsolt volna szivünkbe s az ő főpásztori szándékai szerint fokozott munkakedvvel dolgozott volna mindegyikünk a maga helyén. S azért, amily szent türelmetlenséggel vártuk őt, éppoly fáidalommal búcsúzunk ti ost tőle — abban az imádságos reményben, hogy ha mi nem lehetünk szerencsések ői élünkön látni, eddigi püspöki egyházmegyéjét Isten kegyelmében még igen sokáig fogja boldogítani. Most pedig újból előáll kötelességünk, hogy híveinket a beállott sajnálatos változásról értesítve felhívjuk, hogy új főpásztor elnyeréséért buzgón imádkozzanak, magunk pedig mind ünnepi, mind csendes miséinkben, az 1. és 2. osztályú ünnepeket sem kivéve, egyéb elrendelt collekták előtt collectát vegyünk mutatis mutandis a Pro eligendo Summo Pontifice miseformulából mindaddig, míg új Érsek kinevezéséről nem értesülünk. Kalocsa, 1943. március hó 19.