Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940
Index
— 13 — hit őszinte és lelkes megvallásától, hanem még javaik és saját életük kockáztatásával is meg kell védeniök. Aki Jézus Krisztus szelleméből él, a feltámadt nehézségekkel szemben nem törik meg, hanem teljesen Istenben bízva, bármely fáradságot és áldozatot készséggel vállal ; sem a szorongattatásokat, sem más kellemetlenségeket, amelyeket az idők hoznak magukkal, nem kerüli el, hanem azokkal szembeszáll, mindig kész azzal a szeretettel segíteni, amely a halálnál erősebb, sem meg nem hátrál, sem a küzdelmek hullámaiban el nem merül. Mi, Tisztelendő Testvérek, belső vigasztalást, égi örömet érzünk, amelyért naponként hálát adunk Istennek, amikor az egész katolikus világon szemlélhetjük annak a buzgó keresztény törekvésnek kiváló és ragyogó példáit, amelyek korunknak követelményeit bátran teljesítik, nemes törekvéssel gondoskodnak saját megszentelődésük elnyeréséről — amely az első és legfontosabb — és az Isten országának növelésére irányuló apostoli tevékenység művét is előmozdítják. Az eucharisztikus kongresszusok mozgalmából, — amelyet elődeink nagy gonddal ápoltak és mozdítottak elő —, továbbá a laikusok közreműködéséből — akik a Katolikus Akció soraiban küldetésük tudatára lelkiismeretesen nevelődnek — a kegyelemnek és az erényeknek forrásai származnak és míg a világot nagyobb veszélyek fenyegetik, nagyobb szükségek támadnak, a keresztény és az istentelen erők között élesebb harc folyik, ezek akkora jelentőséggel és alkalomszerűséggel rendelkeznek, hogy kellőleg nem is tudjuk értékelni. A laikusok apostoli munkája. Amikor sajnálattal látjuk azt az aránytalanságot, amely a papok száma és feladataik között fennáll és megállapítjuk, hogy a mi korunkra is illik az isteni Üdvözítő szava : «az aratás nagy, a munkás kevés» (Máté, 9, 27. Luk. 10, 2.), a laikusok együttműködése az egyházi hierarchiával a papok munkájának értékes támogatása, amely naponként növekszik nemes és lelkes buzgóságban és oly fejlődés lehetőségét mutatja, amely a legjobb reményekre jogosít fel. Az Egyház iinája az aratás Urához, hogy küldjön szőlőjébe munkásokat (Máté 9, 38. Luk. 10, 2.), meghallgattatott a jelen idők szükségletei szerint ; úgyhogy a papok gyakran elégtelen és akadályozott munkáját sikeresen helyettesítik és pótolják. Férfiak és nők, ifjak és leányok friss és készséges csapatai engedelmeskednek a pápa szavának és a püspökök irányításainak, szívvel-lélekkel szentelik magukat az apostoli munkának, hogy a néptömeget végre-valahára visszavezessék Jézus Krisztushoz, akit gyalázatosan elhagytak. Fogadják tehát az Egyháznak és az emberi együttérzésnek ebben a legsúlyosabb órájában atyai üdvözletünket, meghatódott lelkünkből köszönetünket és tudják meg, hogy atyai figyelemmel követjük munkájukat. Mivel Jézus Krisztus zászlaját szívesen és örömmel követik, életüket és munkájukat áldozzák, a zsoltáros szavait joggal elmondhatják : «Mondom, munkám a királyé» (44. zs. 1.) és nemcsak imádkozzák : «jöjjön el a Te országod», hanem annak eljövetelén dolgoznak. Minden társadalmi osztályban és rétegben az ő közreműködésük a pap munkájában igen értékes erőket képvisel és nemesebb, hűségesebb, szebb vagy vigasztalóbb hivatást senki sem kívánhat magának. Ez az apostoli, az Egyház szellemében elvégzett munka a laikust mintegy «Krisztus szolgájává)) avatja és ebben az értelemben Szent Ágoston világosan mondja : ((Amikor . . . halljátok, testvérek, az Urat szólani: Ahol én vagyok, ott az én szolgám is, ne gondoljatok csak a jó püspökökre és egyháziakra. Ti is saját módotokon legyetek Krisztus szolgái, éljetek tisztességesen alamizsnát adva, nevét és tanítását hirdetve, amennyire tudjátok, hogy mindenki, a családatya is felismerje, hogy e címen is tartozik a családjának atyai érzelmével. Krisztusért és az örök életért intse az övéit, tanítsa, buzdítsa, feddje, gyakoroljon jóindulatot, tartson fegyelmet; így a házában egyházi és bizonyos értelemben püspöki tisztséget tölt be, szolgálva Krisztusnak, hogy örökké vele lehessen." (Szent Ján. ev. tract. 51. n. 13.) A házi tűzhely körül. Itt megjegyezzük, hogy a laikusok apostoli — napjainkban oly fontos — közreműködésében a család különleges hivatással rendelkezik, mivel szelleme lényegesen befolyásolja az ifjabb nemzedék szellemét. Amíg a családi tűzhelyen a keresztény hitnek szent lángja lobog és a szülők a gyermekek életét e hit szerint alakítják, az r