Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1941

Index

— 3 — nevelést és irányítást oly férfiak részéről, akik nem a tömegek hátán felkapaszkodni vagy politikai szabadcsapatot toborozni akarnak, hanem Krisztusnak s vele a tiszteletreméltó falusi munkásnépnek becsületes zászlaját kívánják diadalra vinni. Mutasson bárki hasonló önzetlen szervezkedésre példát, mint aminőt a katolikus agrárlegénység országos nagy szervezete, a KALOT, fejt ki anélkül, hogy vezetői gazdagodni vagy egyénileg érvényesülni kívánnának. S ha nem talál, ne azon akadjon fenn, hogy a fiúk egyszer-másszor elszólják magukat, ami sajnálatos, de a hibát jóvátenni mindig készek, hanem adjon hálát Istennek, hogy a magyar földműves legénység zöme annyi hűséget tanúsít Krisztussal s szentegyházával szemben. A KALOT mellett lehet-e hallgatni a falusi leányok reményteljes szerve^ zetéről, a KALASZ-ról s annak nemeslelkű vezetőiről és önkéntes szolgálatot telt jesítő nevelőgárdájáról? Néhány év előtt még valóságos játékszerként szóltak a falusi kislányról, ma pedig áldozatos lelkek önzetlen fáradozása eredményeként minden jóra és szépre kész hatalmas tábor a KALÁSZ leányifjúsága, mely színt varázsol az egyhangú faluba s a régi magyar nagyasszonyok emlékét nemcsak idézi, hanem szerepük vállalására is neveli és bátorítja a vidék leányait. A magyar katolicizmus a XX. században nem aludt, hanem dolgozott. Az Actio Catholica nemcsak szónokolt és ünnepelt, hanem öntudatos tömegeket nevelt és bátor hitvallásra lelkesített. Amikor az öregek nehezen voltak kimozdíthatok megszokott kényelmükből és gondtalanságukból, az ifjúságra appellált s az beállt a csatasorba. Kivirágzott a legszebb igéret, amelyről mások szavaltak, de hasonlóval nem rendelkeztek. A katolikus ifjúsági szervezetek soraiban nagy erő rejlik nemcsak a keresztény világnézet, hanem a nemzeti szellem számára is. Amint az ország összeom* lása és a forradalmak pusztítása után a mi katolikus szervezeteinkből került ki a fölemelkedést lehetővé tevő ellenakció táborának zöme, épúgy hagyatkozhatunk ma is szervezett katolikus ifjúságunkra. Az ő lelki és világnézeti beállítottsága nem divat és pillanatnyi jelszó, hanem a vallásos meggyőződés mélységeiből merített komolyság ós megbízhatóság. Nincs semmiféle alakulat vagy divatos kísérlet, mely egyenrangú fegyvert állíthatna ezzel a lelki vértezettel szembe s a nemzet vezetői, jövőnk intézői akkor cselekszenek bölcsen, ha erre a kipróbált lelkiségre építik terveiket. Megkísérelte nem egyszer tőlünk idegen szellem is az ifjúságot toborozni. Emlékezhetünk azokra az ifjúmunkás-alakulatokra, melyek vörös zászló alatt; vakmerően és hangos szóval tagadtak Istent, vallást, hazát, családot s az országot örvény szélére sodorták. A hitetlenség volt hazánk sírásója. Ha nem az országrontás nagymesterei, hanem az egyház szavára hallgat annak idején a fiatalság, a forradalmak nem törik meg a nemzet erőit s külellenség nem ragadja ki az ország háromnegyed részét az elalélt magyarság kezéből. De amíg az egyház tiszteletre, szülők, öregek megbecsülésére nevelt, hitetlen agitátorok engedetlenséget hirdettek. A templomban a felebaráti szeret'ét párahcsat magyarázták, oda-