Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940

Index

látjátok — Kedves Híveim — a világiak apostolkodása valóban Krisztus szíve vágya. b) A világiak apostolkodása az apostolok tanítása. Amit az Úr hasonlatokban, tanításokban és gyakorlati útmutatásokban a hívek apostolkodásáról a lelkünkre kötött, azt az apostolok intelmeikkel tovább fejlesztették és kimélyítették. Szt. Pál apostol így ír az efezusiakhoz: „Lábatok saruja legyen a felkészültség a béke evangéliumának hirdetéséreI"

1

7 A kolosszaiaknak így ajánlja, hogy támogassák egymást a hitben: „Minden bölcseséggel intsétek és tanítsátok egymást/"

l

s A pogányok megtérítésére és támadásaik kivédésére a következő szavakkal szólít fel minden hívőt: „Bölcsen viselkedjetek a kívülállókkal szemben . . . Beszédelek legyen mindig kedves, sóval ízesített s tudjátok, miképen kell kinek-kinek megfelelnetek."

19 Amint az Úr Jézus a világiak apostolkodását a világító méccsel hasonlította össze, úgy Szt. Pál a világmindenségben ragyogó égitestekkel érzékeltette: „Legyetek az Istennek egyeneslelkű fiai a gonosz és romlott nemzedék közepette, amelyben úgy fényeskedtek, mint csillagok a világűrben."

2

0 Az embertársak lelki üdvéért való aggódást Szt. Péter is lelkükre köti a híveknek, amidőn így ír: „Mindegyiktek, amint kapta a kegyelmet, úgy közölje azt mással is, mint jó sáfárai az Isten sokféle kegyelmének."

2

1 Sőt az apostolfejedelem tovább megy. Midőn a világiak aposíolkodásáról ír, minden hívőnek bizonyos értelemben vett papi méltóságáról tesz tanúbizonyságot. íme az ő szavai: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent törzs, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak csodatetteit, aki titeket a sötétségből meghívott az ő csodálatos világosságára."

2

2 Hasonlóképen Szt. Jakab apostol, Jeruzsálem első püspöke, azzal zárja levelét, hogy a híveket felhívja a Jó Pásztor gondjaiban való osztozásra, aki azért jött, hogy az eltévedt bárányokat visszavezesse a mennyei Atya házába : „Testvéreim, ha valaki közületek eltéved az igazságtól és valaki megtéríti őí, tudja meg, hogy aki egy bűnöst visszatérít téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól és betakarja bűneinek sokaságát."

2

3 íme — Kedves Híveim — ezek a bizonyságok mi másról tanúskodnak, mint arról, hogy az apostolok megértették és átérezték Mesterük szíve vágyát és írásaikkal buzdították a híveket az ő apostoli munkájukban való részvételre. " Efez. 6. 15. — 1

8 Kol. 5. 16. - 1

9Kol.4. 5-6.— so Fii. 2. 15. - 2

1 I. Pét. 4. 10. — 2

2 1. Pét. 2. 9. — Jak. 5. 19-20. c) A világiak apostolkodása az első keresztények szent szokása. Ezek után egészen természetes, hogy az első keresztények, a krisztusi és apostoli tanok első követői, legfőképen életük példájával, azoknak hirdetői, vagyis apostolai voltak. Mint az írás mondja: „Ők állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyértörésnek közösségében és az imádságban . . . Mind összetartottak és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták s osztogatták mindenkinek a szükséghez mérten. Naponkint egy szívvel-lélekkel időztek a templomban, házankint végezték a kenyérszegést, vigadozással és a szív egyszerűségével vették magukhoz az eledelt, dicsérték az Istent és az egész nép szeretetében állottak. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát."

2

4 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt és egyikük sem mondott semmit sem magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt . . . Nem is volt senki sem szűkölködő közöttük, mert azok, akiknek föld- vagy házbirtokuk volt, azt eladták s az eladottaknak árát elhozták és az apostolok lábaihoz tették. Mindenegyesnek pedig annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt."

2

5 Ezek az Apostolok Cselekedeteiből vett részletek világos és fölemelő képet nyújtanak nekünk az első keresztények világi apostolkodásáról, szent összefogásáról s főkép a szegényekről való gondoskodásáról. Mikor tehát b. e. Szentatyánk egyházhűségünkre és egyház-szeretetünkre hivatkozva apostoli munkára szólít fel mindnyájunkat s mikor én, a ti Főpásztorotok, a pápai szózatot közvetítem, nem újabb munkával és újabb teherrel szándékozunk megterhelni titeket, hanem arra hívjuk fel szerető figyelmeteket, ami olyan régi, mint maga az Egyház, mint maga a kereszténység, mert hiszen, amint láttuk : a világiak apostolkodása Krisztusszíve vágya,az apostolok tanítása és az első keresztények szent szokása. II. Miért sürgetjük azonban manapság fokozott mértékben a világiak apostolkodását? Miért hangsúlyozzák ezt annyira az újabb kor pápái IX. Piustól, a Katolikus Akció első pápájától, kezdve napjainkig?

2

6 Erre a kérdésre kívánok most röviden megfelelni. A világiak apostolkodásának szükségességét megadja — mint már fentebb említettük — az Anyaszentegyháznak az utóbbi időkben folyton súlyosbbodó helyzete. Ez azonban nem azt jelenti, mintha az Egyház léte fo2*Ap. Csel. 2. 42—47. — 2

5 Ap. Csel. 4.52-55.— 2«V. ö. IX. Pius Breve-jét. 1877. szept. 24.