Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

határozatlanok —, vagy visszautasítják az Egy­házban mindenkor élő és működő Üdvözítő köve­tését vagy csak nemtörődömséggel és hanyagul követik Őt. Jézus Szentséges Szíve tiszteletének a szívekbe való mindnagyobb elterjedéséből és növekedésé­ből, — amely nemcsak az emberiségnek a század­fordulón történt felajánlásában, hanem boldog emlékű közvetlen elődünktől meghonosított Jézus Krisztus Király ünnepében is megnyilvánult (Quas Primas Enc. A. A. S. 1925.) —, a kereszté­nyeknek megszámlálhatatlan javak származtak, mintegy «folyó áradása», amely «Isten országát megörvendezteti)). (45. zs. 5.) Melyik kor szorul ezekre a javakra, ha nem a mi korunk? Melyik kor szenvedett a lélek ürességétől és benső szük­ségektől annyit, mint éppen a mi korunk, amely technikai és politikai szempontokból haladást tud felmutatni? Nem alkalmazható-e rá a Titkos Jelenések könyvének ama kinyilatkoztató szava : «Azt mondod, gazdag vagyok és annyira bővel­kedem, hogy semmiben sem szűkölködöm; és nem tudod, hogy nyomorult vagy és ügyefogyott, szegény, vak és mezítelen» (Titk. Jel. 7, 17.). Tisztelendő Testvérek, semmi valóban nem sürgősebb, mint korunk embereinek «Krisztus ki­vizsgálhatatlan gazdagságát)) (Ef. 3, 8.) hirdetni. Valóban nincs nemesebb és fenségesebb, mint az isteni Király zászlaját kibontani és meglengetni azok előtt, akik hamis és csalfa jeleket követnek, és sikeresen visszavezetni őket a győzedelmes Kereszthez, amelyet nyomorultul elhagytak. Te­hát ki az, aki látva a testvéreknek és nővéreknek nagy sokaságát, akik tévelyektől elvakítva, szen­vedélyektől megpuhítva, előítéletekkel eltelve Isten ősi hitétől és Jézus Krisztus evangéliumá­tól elbolyongtak, — ki az —, ismételjük, aki­nek a szívét nem lelkesíti a szeretet, hogy önként és szívesen ezek segítségére jöjjön? Aki Krisztus hadseregéhez tartozik — akár pap, akár világi —, miért ne érezné magát hivatva az őrködésre és az ügyünk meg­védésére, amikor Krisztus ellenségeinek félelme­tesen növekvő csapatait és annak a hazug tannak hírnökeit látja, akik megtagadva és a gyakorlat­ban megvetve a keresztény hit üdvös igazságait és erényeit, a legnagyobb kegyeletsértéssel összetörik Isten parancsainak tábláit, hogy azok helyébe más törvényeket állítsanak, amelyekben visszauta­sítják mind a sinai kinyilatkoztatásban adott erkölcsi fegyelem elveit, mind pedig a Krisztus keresztjéből és a hegyi beszédből áradó isteni szellemet? Mindnyájunk előtt kétségkívül vilá­gos — nem lelki fájdalom nélkül —, hogy ezek­nek a tévedéseknek csírái halálos termést hoznak azokban, akik békés és biztos javak élvezetében névleg Krisztus követőinek vallják magukat, amikor azonban makacs erővel ellenállni, kitar­tani, szenvedni, a titkos és a nyilt üldözéseket el­kerülni kellene, kétségeskedők, gyávák és kis­lelkűek lesznek, a kockázattól és az áldozatoktól visszariadnak, amelyeket pedig a keresztény hit megvallása parancsol, de ők az isteni Megváltó véres nyomdokait követni nem hajlandók. Krisztus Király zászlaja alatt. A dolgoknak és időknek ily körülményei között, Tisztelendő Testvérek, Jézus Krisztus Király közelgő ünnepe — amikor első enciklikánkat már kézhez kapjátok —- jelentse mindenkinek az isteni kegyelem ajándékait, amelyekkel a halandók lelkei evangéliumi erővel megújul­janak és Krisztus országa megvalósuljon és vi­ruljon. Ezen a napon az emberi nem felaján­lása Jézus Krisztus Szentséges Szívének ünne­pélyes szertartással és különös áhítattal tör­ténjen, az Örök Király oltára körül egybe­gyűjtve a népek és nemzetek híveit, hogy Őt imádják, a maguk és mások engeszteléseit fel­ajánlják, az igazság és a szeretet legszentebb tör­vényének örökérvényű hűségesküt tegyenek. Lán­goljon és világítson az összes keresztényekben az égi tűz, merítsenek ebből természetfeletti ke­gyelmet, amelyet Krisztus hozott meg nekünk. Kegyelmet merítsenek azok is, akik lélekben sínylődnek, akik elfáradva únottan hevernek, hogy a lélek épségét és erejét visszaszerezzék és megújítsák. Részesüljenek végül a kegyelemben azok is, akik az isteni Üdvözítőt nem ismerik vagy nyomorultul elhagyták ; a keresztények sok-sok milliós sokasága azon az ünnepélyes napon Istent így kérje : «Igaz világosság, amely megvilágosít minden e világra jövő embert» (Ján. 1, 9.) vilá­gosítsa meg az üdvösség útját és keltse fel a té­velygők lelkében az örök javak után való vágyat, amely mindnyájunkat ahhoz vezéreljen, aki a Kereszt véres trónusáról szorgalmasan hív és aki nekik is «az út, az igazság és az élet» (Ján. 14, 6.) kíván lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents