Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1941

Index

— 21 — iskolán rendezett ünnepségen vesznek részt, kivéve, ha a tanintézet, illetőleg az egyetem vagy a főiskola ünnepséget nem rendez, vagy ha a tanintézet, illetőleg az egyetem vagy a főiskola vezetői úgy döntenek, hogy levente­köteles tanulóik, illetőleg hallgatóik a levente­istentiszteleten vegyenek részt. 25. §. 1.: A leventék vasárnapon és ünnep­napon kötelesek vallásfelekezetük istentisztele­tén résztvenni. Ennek a kötelezettségnek a tel­jesítését a vallásfelekezetek lelkészei (papjai) ellenőrzik. 2. Ha valamelyik egyház lelkésze (papja) a leventeparancsnokkal kötött megállapodás értelmében vasár- és ünnepnapon a leventék részére megállapított helyen és időben isten­tiszteletet tart, a leventeparancsnok az illető felekezethez tartozó iskolánkívüli leventéknek erre az istentiszteletre zárt rendben való veze­téséről a helyi viszonyoknak megfelelően gon­doskodik. 3. Minden év tavaszán a szokásos (hús­véti) időben a leventéket lehetőleg egyik fog­lalkoztatási napon, a kiképzésre szánt idő alatt, vallásfelekezetük szerint gyónásra és áldozásra, illetőleg csendes órákra és úrvacsora vételére kell vezetni. Ezeknek idejét a leventeparancs­nok az illetékes lelkésszel (pappal) egyetértés­ben állapítja meg. Az iskolai levente ifjúság ezt a vallási kötelezettségét, valamint a (2) be­kezdésben szabályozott kötelezettségét iskolá­jának ifjúságával együtt teljesíti. 25. 3.: Helyi leventeparancsnokul első­sorban katonai szolgálatot teljesített személye­ket, különösen tartalékos tiszteket (tisztjelölte­ket), valamint a tanszemélyzet tagjait és cser­késztiszteket kell alkalmazni. Az ifjúságot sze­rető, sportkedvelő, a sportoktatásra képesített vagy ilyen előtanulmányokkal rendelkező sze­mélyek előnyben részesülnek. 8. Ha a helyi leventeparancsnok a leven­tét testileg bántalmazza, a leventének vallás­erkölcsi érzületére káros befolyást gyakorol, az oktatás és a nevelés alatt durva hangot hasz­nál, káromkodik, vagy a leventékkel gorombán bánik, továbbá, ha a fertőzőképes vagy arra gyanús gümőkőrban szenved, leventeparancs­noki alkalmazását be kell szüntetni. 52. §. 2.: Minden — akár vármegyei, akár városi — törvényhatóság részére annak szék­helyén törvényhatósági leventebizottságot kell alakítani. A bizottságnak hivatalból tagja az alispán (polgármester), aki egyúttal a bizottság elnöke is; hivatalból, illetőleg tisztségüknél fogva tagjai továbbá a honvédelmi miniszter által a törvényhatósághoz a leventeügyek kép­viseletére kiküldött honvédtiszt, a m. kir. tiszti főorvos (Budapesten a székesfővárosi tiszti fő­orvos), a kir. tanfelügyelő, a törvényhatósági népművelési titkár, a helybeli közép- és közép­fokú fiúiskolák igazgatói közül a tankerületi kir. főigazgató által kijelölt igazgató, valamint a keresztény vallásfelekezeteknek a felettes egy­házi hatóság által kijelölt egy-egy lelkészi (papi) képviselője. 5. Minden megyei városban, Budapest szé­kesfőváros minden közigazgatási kerületében és a honvédelmi miniszter által kijelölt községek­ben községi (megyéi városi, kerületi) levente­bizottságot kell alakítani. Ebbe a bizottságba három tagot az illetékes járási (városi, kerületi) katonai parancsnok javaslatára a főispán (fő­polgármester) nevez ki, három tagot pedig a községi (megyei, városi) képviselőtestület, Buda­pesten a kerületi választmányok választanak az ifjúság nevelése iránt érdeklődő saját tagjaik közül. A tagok megbízása öt évre szól. A bizottságnak hivatalból tagja a községi (kör) jegyző, (megyei város polgármestere, Budapes­ten a kerületi elöljáró), aki egyúttal a bizottság elnöke is; hivatalból, illetőleg tisztségénél fogva tagjai, továbbá községekben a községi (kör) orvos, megyei városokban a m. kir. tiszti or­vos, Budapesten a kerületi szolgálatra be­osztott tiszti orvos, a keresztény felekezetek­nek a felettes egyházi hatóság által kijelölt egy-egy lelkészi (papi) képviselője, a közsé­gekben levő iskolák igazgatói (osztatlan isko­láknál a vezető-tanító), a leventeegyesület el­nöke és titkára, valamint az illetékes katonai parancsnok által kijelölt két helyi levente­parancsnok, akik közül egyiket a bizottság előadói iisztségével is meg kell bízni A bizott­ság évenkint legalább négy ülést köteles tartani. A nm. pénzügyminiszter úr 156.055 —1940. P. M. számú rendeletével az illeték-egyenértékek új kivetését rendelte el. Az új kivetés az 1941. évi január hó 1-től 1950. évi december hó 31-ig terjedő időszakra lesz érvényes. Az új kivetés a fizetésre kötelezettek bevallása alapján tör­ténik. Bevallást kötelesek benyújtani, mégpedig külön felhivás bevárása nélkül, az 1941. évi január hó 1-én fennálló állapot szerint a külön­böző, illetékfizetésre kötelezett jogi személyek, így az ingatlannal biró egyházközségek, temp­lomok (maga a templom illetékegyenérték-men­tes), plébániák és egyéb javadalmak (pl. kán­tori), intézetek (zárdák), alapítványok (mise­alapítványok is), alapok (pl. kegyúri váltság­alap) stb. A bevallás tárgya csak az ingatlan vagyon; az ingó vagyon illeték-egyenérték­től mentes. A bevallást az erre a célra rendszeresí­tett illetékegyenértéki bevallási íven 1941. évi március hó 31-ig kell benyújtani. A bevallási ívet és az ahhoz esetleg szük­séges belíveket az adóhivatalok az igénylőknek ingyen kiadják, illetékmentes írásbeli kérelemre postán is megküldik. A bevallási ívet a legnagyobb gondos­sággal kell kiállítani és abban az illetékegyen­érték alá eső összes ingatlanvagyont fel kell sorolni, tehát azokat is, amelyek mint új szer­zemények egyelőre még illetékegyenértékeí nem fizetnek, ez utóbbiakat megfelelő megjegyzés­sel. A tudatosan helytelen bevallás mint adó­csalás büntetendő. A bevalláshoz csatolni kell földingatlan­nál az illetékegyenérték alá eső ingatlan 1940. évi kataszteri tiszta jövedelmét (1941. évi föld­adó alapját), házbirtoknál pedig az 1940. évi nyers házbérjövedelmet vagy haszonértéket 557. sz. llletékegyen­érték új kivetése.

Next

/
Thumbnails
Contents