Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1942

Index

M-ífia liszakik ennek hirdetése végett hazába és országába jöttek. Azok javára meg, akik hitük mélyítése végett Rómába vagy tovább — a Szentföldre mentek, zarándokházakat létesített megfelelő alapítványokkal. Mindezeken kívül különleges szeretettel fordult a szegények és koldusok felé. Tudjuk a krónikák leírásaiból, hogy éjnek idején álruhába öltözködve igen gyakran körüljárt közöttük, végiglátogatta szurtos viskóikat és krisztusi türelemmel elviselte azt is, ha félreismerve durván megbántották. Türelmetlen szegényei egyik alkalommal meg is taszigálták, tettleg bántalmazták, szakállát megtépték. A szent király nem sújtott le rájuk, nem büntette őket, hanem hazatérve minden gyalázatot megköszönt az Urnák és szívbői örvendett, hogy az Isten barátai — a szegények révén hasonlóvá lehetett Krisztushoz, az Ő mesteréhez. Ne csodáljuk tehát, hogy ez a szent király, aki életében a cselekvő hitnek lobogó fáklyája és a szeretetnek igazi hőse volt, fiához intézett fenkölt intelmeit az irgalmasságrói szóló fejezettel kívánta lezárni, mikor így szól ftozzá: „A jóságos cselekedeteknek rendje teszi teljessé a királyok koronáját... Kell, hogy a király kegyes, irgalmatos és egyéb jóságokkal teljes és felékesített legyen ... Azért tehát szerelmetes fiam, én szívemnek édessége, kérlek, parancsolom, hogy mindenütt és mindenekben malaszttól gyámolítva nemcsak atyádfiaihoz és rokonaidhoz, avagy főemberekhez, vagy vezérekhez, vagy szomszédokhoz légy kegyelmes, hanem az idegenekhez is és mindenekhez, kik te hozzád jönnek. Mert a kegyességnek míve mindeneknél nagyobb boldogságra vezet."

7 III. Volt azonban Szent Istvánnak még egy nagy erénye, melyet nemcsak serkentő példának, hanem inkább drága örökségnek hagyott mindnyájunkra, és ez — az ő gyengéd tisztelete Jézus édesanyja, a Szűz Anya iránt. Szent István mint buzgó hívő ember természetszerűen tisztelte, szerette az Isten szent Anyját, ki az Üdvözítőt hozta e világra. Tiszteletét növelte lelkében Mária éleie, mely a legjobb és legszentebb földi édesanya vonzó, felemelő, csodás élete volt. Bizalmát fokozta az Úr Jézus szava, mellyel édesanyját — haldokolva a keresztfán — anyánkul rendelte, mikor így szólt Szent Jánoshoz: „íme a te anyád", Máriához pedig: „íme a te fiad".

8 Az Úr Jézus eme szavaival jogot adott nekünk, hogy az ő szent Anyját, aki hozzá e földi életben legközelebb állott s aki most is vele van ' Szent Islván király inlelmei X. fejezel. 8 Ián. Í9. 26 - 27. 7 — 1 a mennyben, anyánkul tiszteljük. Szent István az Üdvözítő eme biztatását örömmel fogadta. | Erre hangolta őt saját természete, mely minden jó iránt hamar lángra gyulladt. Erre sarkallta őt a sok nehézség is, melyekkel már j otthon, sajál országában, a pártütő nemzetségek között és a külső ellenséggel küzdenie kellett. Minél több gond, munka és szenvedés halmozódtak reá, annál bensőbb lett az ő bizalma a Szűz Anya iránt. Mert közös emberi sajátság és vonás, hogy az emberi szív minden földi küzdelme közepett támaszra és segítségre szorul, s ezt a támogatást itt a földön : nemes megértésben és minden lehető segély alakjában elsősorban az édes anyától várhatja mindenki. S ha a földi édesanya vagy nem él már, vagy nem képes fián segíteni, ott van az égi édes anya, akit Jézus isteni szent Szive hagyott reánk drága örökségül, aki már nem hal meg, aki a mennyben van, s aki minden küzködő gyermekén tud is és akar is mindig i segíteni, ha az élő hitte! és nagy bizalommal fohászkodik hozzá. Ezt tette Szent István, mikor saját egyéni életét gondjaira bízta, mikor a szent Szüzet életének vezércsillagául választva tisztelte s mikor az ő útján, az ő benső tisztelete révén igyekezett mind közelebb jutni isteni Fiához ; Per Mariam ad Jesum. Szűz Mária által az ó i Szent Fiához. És hogy ezt a nagy célt meny, nyire elérte, tudjuk a szent király egész életéből, mely nemcsak királyi, hanem ennél több és nagyobb: apostoli is volt. Ez a tényleg apostoli szellem és lelkület vezette és hevítette a szent királyt abban, hogy szóval, példával, egész életével ennek a nagy tiszteletnek hírnöke, fáklyája, terjesztője legyen. 1 És az is volt elsősorban szűkebb családjában. Gizella királyné méltó életpárja volt a nagy királynak, mert hasonló szellemtől áthatva élt és buzgólkodott Szent István oldalán. Élete állandó istentisztelet és a jótékonyság soha meg nem szűnő tetteiből állott, melyek miatt, bár : az Egyház nem avatta még őt boldogai közé, a hívő nép szent gyanánt tisztelte. Szent Im! rében pedig a királyt párnak daliás és ideális | virágát tiszteljük, kiben Szent Istvánnak hatali mas ereje és édes anyjának nemes gyengédsége csodásan párosult. Ezért kedvelte őt édesatyja különleges módon. Ezért vitte sokfelé magával, mikor országának fontosabb helyeit, vagy egy-egy kolostor istenfélő népét sorra látogatta. Ezért örvendezett, mikor fiában is, ki éjnek idején sokszor imádkozott az Isten Anyjának oltárai előtt, a saját szellemét látta virágozni. Ezért bízott benne s ezért hilte, hogy