Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1942

Index

— 14 — A hitfelekezeti népiskolai tanítók illetményügyeiben a tek. közig. Bizottság hatáskörét legutóbb az 1913: XVI. tc. 50. §-a állapította meg. A törvény említett §-ának a hatáskör és jogorvoslat megállapítására vonatkozó rendelkezései nem érintik a hitfelekezeti népiskolai tanítók törvényben megállapított illetményeit terhelő köztartozásokat. A tanítók illetményeit terhelő köztartozások mérvét és az azokkal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket más törvények, illetve törvény er<;jű jogforrások tartalmazzák. így az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének alanyát az 1920: XXXIV tc. 125. §-ának (1) bekezdése világosan megjelöli a következőkben : „Az illetékegyenértéket rendszerint az illetékegyenérték alá eső vagyon élvezetére jogosult személy a saját haszonélvezetének tartamához képest fizeti. Ha azonban az illetékegyenérték fizetését a tulajdonos magára vállalta, vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség elsősorban a tulajdonost terheli." Ha az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének alanya tekintetében jogvita jön létre, az illetékügyi hatóságok illetékesek megállapítani, hogy adott esetben az illetékegyenértéket a vagyon haszonélvezője, vagy pedig a vagyon tulajdonosa köteles-e fizetni. A 19 343/ 1933. P. számú közigazgatási bírósági elvi döntés szerint az illetegyenértéket a vagyon élvezetére jogosított „egyházi tanító" köteles fizetni, ha nincs bizonyítva, hogy az illetékegyenérték fizetését az egyház magára vállalta, vagy hogy azt felsőbb hatósági intézkedés folytán viselni köteles. Kétségtelen, hogy az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének az illetményföldet élvező kántortanítóra való hárulása, illetve hárítása viszonylagosan illetménycsorbulást von maga után. A szolgálati viszony azonban jogkomplexum, s annak alkotó elemei jogforrásokból származnak. A szolgálati viszonynak mint jogkomplexumnak megvalósulása, létrejötte az érdekelt tanító akaratától is függ: ha tehát a szolgálati viszony a tanító és az egyházközség között létrejött, a tanítónak számolnia kell a szolgálati viszonyból származó kötelezettségekkel (mint pl. az illetékegyenérték fizetésével). Törvénnyel vagy törvényerejű jogforrással megállapított köztartozás lerovása nem tekinthető olyan illetményelvonásnak, amellyel kapcsolatban folyamatba tett jogvitában az 1913: XVI. tc. 50. §-a a tek. közigazgatási Bizottságnak hatáskört biztosítana. Budapest, 1941. évi december hó 1-én. — A miniszter rendeletéből: Dr. Boreczky Elemér s. k. miniszteri tanácsos." 1506. sz. ,Hivatalból, portóköleles" evelek nem jirságolhatók. Isméíclten előfordult, hogy egyes postahivatalok a portókötelesen küldött levelek uta'n nemcsak a rendes bélyeg árát szedték be, hanem meg is büntették a címzettet, mintahogy azt a felülbélyegzés nélküli leveleknél szokták. Közlöm tehát t. papjaimmal, hogy a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 3917/1926. X. sz. alatt utasította a postahivatalokat, hogy az egyházi hatóságok, hivatalok és szervek által „Hivatalból, portóköteles", vagy „Hivatalos felszólításra" jelzéssel feladott, illetőleg a részükre ugyanilyen záradékkal érkezett bérmentetlen levélpostai küldemények után csak az egyszeres (pótdíj nélküli) viteldíjat számítsák fel és szedjék be a címzettől. Azokban az esetekben, amidőn az egyházi szervek valamely állami, törvényhatósági, vagy egyházi hatóságtól, hivataltól, vagy egyéb szervtől kapott felhívásra válaszolnak és a viteldíjat arra akarják áthárítani, a „hivatalos felszólításra", ha pedig egyházi hatóságok egymáshoz vagy magánfelekhez ezek érdekében intéznek levelet és a viteldíjat szintén áthárítani szándékoznak, a „Hivatalból, portóköteles" záradékot alkalmazzák. A „Hivatalos felszólításra" záradékkal ellátót leveleket a címzett hatóságnak, hivatalnak, illetőleg szerveknek el kell fogadnia és annak viteldíját ki kell egyenlítenie; mit ha meg nem tenne, a postahivatal a küldeményt a postaigazgatóság útján az illető szerv felettes hatóságához juttatja el kézbesítés végett. Azon egyházi szervek között, amelyekre ez a rendelkezés vonatkozik, felsoroltatnak a többi között a következők: az összes latin és görög szertartású érsekségek, püspökségek, székeskáptalanok, társaskáptalanok, esperesi és lelkészi hivatalok; összes iskoláink igazgatóságai. Mind a főegyházmegye, mind pedig az apostoli adminisztratura területén az akvi kivonatok kiállítása díjazása ügyében alábbi egységes eljárás követendő : Díjtalanul kell kiállítani az anyakönyvi kivonatot, illetve bizonylatot a.) hivatalos célra a közhatóságok fölszólítására és hadkötelezettségi ügyekkel kapcsolatban az 1895. okf. l.-ét megelőző időkből, b.) iskolás gyermekekről a hitoktató részére, c.) házassági ügyekben a plébánia hivatalok számára, d.) a bérmálkozás, e.) a konkurzus, f.) a névmagyarosítás céljára, g.) szegénység esetén bármely célra, de csak 1870 évig visszamenőleg. Névmagyarosításhoz szegényeknek kivonat helyett keresztelési értesítőt lehet díjmentesen kiadni. Díjtalanul köteles értesíteni a plébános a keresztelési hely plébánosát a.) a bérmálás kiszolgáltatásáról, b.) a házasságkötésről, c.) az illetékes katonai lelkészt a katonák házasságáról. A zsidótörvénnyel kapcsolatos ügyekben kiállított okmányért 1 P. díj fizetendő. Az anyakönyvi kutatás díjazása tekintetében a munka nagysága szerint esetről-esetre kell a felekkel megegyezni. A VKM folyó évi január hó 16-án kelt 42.142/1942.1. ü. o. számú rendeletével a kongruás lelkészek és segédlelkészek kongruája, valamint a korpótlékot élvező lelkészek korpótléka után 1941. év december hó 1-től kezdődően ' 7%-os külön pótlékot utalt ki. 1121. sz. Akvi kivonatok díjtalan kiállítására rendelkezés. 1251. sz. Lelkészi kongrua és korpóilék után 7%'OS külön pótlék.