Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

detén» (Máté, 24, 8.) állanak és máris ezer és ezer családban a halál és az árvaság, a gyász és a nyomor lett keserű vendég. Számtalan embernek kiontott vére és nemcsak fegyveres harcosoknak kiontott vére megrázó panasszá emelkedik, különösen azé a szeretett népé, amely Lengyelországé, amelynek hűsége az Egyházhoz és a keresztény kultúra megmentése körül szerzett érdeme kitörölhetetlen betűkkel van beírva a történelem könyvébe és jogot ad neki az egész világ emberi és testvéri együttérzésére, és várja bizakodva Mária, a ((keresztények segítsége» hatalmas közbenjárása által az igazság és az igaz béke elveinek megfelelő feltámadás óráját. Ami legutóbb történt és napjainkban történik, az szemeink előtt mint látomás jelent meg, amikor még nem veszett el minden remény és semmit sem hagytunk kivizsgálatlanul, amit apostoli hivatásunk sugallt vagy a rendelkezésünkre álló eszközök javasoltak, hogy megakadályozzuk a vitás ügyek fegyveres elintézését és az utat nyitva tartsuk a megegyezésre mindkét fél tiszteletbentartásával. Mivel meggyőződtünk, ha az egyik fél fegyveres erőszakot használ, a másik fél is fegyverrel válaszol, apostoli hivatásunk elengedhetetlen kötelességének és a keresztény szeretet fontos szerepének tartottuk mindent megkísérelni, hogy mind az egyetemes emberiségtől, mind a kereszténységtől távoltartsuk a világégés borzalmait, akkor is, ha fennállt a veszély, hogy tanácsaink nem találnak meghallgatásra és törekvésünk eredménytelen. De figyelmeztetéseinket, ha tisztelettel meg is hallgatták, nem követték. És míg a legfőbb Pásztor szíve fájdalommal és aggályokkal tele az ügyet komolyan fontolgatja, szemeink előtt a Jó Pásztor képe áll; a tőle kölcsönzött szavakat az egész emberi nemhez ismételjük meg e sóhajtásban : «Vajha megismerted volna . . . amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől)) (Luk. 19, 42.). Ebben az emberi társadalomban, amely Krisztus békéjével éles ellentétben áll most Krisztus országában, az Anyaszentegyház is híveivel együtt oly megpróbáltatások, harcok, ellentétek közepett él, amilyeneket a történelem könyveiben is ritkán találunk. De akik ily nehéz körülmények között szilárdan és erős szívvel állnak a hitben, azok tudják, hogy Krisztus Király a megpróbáltatás idején közelebb van, amikor valóban hűségre van szükség. A sok üldöztetést szenvedett Krisztus jegyese fiainak szenvedései és megpróbáltatásai miatt szomorúan, de állhatatossággal és az isteni ígéretekből merített szilárdsággal száll szembe a feltámadt viharokkal. Ő ugyanis nem kételkedik, hogy az igazság, amelyet tanít, a szeretet, amelyet parancsol és megvalósít, az őszinte akaratú embereknek nélkülözhetetlen tanács és segítség lesz az új világnak igazságból és szeretetből való felépítésében, miután az emberiség megúnja a tévelygés útját és megundorodik a gyűlölet és az erőszak keserű gyümölcseitől. Egy fontos sarokko. Eközben pedig, Tisztelendő Testvérek, arra kell törekednünk, hogy a világ, de főképen akiket a háború szerencsétlensége ér, tanulják meg, hogy a keresztény szeretet parancsa Krisztus országának sarokköve, nem üres szó, hanem élő valóság és igazság. Ezekben a napokban számtalan alkalom nyílik a keresztény szeretet gyakorlására sokféle formában. Ezért meg vagyunk győződve, hogy összes fiaink, de különösen azok, akik a háború kegyetlenségétől megmenekülnek, az isteni szamaritánust követik erőik szerint azokkal szemben, akik a háború áldozataivá lettek és mint ilyenek, irgalomra és segítségre igényt tartanak. A katolikus Egyház, az Isten országa a földön, «amelynek királya az igazság, törvénye a szeretet, mértéke az örökkévalóság)) (Szent Ágoston, Ep. 138. ad Marcellinum, c. 3. n. 17.), a keresztény igazságokat tévely és megrövidítés nélkül tanítja, anyai lelkületének ösztönével a keresztény szeretet munkájában fáradozik és mint a béke boldog látomása áll a tévedések és a szenvedélyek hullámai fölött és várja a pillanatot, amikor Krisztus Király mindenható keze lecsillapítja a vihart és elűzi az egyenetlenkedés szellemét, amelyek azt támasztották. Ami hatalmunkban van, — hogy siettessük a napot, amelyen a béke galambja leszállhat e földre, amelyet az egyenetlenkedés vízözöne árasztott el —, nem mulasztunk el semmit, bízva az államok vezetőiben, akik a háború kitörése előtt nemes törekvéssel iparkodtak ezt a szörnyű szélvihart elűzni, bízva a nemzetek és társadalmi osztályok megszámlálhatatlan millióiban, akik nemcsak igazságot, hanem szeretetet és irgalmat kérnek, bízva végül nem utolsó sorban az Isten irgalmas erejében, akihez naponként azzal az imádsággal fordulunk : ((Szárnyaid