Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

— 11 — «Akik Tőled eltávoznak, a porba iratnak». (Jer. 17, 13.) A legfőbb erkölcsi törvények. Hamis az a felfogás, Tisztelendő Testvérek, mely az állam korlátlan tekintélyéről beszél és nem csupán a nemzetek belső életére, jólétére és természetes fejlődésére káros, hanem a népek nemzetközi viszonylataira is áll, mert szétrombolja a nemzetek fölötti közösséget, kivonja a nemzetközi jog alól az alapot és a tartalmat. Mások jogainak megsértéséhez vezet s a kölcsönös megértést, a békés együttélést veszélyezteti. Az emberiség ugyan az Istentől berendezett természetes világrendben társadalmi csoportokra, nemzetekre és államokra oszlik, amelyek saját életük kialakításában és vezetésében függetlenek ; ugyanakkor azonban a kölcsönös erkölcsi és jogi viszonyok őket egy nagy közösségbe fűzik össze, amelynek célja a népek jóléte és amelyek egységüket és előrehaladásukat különleges törvények által védik. Már most világos, hogy az állam állítólagos feltétlen autonómiája ezzel a természetadta jogrenddel nyilt ellenmondásban áll és azt egyenesen tagadja, amikor a nemzetközi viszonyok tartósságát a hatalom birtokosainak kénye-kedvére bízza és ezáltal a biztonságos megegyezést és a termékeny együttműködést lehetetlenné teszi. Ezt követelik ugyanis, Tisztelendő Testvérek, az államoknak egyöntetű érintkezései, maradandó viszonyai, a barátsági kötelékek, amelyekből hogy bőségesebb gyümölcsök származzanak, szükséges, hogy a nemzetközi természeti jog elveit és előírásait a népek szabályosan elismerjék és azoknak engedelmeskedjenek. Ezek az elvek hasonlóképen követelik, hogy kinek-kinek szabadságát sértetlenül hagyják, a megélhetéséhez szükséges jogokat megadják, hogy a polgári haladás útján mindnagyobb jóléthez juthassanak ; végül követelik, hogy a népek jogszabályai szerint megkötött és szentesített szerződések épek és sértetlenek maradjanak. Nincs kétség aziránt, hogy a nemzetek csak akkor élhetnek együtt békésen és csak akkor lehet a nyilvánosan és joggal megállapított szükségleteket kielégíteni, ha megvan a kölcsönös bizalom, ha mindnyájan meg vannak győződve az adott szónak kölcsönös és hű betartásáról és mindnyájan biztosnak fogadják el, hogy «jobb a bölcseség mint a háborús fegyverek» (Eccl. 9,18.) és készek az ügyek alkalmasabb kivizsgálására, megvitatására, nem pedig a vitás ügynek fenyegetéssel és erővel való eldöntésére, ha késlekedés, ellentétek, nehézségek és változások támadnak, amelyek nemcsak rosszakaratból, hanem a körülmények változásából, kölcsönösen ellentétes érdekekből is származhatnak. Egyébként a népek jogát az isteni jogtól azért elválasztani, hogy azután egyedül az állam vezetőinek az önkényére mint alapra támaszkodjon, nem jelent mást, mint magát a jogot tisztességes és szilárd trónjáról ledönteni és azt átengedni a magán és a kollektív érdekek hajhászásának, amely saját jogainak érvényesítésére és mások jogainak teljes tagadásához vezet. Büszke ámítások. Azt is szem előtt kellene tartani, ha a szerződések megkötésénél előrenemlátott és az idők folyamán jelentkező körülmények lényeges változásával a szerződés vagy némely záradéka igazságtalanná lesz vagy annak látszik vagy nem időszerű, vagy a felek egyikére túlságos súlyos, tisztességes megvitatás tárgyává teszik a szerződés módosítását vagy helyettesítését. De a szerződéseket elvileg mulandónak tekinteni és hallgatólagosan a lehetőséget fenntartani, hogy azt egyoldalúlag a másik fél megkérdezése nélkül megsemmisíti, amikor már tovább nem felel meg — ez megszüntetne minden kölcsönös bizalmat az államok között ; így a természet rendje alapjában omlik össze, a népeket és nemzeteket áthidalhatatlan és mérhetetlen mélységek választanák el. Ma az egész világ rémülettel tekint abba a mélységbe, amelybe az általunk jelzett tévedések és az azokból megszületett gyakorlati eredmények az emberiséget belesodorták. A haladás hitének csalóka ábrándjai összetörve hevernek a földön. Aki még ma sem akar felébredni, azt napjaink eseményeinek kell felrázniok a próféta szavaival : «Ti siketek, halljatok és ti vakok, lássatok !» (Iz. 42, 18.) Ami kifelé rendnek látszott, nem volt más, mint fokozódó megzavarodás. Az erkölcsi és jogi élettörvények megzavarodása, amelyek az isteni törvény felségétől feloldva, az emberi tevékenység minden területét megfertőzte. De